//Erfalody A'theriona//
* Bár érzi magán, hogy nem sokáig tudja magát visszatartani, azért még bájolog egy kicsit. *
- Nem-nem, csak... ~ Mi a frász az a mazochista? ~ * Töpreng el magában, pár másodpercig, de aztán inkább legyint egyet kezével. *
- Hagyjuk, inkább figyelj a harca. * Mondja és ezután indul csak el támadni.
Sokkal nehezebb dolga van ezzel a sötételffel, mint mondjuk az emberférfiakkal szokott lenni. Azoknak csak egy kis mosolygás szükséges és már meg is van oldva minden probléma. Erfalody viszont se nem férfi, se nem ember, így persze teljesen más a taktika is. Viszont nem adja fel. Ha felbosszantani nem is tudja, legalább még a teljes erejét nem mutatta be, így ilyen szempontból előnye van. A gond csak az, hogy egyre inkább kezdi érezni, hogy teljes erőbedobással sem lenne képes sikeres csapást bemérnie ellenfelére, esetleg tartós ideig hárítani a csapásait. Valamit mégiscsak ki kéne találnia. Valamit, amivel olyan előnyhöz jutna, ami nem feltétlenül sportszerű, de a másik biztosan nem tudja követni.
Még szép, hogy elsőként ismét eszébe jutnak a drágalátos karmai és fogai, de egyből félre is teszi a gondolatot, mivel tudja, hogy abban az esetben nem csak Erfalody járna rosszul sőt!
Ám most nincs idő hosszasan elmélázni e gondolatok között, a védekezés fontosabb. Hiszen nem mazochista ő, hogy a saját szenvedésében találjon örömöt. Na jó, egy kicsit talán mégis; de azt le kell szögezni, hogy az már csak természetes, hogy mások kínjai még jobbak.
Feltűnik neki az érdekes mosoly, de egy cseppet sem ilyed meg tőle. Talán botor döntés, hogy nem lép, de nem teszi ezt. Így hát igaz, hogy próbálkozik ezúttal már, de most sem tudja hárítani a hasára célzott ütést, mivel már a nekicsapódástól elveszíti jelenlétét. Minden, ami utána jön már csak fájdalmas. A gáncsolás és a lökés ellen már nem is próbál védekezni, mivel látja, hogy esélytelen és fölösleges. Így hát ismét a porban végzi, a hideg földön. *
- Jobb. * Bizonyára most sem akadályozza meg őt abban, hogy feltápászkodjon a helyéről, így ismét kezébe veszi a fegyvert és közömbös arccal folytatja. *
- Jobb, de ez már túl kiszámítható volt, hiszen az előbb is ugyanezt csináltad lényegében. Ha egy kicsit hátrébb álltam volna, háríthattam is volna. * Kérdéses, hogy most a pöffeszkedő alakot játssza, hogy elrejtse fájdalmait, vagy valóban ilyen jól tud küzdeni?
Egyik lábát hátrébb teszi, a másikat előrébb, a bal kezében tartott kardot pedig maga elé nyújtva. Ami feltűnő lehet, hogy nem a bal kezében tartotta eddig fegyverét, ráadásul az előző csapás is ott érte, most mégis abba a kezébe rakta a fegyvert. Nem mond most semmit, hacsak a másik nem mond valami érdekeset, ami megállítja.
Gyors léptekkel elindul a sötételf felé, a karddal ellenfele jobb vállára céloz, de az erejét nem odaösszpontosítja, hanem jobbra lép és jobb kezével megfogja a sötételf bal karját, amiből lehetőség szerint ki akarja csavarni a fegyvert. Az nem gond ezúttal, ha időközben elveszíti saját kardját, a lényeg, hogy Erfalody kezében is csak egy maradjon.
Ha ez sikerül, akkor szó szerint ráugrik a másikra, hogy a talajon folytatódjon a küzdelem. Hacsak vetélytársa nem kapcsol gyorsan és löki le magáról. Mert, hogy ebben az esetben csak Norgen kerül valószínűleg a földre, akkor pedig ismét ő számít vesztesnek.
Amennyiben viszont nem sikerül és ellenfele mindkét kardja a kezében marad, úgy lábát veszi elő és azzal próbálja térden vagy sípcsonton rúgni Erfalody-t. Nem célja ez esetben sem, hogy eltörje, csupán az, hogy valamilyen módon a földre kényszerítse őt.
A külső szemlélőknek ígyis-úgyis érdekes látványt nyújthat e harcmodor, ha azt nézik, hogy más emberek csak "simogatják" egymást fegyvereikkel. Azért remélhetőleg az őrök nem jönnek leállítani őket, mert akkor valószínűleg mindketten dühösek lennének, de Norgen biztosan. *