//Yerougha és Svir//
*Nincs mit tenni, nincs mit szépíteni, a derék fabábu, aki annyi dárdatalálatot olyan rezzenéstelenül, olyan hidegvérrel kiállt golyó általi halálra ítéltetett Yerougha keze, azaz ugye golyó általi halálról lévén szó, golyója által. Na már ugye a fa dobógolyója által, nem kell itt semmi másra gondolni, hiába mosolyog rajta magában Svir miközben a célzásban nem túl járatos, de a kardforgatásban annál járatosabb fegyvertársát figyeli csípőre tett kézzel. De csak egy ideig áll így, aztán megunja és inkább a mellkasa előtt fonja össze a kezét, így talán a kezdő íjászok sem tévesztik össze egy céltáblával. Ha mégis, nos akkor Svir is lesz majd olyan vaksi és céltáblának nézi őket. Kétszer. Fejenként.*
- Brávó kedves barátom! *Mondja elismeréssel a hangjában. Élő férfiaknak (és ebben az esetben nőknek is) ez is legalább olyan kellemetlen lehet, mint Yerougha előbbi dobása. Úgy látszik, a férfi mestere a gyenge pontok kifürkészésének és kihasználásának. Nagyon helyes, hiszen amíg egy jó mellvértet akár órákig is karcolászhat az ellenfél, addig az ügyesen, de még a véletlenül a hajlatokba vezetett szúrások hamar befejezhetik a harcot, ezzel pedig akár az ellenfél életét is. Hogy ez együtt vagy külön az ízletesebb, arról ki-ki döntsön ízlése szerint, Svir nem feltétlenül ragaszkodik az utóbbi változathoz.*
- Dobás és golyó is. Fémből csakugyan jobb lenne. A szeges változatot pedig az üldöző lovak patája alá kell szórni, ha rálépnek, máris nem lesz olyan gyorsak azok az üldözők. Megteszi, ha nincs kéznél vassulyom. Amúgy azt hallottam, a sikátorok hősei a vasgolyókat a hosszított ingujjukba varrják, amikor meglódítják biztos nagyot üt a fejre. *Meg is tapogatja a kalapját, épségben van-e még a gyakorlás után? Zokon venné a banditáktól, ha meggyűrnék, ne adj isten megtaposnák a kalapját. A válaszlépés minimum vérbosszú lenne. Ha a fehér tollnak is baja esik, akkor meg aztán főleg nincs se kegyelem, se irgalom.*
- Mehetünk. *Először persze felszedni, amit eldobáltak, ebből Svir is kiveszi a részét, két dárdával megy vissza oda, ahol a dárdákat gyűjtik.*
- Való igaz. Az orkok viszont csoda, hogy még életben vannak, szerintem néha levegőt venni is elfelejtenek. *Furcsállva figyeli Yerougha játékát a golyóval. Eszébe nem jutott volna a dolog.*
- Vegyük vissza a fegyvereinket, aztán találjuk ki, hova tovább. Azt mondják, akad itt egy nem is rossz fogadó. Vagy nézhetjük szájtátva a gazdagok palotáit, hátha megpillantunk egy kisasszonyt, aki elfelejtett felöltözni, vagy egy hódolót, aki létrán menekül a férj elől. Mit szólsz? *Pillant a másikra miközben elindul kifelé.*