//Megtörhetetlen eskü//
//Az első közös kaland//
*Egy fintorral a képén várja, amíg a félvér befejezi a nevetést. Habár tényleg merev, ő nem tartja magát annak. Nem az fáj neki, hogy a másik nevet, bármin is nevessen, sokkal inkább az, amit a másik mond. Viszont ilyen korban, amikor legyen bármilyen fiatal is, már felnőttnek számít, nem illik hisztizni, különösen nem közterületen.*
-Az eszköz... Nem tárgy, nem feltétlen. Nem ugyanaz, mint a rabszolga, ami nem több egy élő tárgynál. Te választottad az esküdet, senki sem kérte tőled, én ezt tiszteletben is tartom, de gondolj egy kicsit bele! Nekem könnyebb, ha nem kezellek másként a legtöbb helyzetben, mintha egyszerű útitárs, ismerős lennél. Általában... Általában hadvezérek, uralkodók, istenek rendelkeznek élő eszközökkel. Nem egy vadász egy kis faluból, bármi is legyen a története. *Nagy levegőt vesz, hirtelen változott meg a hangulata ezzel a kérdéssel. És ráadásul olyasmiről van szó, amiről nincs még határozott véleménye. Még nem döntötte el, hogyan is akarja kezelni ezt a helyzetet, mit is takar az, hogy az esküvel Risztin "eszközzé" vált. Valami olyasmi ez, mint a hűbéreskü, talán. Emlékszik arra, hogy a lovagoknak kötelező hűségesküt tenniük az uruknak vagy úrnőjüknek. Csak Cairynn nem született nemesnek, vezetőnek vagy bármi hasonlónak, és ezzel mindig is tisztában volt. Amikor sok lány azt álmodta, hogy titokban királylány és valamikor, valahogyan elkerült az ő királyi családjától, addig ő mindig tisztában volt azzal ki ő és csak arról álmodott, hogy vadász lesz egy szép napon.
Látja, hogy a másik hezitál, nem siet sehová, van ideje megvárni, amíg a félvér dönt.
Nem tudhatja mi jár a másik fejében, de Risztin nem jár messze az igazságtól. Valóban valamilyen támadásra számított az első pillanatban, nem erre a csendre és mozdulatlanságra. Esetleg valamilyen válaszra.
Van annyi tapasztalata, hogy valóban észrevenné, ha a fél-sötételf nagyon hagyná magát, de annyi nincs, hogy sokkal jobb harcos legyen, mint a mellette álló.
Elmosolyodik a válaszon, amit kap, bármilyen kellemetlenségek is merültek fel, pillanatnyilag azok el vannak felejtve, majd visszatérnek, amikor már nincs több dolga.
Szembe fordul a másik lánnyal, majd hátrébb lép, nem nagyon messzire, épp kartávolságon kívülre. Mármint, annyira, hogy Risztin kikerüljön az ő karjának távolságából. Mindenkinek kényelmesebb így kezdeni ezt az edzést. Úgy áll, hogy stabilan tudjon blokkolni egy ütést, ha kell, de lépni is tudjon. A karjait maga elé húzza, hogy védekezésre is ugyanolyan könnyű legyen mozdítania, mint támadásra. Nem magyarázza el mindezt a vele szemben álló újoncnak, neki így kényelmes, de nem tudja, hogyan mozog a másik. Ha akarja, úgyis lemásolja.*
-Tiéd az elsőbbség. *Biccent egyet a félvér felé. Elvégre, ennek az a célja, hogy Risztin tanuljon belőle és ráérezzen a harcra, nem az, hogy kékre-lilára verjék egymást.*