//Hadnagyi iroda//
//A hozzászólás +16-os elemet tartalmaz//
*Villannak kék szemei egyik őrmesterről a másikra. Ald most nyilván felelőtlennek, személyválogatónak tartja. Sydet pedig törtetőnek, benyaltnak, kedvencnek. Közben Syd mit gondolhat? Hogy a másik félvér akadékoskodó, féltékeny, és merev? Hogy Zia pusztán egy kellemes este miatt már bármit megenged, és elnéz?
Még jó, hogy most sem érdekli jobban mások véleménye, mint általában.*
-Dönthettek.
*Biccent vissza röviden, tömören, majd nagy sóhajjal, erősen fintorogva csak belekezd a magyarázatba.*
-A jövőben nagyobb teret, több feladatot, felelősséget kaptok Ald, természetesen.
*Természetesen képtelenség ilyen ajtódöngető zajban tárgyalni, így szakítja félbe saját mondatát, hogy dühösen üvöltsön ki, termetét meghazudtoló hangerővel.*
-Kussolj már be!
*Ezen különleges képességet még vándor gyógyító korában szedte fel. Amennyiben kevésnek bizonyul puszta szava, hát az írnokot meneszti rendet tenni.*
-Arn, szólj már nekik, hogy várjanak türelemmel, vagy kotródjanak innen a vérbe. És tedd hozzá, hogy nem vagyok boldog.
*Fordul vissza őrmesterei felé, folytatni mibe belekezdett.*
-Természetesen ügyelve a formalitás látszatára. Elvégre ti dolgoztok együtt a közlegényekkel, ti vagytok a közvetlen feletteseik, én meg pf.
*Fújtat nagyot, és nézz körbe keserűen asztalán.*
-Csak egy akta tologató. Ahogy dönthettek a felvételről, úgy a szabadságolásról is. A komolyabb, problémásabb esetek úgyis nálam landolnak. Hidd el, már az is szép kupac. És nektek hatékonyan működnötök kell akkor is, ha engem elítélnek.
*Vagyis bár szeleburdinak tűnhet alaposan végig gondolt mindent, és talán tettei következetlennek látszanak, mégis egy nagyobb, kerek terv részei. Hogy eme terv mennyire őrült, mennyire csak paranoiás, kusza feltételezéseken nyugszik azt nem saját tiszte megítélni.*
-Kizárt!
*Döbben le egyből, hallva, hogy Syd szerint mit tett Er. És tagad máris, mert az nem lehet, a félelf vagy keveri a hadnagyok nevét, vagy hallucinál. A balta arcú Ric, na ő képes ilyen húzásokra, de Ermor soha nem lépné át ezt a bizonyos határvonalat.
Közben Syd kartávolságon belül ér. Ami egész jó érzés, amúgy. Kár, hogy ezen jóság nem tart tovább annál a pillanatnál még Zia ültéből felpattanva kirántja kezéből az ívet, és felismeri a kézírást.*
-Hogy baszódna szájba hatszor az a lombzabáló utolsó.
*Tottyan vissza még mélyebbre döbbenve, ahogy a szavak értelmet nyernek előtte.*
-Nabazmeg.
*Engedi el a papírost, mintha puszta érintése is fájdalmas lenne.
Er nyilván pontosan tisztában van azzal milyen szálak kötik Ziát a keresett nőhöz. Így máris egészen más színezetet kap a tény, hogy elf hadnagytársa keveri a saját őrmestereit a vörösével. Lehet ez ajándék, lehet egy újabb próba, hol hűségét mérik, lehet egyszerű praktikum.
Tanácstalanul pillant Sydre, egy picit talán elveszve a másik tekintetében. Persze nem várhat, és nem remélhet segítséget, kérni sem fog. Csak gúnyosan nevet fel, és nyúl a tollért, tintatartóért.*
-Mindent az őrségért, nem igaz?
*Hát hány barátot kell még eláruljon ezen a haton?! Saját gömbölyded, tökéletes betűivel egészíti ki Ermor írását, betoldva a vezetéknevet: Nellone, és aláhúzva a faji megjegyzésnél az embert. Majd löki vissza a papírt, és immár Aldnak magyaráz.*
-Emlékszel a kurtizán, és jövendőmondó barátnőmre, Viára? Tudod, aki volt olyan kedves, és egy halom szeszt ajándékozott nekünk a Pintyből. Körözzük.