//M14//
*A kardok élezése közben az egyetlen gondolat, amit ízlelgetni tud, az a fegyvercsempészetről szól. Végül is itt van rengeteg kard, és akárhányat élez meg, a kupac mindig ugyanakkorának tűnik. Nehezen hiszi, hogy számra pontosan tudja valaki, hogy hány darabnak kéne lenni, ha pedig véletlenül igen, foghatja arra, hogy néhányat elrontott, és ezért ügyesen kivitte őket, majd belehajította a folyóba, mert félt felvállalni. Sóhajt egyet, mikor eszébe ötlik, hogy már vagy fél éve annak, hogy feketén keresett némi pénzt. Amikor a bandát, akiknek segített néhány helyzetben, lefülelte az őrség, és lecsukták mindet. Valami csoda folytán az ő neve nem került elő (vagy csak nem volt bizonyíték az őrök kezében), így azóta igyekszik tiszta életet élni. Ezúttal is rátalált a szerencse, kár volna a fegyvercsempészet ötletével elrontani, még akkor is, ha csak néhányat vinne el naponta,hogy eladja a kovácsnak. Meg ha komolyan elgondolkodna ezen, akkor sem első nap kezdené, hanem megvárná a nap végét, hogy vajon átvizsgálják-e. Viszont az ötletet elteszi későbbre, hiszen nagy pénz van a a pengékben, ezt jól tudja.
Egyre inkább jelentkezik a fájdalom az izmaiban, először csak a lábaiban, majd egyre nehezebben tudja tartani a kardot, lassanként egész teste erejét bele kell adja. Tart egy ötperces pihenőt, azonban ez csak ront a helyzeten, így csak még jobban fájnak a végtagjai, éppen ezért úgy ítéli meg, hogy már délután van, no meg reggel sem evett, így jó volna elkérni az adagját. Enni kell, és pihenésnek sem utolsó. A 'fejadag' nem valami sok, viszont még mindig nagyobb evésnek bizonyul, mint a tegnapi alma, vagy a mai semmi. Utoljára tegnapelőtt evett ennyit, és hát igen jól tud esni. Kár lenne hitegetnie magát, hogy kevésbé esett nehezére a munka ezután, viszont azért a tíz aranyért valahol megéri dolgozni. No meg az oktatással is talán többet fejlődött a mai nap folyamán, mint az eddigi évek alatt összesen. Legalábbis egy dolgot már tud: hogy milyen az a sólyomállás. Késő délutánra járhat az idő, mikor végleg feladja a munkát. neki is sikerült építeni egy kupacot az élezett kardokból, habár eltörpül a még élezésre váró kardok tömege mellett. Kilépve a raktárból megkeresi Nezzart, hogy közölje, ha nem nagy gond, hazamenne, és kipihenné a nap fáradalmait, illetve hogy elkérje a bérét.*