//Óriások, Tyhrnitta, Tyran//
*Kissé meghökken, hogy a másik nem felel semmit a kihívásra, de a csatatér nem az udvarias párbeszédek helyszíne, így nem sértődik meg, mikor látja a férfi mozdulatait, amint felveszi a küzdőtartást. Turwal harcolt már emberrel (saját rendtársaival), stabil rogyasztott harántállása rutinná vált, hogy védeni tudja teste alsóbb régióit is az alacsonyabb ellenféltől. Most nem használ pajzsot, előre nyújtott bal kezében a pallos, jobb keze behajtott könyékkel bordái magasságában, mintha csak képzeletbeli pajzsot szorongatna. Látja a férfin, hogy aggódik a nőért, és ez talán meggondolatlanná teszi. Utazásaik során kevés ember volt velük barátságos, fivére rá is világított, hogy fajtájuk híre nem feltétlenül a legjobb. Persze Dwar érdes mododra sem javított a helyzeten. Turwal arra számít, hogy a férfi megpróbál majd a lány közelébe kerülni, láthatóan épp odaugrani készült, mikor elé lépett az óriás.
Ahogy az ifjú fogást vált a kardon, hgyo eldobhassa Turwal még inkább összehúzza magát, cselre készülve, majd mikor a másik elhajítja kardját, a vörös hitetlenkedve ráncolja össze szemöldökét ~bolond ez, hogy lefegyverzi saját magát?~ és egy ezerszer gyakorolt mozdulattal lábat cserél: hátsó jobb láb átlósan előre, első bal láb félkörívben hátra a másik mögé, porfelhőt kavarva a forró levegőben, így igyekszik kívül kerülni a felé suhanó 'penge' útjából: Wulfdar hajtogatta szűntelen, hogy lomhaságát apró, precíz mozdulatokkal kell ellensúlyoznia, és ez még a hosszabb harcoknál is csökkenti a fáradtságot. Ezzel a mozdulatal egyszersmind oldala mellé került a penge, és most fegyvertelen jobbját tartja maga elé, ezzel felkészülve a fakard félresöprésére, ha a mozdulat kevésnek bizonyulna. A lépés lehelletnyivel késik csak el ~Wulfdar egy-egy ütést mérne a bokáimra a somfapálcával~ és a fakard végigszánt Turwal maga elé tartott, behajlított felkarján, felhorzsolva az óriás irha szerű bőrét, majd pályájáról letérve valamivel a rőt hegyomlás mögött puffan a porba.
Ekkor érkezik Tyran, telitalppal követve elhajított kardját, az óriás pedig első megdöbbenését leküzdve megpróbál beleállni az ütközésbe, saját jelentős tömegét, és stabil állását szembehelyezve a felé repülő testtel. térdei megroggyannak, de az évekkel ezelőtt belévert állás kitart: ahogy a harcos súlya mellkasához préseli a kezét, Turwal tüdejéből egy nyögéssel távozik a levegő. *
~A cselvető mindenit, ez rajtam akarja letörölni a csizmája talpát?! ~
*Turwal kezdi elveszíteni türelmét, fülében még hevesebben dübörög saját szívverése, egy ritmus, amit gyakran használt segédeszköznek saját maga feltüzelésére. Egy pillanatra mintha megfagyna az idő, az óriás mohazöld szeme hitetlenkedve mered a még rajta tapodó alakon, majd a varázs megtörik, Turwal pedig lábait emelőnek használva ellöki magától az ifjút, és hátsó bal lábával előre lépve megpróbál utána sújtani saját fegyverével az ismét levegőben úszó embernek, amennyiben eléri. *
A hozzászólás írója (Kőszírt Turwal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.20 22:48:18