Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 137 (2721. - 2740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2740. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-11 13:03:34
Üzenet elküldve: 2015-08-11 13:03:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Mivel Quinn úgy veszi észre, hogy az őrök időközben nem foglalkoznak vele, még néhányat vág a nagy bábuba, de aztán a kijárat felé indul. Hidegvérét végig megőrzi, még akkor is, hogyha felfigyelnek rá.*
~Elvileg semmi törvénytelent nem követtem el, mitől lenne okom félni?~
*Mivel fegyverei még mindig az inasnál vannak, odamegy és visszakéri tőle az összeset. Most már kicsit udvariasabban szól, nehogy berezelt fiú megint jelezze az őröknek, hogy erőszakoskodnak vele.
Miután mindenét visszaszerezte, kilép a barakkból és azon kezd tanakodni, vajon merre tovább. Mi lenne az az uticél, ahol a legjobban tudna pihenni?*
~Elvileg semmi törvénytelent nem követtem el, mitől lenne okom félni?~
*Mivel fegyverei még mindig az inasnál vannak, odamegy és visszakéri tőle az összeset. Most már kicsit udvariasabban szól, nehogy berezelt fiú megint jelezze az őröknek, hogy erőszakoskodnak vele.
Miután mindenét visszaszerezte, kilép a barakkból és azon kezd tanakodni, vajon merre tovább. Mi lenne az az uticél, ahol a legjobban tudna pihenni?*
2739. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-11 11:45:49
Üzenet elküldve: 2015-08-11 11:45:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Madarat tolláról//
*Ez már csak ilyen, ahol egynél több hímnemű gyűlik össze, ott a levegőben mindig ott van annak a lehetősége, hogy azok a hímek előbb-utóbb konfrontálódni fognak. Ez amolyan törvény, még az annyira karót nyelt fajok között is, mint a mélységiek. Sőt, főleg a magukat büszke és nemes népnek tartó fajok között még inkább esélyesebb a dominanciaharc, mint más népeknél.
A viszont meglepő, hogy Khan lesz az „áldozata” ennek a törvénynek, pedig kettőjük közül ő a hűvösebb, józanabb gondolkodású és a kolosszust irányítják inkább az érzelmei, ösztönei. Ám ezúttal a rókaképű talál magának cimborát a sötételf képében, ami pedig az emberóriás közbelépését illeti, talán nem éppen jó ötlet, mégis az a kötelék, melyet talán a testvéri vérhez lehetne hasonlítani, azt diktálja hósörényű számára, hogy mégis így tegyen.
Rilai minden sejtése, gondolata igaz, a pasik már csak ilyenek, mert ha nem lennének ilyenek, akkor a világ valószínűleg egy békés és háborúmentes hely volna, ahol mindenki virágot szed és mosolyogva andalog… tényleg az volna az utópia? A kolosszus nem hiszi.
A kormos cselekedete már magában megérne egy gyomron rúgást, a hóhajú állán megfeszülnek az izmok a karomtépte szakáll alatt, ahogy a lyukas garast látja csillanni a levegőben. Meg kell hagyni, van stílusa a füstösnek, de ennél kevesebbért is tépett már szét valakit a kolosszus. Csodálja a félszemű türelmét és higgadtságát, ahogy kezeli a közjátékot.
A válaszra sajnos igazat kell adnia a mélységinek, nem szabadott volna közbeavatkoznia, hagynia kellett volna, hogy Khan egyedül intézze a dolgot. Testvére sem helyesli a dolgot, a hangja, a pillantása is ezt közlik a kolosszussal. Bosszúsan fújtat egyet, s jobbnak látja nem szólni, azzal csak tovább rontana a helyzetén.
Nem szól hát, csak átveszi a mesterkardot Khantól és hátrál egy lépést. Közben a naparany tekintet egy pillantás erejéig a többiek felé fordul, s látja, hogy társai mind az incidenst figyelik, A’frad, Hryan és a többiek is. Magában halovány mosolyra húzza az ajkát, jól gondolja az az elf nő, tényleg, mintegy falka. Falka? Nem, inkább egy csapat.
Az egészet egyedül Rilai ellenzi a leginkább, aki láthatóan agymenésnek látja az egész párbajosdit, a kereskedőlány átveszi a félszeműtől a sérült madarat, majd rövid úton elhagyja a Barakkot. A „jókívánságra” csak enyhén, nemeshez méltón meghajtja a fejét, s kicsit félrelép az útból, hogy a lány kényelmesen távozhasson, majd visszafordul a harcolni készülő páros felé, ám úgy tűnik, hogy mégsem lesz párbaj. A mélységi fickó értetlensége olaj a harag tüzére, a fakardokra hivatkozva elhalasztaná a párbajt, hogy a gyakorlófegyvereket valódiakra cserélve, pár nappal később ejtsék meg az összecsapást.*
- Ez hülye.
*Hagyják el a néma szavak a kolosszus ajkait. Lenéz a kezében tartott artheniori mesterkardra. Ismeri, látta Khant harcolni, s bár nem tudja, milyen fegyverforgató a mélységi, ő azzal a lyukas garassal se fogadna a kormos győzelmére. A gyakorlókarddal legfeljebb pár, nehezen múló zúzódást szerzett volna a sötételf, de a mesterkard nem lesz ennyire „kedves”.
Annyira az ajkán vannak a szavak, annyira a karjában van az akarat, hogy használja a rókaképű kardját és itt helyben hasítsa ketté a kormost, amiért jó érzékkel mozgatja a szálakat, de korábban is ez a meggondolatlanság kényszerítette helytelen lépésre, amikor beleszólt Khan dolgába, nyugton kell maradnia. Khan, majd intézi, ahogy neki tetszik.
Amúgy sem ismeretlen számára a helyzet, lovagi körökben nem ritka, hogy eltolják a párbaj idejét, hogy mindkét félnek legyen ideje felkészülnie. Az a három nap nem zavar sok vizet, ám a kolosszus tart attól, hogy a mélységi meglép időközben és ez az egész cirkusz csak erre megy ki. Bizalmatlan a mélységiekkel kapcsolatban, tűnjék ez az egyed bármennyire is egyenesnek és nemesnek.
Khanra villannak az aranyba olvadt szemek, vajon mit válaszol a kormos felvetésére, hagyja-e távozni, vagy cselnek veszi a párbaj elnapolását és helyben intézi mégis a becsület dolgát.*
//Csoportos gyakorlás//
*Sajnos a mélységi és testvére incidense okán nincs lehetősége végignézni E’Nissa és A’frad kardváltását. Pedig jó lett volna látni, mit tudnak, de mivel nem hall oda nem illő hangokat, csak tiszta pengeváltást, így nem aggódik.
Aztán, amikor elhal a gyakorlófegyverek csattogása, és egy pillanatra feléjük fordul, látja, hogy a kölyök közelebb ólálkodott hozzájuk. Nem is bánja, legalább lát egy kis szeletet a lovagi életmódból. Ha lovagok között nevelkedett, bizonyára számára sem a nézeteltérések ilyen rendezése. A becsület nem lehet alku tárgya, vagy sértetlenül birtokolja valaki, vagy örökre elveszíti. Ezt jelenti lovagnak lenni.
Jó lecke lesz ez az ifjú fegyverhordozónak. Magában jót mosolyog azon, hogy Khan mennyire messze gondolja magát a lovagoktól és eszméiktől, most mégis valódi lovagként viselkedik, sőt, higgadtabban és könnyebben kezeli a helyzetet, mint azt a kolosszus valaha tette volna.*
*Ez már csak ilyen, ahol egynél több hímnemű gyűlik össze, ott a levegőben mindig ott van annak a lehetősége, hogy azok a hímek előbb-utóbb konfrontálódni fognak. Ez amolyan törvény, még az annyira karót nyelt fajok között is, mint a mélységiek. Sőt, főleg a magukat büszke és nemes népnek tartó fajok között még inkább esélyesebb a dominanciaharc, mint más népeknél.
A viszont meglepő, hogy Khan lesz az „áldozata” ennek a törvénynek, pedig kettőjük közül ő a hűvösebb, józanabb gondolkodású és a kolosszust irányítják inkább az érzelmei, ösztönei. Ám ezúttal a rókaképű talál magának cimborát a sötételf képében, ami pedig az emberóriás közbelépését illeti, talán nem éppen jó ötlet, mégis az a kötelék, melyet talán a testvéri vérhez lehetne hasonlítani, azt diktálja hósörényű számára, hogy mégis így tegyen.
Rilai minden sejtése, gondolata igaz, a pasik már csak ilyenek, mert ha nem lennének ilyenek, akkor a világ valószínűleg egy békés és háborúmentes hely volna, ahol mindenki virágot szed és mosolyogva andalog… tényleg az volna az utópia? A kolosszus nem hiszi.
A kormos cselekedete már magában megérne egy gyomron rúgást, a hóhajú állán megfeszülnek az izmok a karomtépte szakáll alatt, ahogy a lyukas garast látja csillanni a levegőben. Meg kell hagyni, van stílusa a füstösnek, de ennél kevesebbért is tépett már szét valakit a kolosszus. Csodálja a félszemű türelmét és higgadtságát, ahogy kezeli a közjátékot.
A válaszra sajnos igazat kell adnia a mélységinek, nem szabadott volna közbeavatkoznia, hagynia kellett volna, hogy Khan egyedül intézze a dolgot. Testvére sem helyesli a dolgot, a hangja, a pillantása is ezt közlik a kolosszussal. Bosszúsan fújtat egyet, s jobbnak látja nem szólni, azzal csak tovább rontana a helyzetén.
Nem szól hát, csak átveszi a mesterkardot Khantól és hátrál egy lépést. Közben a naparany tekintet egy pillantás erejéig a többiek felé fordul, s látja, hogy társai mind az incidenst figyelik, A’frad, Hryan és a többiek is. Magában halovány mosolyra húzza az ajkát, jól gondolja az az elf nő, tényleg, mintegy falka. Falka? Nem, inkább egy csapat.
Az egészet egyedül Rilai ellenzi a leginkább, aki láthatóan agymenésnek látja az egész párbajosdit, a kereskedőlány átveszi a félszeműtől a sérült madarat, majd rövid úton elhagyja a Barakkot. A „jókívánságra” csak enyhén, nemeshez méltón meghajtja a fejét, s kicsit félrelép az útból, hogy a lány kényelmesen távozhasson, majd visszafordul a harcolni készülő páros felé, ám úgy tűnik, hogy mégsem lesz párbaj. A mélységi fickó értetlensége olaj a harag tüzére, a fakardokra hivatkozva elhalasztaná a párbajt, hogy a gyakorlófegyvereket valódiakra cserélve, pár nappal később ejtsék meg az összecsapást.*
- Ez hülye.
*Hagyják el a néma szavak a kolosszus ajkait. Lenéz a kezében tartott artheniori mesterkardra. Ismeri, látta Khant harcolni, s bár nem tudja, milyen fegyverforgató a mélységi, ő azzal a lyukas garassal se fogadna a kormos győzelmére. A gyakorlókarddal legfeljebb pár, nehezen múló zúzódást szerzett volna a sötételf, de a mesterkard nem lesz ennyire „kedves”.
Annyira az ajkán vannak a szavak, annyira a karjában van az akarat, hogy használja a rókaképű kardját és itt helyben hasítsa ketté a kormost, amiért jó érzékkel mozgatja a szálakat, de korábban is ez a meggondolatlanság kényszerítette helytelen lépésre, amikor beleszólt Khan dolgába, nyugton kell maradnia. Khan, majd intézi, ahogy neki tetszik.
Amúgy sem ismeretlen számára a helyzet, lovagi körökben nem ritka, hogy eltolják a párbaj idejét, hogy mindkét félnek legyen ideje felkészülnie. Az a három nap nem zavar sok vizet, ám a kolosszus tart attól, hogy a mélységi meglép időközben és ez az egész cirkusz csak erre megy ki. Bizalmatlan a mélységiekkel kapcsolatban, tűnjék ez az egyed bármennyire is egyenesnek és nemesnek.
Khanra villannak az aranyba olvadt szemek, vajon mit válaszol a kormos felvetésére, hagyja-e távozni, vagy cselnek veszi a párbaj elnapolását és helyben intézi mégis a becsület dolgát.*
//Csoportos gyakorlás//
*Sajnos a mélységi és testvére incidense okán nincs lehetősége végignézni E’Nissa és A’frad kardváltását. Pedig jó lett volna látni, mit tudnak, de mivel nem hall oda nem illő hangokat, csak tiszta pengeváltást, így nem aggódik.
Aztán, amikor elhal a gyakorlófegyverek csattogása, és egy pillanatra feléjük fordul, látja, hogy a kölyök közelebb ólálkodott hozzájuk. Nem is bánja, legalább lát egy kis szeletet a lovagi életmódból. Ha lovagok között nevelkedett, bizonyára számára sem a nézeteltérések ilyen rendezése. A becsület nem lehet alku tárgya, vagy sértetlenül birtokolja valaki, vagy örökre elveszíti. Ezt jelenti lovagnak lenni.
Jó lecke lesz ez az ifjú fegyverhordozónak. Magában jót mosolyog azon, hogy Khan mennyire messze gondolja magát a lovagoktól és eszméiktől, most mégis valódi lovagként viselkedik, sőt, higgadtabban és könnyebben kezeli a helyzetet, mint azt a kolosszus valaha tette volna.*
2738. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-11 09:29:52
Üzenet elküldve: 2015-08-11 09:29:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Edzés - Lars, Elhand - Esyae, Gid //
* Mintha elengedné a füle mellett a hallottakat, nem szól semmit, csak mosolyog. igazából, gondolatai már inkább a lépések sorozaton jár, hogy miként is lehetne a lehető legtöbbet kihozni az előtte álló új, s mindenképp kedvesebb tanítványból. Aki, nem lepheti meg hirtelen hangulat változásaival, legalábbis ránézésre. Vág, vág és szúr, újra és újra. Szinte már vakon is le tudná vezetni ezt a sorozatot, hisz sokadszor is, Gid csak védekezik. Ezért is kalandoznak el gondolatai, az előbb hallottakon. Óvatlanság, s akár éles helyzetben akár halálos hiba is lehetne. Kilépnek, s ez meglepi Esyt, hiába a védekezés, bizony a biztos hárításhoz kellett volna az a fél szívdobbanásnyi idő. A pengék bár találkoznak, fölsértő súrlódással csúszik el egymáson a két penge, így bár gyomorszúrást nem kap, de oldalába fájdalmasan marna a penge. Megfeledkezve kissé magáról s a nem éles helyzetről hátrál vissza, majd táncol oldalra, hogy a szívbe szúródó pengét üsse le. Egy fél csukló mozdulattal fordítja élére a pengét, hogy így sértse fel képzeletben Gid kardforgató karját. *
- Sunyi vagy, hallod-e.
* Nevet fel, s közbe leereszti fegyverét. *
- Ravaszságban, nincs hiány. Szépen kihasználtad a helyzetet.
* Szavaiban inkább elismerés, mintsem dorgálás, az aljas húzás miatt. *
- Igen, tudom, hogy Rynizz visszatért. Vagyis inkább mondom úgy, hogy találkoztam vele, bár utána ismét Twinivel. Nem tudom, mennyire lesz tartós, inkább fogalmazok úgy, azóta ne tudom mennyire vált ez tartóssá.
* Vált hirtelen témát, hogy válaszoljon az előbbiekre. *
- Viszont kíváncsivá tettél. Ki lenne az, aki örömmel venné, ha állandó lakója lennék a Háznak? Moonon kívül?
* Formáz kérdőjelet szemöldöke, ajkán halvány mosoly. Hisz természetesen örül a hírnek, de nem ismeri az ott lakók talán felét sem. Nem tudhatja, milyen emberek, tarkíthatják a díszes kompániát.
Közben ismét alaphelyzetbe helyezkedik. Indítja is a támadást, kettőt előre lépve, apró incselkedő karcsapások ezek, éppen csak megkóstolják egymást a pengék, mint játékos szerető csókjai, olyanok ezek. Majd hirtelen lép vissza, hogy lehetőséget adjon a másiknak a támadásra, előtte azonban megkocogottja kardja lapját, ezzel is ösztönözve a másikat a támadásra. Valóban játszik, mint, aki elő akarja csalogatni z elf, másik énjét. A kicsit harciasabb, büszkébb mivoltát. Mert bárkiről is legyen szó, mindenkiben lakozik egy ilyen. Ami egy éles küzdelemben, bizony hasznos lehet. *
A hozzászólás írója (Esyae Rugarth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.11 09:30:16
* Mintha elengedné a füle mellett a hallottakat, nem szól semmit, csak mosolyog. igazából, gondolatai már inkább a lépések sorozaton jár, hogy miként is lehetne a lehető legtöbbet kihozni az előtte álló új, s mindenképp kedvesebb tanítványból. Aki, nem lepheti meg hirtelen hangulat változásaival, legalábbis ránézésre. Vág, vág és szúr, újra és újra. Szinte már vakon is le tudná vezetni ezt a sorozatot, hisz sokadszor is, Gid csak védekezik. Ezért is kalandoznak el gondolatai, az előbb hallottakon. Óvatlanság, s akár éles helyzetben akár halálos hiba is lehetne. Kilépnek, s ez meglepi Esyt, hiába a védekezés, bizony a biztos hárításhoz kellett volna az a fél szívdobbanásnyi idő. A pengék bár találkoznak, fölsértő súrlódással csúszik el egymáson a két penge, így bár gyomorszúrást nem kap, de oldalába fájdalmasan marna a penge. Megfeledkezve kissé magáról s a nem éles helyzetről hátrál vissza, majd táncol oldalra, hogy a szívbe szúródó pengét üsse le. Egy fél csukló mozdulattal fordítja élére a pengét, hogy így sértse fel képzeletben Gid kardforgató karját. *
- Sunyi vagy, hallod-e.
* Nevet fel, s közbe leereszti fegyverét. *
- Ravaszságban, nincs hiány. Szépen kihasználtad a helyzetet.
* Szavaiban inkább elismerés, mintsem dorgálás, az aljas húzás miatt. *
- Igen, tudom, hogy Rynizz visszatért. Vagyis inkább mondom úgy, hogy találkoztam vele, bár utána ismét Twinivel. Nem tudom, mennyire lesz tartós, inkább fogalmazok úgy, azóta ne tudom mennyire vált ez tartóssá.
* Vált hirtelen témát, hogy válaszoljon az előbbiekre. *
- Viszont kíváncsivá tettél. Ki lenne az, aki örömmel venné, ha állandó lakója lennék a Háznak? Moonon kívül?
* Formáz kérdőjelet szemöldöke, ajkán halvány mosoly. Hisz természetesen örül a hírnek, de nem ismeri az ott lakók talán felét sem. Nem tudhatja, milyen emberek, tarkíthatják a díszes kompániát.
Közben ismét alaphelyzetbe helyezkedik. Indítja is a támadást, kettőt előre lépve, apró incselkedő karcsapások ezek, éppen csak megkóstolják egymást a pengék, mint játékos szerető csókjai, olyanok ezek. Majd hirtelen lép vissza, hogy lehetőséget adjon a másiknak a támadásra, előtte azonban megkocogottja kardja lapját, ezzel is ösztönözve a másikat a támadásra. Valóban játszik, mint, aki elő akarja csalogatni z elf, másik énjét. A kicsit harciasabb, büszkébb mivoltát. Mert bárkiről is legyen szó, mindenkiben lakozik egy ilyen. Ami egy éles küzdelemben, bizony hasznos lehet. *
A hozzászólás írója (Esyae Rugarth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.11 09:30:16
2737. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-11 09:04:32
Üzenet elküldve: 2015-08-11 09:04:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Madarat tolláról //
- Lemészároltam már néhány kutyát, igaz, de azok inkább magadfajták voltak *replikáz Kharasshi hűvös élű csavarral ebben a már-már szertartásos bevezetésben. Egy ilyen párbajhoz hagyományosan csípős megjegyzésekkel rakják ki az utat. Ebben pedig nem is hagy hibát egyik fél sem.
A közönség pedig csak egyre gyűlik, ami egyre inkább nyugtalanítja a mélységit. Nem lesz ez így jó.
Pillantása Ydrissre fordul, aki a két íjat fogva figyeli az eseményeket. Kharasshi állkapcsa megfeszül.
Közben eldöntetik, hogy a félszemű mégsem kívánja átruházni az elégtétel jogát. Mikor a hím visszafordul felé, épp fegyvert cserél.*
- Mit csinálsz? *kérdi tőle mord értetlenséggel.* - Felétek a becsületbeli ügyeket fából tákolt játékszerekkel intézik?
*Az ember nőstény feléjük villanó tekintetére halvány mosoly ül ki Kharasshi szája szélére. Ismerős nézés.*
~ Asszonyok... Hát ki merné vitatni, hogy érdemes akár meghalni is értük? ~
*Ha most Ydrissre nézne, biztos benne, hogy az elfen csak a tökéletes egyetértés morcos dacát látná. A nőstények másképp gondolnak ezekre a dolgokra. Ezért ők a családok pillérei, összetartó szentjei. Megalkuvásuk, kompromisszumaik bölcs mártíromsággá nyújtja az életüket, ha kell. Túlélésre teremtettek, hogy óvják az életben maradottakat és felneveljék a hadiárvákat. Felnevelt fiaikat pedig szó nélkül, meghasadó szívvel, élet keményítette vonásokkal engedjék harcba, ha ez az elátkozott becsület ismét vért inni kíván.*
- Menj utána, ember *biccent a távozó Rilai felé* -, s viselj gondot arra a nyomorult dögmadárra.
- A mi dolgunkkal pedig megvárlak.
*Talán sikerül ebből az előnytelen helyzetből jól kijönni. Ha ahhoz a nőstényhez legalább annyira húz a félszemű, hogy ne hagyják hidegen azok a haragvó tűzben égő íriszek, rááll az ajánlatra.*
- Három nap múlva a tisztáson. Acéllal. Egyezségig.
*Ha a félszemű rábólint, Kharasshi ráfog Ydriss karjára és gyanakvó óvatosságát nem feledve a távozás mezejére lép a fakóvérű nősténnyel együtt.*
- Lemészároltam már néhány kutyát, igaz, de azok inkább magadfajták voltak *replikáz Kharasshi hűvös élű csavarral ebben a már-már szertartásos bevezetésben. Egy ilyen párbajhoz hagyományosan csípős megjegyzésekkel rakják ki az utat. Ebben pedig nem is hagy hibát egyik fél sem.
A közönség pedig csak egyre gyűlik, ami egyre inkább nyugtalanítja a mélységit. Nem lesz ez így jó.
Pillantása Ydrissre fordul, aki a két íjat fogva figyeli az eseményeket. Kharasshi állkapcsa megfeszül.
Közben eldöntetik, hogy a félszemű mégsem kívánja átruházni az elégtétel jogát. Mikor a hím visszafordul felé, épp fegyvert cserél.*
- Mit csinálsz? *kérdi tőle mord értetlenséggel.* - Felétek a becsületbeli ügyeket fából tákolt játékszerekkel intézik?
*Az ember nőstény feléjük villanó tekintetére halvány mosoly ül ki Kharasshi szája szélére. Ismerős nézés.*
~ Asszonyok... Hát ki merné vitatni, hogy érdemes akár meghalni is értük? ~
*Ha most Ydrissre nézne, biztos benne, hogy az elfen csak a tökéletes egyetértés morcos dacát látná. A nőstények másképp gondolnak ezekre a dolgokra. Ezért ők a családok pillérei, összetartó szentjei. Megalkuvásuk, kompromisszumaik bölcs mártíromsággá nyújtja az életüket, ha kell. Túlélésre teremtettek, hogy óvják az életben maradottakat és felneveljék a hadiárvákat. Felnevelt fiaikat pedig szó nélkül, meghasadó szívvel, élet keményítette vonásokkal engedjék harcba, ha ez az elátkozott becsület ismét vért inni kíván.*
- Menj utána, ember *biccent a távozó Rilai felé* -, s viselj gondot arra a nyomorult dögmadárra.
- A mi dolgunkkal pedig megvárlak.
*Talán sikerül ebből az előnytelen helyzetből jól kijönni. Ha ahhoz a nőstényhez legalább annyira húz a félszemű, hogy ne hagyják hidegen azok a haragvó tűzben égő íriszek, rááll az ajánlatra.*
- Három nap múlva a tisztáson. Acéllal. Egyezségig.
*Ha a félszemű rábólint, Kharasshi ráfog Ydriss karjára és gyanakvó óvatosságát nem feledve a távozás mezejére lép a fakóvérű nősténnyel együtt.*
2736. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-11 06:28:37
Üzenet elküldve: 2015-08-11 06:28:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Edzés - Lars //
* Lars nem támadja meg a földre került Tarmikost. Az ifjúnak minden bizonnyal szerencséje van ebből a szempontból, hogy egy másik lovaggal küzdhet. Elvégre ha a mélységi nem lovag lenne, akkor minden bizonnyal sokkal könnyebben elintézné a szőke ifjút, aki a földharcban nem jeleskedik. Lars könnyen kivédi a következő támadást, és azonnal ellencsapásba lendíti pallosának markolatát, ami orrba találja a fiút. A következő támadás egy oldalsó rúgás lenne, de Tarmikos összegyűjti minden önuralmát, és pallosát tiszta erőből az ellenfél lába felé lendítve belelép a rúgás útjába. Ha sikerül a lábra mért csapás, akkor Lars valószínűleg nem rugdos többet egy ideig a fájdalomtól. Idő közben a szőke lovag orrából kissé megered a vér, de sérülése nem komoly. *
* Lars nem támadja meg a földre került Tarmikost. Az ifjúnak minden bizonnyal szerencséje van ebből a szempontból, hogy egy másik lovaggal küzdhet. Elvégre ha a mélységi nem lovag lenne, akkor minden bizonnyal sokkal könnyebben elintézné a szőke ifjút, aki a földharcban nem jeleskedik. Lars könnyen kivédi a következő támadást, és azonnal ellencsapásba lendíti pallosának markolatát, ami orrba találja a fiút. A következő támadás egy oldalsó rúgás lenne, de Tarmikos összegyűjti minden önuralmát, és pallosát tiszta erőből az ellenfél lába felé lendítve belelép a rúgás útjába. Ha sikerül a lábra mért csapás, akkor Lars valószínűleg nem rugdos többet egy ideig a fájdalomtól. Idő közben a szőke lovag orrából kissé megered a vér, de sérülése nem komoly. *
2735. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-11 00:12:56
Üzenet elküldve: 2015-08-11 00:12:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Fejében végtelen, kegyetlen üresség tombol. Nem emlékszik arra, hogy honnan érkezett, nem emlékszik arra, hogy hol járt. Jószerivel még a saját nevét sem tudja, az igazit legalábbis biztosan nem.*
~Raiina.~
*Egy könnyed fuvallat, mely elméjének egyik legrejtettebb zugából kavarja fel ezt az egyszerű nevet, melynek nem ismeri forrását, s ha ismerné sem tudná, hogy honnét származik. Abban sem biztos, hogy őt hívják így, de jobbhíján csak ezt az egyetlen dolgot képes elmondani magáról, ha valaki kérdezi.
Tanácstalanul pislog körbe méregszín tekintetével, s keresi a szavakat, vagy a tudást, mely megmondhatná számára, hogy hol van. Egy barakknál, ez kétségtelen, azonban egészen más kérdéskört vet fel, hogy ennek a barakknak pontos elhelyezkedésével már egyáltalán nincs tisztában.*
~Melyik városban vagyok?~
*Forog körbe-körbe, miközben kezei körbetapogatják felszerelését, s egyszerre hallat hitetlenkedő, s megkönnyebbült sóhajt is.
Ugyan nem tudja hol van, de az legalább biztos, hogy felszerelése rendben van... Habár ha nem lenne, sem tudná, hogy nincsen, hiszen azt sem tudja, ezek-e azok a dolgok, melyeknek birtokában kell lennie. Odalép az első férfihoz, akit meglát, aki, mint kiderül, a barakkért felelős, vagyis, hogy aki belép, fegyvereit adja le, s vegyen magához helyette gyakorlókardokat.
Raiina megteszi ezt a nemes egyszerűségű feladatot, majd, mint aki dolgát jól végezte, belép, s megpüföli egy kissé az egyik bábut.
Reflexei, ügyessége hibátlannak tűnnek, és maradni sem akar sokáig, meg akarja tudni, hogy hol jár. Így hát rövid idő után tér vissza az előző férfiúhoz, s adja vissza fegyvereit neki, szerzi vissza sajátjait.*
- Mondd csak kölyök, melyik város ez?
*Dobja fel a kérdést kellemes hangján, melyben nincs értetlenség, nincs különösebb érzelem, hiszen az évek során megtanulta leplezni érzéseit. Mintha csak egyszerű turista volna, s útbaigazítást kérne, teszi hát fel a kérdést, s kapja meg a választ, "Arthenior, kisasszony.".
Talán a város mellett volna dolga? Lehet, hogy rémlik számára valami, lehet, hogy csak beképzeli magának, hogy megtörtént, hogy a város közelében járt. Kezének egy intésével, s egy biccentéssel búcsúzik, és indul el a negyed felé, hogy megpróbáljon valamit kideríteni saját kilétéről.*
A hozzászólás írója (Raiina Presträ) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.11 00:48:20
~Raiina.~
*Egy könnyed fuvallat, mely elméjének egyik legrejtettebb zugából kavarja fel ezt az egyszerű nevet, melynek nem ismeri forrását, s ha ismerné sem tudná, hogy honnét származik. Abban sem biztos, hogy őt hívják így, de jobbhíján csak ezt az egyetlen dolgot képes elmondani magáról, ha valaki kérdezi.
Tanácstalanul pislog körbe méregszín tekintetével, s keresi a szavakat, vagy a tudást, mely megmondhatná számára, hogy hol van. Egy barakknál, ez kétségtelen, azonban egészen más kérdéskört vet fel, hogy ennek a barakknak pontos elhelyezkedésével már egyáltalán nincs tisztában.*
~Melyik városban vagyok?~
*Forog körbe-körbe, miközben kezei körbetapogatják felszerelését, s egyszerre hallat hitetlenkedő, s megkönnyebbült sóhajt is.
Ugyan nem tudja hol van, de az legalább biztos, hogy felszerelése rendben van... Habár ha nem lenne, sem tudná, hogy nincsen, hiszen azt sem tudja, ezek-e azok a dolgok, melyeknek birtokában kell lennie. Odalép az első férfihoz, akit meglát, aki, mint kiderül, a barakkért felelős, vagyis, hogy aki belép, fegyvereit adja le, s vegyen magához helyette gyakorlókardokat.
Raiina megteszi ezt a nemes egyszerűségű feladatot, majd, mint aki dolgát jól végezte, belép, s megpüföli egy kissé az egyik bábut.
Reflexei, ügyessége hibátlannak tűnnek, és maradni sem akar sokáig, meg akarja tudni, hogy hol jár. Így hát rövid idő után tér vissza az előző férfiúhoz, s adja vissza fegyvereit neki, szerzi vissza sajátjait.*
- Mondd csak kölyök, melyik város ez?
*Dobja fel a kérdést kellemes hangján, melyben nincs értetlenség, nincs különösebb érzelem, hiszen az évek során megtanulta leplezni érzéseit. Mintha csak egyszerű turista volna, s útbaigazítást kérne, teszi hát fel a kérdést, s kapja meg a választ, "Arthenior, kisasszony.".
Talán a város mellett volna dolga? Lehet, hogy rémlik számára valami, lehet, hogy csak beképzeli magának, hogy megtörtént, hogy a város közelében járt. Kezének egy intésével, s egy biccentéssel búcsúzik, és indul el a negyed felé, hogy megpróbáljon valamit kideríteni saját kilétéről.*
A hozzászólás írója (Raiina Presträ) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.11 00:48:20
2734. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-10 23:06:29
Üzenet elküldve: 2015-08-10 23:06:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Csoportos gyakorlás//
*Mikor Gabrien leállítja őket kicsit örül már, hogy megpihentetheti karját, de ez nem tart sokáig, mert E'Nissátol elkérve a kardot, a lovag, vele mutatja be a támadás védés kombinációt.
Hát karja nem sokat pihenhet, újra támadóállásba helyezkedik, és nekilendül a gyakorlatnak ismét, de most nem csak a levegőt kaszálja, hanem a kolosszus felé intézi támadásait, s nyugtázza magában hogy az alap támadások ellen alap védéseket mutat be nekik, amiket már szintén sokat gyakorolt, így mikor fordul a szerep és a lovag lendül támadásba megszokott mozdulatokkal hárítja a feléje érkező csapásokat.
Majd újra támad, s újra véd, de a lendületesebb támadások és azok hárítása sem okoz gondot neki, gyakorlótermekben már sok időt töltött, s rengetegszer gyakorolta ugyanazon mozdulatokat, az egyszerűktől az összetettebb cselekig, átvett mindent már amit a négy fal között gyakorlófegyverekkel meg lehet tanítani.
Aminek híján van az a tapasztalat, lehet hogy nagyon precízen tudja ismételni az előre begyakorolt támadásokat, s ugyanezen mozdulatok védése is remekül megy, de ő maga sem tudja, hogy amikor egy üvöltő ork fog felé rohanni, s nem a precíz szabályos támadásokat fogja ellene intézni, hanem vadul kaszabol majd, vagy egy csata hevébe, ahol nem egyetlen, vele szemben, álló, s egyenesen előröl támadó ellenféllel fog szembe nézni, hanem azt sem fogja tudni merről éri a következő csapás, s kitől, hogy az ilyen helyzetekben mit fog majd csinálni, vajon reflexszerűen előjönnek a begyaktorrlót mozdulatok, vagy legyökeredzik és rövid úton levágják.
Bízik benne, hogy azért tud majd mit tenni egy éles helyzetben is, és nem volt hiába a tanulással töltött évek, de még eddig ezen téren nem szerzet tapasztalatot, fogalma sincs a hóhajú által nemrég emlegetett, csattéri forgatagról, a halálhörgésekről, a körülötte kiömlő vérnek beleknek látványáról, a lovak patája alatt szétreccsenő koponyáknak hangjáról.
Várja ugyan hogy megtudja mit ér igazi harcban, mit tud majd, ha tényleg valódi ellenféllel áll szemben aki végezni akar vele, s nem csak okítani, kíváncsi rá mire megy, de a hóhajú által emlegetett dolgokra annyira mégsem, pedig tudja jól ez együtt jár, ahol harc van ott vér is, ahol csata van, ott halál és borzalom van.
Mikor E'Nissával néz szembe, elsőre meghagyja a lánynak a támadást, hisz azt már volt alkalma neki is begyakorolni, s így még egyszer láthatja, közelről a védést, s érezheti is miként blokkolja, merre vezeti félre fegyverével a támadó kardot.
ezután kezd csak ő támadni, azt is elsőre csak lassan függetlenül attól, a lány milyen lendületesen kezdte a támadásokat, majd támadásról támadásra egyre gyorsírja a tempót, ahhoz igazodva hogy a félvér miként jön bele a védésekbe.*
// Madarat tolláról //
*Mikor letelt a kiadott tíz oda vissza támadás, körülnéz merre van mestere, s csak ekkor figyel fel az arrébb zajló incidensre.
Először csak onnan helyből szemléli, de amikor már Khan fegyvert húz elő, közelebb megy, ha nem is teljesen odáig, ahol Gabrien is áll, de elég közel ahhoz, hogy rendesen lássa a közelgő párviadalt.
Mikor elindul még oldalra pillant E'nissára is, mintegy sugallva ég kék szemeivel, hogy "jösz?", de akár jön a lány akár marad, ő bizony közelebb megy.*
*Mikor Gabrien leállítja őket kicsit örül már, hogy megpihentetheti karját, de ez nem tart sokáig, mert E'Nissátol elkérve a kardot, a lovag, vele mutatja be a támadás védés kombinációt.
Hát karja nem sokat pihenhet, újra támadóállásba helyezkedik, és nekilendül a gyakorlatnak ismét, de most nem csak a levegőt kaszálja, hanem a kolosszus felé intézi támadásait, s nyugtázza magában hogy az alap támadások ellen alap védéseket mutat be nekik, amiket már szintén sokat gyakorolt, így mikor fordul a szerep és a lovag lendül támadásba megszokott mozdulatokkal hárítja a feléje érkező csapásokat.
Majd újra támad, s újra véd, de a lendületesebb támadások és azok hárítása sem okoz gondot neki, gyakorlótermekben már sok időt töltött, s rengetegszer gyakorolta ugyanazon mozdulatokat, az egyszerűktől az összetettebb cselekig, átvett mindent már amit a négy fal között gyakorlófegyverekkel meg lehet tanítani.
Aminek híján van az a tapasztalat, lehet hogy nagyon precízen tudja ismételni az előre begyakorolt támadásokat, s ugyanezen mozdulatok védése is remekül megy, de ő maga sem tudja, hogy amikor egy üvöltő ork fog felé rohanni, s nem a precíz szabályos támadásokat fogja ellene intézni, hanem vadul kaszabol majd, vagy egy csata hevébe, ahol nem egyetlen, vele szemben, álló, s egyenesen előröl támadó ellenféllel fog szembe nézni, hanem azt sem fogja tudni merről éri a következő csapás, s kitől, hogy az ilyen helyzetekben mit fog majd csinálni, vajon reflexszerűen előjönnek a begyaktorrlót mozdulatok, vagy legyökeredzik és rövid úton levágják.
Bízik benne, hogy azért tud majd mit tenni egy éles helyzetben is, és nem volt hiába a tanulással töltött évek, de még eddig ezen téren nem szerzet tapasztalatot, fogalma sincs a hóhajú által nemrég emlegetett, csattéri forgatagról, a halálhörgésekről, a körülötte kiömlő vérnek beleknek látványáról, a lovak patája alatt szétreccsenő koponyáknak hangjáról.
Várja ugyan hogy megtudja mit ér igazi harcban, mit tud majd, ha tényleg valódi ellenféllel áll szemben aki végezni akar vele, s nem csak okítani, kíváncsi rá mire megy, de a hóhajú által emlegetett dolgokra annyira mégsem, pedig tudja jól ez együtt jár, ahol harc van ott vér is, ahol csata van, ott halál és borzalom van.
Mikor E'Nissával néz szembe, elsőre meghagyja a lánynak a támadást, hisz azt már volt alkalma neki is begyakorolni, s így még egyszer láthatja, közelről a védést, s érezheti is miként blokkolja, merre vezeti félre fegyverével a támadó kardot.
ezután kezd csak ő támadni, azt is elsőre csak lassan függetlenül attól, a lány milyen lendületesen kezdte a támadásokat, majd támadásról támadásra egyre gyorsírja a tempót, ahhoz igazodva hogy a félvér miként jön bele a védésekbe.*
// Madarat tolláról //
*Mikor letelt a kiadott tíz oda vissza támadás, körülnéz merre van mestere, s csak ekkor figyel fel az arrébb zajló incidensre.
Először csak onnan helyből szemléli, de amikor már Khan fegyvert húz elő, közelebb megy, ha nem is teljesen odáig, ahol Gabrien is áll, de elég közel ahhoz, hogy rendesen lássa a közelgő párviadalt.
Mikor elindul még oldalra pillant E'nissára is, mintegy sugallva ég kék szemeivel, hogy "jösz?", de akár jön a lány akár marad, ő bizony közelebb megy.*
2733. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-10 22:24:41
Üzenet elküldve: 2015-08-10 22:24:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
// Madarat tolláról //
// A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz //
*Ahogy közelebb ér, mentében felemeli két üres kezét, ahogy beér Khan és a vörös elf közé. Hiába sasolja a sötételf, fegyvertelen. Nem mintha amúgy termetével vagy mozgásával bármi okot adna arra, hogy bárki fenyegetve érezze magát. Szemöldökét úgyszintén a magasba rántja, félredönti fejét, belehallgatván egy darabig a folyó dialógusba. Mélységesen felháborítja, hogy ahelyett, hogy eme dicső férfiak értelmes, gondolkodó lények módjára megbeszélnék a nézeteltérést, inkább nekiállnak ennek a kicsinyes játszmázásnak, utóbb kisgyermekek által használt játékkardokkal fogják egymást püfölni, meg rabló-pandúrt játszva körbekergetőzni a porondon. És még ő a komolytalan, aki megrontja az edzés szent tevékenységét. Kedvet érez, hogy körmével végigszántson arcán, lejjebb huzigálva alsó szemhéjait, ajkait, arcbőrét. Ydrissre pillant, ő vajh' hogy vélekedik. Habár az ő értelmezésében a Kharassi által 'saját nőstény'ként aposztrofált pozíciót úgy érti a vöröskére is, mint Rilaira, ettől fogva él a gyanúval, hogy az elf hölgyemény még férfiasnak, hovatovább hősiesnek látja az értelmetlen kakaskodást. Aztán lehet, hogy ő alkalmatlan alkatilag, hogy meglássa a dominanciaharc jelentőségét, netán jól bújtatott finomságait a játékfegyverekkel és gyerekes fenyegetőzéssel vívott ütközetben. Képzeletbenm, és tán valóságosan is vállat ránt, és ünnepélyesen kivonja magát a további farokméricskélésből. Ha szíve választottjának vagy a hóhajúnak épp erre szottyan kedve, ugyan, ki tiltaná meg a bunyót? Egyáltalán, ki az aki megpróbálná?
Megesik viszont a szíve viszont a nyomorodott hollón: még annyi ereje sincs, hogy csőrével Rilai kezébe vágjon, mikor a félszeműhöz lépve bólintva ölbe nyalábolja. Bár méltatlankodva megcsapkodja ép szárnyát, különösebben nem tiltakozik az ellen, hogy a lány óvatosan markába fogja két karmos lábát, karja hajlatával támasztva a sérült állat ébenszín alapon éjkék fénnyel mintázott, szépen ívelt testét. A leány hosszasan, méricskélőn végigtekint az összegyűlteken. Tekintete lovagján állapodik meg, ajkai elnyílnak.*
- A jó fene essen a makacs, kemény fejedbe. Sőt. -*Madármentes karját anyai ölelésre tárja, félfordulattal jókívánságát Gabrienre meg a kellemetlenkedő mélységi hímre is kiterjeszti.* - Mindannyiótokéba.
*Ezen végszóval sarkon fordul, és komótosan kifele indul a barakkból. Vigyázva lépked, hogy a bicebóca állat amennyire tudja, megtarthassa magát, ne kelljen rádőlnie sebzett oldalára. Mentében meghagyja a bejáratnál szobrozó inasfiúnak, hogy szaladjon a fegyvermesterért, ha a három eszehagyott közt eldurvulnának a dolgok. Fegyvert nem hozott magával, így felcuccolnia nincs mit. Seperc alatt köddé válik a kinti forgatagban, a város szíve fele veszi az irányt. Egyfelől tartja annyira gyakorlottnak a harcosokat, hogy puszta kéznél vagy fakardnál több kelljen ahhoz, hogy maradandó sérüléseket szenvedjenek, nemigen aggódik a testi épségükért, másrészről társai úgyis tudják, hol keressék a későbbiekben.*
// A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz //
*Ahogy közelebb ér, mentében felemeli két üres kezét, ahogy beér Khan és a vörös elf közé. Hiába sasolja a sötételf, fegyvertelen. Nem mintha amúgy termetével vagy mozgásával bármi okot adna arra, hogy bárki fenyegetve érezze magát. Szemöldökét úgyszintén a magasba rántja, félredönti fejét, belehallgatván egy darabig a folyó dialógusba. Mélységesen felháborítja, hogy ahelyett, hogy eme dicső férfiak értelmes, gondolkodó lények módjára megbeszélnék a nézeteltérést, inkább nekiállnak ennek a kicsinyes játszmázásnak, utóbb kisgyermekek által használt játékkardokkal fogják egymást püfölni, meg rabló-pandúrt játszva körbekergetőzni a porondon. És még ő a komolytalan, aki megrontja az edzés szent tevékenységét. Kedvet érez, hogy körmével végigszántson arcán, lejjebb huzigálva alsó szemhéjait, ajkait, arcbőrét. Ydrissre pillant, ő vajh' hogy vélekedik. Habár az ő értelmezésében a Kharassi által 'saját nőstény'ként aposztrofált pozíciót úgy érti a vöröskére is, mint Rilaira, ettől fogva él a gyanúval, hogy az elf hölgyemény még férfiasnak, hovatovább hősiesnek látja az értelmetlen kakaskodást. Aztán lehet, hogy ő alkalmatlan alkatilag, hogy meglássa a dominanciaharc jelentőségét, netán jól bújtatott finomságait a játékfegyverekkel és gyerekes fenyegetőzéssel vívott ütközetben. Képzeletbenm, és tán valóságosan is vállat ránt, és ünnepélyesen kivonja magát a további farokméricskélésből. Ha szíve választottjának vagy a hóhajúnak épp erre szottyan kedve, ugyan, ki tiltaná meg a bunyót? Egyáltalán, ki az aki megpróbálná?
Megesik viszont a szíve viszont a nyomorodott hollón: még annyi ereje sincs, hogy csőrével Rilai kezébe vágjon, mikor a félszeműhöz lépve bólintva ölbe nyalábolja. Bár méltatlankodva megcsapkodja ép szárnyát, különösebben nem tiltakozik az ellen, hogy a lány óvatosan markába fogja két karmos lábát, karja hajlatával támasztva a sérült állat ébenszín alapon éjkék fénnyel mintázott, szépen ívelt testét. A leány hosszasan, méricskélőn végigtekint az összegyűlteken. Tekintete lovagján állapodik meg, ajkai elnyílnak.*
- A jó fene essen a makacs, kemény fejedbe. Sőt. -*Madármentes karját anyai ölelésre tárja, félfordulattal jókívánságát Gabrienre meg a kellemetlenkedő mélységi hímre is kiterjeszti.* - Mindannyiótokéba.
*Ezen végszóval sarkon fordul, és komótosan kifele indul a barakkból. Vigyázva lépked, hogy a bicebóca állat amennyire tudja, megtarthassa magát, ne kelljen rádőlnie sebzett oldalára. Mentében meghagyja a bejáratnál szobrozó inasfiúnak, hogy szaladjon a fegyvermesterért, ha a három eszehagyott közt eldurvulnának a dolgok. Fegyvert nem hozott magával, így felcuccolnia nincs mit. Seperc alatt köddé válik a kinti forgatagban, a város szíve fele veszi az irányt. Egyfelől tartja annyira gyakorlottnak a harcosokat, hogy puszta kéznél vagy fakardnál több kelljen ahhoz, hogy maradandó sérüléseket szenvedjenek, nemigen aggódik a testi épségükért, másrészről társai úgyis tudják, hol keressék a későbbiekben.*
2732. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-10 21:22:09
Üzenet elküldve: 2015-08-10 21:22:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Edzés - Lars, Elhand - Esyae, Gid //
* Akkor mégis csak jól emlékezett, el is vigyorodik amint kiderül, hogy a "vág, vág, szúr" együttes az igazi viszont erről jut eszébe, hogy a eléggé gyors és jól tudja cserélgetni a mozdulatokat, na meg a testőrnek való nő nem akarja egyből kiütni akkor meg tudná egy kicsit keverni vele Esyt. A kacsintást természetesen azonnali kihívásnak fogja fel és amint látja, hogy a nő próbál helyet biztosítani a számukra azonmód követi.*
- Igen, de közben visszatért Rynizz. *bólint rá a történet elejére sőt már eszébe is jutott valaki aki bár kimondottan nem kérte eddig de a matróna már egyszer említette, hogy valószínűleg testőrt kíván állítani mellé, már ha ő is elfogadja.*
- Azt hiszem van a házban valaki rajtam kívül is aki örül annak, hogy felszabadultál. *mondja titokzatosan mosolyogva.*
- Az jó, szeretem a fokozatos tanítást. *mondja és megpróbálja felvenni a pár héttel ezelőtt tanult állást. Kard a kardhoz és meglepetésként könnyedén védi ki a már régebben begyakorolt mozdulatokat. Csak védekezik körbe körbe hátrálva a páston. Lehet akár hatszor vagy hétszer is végigviszik a megadott mozdulatsort mire végül megpróbál változtatni valamit. Az első mozdulat marad változatlan viszont a második vágás elől más irányba lép ki, hogy most ő vihessen be egy majd akár egy második szúrást is. Egyet gyomor tájékra, egyet pedig szivre.*
* Akkor mégis csak jól emlékezett, el is vigyorodik amint kiderül, hogy a "vág, vág, szúr" együttes az igazi viszont erről jut eszébe, hogy a eléggé gyors és jól tudja cserélgetni a mozdulatokat, na meg a testőrnek való nő nem akarja egyből kiütni akkor meg tudná egy kicsit keverni vele Esyt. A kacsintást természetesen azonnali kihívásnak fogja fel és amint látja, hogy a nő próbál helyet biztosítani a számukra azonmód követi.*
- Igen, de közben visszatért Rynizz. *bólint rá a történet elejére sőt már eszébe is jutott valaki aki bár kimondottan nem kérte eddig de a matróna már egyszer említette, hogy valószínűleg testőrt kíván állítani mellé, már ha ő is elfogadja.*
- Azt hiszem van a házban valaki rajtam kívül is aki örül annak, hogy felszabadultál. *mondja titokzatosan mosolyogva.*
- Az jó, szeretem a fokozatos tanítást. *mondja és megpróbálja felvenni a pár héttel ezelőtt tanult állást. Kard a kardhoz és meglepetésként könnyedén védi ki a már régebben begyakorolt mozdulatokat. Csak védekezik körbe körbe hátrálva a páston. Lehet akár hatszor vagy hétszer is végigviszik a megadott mozdulatsort mire végül megpróbál változtatni valamit. Az első mozdulat marad változatlan viszont a második vágás elől más irányba lép ki, hogy most ő vihessen be egy majd akár egy második szúrást is. Egyet gyomor tájékra, egyet pedig szivre.*
2731. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-10 18:12:50
Üzenet elküldve: 2015-08-10 18:12:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Madarat tolláról //
*A kozmosz ítélkezésében nem lel nyomot jóindulatra vagy rosszakarásra; a parányok életében ugyanolyan részrehajlás nélkül penderíti tovább a sorskereket mint a gigászok táncában. Egy csillag kihunyta számára éppúgy nem jelent semmit, mint amikor az egyik planétán két pengét váltó közül az egyik megszűnik az Acél Dalával élni. Az idő átlép felettük, hisz lesz, aki örökükbe lépjen, az emlékek pedig úgy halványodnak el róla, ahogy az éjszakai égbolton is elkoppan lassan a fénypont.
Ezek az események kezdődhettek akár generációkkal ezelőtt is, noha az efféle összefüggésekben hitetlenek mindez csak az elmúlt néhány perc művének tűnhet. Khan utóbbiak táborába tartozik, még ha kelletlenül ismeri is el, hogy (sajnos) létezik olyan erő az általuk ismert világban (hát még a nem ismertekben), amely felett nincsen megértésük, a kontrollra pedig soha még csak esélyük sem lehet. Dühítő annak, aki körömszakadtáig az ellenkezője szerint kívánná formálni a sorsát. Ez azonban mit sem változtat abbéli hozzáállásán, hogy eónokon átívelő kapcsolatot, idáig vezető eseményláncolatot feltérképezni sem türelme, sem elég ideje nincs már, emberi léptékkel mérve, s mindez nem is az ő reszortja, foglalkozzék vele csak obszervatóriumából a csillagjós vagy füstölők bódító árjától terhes levegőben a fűtengerek sámánja.
A mellkasának pöccintett érmét egészen addig érintetlenül hagyja, amíg lába közelébe nem ér hullás közben, akkor egy magától értetődő mozdulattal rúgja arrébb. Egy ideje már nem egyébről szól a dolog, mint két vad találkozásáról abban a bizonyos rengetegben. Körüljárják a másikat, mert a beléjük kódolt ösztön így diktálja: nincs hely mindkettejük számára. Nem dugja mélyre fejét az indulatok korbácsolta tóban, ez nem az a helyzet.*
- Azt mondod egy kimúlt eb? Egy korábbi munkád eredménye? - *A felállás azt mutatja, hogy az éles nyelvű megjegyzések többnyire csak felszínt érő, kellemetlen viszketést okozó próbálkozások, ámde amikor az elf bekerül a látóterébe. Rókamód vigyorodik el, csak hogy szegmensnyivel később morranva kelljen feljét félrekapnia, a háta mögé érkező Gabrienre.*
- Megtisztelsz a bizalmaddal, hogy kevés volnék őhozzá, de én azért mégis szerencsét próbálnék. - *visszafordul a Kharasshi-Ydriss duó felé.* - Még fél szemmel is.
*"Megnyugtatja" a hímet afelől, hogy kellő mértékben és időt szán annak, hogy a tekintetének oly kedves kereskedőlányon nyugtassa szemét, napjában többször is. Elunni látszik azonban a patthelyzetet, és nem igazán szeret a várakozásokra rácáfolni sem, főleg amikor ilyen népes sereglet gyűlne már a vérszagra. Egyedül Rilairól tudja biztosan, hogy ezt tragikomédiának tartja és ha csak rajta állna, messze más végkifejletet szánna az ügy rendezéséül. A félszeműben fel sem merül, hogy itt bármelyik a szembenálló felek közül dolgát bevégezetlenül akarna távozni.*
- A miértekről csak sejtésem van, de kárba veszett energiát ölsz most az elfre. Ez csak kettőnkre tartozik, senki másnak nincs elszámolnivalója itt. - *Rilaihoz szól, habár jó előre tudja, hogy a lánynak nem fognak tetszeni soron következő szavai, sem pedig az, amit általuk tőle kér.* - Tudom, hogy szívesen látnád kimúlni, talán így is lesz, mire egy gyógyító szeme láthatná, de azt kérem most tőled, hogy keress neki egyet. - *Érthetetlen ragaszkodása a hollóhoz még önmaga előtt is magyarázatra szorul, de ama momentumban tudta, hogy az állat az ő felbukkanására várt a vásárban, amikor először meglátta az éjkék tollú szárnyast.* - Kérlek.
*Gabriennel is pillantást vált: szavaival nem akart túl mélyre vágni az imént, de szeretné, ha a hóhajú megértené azt a helyzetet, amit fellépése és megnyilvánulása előteremtett. A néhai zsoldost nem érdekelte volna becsület vagy büszkeség kérdése, és bár hajlana most is arra, hogy inkább felkészületlenségében vegyen elégtételt a sötételfen, az Amon Ruadhon töltött idő nem hagyta érintetlenül a férfit.*
- A hollóm szárnyának szegéséért megfelelő fizetségnek találom, ha elvehetek egyet a tieid közül is. - *Mostanra átadhatta már a még mindig névtelen állatot, így mindkét keze szabadon. Az egyikkel kivonja a mesterkardot, amit háta mögött az övébe tűzött és Gabriennek hajítja. A másikkal egy ehhez hasonló kimunkálású fából faragottat ragad. Halálát nem kívánja a sötételfnek, hisz egyelőre a madara is él, de a megnevezett árat jutányosnak tartja.
Minden ezt követő szónak kettejük között már a fegyverek nyelvén kell elhangozzon.*
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.10 18:15:09
*A kozmosz ítélkezésében nem lel nyomot jóindulatra vagy rosszakarásra; a parányok életében ugyanolyan részrehajlás nélkül penderíti tovább a sorskereket mint a gigászok táncában. Egy csillag kihunyta számára éppúgy nem jelent semmit, mint amikor az egyik planétán két pengét váltó közül az egyik megszűnik az Acél Dalával élni. Az idő átlép felettük, hisz lesz, aki örökükbe lépjen, az emlékek pedig úgy halványodnak el róla, ahogy az éjszakai égbolton is elkoppan lassan a fénypont.
Ezek az események kezdődhettek akár generációkkal ezelőtt is, noha az efféle összefüggésekben hitetlenek mindez csak az elmúlt néhány perc művének tűnhet. Khan utóbbiak táborába tartozik, még ha kelletlenül ismeri is el, hogy (sajnos) létezik olyan erő az általuk ismert világban (hát még a nem ismertekben), amely felett nincsen megértésük, a kontrollra pedig soha még csak esélyük sem lehet. Dühítő annak, aki körömszakadtáig az ellenkezője szerint kívánná formálni a sorsát. Ez azonban mit sem változtat abbéli hozzáállásán, hogy eónokon átívelő kapcsolatot, idáig vezető eseményláncolatot feltérképezni sem türelme, sem elég ideje nincs már, emberi léptékkel mérve, s mindez nem is az ő reszortja, foglalkozzék vele csak obszervatóriumából a csillagjós vagy füstölők bódító árjától terhes levegőben a fűtengerek sámánja.
A mellkasának pöccintett érmét egészen addig érintetlenül hagyja, amíg lába közelébe nem ér hullás közben, akkor egy magától értetődő mozdulattal rúgja arrébb. Egy ideje már nem egyébről szól a dolog, mint két vad találkozásáról abban a bizonyos rengetegben. Körüljárják a másikat, mert a beléjük kódolt ösztön így diktálja: nincs hely mindkettejük számára. Nem dugja mélyre fejét az indulatok korbácsolta tóban, ez nem az a helyzet.*
- Azt mondod egy kimúlt eb? Egy korábbi munkád eredménye? - *A felállás azt mutatja, hogy az éles nyelvű megjegyzések többnyire csak felszínt érő, kellemetlen viszketést okozó próbálkozások, ámde amikor az elf bekerül a látóterébe. Rókamód vigyorodik el, csak hogy szegmensnyivel később morranva kelljen feljét félrekapnia, a háta mögé érkező Gabrienre.*
- Megtisztelsz a bizalmaddal, hogy kevés volnék őhozzá, de én azért mégis szerencsét próbálnék. - *visszafordul a Kharasshi-Ydriss duó felé.* - Még fél szemmel is.
*"Megnyugtatja" a hímet afelől, hogy kellő mértékben és időt szán annak, hogy a tekintetének oly kedves kereskedőlányon nyugtassa szemét, napjában többször is. Elunni látszik azonban a patthelyzetet, és nem igazán szeret a várakozásokra rácáfolni sem, főleg amikor ilyen népes sereglet gyűlne már a vérszagra. Egyedül Rilairól tudja biztosan, hogy ezt tragikomédiának tartja és ha csak rajta állna, messze más végkifejletet szánna az ügy rendezéséül. A félszeműben fel sem merül, hogy itt bármelyik a szembenálló felek közül dolgát bevégezetlenül akarna távozni.*
- A miértekről csak sejtésem van, de kárba veszett energiát ölsz most az elfre. Ez csak kettőnkre tartozik, senki másnak nincs elszámolnivalója itt. - *Rilaihoz szól, habár jó előre tudja, hogy a lánynak nem fognak tetszeni soron következő szavai, sem pedig az, amit általuk tőle kér.* - Tudom, hogy szívesen látnád kimúlni, talán így is lesz, mire egy gyógyító szeme láthatná, de azt kérem most tőled, hogy keress neki egyet. - *Érthetetlen ragaszkodása a hollóhoz még önmaga előtt is magyarázatra szorul, de ama momentumban tudta, hogy az állat az ő felbukkanására várt a vásárban, amikor először meglátta az éjkék tollú szárnyast.* - Kérlek.
*Gabriennel is pillantást vált: szavaival nem akart túl mélyre vágni az imént, de szeretné, ha a hóhajú megértené azt a helyzetet, amit fellépése és megnyilvánulása előteremtett. A néhai zsoldost nem érdekelte volna becsület vagy büszkeség kérdése, és bár hajlana most is arra, hogy inkább felkészületlenségében vegyen elégtételt a sötételfen, az Amon Ruadhon töltött idő nem hagyta érintetlenül a férfit.*
- A hollóm szárnyának szegéséért megfelelő fizetségnek találom, ha elvehetek egyet a tieid közül is. - *Mostanra átadhatta már a még mindig névtelen állatot, így mindkét keze szabadon. Az egyikkel kivonja a mesterkardot, amit háta mögött az övébe tűzött és Gabriennek hajítja. A másikkal egy ehhez hasonló kimunkálású fából faragottat ragad. Halálát nem kívánja a sötételfnek, hisz egyelőre a madara is él, de a megnevezett árat jutányosnak tartja.
Minden ezt követő szónak kettejük között már a fegyverek nyelvén kell elhangozzon.*
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.10 18:15:09
2730. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-10 17:50:06
Üzenet elküldve: 2015-08-10 17:50:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Edzés - Lars, Elhand - néző Esyae és Gid //
- Gyere, átvesszük újra.
* Kacsint a Gidra, széles mosollyal arcán. Kicsit távolabb húzódik, hogy a két lovagnak is biztosan legyen helye egy nagyobb kitéréshez. A lovagok azok, a harcosok, akik igaz nem használnak túl nagy helyet a harchoz. Ennek ellenére, mégis biztonságosabb, ha kissé arrébb mennek.
Hamarabb jár a feje, minthogy igenlő választ adna. Sűrű, apró biccentések, gyermeki lelkesedéssel.*
- Persze, persze…bármikor.
* Pár lépés csak arrébb, hogy még nyugodtabban tudjon mindenki gyakorolni. Kardját felemeli és alap állásba helyezkedik, bár korán sem annyira mereven, mint azt azelőtt tette. Megdobja a kardot, - nem nagyon csak éppen hogy – visszahullva a kézbe, erősen markol rá. Kinyújtott karral szegezi azt Gid felé. *
- Vág, vág és szúr.
* Mosolyodik el, s mellé még kacsint is. Nem akar szigorú szabályok közt gyakorolni az elf-el, tudja nagyon jól, hogy már felnőtt fejjel nem úgy mennek a dolgok. S restelli is magát, hogy a legutóbbi alkalomkor ezt figyelmen kívül hagyta. Talán, ha jó ismerősként, barátként próbálkoznak vele, úgy fogékonyabb is lesz rá a másik. Visszahúzza kardját, melléhez, hogy onnan csípőmagasságba engedje. *
- Tudom, hogy nem csak Twini él a házban. De, elsőnek ő fogadott fel, a feladatom az lett volna, hogy őt tanítsam. Ez, meghiúsult. Viszont szívesen, állok a család szolgálatába. Akár testőrként is, s akárki mellett.
* Ismét felemeli a kardot, jelezvén, hogy ő tőle folytathatják azt, amit abbahagytak. *
- Talán kezdjük a legelején, s haladunk szép sorba. Ha, minden igaz, ezek után bőven lesz időnk gyakorolni.
* Húzza széles mosolyra ajkait. Szemeiben is, mintha más fajta csillogás vert volna tanyát. Kedve határozottan jobb lett. Őszinte vidámság költözött arcára. Amint Gid is felvette a pózt, s láthatólag is készen áll egy korántsem véresen komoly párbajra, úgy már lép is felé. Hogy vágjon, jobbról, majd balról végül előre ugorva szúrjon. Ismerős mozdulatok, s nem is olyan gyorsak. Majd lépjen vissza, de ne áll meg újra vág, vág s szúr. Hátrálásra kényszerítve Gidet, hacsak az nem támad vissza, azzal megakasztva Esy lendületét, s kényszerítse védekezésre. *
- Gyere, átvesszük újra.
* Kacsint a Gidra, széles mosollyal arcán. Kicsit távolabb húzódik, hogy a két lovagnak is biztosan legyen helye egy nagyobb kitéréshez. A lovagok azok, a harcosok, akik igaz nem használnak túl nagy helyet a harchoz. Ennek ellenére, mégis biztonságosabb, ha kissé arrébb mennek.
Hamarabb jár a feje, minthogy igenlő választ adna. Sűrű, apró biccentések, gyermeki lelkesedéssel.*
- Persze, persze…bármikor.
* Pár lépés csak arrébb, hogy még nyugodtabban tudjon mindenki gyakorolni. Kardját felemeli és alap állásba helyezkedik, bár korán sem annyira mereven, mint azt azelőtt tette. Megdobja a kardot, - nem nagyon csak éppen hogy – visszahullva a kézbe, erősen markol rá. Kinyújtott karral szegezi azt Gid felé. *
- Vág, vág és szúr.
* Mosolyodik el, s mellé még kacsint is. Nem akar szigorú szabályok közt gyakorolni az elf-el, tudja nagyon jól, hogy már felnőtt fejjel nem úgy mennek a dolgok. S restelli is magát, hogy a legutóbbi alkalomkor ezt figyelmen kívül hagyta. Talán, ha jó ismerősként, barátként próbálkoznak vele, úgy fogékonyabb is lesz rá a másik. Visszahúzza kardját, melléhez, hogy onnan csípőmagasságba engedje. *
- Tudom, hogy nem csak Twini él a házban. De, elsőnek ő fogadott fel, a feladatom az lett volna, hogy őt tanítsam. Ez, meghiúsult. Viszont szívesen, állok a család szolgálatába. Akár testőrként is, s akárki mellett.
* Ismét felemeli a kardot, jelezvén, hogy ő tőle folytathatják azt, amit abbahagytak. *
- Talán kezdjük a legelején, s haladunk szép sorba. Ha, minden igaz, ezek után bőven lesz időnk gyakorolni.
* Húzza széles mosolyra ajkait. Szemeiben is, mintha más fajta csillogás vert volna tanyát. Kedve határozottan jobb lett. Őszinte vidámság költözött arcára. Amint Gid is felvette a pózt, s láthatólag is készen áll egy korántsem véresen komoly párbajra, úgy már lép is felé. Hogy vágjon, jobbról, majd balról végül előre ugorva szúrjon. Ismerős mozdulatok, s nem is olyan gyorsak. Majd lépjen vissza, de ne áll meg újra vág, vág s szúr. Hátrálásra kényszerítve Gidet, hacsak az nem támad vissza, azzal megakasztva Esy lendületét, s kényszerítse védekezésre. *
2729. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-10 17:44:42
Üzenet elküldve: 2015-08-10 17:44:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Madarat tolláról//
*Artheniori, wegtoreni, vagy akár falusi, neki egyre menne, egyazon szóval illeti mindent. Városi. A nem éppen pozitív képet csak tovább mélyíti a kártérítés összege. ~Hja, az orvosságra, meg az embert ért lelki traumára.~ Morgolódik magában, habár még azt is el tudja képzelni, hogy a városban élő gyógyítók, felcserek, egyéb illetékesek ilyen pofátlanul magas árat kérjenek szolgálatukért. Beleszólni azonban nem szól bele a vitába, elvégre nem az ő ügye, csupán figyel. Ám úgy tűnik, valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a gesztenyeszín hajú fickó tőle is választ vár, holott neki itt vajmi kevés beleszólása van a dolgokba. No persze erről nem kell tudnia a másiknak. Ellenben Kharasshinak cseppet sem tetszik, hogy felé veti pillantását az ember, egy pillanatra feledve a kártya arcot, meglepetten pislant egyet. Majd ismét rendezi vonásait, hogy semmitmondó kifejezés üljön rajta.
A kis kavarodás egyre nagyobb tömeget vonzz oda. Ez nem jó, nagyon nem jó. Elsőként az ember nő közeledik, aki a félszemű társa, ám felőle nem feltételez ellenséges szándékot, legalábbis a mozgása, és hallgatagsága alapján ő is legfeljebb szemlélő lesz. Ami viszont nyomasztóbb, hogy még egy ember érkezik, egy harcos, ráadásul a legtermetesebb egyed, akivel a lány valaha találkozott. Elcsodálkozva méri végig az emberóriást, majd pillantása visszavándorol a félszemű - mélységi páros felé. Ennek nem lesz jó vége, nagyon nem. Arról nem is beszélve, hogy a hósörényű férfi sem egyedül edzett, hanem társai vannak, és könnyen lehet, még ők is csatlakozni fognak. ~Mint egy falka.~ Húzná is el a száját a gondolat mellé, de megőrzi a rezzenéstelen vonásokat.
Az erőviszonyok cseppet sem nekik kedveznek. A mélységi oldala még nem jött rendbe, és a gyakorlás alatt kétszer is vállon találta őt az elf. Ugyan csak gyakorló fegyverrel, de akkor is lassíthat a hím mozgásán a sérülés. A két ember harcos azonban a büszke fajtának tűnik, nézeteltérésüket valószínűleg a mélységivel akarják rendezni majd, és nem egyik csapat a páros ellen. Utóbbi esetben mondhatni veszett fejsze nyele lenne a küzdelem, lévén az elf nem a lándzsát hozta magával, hanem még mindig a két íjat tartja, puszta kezes harcban pedig nem sokra menne. Kimerült, egyik lábával se rúgni, de még ránehezedni se nagyon tudna, és oldala is jócskán korlátokat szab mozgásának. Nem sok segítség lenne a hímnek.
Segítség? Kicsit meglepi a dolog, hogy automatikusan a mélységi oldalára állna, és máris azon töpreng, miként tudná hasznossá tenni magát. Enyhén megrázza a fejét. Ezen elmélkedhet később. Most itt egy csapat városi, a helyzet feszült, és az ég tudja, hogy a feltételezései ellenére mit fog tenni a két fickó. Legrosszabb esetben felajánlhatná, hogy rendbe hozza a madarat, hiszen sokat foglalkozott, foglalkozik állatokat, a probléma csak annyi, hogy kevesebbet szárnyasokkal, és többet a négylábúakkal.*
*Artheniori, wegtoreni, vagy akár falusi, neki egyre menne, egyazon szóval illeti mindent. Városi. A nem éppen pozitív képet csak tovább mélyíti a kártérítés összege. ~Hja, az orvosságra, meg az embert ért lelki traumára.~ Morgolódik magában, habár még azt is el tudja képzelni, hogy a városban élő gyógyítók, felcserek, egyéb illetékesek ilyen pofátlanul magas árat kérjenek szolgálatukért. Beleszólni azonban nem szól bele a vitába, elvégre nem az ő ügye, csupán figyel. Ám úgy tűnik, valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a gesztenyeszín hajú fickó tőle is választ vár, holott neki itt vajmi kevés beleszólása van a dolgokba. No persze erről nem kell tudnia a másiknak. Ellenben Kharasshinak cseppet sem tetszik, hogy felé veti pillantását az ember, egy pillanatra feledve a kártya arcot, meglepetten pislant egyet. Majd ismét rendezi vonásait, hogy semmitmondó kifejezés üljön rajta.
A kis kavarodás egyre nagyobb tömeget vonzz oda. Ez nem jó, nagyon nem jó. Elsőként az ember nő közeledik, aki a félszemű társa, ám felőle nem feltételez ellenséges szándékot, legalábbis a mozgása, és hallgatagsága alapján ő is legfeljebb szemlélő lesz. Ami viszont nyomasztóbb, hogy még egy ember érkezik, egy harcos, ráadásul a legtermetesebb egyed, akivel a lány valaha találkozott. Elcsodálkozva méri végig az emberóriást, majd pillantása visszavándorol a félszemű - mélységi páros felé. Ennek nem lesz jó vége, nagyon nem. Arról nem is beszélve, hogy a hósörényű férfi sem egyedül edzett, hanem társai vannak, és könnyen lehet, még ők is csatlakozni fognak. ~Mint egy falka.~ Húzná is el a száját a gondolat mellé, de megőrzi a rezzenéstelen vonásokat.
Az erőviszonyok cseppet sem nekik kedveznek. A mélységi oldala még nem jött rendbe, és a gyakorlás alatt kétszer is vállon találta őt az elf. Ugyan csak gyakorló fegyverrel, de akkor is lassíthat a hím mozgásán a sérülés. A két ember harcos azonban a büszke fajtának tűnik, nézeteltérésüket valószínűleg a mélységivel akarják rendezni majd, és nem egyik csapat a páros ellen. Utóbbi esetben mondhatni veszett fejsze nyele lenne a küzdelem, lévén az elf nem a lándzsát hozta magával, hanem még mindig a két íjat tartja, puszta kezes harcban pedig nem sokra menne. Kimerült, egyik lábával se rúgni, de még ránehezedni se nagyon tudna, és oldala is jócskán korlátokat szab mozgásának. Nem sok segítség lenne a hímnek.
Segítség? Kicsit meglepi a dolog, hogy automatikusan a mélységi oldalára állna, és máris azon töpreng, miként tudná hasznossá tenni magát. Enyhén megrázza a fejét. Ezen elmélkedhet később. Most itt egy csapat városi, a helyzet feszült, és az ég tudja, hogy a feltételezései ellenére mit fog tenni a két fickó. Legrosszabb esetben felajánlhatná, hogy rendbe hozza a madarat, hiszen sokat foglalkozott, foglalkozik állatokat, a probléma csak annyi, hogy kevesebbet szárnyasokkal, és többet a négylábúakkal.*
2728. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-10 17:15:05
Üzenet elküldve: 2015-08-10 17:15:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csoportos gyakorlás//
-A figyelmedet vonja el a szád a szemedtől.
*Jegyzi meg kurtán Hryan a csacsogásra adott válaszra.*
-És igen, van az a pont, hogy több árt a szövegelés, mint amennyit használ, még akkor is, ha nem vagy fáradt. Láttam már kivágott nyelvű szájalót, pusztán azért, mert rosszkor és rossz helyen szájalt.
*Nem fenyegetésnek szánja a szavait, csak tényeket közöl. Igaz, azt már nem teszi hozzá, hogy az adott nyelvet épp ő távolította el tulajdonosa szájából, s az nem éppen önszántából tartotta a kése alá.
Mindezek után kerül sor az újabb feladat bemutatására, és Janey önálló lövésére. Valóban, a nyílvessző már majdnem hajszálpontosan a céltábla közepébe kerül.*
-Jó.
*Az értékelés is kurta. Aztán elvigyorodik kissé a lány kérdésén.*
-Természetesen tudok. *Bólint is rá.* Úgy hívják gyakorlás. Ha hosszabb összpontosítás után minden vessződ ugyanabba a pontba érkezik, akkor át lehet térni a következő szakaszba, aminél már gyorsabban lehet lődözni a vesszőket. De ehhez az kell, hogy az a célpont, mindig, erőkifejtés nélkül, és azonnal közel ugorjon. Szóval, *Áll meg egy pillanatra.* szólj, ha eljutottál oda, hogy a kilőtt tíz vesszőből, mind ugyanúgy a célközéppontba érkezik.
*Nem könnyű feladat, és emlékszik még, neki mennyi gyakorlásába került. Csak hát mögötte ott van bő száz évnyi intenzív gyakorlás. És persze, ez még csak a "jó íjász" elnevezés felé csak az első lépés.*
//Madarat tolláról kicsit//
*S lehet, hogy mondta volna még tovább is a lánynak okításait, de ekkor indul meg Gabrien Khanék irányába. Nem követte annyira szemmel az események alakulását, mert Janeyre figyelt, de érzékelte a feszültség növekedését. Most összevont szemöldökkel fordul arra, lekövetve a kolosszus mozgását, de el nem mozdulva a helyéről.*
-Csináld csak.
*Szól azért még oda tanítványának, majd egy kósza pillanatra E'Nissa felé is elfutnak íriszei. Aztán vissza a vitázók felé, hogy felmérje az esetlegességeket.*
-A figyelmedet vonja el a szád a szemedtől.
*Jegyzi meg kurtán Hryan a csacsogásra adott válaszra.*
-És igen, van az a pont, hogy több árt a szövegelés, mint amennyit használ, még akkor is, ha nem vagy fáradt. Láttam már kivágott nyelvű szájalót, pusztán azért, mert rosszkor és rossz helyen szájalt.
*Nem fenyegetésnek szánja a szavait, csak tényeket közöl. Igaz, azt már nem teszi hozzá, hogy az adott nyelvet épp ő távolította el tulajdonosa szájából, s az nem éppen önszántából tartotta a kése alá.
Mindezek után kerül sor az újabb feladat bemutatására, és Janey önálló lövésére. Valóban, a nyílvessző már majdnem hajszálpontosan a céltábla közepébe kerül.*
-Jó.
*Az értékelés is kurta. Aztán elvigyorodik kissé a lány kérdésén.*
-Természetesen tudok. *Bólint is rá.* Úgy hívják gyakorlás. Ha hosszabb összpontosítás után minden vessződ ugyanabba a pontba érkezik, akkor át lehet térni a következő szakaszba, aminél már gyorsabban lehet lődözni a vesszőket. De ehhez az kell, hogy az a célpont, mindig, erőkifejtés nélkül, és azonnal közel ugorjon. Szóval, *Áll meg egy pillanatra.* szólj, ha eljutottál oda, hogy a kilőtt tíz vesszőből, mind ugyanúgy a célközéppontba érkezik.
*Nem könnyű feladat, és emlékszik még, neki mennyi gyakorlásába került. Csak hát mögötte ott van bő száz évnyi intenzív gyakorlás. És persze, ez még csak a "jó íjász" elnevezés felé csak az első lépés.*
//Madarat tolláról kicsit//
*S lehet, hogy mondta volna még tovább is a lánynak okításait, de ekkor indul meg Gabrien Khanék irányába. Nem követte annyira szemmel az események alakulását, mert Janeyre figyelt, de érzékelte a feszültség növekedését. Most összevont szemöldökkel fordul arra, lekövetve a kolosszus mozgását, de el nem mozdulva a helyéről.*
-Csináld csak.
*Szól azért még oda tanítványának, majd egy kósza pillanatra E'Nissa felé is elfutnak íriszei. Aztán vissza a vitázók felé, hogy felmérje az esetlegességeket.*
2727. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-10 16:56:23
Üzenet elküldve: 2015-08-10 16:56:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Madarat tolláról//
*Tehát első lövése egy íjjal mindjárt vért fakasztott. Azt is hozzá lehet tenni, hogy ebben benne van a saját vére is, mint valami áldozat, amit az ellenség átkozott fegyvere csak kikövetel a mélységitől. Ha nagyobb érzéke volna az ilyesmihez és a helyzet se így tekeredne, értelmezhetné mindezt úgy, hogy a mindenség jelzései. Egy akármilyen vénasszony bizonyára szép kerek mondanivalót kerítene köré. De nem most.*
~Még hogy száz.~
*Mellényét összefogó széles öve alá nyúl és két ujja közé csippentve előhúz egy érmét.*
- Ennyit tudok felajánlani a dögmadaradra. *Hanyag mozdulattal a félszemű mellkasának pöccinti a lyukas féltallért, viszonozva Khan Lero korábbi gesztusát. Ilyen érmét a gyepűvidék nomádjai használnak. Sok helyen el sem fogadják, s eme degradáló névvel illetik. De hiába kisebb és rusztikusabb veret, mint a négy város érméi, jóval tisztább fém, így értéke nagyjából 1 aranyéval egyezik.
* - De a szegénynegyed határában láttam egy kiszenvedett ebet. Ha letelepszel mellé, biztosan magadhoz édesgethetsz róla egy másik házikedvencet. *Hűvös hanghordozás, már-már nyájas, már amennyire ez a fogalom alkalmazható egy mélységire.* - Fekete halálmadarat, patkányt, férgeket... Ami csak megtetszik.
*A kimértséget egyvalami fodrozza. Mikor a fickó Kharasshi válla fölött Ydrissre pillant, a mélységi azonnal a tekintet elé mozdul.*
- Legeltesd a maradék szemed a saját nőstényeden, ember *mordul Khanra.
A kilőtt vessző okozta dolgok gyűrűzése azonban nem áll meg itt. A szemben álló kettős vitájába egy harmadik fél tolakszik be. Kharasshi elsőre nem is tudja mire vélni a dolgot. A Khannak feszülő fakó pillantás csak kisvártatva fordul a nagydarab fickó felé.*
- Te szólsz hát ennek az embernek a nevében? Te állsz ki helyette becsület dolgában?
*Sosem értette igazán az embernépek furcsa logikáját. Népe harcosai sértésnek vennék, ha bárki el kívánná vitatni jogos igényüket vitás ügyük rendezésére. Egy barát pedig főképp nem tenne ilyet. De a megtermett fickó szavaiban van igazság. A másik nyomoréksága előnytelenül billentené a mérleget Kharasshi javára. Igaz, a mélységi oldalán a seb sem mondható gyógyultnak, de azt meg a büszkesége nem engedi, hogy előhozakodjon ezzel.*
- Ha igen, úgy kiállok akkor ellened *mondja a fehér hajú embernek.* - De ha nem, hadd szóljon a félszemű a saját ügyében.
*Nem mondhatni, hogy boldog lenne attól, hogy ezzel a másikkal kell leállnia. Nem is azért, mert a fickó valóságos hegyomlás, mert annak megvannak a maga hátrányai is, jóval inkább amiatt, hogy neki nem vele lenne elintéznivalója.
A vita újabb személyt vonz magához, mégpedig az ember nőstényt, aki korábban a félszeművel gyakorolt. Nem lenne ezzel baj, de a lány Ydriss felől igyekszik megközelíteni az eseményeket. Kezd eléggé kellemetlen lenni itt a felállás. Kharasshi oldalt lép, hogy az ember nőstény se kerüljön ki a látóteréből. Nem tartja valószínűnek, hogy az ellenséges szándékkal kerülné meg a fakóvérű vöröst, de a mélységi sosem bízott az emberekben. Pontosan emiatt a bizalmatlanság miatt kezd kissé feszültté válni a nyugodt felszín alatt. Kettő ellen már nem feltétlenül fogadna magára, ami a kisebb gondja a helyzettel. Ydriss. Ő a nagyobb. Ha a dolog itt most kiéleződik, s tán ki is csúszik a kezéből az események fonala, tud-e majd jól helyezkedni a lány?
Kiderül, merre haladnak itt az erőviszonyok. Elvileg nagyon hamar kiderül.*
*Tehát első lövése egy íjjal mindjárt vért fakasztott. Azt is hozzá lehet tenni, hogy ebben benne van a saját vére is, mint valami áldozat, amit az ellenség átkozott fegyvere csak kikövetel a mélységitől. Ha nagyobb érzéke volna az ilyesmihez és a helyzet se így tekeredne, értelmezhetné mindezt úgy, hogy a mindenség jelzései. Egy akármilyen vénasszony bizonyára szép kerek mondanivalót kerítene köré. De nem most.*
~Még hogy száz.~
*Mellényét összefogó széles öve alá nyúl és két ujja közé csippentve előhúz egy érmét.*
- Ennyit tudok felajánlani a dögmadaradra. *Hanyag mozdulattal a félszemű mellkasának pöccinti a lyukas féltallért, viszonozva Khan Lero korábbi gesztusát. Ilyen érmét a gyepűvidék nomádjai használnak. Sok helyen el sem fogadják, s eme degradáló névvel illetik. De hiába kisebb és rusztikusabb veret, mint a négy város érméi, jóval tisztább fém, így értéke nagyjából 1 aranyéval egyezik.
* - De a szegénynegyed határában láttam egy kiszenvedett ebet. Ha letelepszel mellé, biztosan magadhoz édesgethetsz róla egy másik házikedvencet. *Hűvös hanghordozás, már-már nyájas, már amennyire ez a fogalom alkalmazható egy mélységire.* - Fekete halálmadarat, patkányt, férgeket... Ami csak megtetszik.*A kimértséget egyvalami fodrozza. Mikor a fickó Kharasshi válla fölött Ydrissre pillant, a mélységi azonnal a tekintet elé mozdul.*
- Legeltesd a maradék szemed a saját nőstényeden, ember *mordul Khanra.
A kilőtt vessző okozta dolgok gyűrűzése azonban nem áll meg itt. A szemben álló kettős vitájába egy harmadik fél tolakszik be. Kharasshi elsőre nem is tudja mire vélni a dolgot. A Khannak feszülő fakó pillantás csak kisvártatva fordul a nagydarab fickó felé.*
- Te szólsz hát ennek az embernek a nevében? Te állsz ki helyette becsület dolgában?
*Sosem értette igazán az embernépek furcsa logikáját. Népe harcosai sértésnek vennék, ha bárki el kívánná vitatni jogos igényüket vitás ügyük rendezésére. Egy barát pedig főképp nem tenne ilyet. De a megtermett fickó szavaiban van igazság. A másik nyomoréksága előnytelenül billentené a mérleget Kharasshi javára. Igaz, a mélységi oldalán a seb sem mondható gyógyultnak, de azt meg a büszkesége nem engedi, hogy előhozakodjon ezzel.*
- Ha igen, úgy kiállok akkor ellened *mondja a fehér hajú embernek.* - De ha nem, hadd szóljon a félszemű a saját ügyében.
*Nem mondhatni, hogy boldog lenne attól, hogy ezzel a másikkal kell leállnia. Nem is azért, mert a fickó valóságos hegyomlás, mert annak megvannak a maga hátrányai is, jóval inkább amiatt, hogy neki nem vele lenne elintéznivalója.
A vita újabb személyt vonz magához, mégpedig az ember nőstényt, aki korábban a félszeművel gyakorolt. Nem lenne ezzel baj, de a lány Ydriss felől igyekszik megközelíteni az eseményeket. Kezd eléggé kellemetlen lenni itt a felállás. Kharasshi oldalt lép, hogy az ember nőstény se kerüljön ki a látóteréből. Nem tartja valószínűnek, hogy az ellenséges szándékkal kerülné meg a fakóvérű vöröst, de a mélységi sosem bízott az emberekben. Pontosan emiatt a bizalmatlanság miatt kezd kissé feszültté válni a nyugodt felszín alatt. Kettő ellen már nem feltétlenül fogadna magára, ami a kisebb gondja a helyzettel. Ydriss. Ő a nagyobb. Ha a dolog itt most kiéleződik, s tán ki is csúszik a kezéből az események fonala, tud-e majd jól helyezkedni a lány?
Kiderül, merre haladnak itt az erőviszonyok. Elvileg nagyon hamar kiderül.*
2726. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-10 15:54:16
Üzenet elküldve: 2015-08-10 15:54:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csoportos gyakorlás//
* Sorszerű? Meglehet, és bár szeretné azt mondani, nem hisz benne, nem teheti. Mert minek is tudhatná be azt, hogy útja pont a thargok területére vitte, hogy holmi véletlen névemlítés okán apja felismerni vélte benne anyjának vonásait. Hogy pont ott és pont akkor voltak mindketten. Sorszerű, nem kétséges. És hogy a találkozás ezzel a csapattal szintén az lenne? Miért is vitatkozna vele?
Amúgy sem nagyon adott, hisz a hóhajú nem társalkodó délutánt kíván tartani hanem edzést, ráadásul elég komolyat, lehurrogván a komédiást játékáért. Bár hallja az oda vissza szavakat, arcai meg se rezzennek. Nem óhajt belefolyni, oka se lenne rá. Igen, jól mondta Rilai, ki kell próbálni, ő vajon miképp illeszkedne ebbe a csapatba. De ez nem azzal kezdődik, hogy beleszól olyanba, amibe nem is akar. Így marad csendben, figyelve az ismételt mozdulatokat, fejben játszva el újra és újra.
És közben megérkezik a korábban látott férfi is, azonnal magára is kapva a tanító szerepét, bár úgy tűnik, nem teljesen tapsikol érte. Bár a felvetett ötlet, a valós gyakorlás eléggé tetszetős, így még az a fura fintor se teszi bolonddá őt, amit megejt feléjük. Mintha kacsintani akarna, csak valami más izmok húzódnak össze arcán mint szeretné. Érdekes.
Kissé hátrébb húzódik, ahogy megkezdődik az első kör. Nem szeretne se bekapni egy véletlen suhintást, se akadályozni a küzdő feleket. Bár azt semmi esetre se mondhatják el, hogy a harc kiegyenlítődött. Khan lényegesen jobb, rutinosabb, mint Rilai, látszanak mozdulatain, még ha inkább csak védekezik is. De ez a lényeg, hogy gyakoroljanak, tanuljanak azoktól, akik több tapasztalattal rendelkeznek. És ugyan ez igaz a tanácsokra is, bár nem egyenesen neki szólnak, még is fontolóra veszi mindegyiket, hisz nem kevés okosság van benne.
A második kört még az előzőnél is figyelmesebben szemléli, hisz tőrök kerülnek elő, hasonlók, mint amik az övén pihennek, igaz, ezek nem élesek, csupán gyakorlók, mint a kardot, tehát dobni nehéz lenne velük pontosan. De akkor is közelebb állnak hozzá, mint a kezében csüngő fakard.
És halad a páros, miközben maga is újra és újra suhogtatja saját kardját, így lemarad néhány fordulóról, csupán akkor pislant ismét oldalt, mikor Rilai a természet adta fegyvert veti be, most épp a fogait. Széles vigyor terül el arcát, bár nem szándékos a káröröm, és kiélvezni se hagyja, inkább már a saját dolgára figyel újfent, míg Gabrien hozzájuk nem lép, elkérve játékszerét. Nem bánja, izmai már erőst tiltakoznak a szokatlan igénybevétel ellen, így kifejezetten jól esik a néhány percnyi tétlenség. Figyelme viszont nem lankad, tekintete nyomon követi a férfiak mozdulatait, próbálván rögzíteni azokat elméjében. Igen, ebben szerencsére jó, hamar megjegyez dolgokat, inkább az igényel több időt, míg valóban hasznosítani is tudja azokat.
Aztán nyúl újfent a visszaadott kardért és felveszi a már sokat ismételt alapállást, ügyelve testsúlyára és a kard tartására. És ha a partner is készen áll hát mozdul, mintha valóban ledöfni akarná a fiút, vág-vág-szúr, legalábbis próbál, attól függően, a másik milyen ügyesen védekezik. *
* Sorszerű? Meglehet, és bár szeretné azt mondani, nem hisz benne, nem teheti. Mert minek is tudhatná be azt, hogy útja pont a thargok területére vitte, hogy holmi véletlen névemlítés okán apja felismerni vélte benne anyjának vonásait. Hogy pont ott és pont akkor voltak mindketten. Sorszerű, nem kétséges. És hogy a találkozás ezzel a csapattal szintén az lenne? Miért is vitatkozna vele?
Amúgy sem nagyon adott, hisz a hóhajú nem társalkodó délutánt kíván tartani hanem edzést, ráadásul elég komolyat, lehurrogván a komédiást játékáért. Bár hallja az oda vissza szavakat, arcai meg se rezzennek. Nem óhajt belefolyni, oka se lenne rá. Igen, jól mondta Rilai, ki kell próbálni, ő vajon miképp illeszkedne ebbe a csapatba. De ez nem azzal kezdődik, hogy beleszól olyanba, amibe nem is akar. Így marad csendben, figyelve az ismételt mozdulatokat, fejben játszva el újra és újra.
És közben megérkezik a korábban látott férfi is, azonnal magára is kapva a tanító szerepét, bár úgy tűnik, nem teljesen tapsikol érte. Bár a felvetett ötlet, a valós gyakorlás eléggé tetszetős, így még az a fura fintor se teszi bolonddá őt, amit megejt feléjük. Mintha kacsintani akarna, csak valami más izmok húzódnak össze arcán mint szeretné. Érdekes.
Kissé hátrébb húzódik, ahogy megkezdődik az első kör. Nem szeretne se bekapni egy véletlen suhintást, se akadályozni a küzdő feleket. Bár azt semmi esetre se mondhatják el, hogy a harc kiegyenlítődött. Khan lényegesen jobb, rutinosabb, mint Rilai, látszanak mozdulatain, még ha inkább csak védekezik is. De ez a lényeg, hogy gyakoroljanak, tanuljanak azoktól, akik több tapasztalattal rendelkeznek. És ugyan ez igaz a tanácsokra is, bár nem egyenesen neki szólnak, még is fontolóra veszi mindegyiket, hisz nem kevés okosság van benne.
A második kört még az előzőnél is figyelmesebben szemléli, hisz tőrök kerülnek elő, hasonlók, mint amik az övén pihennek, igaz, ezek nem élesek, csupán gyakorlók, mint a kardot, tehát dobni nehéz lenne velük pontosan. De akkor is közelebb állnak hozzá, mint a kezében csüngő fakard.
És halad a páros, miközben maga is újra és újra suhogtatja saját kardját, így lemarad néhány fordulóról, csupán akkor pislant ismét oldalt, mikor Rilai a természet adta fegyvert veti be, most épp a fogait. Széles vigyor terül el arcát, bár nem szándékos a káröröm, és kiélvezni se hagyja, inkább már a saját dolgára figyel újfent, míg Gabrien hozzájuk nem lép, elkérve játékszerét. Nem bánja, izmai már erőst tiltakoznak a szokatlan igénybevétel ellen, így kifejezetten jól esik a néhány percnyi tétlenség. Figyelme viszont nem lankad, tekintete nyomon követi a férfiak mozdulatait, próbálván rögzíteni azokat elméjében. Igen, ebben szerencsére jó, hamar megjegyez dolgokat, inkább az igényel több időt, míg valóban hasznosítani is tudja azokat.
Aztán nyúl újfent a visszaadott kardért és felveszi a már sokat ismételt alapállást, ügyelve testsúlyára és a kard tartására. És ha a partner is készen áll hát mozdul, mintha valóban ledöfni akarná a fiút, vág-vág-szúr, legalábbis próbál, attól függően, a másik milyen ügyesen védekezik. *
2725. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-10 11:02:23
Üzenet elküldve: 2015-08-10 11:02:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Madarat tolláról//
*Szemlélődés közben összeszalad szemöldöke. Látja, ahogy Khan előhorgássza a sérült madarat a dús lombú fa alól, kedvetlenül konstatálja, hogy úgy tűnik, az állat megsebesült. Legalábbis más magyarázatot nem talál, miért ül meg a férfi karjaiban olyan nyugodtan, nem szokása sokáig tanyázni kiszolgáltatott pozicióban. Szintén feltűnik neki a gyakorló íjászpáros férfi tagjának nyugtalanító viselkedése. Bár szavaikat nem hallja a köztük lévő távolság miatt, meg halkan is beszélnek, gesztusaikból arra következtet, nemigen borulnak egymás nyakába a történtek okán. Felül, a vakító nap elől kezeivel ernyőzve szemeit jobban megnézi magának a sötételf fickót. Legnagyobb bánatára a megtermett hím nem úgy tűnik, mintha aznap szalajtották volna a falvédőtől.*
- Mi a..? - *Ekkortájt tűnik fel a színen Gabrien is.* - Ilyen nincs.
*Pedig már szívből remélte, hogy a mai napot is megússzák olyan kényelmesen-kellemesen, mint az ez előttit. Miért is nem mentek inkább hajat fonni, agyagozni, fakockákkal játszani vagy fátyoltánc leckéket venni? Miért van az, hogy ha összeeresztesz kettőnél több hímegyedet egy arénába, azok ilyen vagy olyan oknál fogva megest egymásnak esnek, törvényszerűen? A pasasokban lehet valami balhéérzékelő építve, mely önmagától aktiválódik, ha százméteres körzetben beleköt valaki a pajtiba? Rilai fogai között szűrt szitkozódást ereszt meg, felpattan, a színhelyre inal. Él benne a sejtelem, hogy a közelmúltbéli események kellőképp megzaklatták lelkivilágilag mindkét harcost a csapatukból, ezért aggodalom ül szívére a sötételf harcos testi épségét illetően. Minden égi szellem meg istenség szerelmére, csak nem fognak kettészedni valakit fakarddal. Egyébként ő maga nemigen tervez részt venni a dialógusban, de nagyon reméli hogy a három harcos nem kezd bele valami gyermeteg méregetős játékba, hogy ki a leginkább legény a gáton. A csuhamadár nem érne annyit. Vesztét egyébként csak azért sajnálná, mert bánatot okozna Khannak, aki valamiért kötődik a vénséges hollóhoz. Igyekszik úgy kerülni, hogy a társasághoz Ydriss felé kerülve érjen, őt vélvén a legalkalmasabbnak egy esetleges eszmecserére a történtek ügyében.*
*Szemlélődés közben összeszalad szemöldöke. Látja, ahogy Khan előhorgássza a sérült madarat a dús lombú fa alól, kedvetlenül konstatálja, hogy úgy tűnik, az állat megsebesült. Legalábbis más magyarázatot nem talál, miért ül meg a férfi karjaiban olyan nyugodtan, nem szokása sokáig tanyázni kiszolgáltatott pozicióban. Szintén feltűnik neki a gyakorló íjászpáros férfi tagjának nyugtalanító viselkedése. Bár szavaikat nem hallja a köztük lévő távolság miatt, meg halkan is beszélnek, gesztusaikból arra következtet, nemigen borulnak egymás nyakába a történtek okán. Felül, a vakító nap elől kezeivel ernyőzve szemeit jobban megnézi magának a sötételf fickót. Legnagyobb bánatára a megtermett hím nem úgy tűnik, mintha aznap szalajtották volna a falvédőtől.*
- Mi a..? - *Ekkortájt tűnik fel a színen Gabrien is.* - Ilyen nincs.
*Pedig már szívből remélte, hogy a mai napot is megússzák olyan kényelmesen-kellemesen, mint az ez előttit. Miért is nem mentek inkább hajat fonni, agyagozni, fakockákkal játszani vagy fátyoltánc leckéket venni? Miért van az, hogy ha összeeresztesz kettőnél több hímegyedet egy arénába, azok ilyen vagy olyan oknál fogva megest egymásnak esnek, törvényszerűen? A pasasokban lehet valami balhéérzékelő építve, mely önmagától aktiválódik, ha százméteres körzetben beleköt valaki a pajtiba? Rilai fogai között szűrt szitkozódást ereszt meg, felpattan, a színhelyre inal. Él benne a sejtelem, hogy a közelmúltbéli események kellőképp megzaklatták lelkivilágilag mindkét harcost a csapatukból, ezért aggodalom ül szívére a sötételf harcos testi épségét illetően. Minden égi szellem meg istenség szerelmére, csak nem fognak kettészedni valakit fakarddal. Egyébként ő maga nemigen tervez részt venni a dialógusban, de nagyon reméli hogy a három harcos nem kezd bele valami gyermeteg méregetős játékba, hogy ki a leginkább legény a gáton. A csuhamadár nem érne annyit. Vesztét egyébként csak azért sajnálná, mert bánatot okozna Khannak, aki valamiért kötődik a vénséges hollóhoz. Igyekszik úgy kerülni, hogy a társasághoz Ydriss felé kerülve érjen, őt vélvén a legalkalmasabbnak egy esetleges eszmecserére a történtek ügyében.*
2724. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-10 08:41:40
Üzenet elküldve: 2015-08-10 08:41:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Csoportos gyakorlás//
*Nem tehet róla, hogy fizikálisan előnyt élvez Rilaijal szemben, számára mondhatni ez a természetes közeg. Általában csak az óriások termetesebbek nála, úgyhogy nem is nagyon tudna nem a kereskedő lány fölé tornyosulni, amikor kitépi a kezéből a kardot. Fenyegetőzés, vagy gorombáskodás, egyre megy. Számára ez a színjáték azoknak a megcsúfolása, akik valóban a halál árnyékában járnak és életüket, jobb esetben egyik-másik végtagjukat hagyják ott a vérgőzös forgatagban. Annak is meg van a helye és ideje, de az nem itt és nem most van.*
- Nem, de legalább felhagysz az ökörködéssel és talán komolyabban veszed.
*Válaszolja nem kevésbé „sziszegősen”. Nincs gondja a lánnyal, tényleg kedveli, de ezek az apró különbségek azért még kijönnek a nagy összeszokás elején. Nincsenek olyan túl régóta együtt, de ha együtt akarnak maradni, akkor alkalmazkodniuk kell egymáshoz, csiszolódniuk, megtanulni egy, s mást a másikról. De semmi sem lehetetlen.
Nocsak, a kis civódásuk után mennyivel jobban megy Rilainak a gyakorlás, látszik rajta, hogy sokkal jobban koncentrál és valamit azért csak sikerült elérnie a kolosszusnak.
Az emberóriás végül leadja a gyakorlókat Khannak, lehet, hogy valóban túl komolyan áll a dologhoz, de ő annak idején hasonlóan tanulta a dolgokat. Egy reguláris seregben a bakák hosszús sorokban, egymás mellett csapkodják a levegőt, mielőtt egymással is összemérhetik tudásukat és akkor is csak a meghatározott mozdulatsorokat ismételhetik végeláthatatlan időkig, míg a vágások, szúrások és védések beléjük nem ivódnak örökre.
Az emberóriás kissé oldalra húzódik, teret hagyva Khannak, hogy a kereskedőlányhoz lépjen, miközben ő a másik két gyakorlót, E’Nissát és a kardot bárdra cserélő A’fradot kezdi figyelni. Amikor Rilai ránéz, csak megvonja széles vállát, talán még a szája széle is lebiggyed a szakáll alatt, mutatva, hogy felőle aztán úgy gyakorol a rókaképűn, ahogy akar. Khan másfajta módot választ a kardforgatás tanítására, ami akár ebben az esetben hatékonyabb is lehet, mint az ő „levegőcsapkodása”.
Nem messze tőlük Janey hangját hallja, ahogy az elf vadásznak csiripel jókedvűen, a naparany tekintet egy pillantás erejéig feléjük fordul, de aztán azonnal visszatér a még gyakorlókra.
A fakardok suhognak, E’Nissa és A’frad kezében fáradhatatlanul – vagy fáradtan – lendül a fegyver, Khan és Rilai pedig magángyakorlásba kezdenek. Amikor a kolosszus úgy véli, hogy a két gyakorló eleget csépelte a levegőt, hozzájuk lép és megállítja őket.*
- Elég. A következő gyakorlatban, a most tanultakat egymáson próbáljátok ki.
*Elkéri E’Nissa kardját és szembefordul a fegyverhordozójával.*
- Támadj, előbb lassan, ahogy eddig gyakoroltad, E’Nissa, te pedig figyelj, hogyan védekezem.
*Felveszi a korábban mutatott alapállást szemben A’fraddal, majd amikor az ifjú apród támad a bárdjával, folyamatosan hátra lépve hárítja a három csapást.*
- Most vissza, én támadok, te védekezel.
*Mondja, és máris megindul előre. Vágás, vágás, szúrás. Kíváncsi, hogy a fegyverhordozó különösebb instrukció nélkül is képes lesz-e hárítani a hármas kombinációt, de mivel tanítók okították, nem hiszi, hogy gond lesz belőle. Ha így alakult, akkor biccent, hogy újra A’fradon a sor, majd újra hárítás és aztán ő támad, ezúttal sokkal dinamikusabban.*
- Tízszer, oda-vissza. Aztán folytatjuk.
*Egyenesedik fel, amikor végzett, majd visszaadja a kardot a „pengénél” fogva E’Nissának.
Janemita és Hryan közben lelkesen gyakorolnak, de ezúttal valami más vonja el a kolosszus figyelmét.*
//Madarat tolláról//
- Nocsak, a füstösképű nem fér a bőrébe?
*Suttogja maga elé, amikor meghallja, hogy a sötételf „lenyomorékozza” Khant, s mivel a „testvéri” szeretet erős kötelék, megindul a félszemű előtt álló mélységi irányába.*
- Akkor keresztezz pengét velem. Vagy szívesen megszabadítalak az egyik szemed világától, hogy egálban legyetek!
*Szól oda nem éppen barátságosan, sőt, elég barátságtalanul. Amúgy se bírja a kormosokat, főleg azokat nem, akik azt hiszik, övék a Barakk.*
- Vagy fizess a barátomat ért kárért…
*Teszi hozzá Khan mögött megállva. Abban természetesen tökéletesen biztos, hogy a gesztenyeszín hajú férfinek nincs szüksége az ő segítségére, de olyan jól esne levezetni valakin a mérgét. Akár így, fakardokkal is. Szívesen eltördelne pár gyakorlófegyvert a kormos hátán.*
*Nem tehet róla, hogy fizikálisan előnyt élvez Rilaijal szemben, számára mondhatni ez a természetes közeg. Általában csak az óriások termetesebbek nála, úgyhogy nem is nagyon tudna nem a kereskedő lány fölé tornyosulni, amikor kitépi a kezéből a kardot. Fenyegetőzés, vagy gorombáskodás, egyre megy. Számára ez a színjáték azoknak a megcsúfolása, akik valóban a halál árnyékában járnak és életüket, jobb esetben egyik-másik végtagjukat hagyják ott a vérgőzös forgatagban. Annak is meg van a helye és ideje, de az nem itt és nem most van.*
- Nem, de legalább felhagysz az ökörködéssel és talán komolyabban veszed.
*Válaszolja nem kevésbé „sziszegősen”. Nincs gondja a lánnyal, tényleg kedveli, de ezek az apró különbségek azért még kijönnek a nagy összeszokás elején. Nincsenek olyan túl régóta együtt, de ha együtt akarnak maradni, akkor alkalmazkodniuk kell egymáshoz, csiszolódniuk, megtanulni egy, s mást a másikról. De semmi sem lehetetlen.
Nocsak, a kis civódásuk után mennyivel jobban megy Rilainak a gyakorlás, látszik rajta, hogy sokkal jobban koncentrál és valamit azért csak sikerült elérnie a kolosszusnak.
Az emberóriás végül leadja a gyakorlókat Khannak, lehet, hogy valóban túl komolyan áll a dologhoz, de ő annak idején hasonlóan tanulta a dolgokat. Egy reguláris seregben a bakák hosszús sorokban, egymás mellett csapkodják a levegőt, mielőtt egymással is összemérhetik tudásukat és akkor is csak a meghatározott mozdulatsorokat ismételhetik végeláthatatlan időkig, míg a vágások, szúrások és védések beléjük nem ivódnak örökre.
Az emberóriás kissé oldalra húzódik, teret hagyva Khannak, hogy a kereskedőlányhoz lépjen, miközben ő a másik két gyakorlót, E’Nissát és a kardot bárdra cserélő A’fradot kezdi figyelni. Amikor Rilai ránéz, csak megvonja széles vállát, talán még a szája széle is lebiggyed a szakáll alatt, mutatva, hogy felőle aztán úgy gyakorol a rókaképűn, ahogy akar. Khan másfajta módot választ a kardforgatás tanítására, ami akár ebben az esetben hatékonyabb is lehet, mint az ő „levegőcsapkodása”.
Nem messze tőlük Janey hangját hallja, ahogy az elf vadásznak csiripel jókedvűen, a naparany tekintet egy pillantás erejéig feléjük fordul, de aztán azonnal visszatér a még gyakorlókra.
A fakardok suhognak, E’Nissa és A’frad kezében fáradhatatlanul – vagy fáradtan – lendül a fegyver, Khan és Rilai pedig magángyakorlásba kezdenek. Amikor a kolosszus úgy véli, hogy a két gyakorló eleget csépelte a levegőt, hozzájuk lép és megállítja őket.*
- Elég. A következő gyakorlatban, a most tanultakat egymáson próbáljátok ki.
*Elkéri E’Nissa kardját és szembefordul a fegyverhordozójával.*
- Támadj, előbb lassan, ahogy eddig gyakoroltad, E’Nissa, te pedig figyelj, hogyan védekezem.
*Felveszi a korábban mutatott alapállást szemben A’fraddal, majd amikor az ifjú apród támad a bárdjával, folyamatosan hátra lépve hárítja a három csapást.*
- Most vissza, én támadok, te védekezel.
*Mondja, és máris megindul előre. Vágás, vágás, szúrás. Kíváncsi, hogy a fegyverhordozó különösebb instrukció nélkül is képes lesz-e hárítani a hármas kombinációt, de mivel tanítók okították, nem hiszi, hogy gond lesz belőle. Ha így alakult, akkor biccent, hogy újra A’fradon a sor, majd újra hárítás és aztán ő támad, ezúttal sokkal dinamikusabban.*
- Tízszer, oda-vissza. Aztán folytatjuk.
*Egyenesedik fel, amikor végzett, majd visszaadja a kardot a „pengénél” fogva E’Nissának.
Janemita és Hryan közben lelkesen gyakorolnak, de ezúttal valami más vonja el a kolosszus figyelmét.*
//Madarat tolláról//
- Nocsak, a füstösképű nem fér a bőrébe?
*Suttogja maga elé, amikor meghallja, hogy a sötételf „lenyomorékozza” Khant, s mivel a „testvéri” szeretet erős kötelék, megindul a félszemű előtt álló mélységi irányába.*
- Akkor keresztezz pengét velem. Vagy szívesen megszabadítalak az egyik szemed világától, hogy egálban legyetek!
*Szól oda nem éppen barátságosan, sőt, elég barátságtalanul. Amúgy se bírja a kormosokat, főleg azokat nem, akik azt hiszik, övék a Barakk.*
- Vagy fizess a barátomat ért kárért…
*Teszi hozzá Khan mögött megállva. Abban természetesen tökéletesen biztos, hogy a gesztenyeszín hajú férfinek nincs szüksége az ő segítségére, de olyan jól esne levezetni valakin a mérgét. Akár így, fakardokkal is. Szívesen eltördelne pár gyakorlófegyvert a kormos hátán.*
2723. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-10 06:25:10
Üzenet elküldve: 2015-08-10 06:25:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Belép a barakkba. Egyetlen egy céllal, hogy eddzen egy keveset a jó öreg harci kalapáccsal. Mikor belép, elmagyarázza neki az ifjú inas -, aki a belépte után fogadja -, hogy le kell adnia a fegyvereit és azokat a fa verzióra cserélnie. Két harci kalapácsát leakasztja a jobb és bal oldaláról és leteszi azokat az asztalra. A kalapácsokat követik az apró -, de gyilkos - dobótőrök. Miután mindent kipakol, körülnéz a fa fegyverek között. Megpillant egy szinte hibátlan állapotban lévő harci kalapács párost. * ~ Gondolom még szinte még senki nem használta, mindenki csak azokkal a túlságosan gyors kardokkal harcol. ~
- Te fiú! Ezt a két harci kalapácsot használta már valaki? * Kérdezi meg. *
- Jól gondolja uram! Még senki nem használta őket. * Válaszol a fiú egy kis gondolkodás után *
* Räpidstëin elveszi két kalapácsot és odamegy egy bábuhoz. Gondolván, hogy az is megteszi, ha már nem lát más törpeféle éltét. Elkezd gyakorolni, rutinosan. A két kalapács legtöbbször felváltva mozog. Ritkán támad vagy védekezik egyszerre kettő kalapáccsal. Hiszen az kizökkenti a rutinból, másrészt pedig időveszteséget is elszenved. Szóval nagyon ritkán használja a két kalapácsot egyszerre, ugyanazon feladatra. Azonban most, hogy gyakorol lehetősége van ezt a kis hibát is begyakorolni, hogy hogyan tudja ténylegesen kihozni ebből a mozdulatsorból a maximumot. Nagyjából fél óra folyamatos edzés után visszamegy az inashoz. Leteszi a két fa kalapácsot és hozzáteszi: *
- Még vissazjövök.
* Az inas rámosolyog és visszaadja neki a fegyvereit. Ő elveszi őket, visszacsatolja a két kalapácsot, a dobőtőrőket pedig a helyükre teszi. Köszön majd kilép a barakkból. *
- Te fiú! Ezt a két harci kalapácsot használta már valaki? * Kérdezi meg. *
- Jól gondolja uram! Még senki nem használta őket. * Válaszol a fiú egy kis gondolkodás után *
* Räpidstëin elveszi két kalapácsot és odamegy egy bábuhoz. Gondolván, hogy az is megteszi, ha már nem lát más törpeféle éltét. Elkezd gyakorolni, rutinosan. A két kalapács legtöbbször felváltva mozog. Ritkán támad vagy védekezik egyszerre kettő kalapáccsal. Hiszen az kizökkenti a rutinból, másrészt pedig időveszteséget is elszenved. Szóval nagyon ritkán használja a két kalapácsot egyszerre, ugyanazon feladatra. Azonban most, hogy gyakorol lehetősége van ezt a kis hibát is begyakorolni, hogy hogyan tudja ténylegesen kihozni ebből a mozdulatsorból a maximumot. Nagyjából fél óra folyamatos edzés után visszamegy az inashoz. Leteszi a két fa kalapácsot és hozzáteszi: *
- Még vissazjövök.
* Az inas rámosolyog és visszaadja neki a fegyvereit. Ő elveszi őket, visszacsatolja a két kalapácsot, a dobőtőrőket pedig a helyükre teszi. Köszön majd kilép a barakkból. *
2722. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-09 23:39:43
Üzenet elküldve: 2015-08-09 23:39:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Madarat tolláról //
- Akkor egyetértünk benne, hogy minél előbb utánanézünk, annál jobb. Igaz, sötételf? - *Kharasshi sem ismeri a félszemű nevét, ezért élt a kézenfekvő megszólítással, Khan pedig a maga módján tisztelettudó, szívesen viszonozza a gesztust hasonló módon.
Arrafelé sétál, amerre az elvétett acélhegy röppent korábban, s ahonnét a riadtan szétrebbenő holló-varjakat hallotta. A kormosképű párjának hozzászólását most nincsen kedve kiigazítani, meg az amúgy sem változtatna semmit a tábla jelenlegi állásán, de máskülönben akár sértésnek is felfoghatná, hogy Artheniorból valónak nézik.
Kharasshinak egyébként abban igaza van, hogy sokáig nem fog a városban maradni, jelesül azon szcenárió esetén, ha kiderülne, hogy a félszemű famulusállatának tartós állagromlása következett be. A kétségbeesett állatra odébb lel, halomba hordott hordók és ládák mögött. Gyorsan rekonstruálja magának a történteket: a hím messze elvétette a célt, a holló kitérni próbált volna de elkésett vele és már a levegőben volt, amikor szárnyán átszelt a gyakorlófegyver lövedéke. Azóta az állat, az események összekapcsolásának képessége híján kétségbeesett vergődést produkál csak, ami valamelyest alább hagy, amikor napfényt orzó árnyékként megjelenik felette a szemkötős férfi.*
- Nem pusztulsz belé, ne nyafogj annyit. - *Seborvoslásban annyi járatossága van csak, amit bármi valamirevaló katonaember elsajátít a harctéren. Gyors, felületes kezelése a sérüléseknek, semmi egyéb. Ez meg egy holló, azon túl, hogy látja a nyilvánvalót a szárny tollazatán, fogalma sincs, mihez kell kezdeni vele.
A sötételfhez csakis ezek után szól újra, a bizonyság megszületett, további tagadása csak a gyávaság szignuma lenne.*
- Szinte szeretném, ha most azt mondanád, hogy ez a madár akár lehet egy a vadon élők közül is. - *Nem is túl régen (alig néhány pillanattal ezelőtt) beszélt Rilainak arról, hogy a szándéknak nem kell a haragból, indulatból táplálkoznia, bár kétségtelen, hogy a legmagasabb hatásfokot talán ezek által érheti el. Nos, a dolgok most olyan irányban haladnak, ahol ezt hosszabban is szemrevételezheti, Khanon keresztül legalábbis egész biztosan.
A sérülten és bizonytalanul mozgó hollót felnyalábolja. Furamód, annak szemeiben nincsen lenyomata rosszallásnak, vádlásnak. Khan őhelyette is hagy teret ennek.*
- Ez a nyomorék tisztelettel elfogadja az őt ért kárért cserébe az aranyat, amit felajánlasz neki, és ezt az egész félreértést betudja annak, hogy a sötételf olyasmivel játszott, amit nem neki találtak ki. - *Magán érzi Rilai szúrós tekintetét és a sajnálkozását is, már ami az életben maradt halálmadarat illeti. Jól ismeri, miként viszonyul szerzeményéhez a lány, könnyekből is csak olyat hullajtana az állatért, amit az öröm szülne.
Egy szeme maradt csak erre az életre, de azzal ő is tud olyan bősz-konokan nyársalni, mint a szénporral mázolt bőrű.*
- Száz aranytallér elegendő volna a medicinákra. - *Lehet, hogy a páros közül a nő kezeli a pénzügyeket, ezért a sötételf válla felett vet egy pillantást Ydrissre is, hátha ő mondja ki a végszót ebben.*
- Akkor egyetértünk benne, hogy minél előbb utánanézünk, annál jobb. Igaz, sötételf? - *Kharasshi sem ismeri a félszemű nevét, ezért élt a kézenfekvő megszólítással, Khan pedig a maga módján tisztelettudó, szívesen viszonozza a gesztust hasonló módon.
Arrafelé sétál, amerre az elvétett acélhegy röppent korábban, s ahonnét a riadtan szétrebbenő holló-varjakat hallotta. A kormosképű párjának hozzászólását most nincsen kedve kiigazítani, meg az amúgy sem változtatna semmit a tábla jelenlegi állásán, de máskülönben akár sértésnek is felfoghatná, hogy Artheniorból valónak nézik.
Kharasshinak egyébként abban igaza van, hogy sokáig nem fog a városban maradni, jelesül azon szcenárió esetén, ha kiderülne, hogy a félszemű famulusállatának tartós állagromlása következett be. A kétségbeesett állatra odébb lel, halomba hordott hordók és ládák mögött. Gyorsan rekonstruálja magának a történteket: a hím messze elvétette a célt, a holló kitérni próbált volna de elkésett vele és már a levegőben volt, amikor szárnyán átszelt a gyakorlófegyver lövedéke. Azóta az állat, az események összekapcsolásának képessége híján kétségbeesett vergődést produkál csak, ami valamelyest alább hagy, amikor napfényt orzó árnyékként megjelenik felette a szemkötős férfi.*
- Nem pusztulsz belé, ne nyafogj annyit. - *Seborvoslásban annyi járatossága van csak, amit bármi valamirevaló katonaember elsajátít a harctéren. Gyors, felületes kezelése a sérüléseknek, semmi egyéb. Ez meg egy holló, azon túl, hogy látja a nyilvánvalót a szárny tollazatán, fogalma sincs, mihez kell kezdeni vele.
A sötételfhez csakis ezek után szól újra, a bizonyság megszületett, további tagadása csak a gyávaság szignuma lenne.*
- Szinte szeretném, ha most azt mondanád, hogy ez a madár akár lehet egy a vadon élők közül is. - *Nem is túl régen (alig néhány pillanattal ezelőtt) beszélt Rilainak arról, hogy a szándéknak nem kell a haragból, indulatból táplálkoznia, bár kétségtelen, hogy a legmagasabb hatásfokot talán ezek által érheti el. Nos, a dolgok most olyan irányban haladnak, ahol ezt hosszabban is szemrevételezheti, Khanon keresztül legalábbis egész biztosan.
A sérülten és bizonytalanul mozgó hollót felnyalábolja. Furamód, annak szemeiben nincsen lenyomata rosszallásnak, vádlásnak. Khan őhelyette is hagy teret ennek.*
- Ez a nyomorék tisztelettel elfogadja az őt ért kárért cserébe az aranyat, amit felajánlasz neki, és ezt az egész félreértést betudja annak, hogy a sötételf olyasmivel játszott, amit nem neki találtak ki. - *Magán érzi Rilai szúrós tekintetét és a sajnálkozását is, már ami az életben maradt halálmadarat illeti. Jól ismeri, miként viszonyul szerzeményéhez a lány, könnyekből is csak olyat hullajtana az állatért, amit az öröm szülne.
Egy szeme maradt csak erre az életre, de azzal ő is tud olyan bősz-konokan nyársalni, mint a szénporral mázolt bőrű.*
- Száz aranytallér elegendő volna a medicinákra. - *Lehet, hogy a páros közül a nő kezeli a pénzügyeket, ezért a sötételf válla felett vet egy pillantást Ydrissre is, hátha ő mondja ki a végszót ebben.*
2721. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-09 20:19:50
Üzenet elküldve: 2015-08-09 20:19:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Madarat tolláról//
*Mindig is arra igyekezték nevelni a kis vöröst, hogy lendüljön túl a nehézségeken. Nem kapkodva, rohanva, de minél előbb. Azonban elnézve, miképp szorongatja a mélységi azt az íjat, ebből talán mégis inkább az utóbb lesz. Legszívesebben sóhajtana egyet, de moderálja magát, ez most nem segítene.
Eleinte nem is törődik a feléjük közeledő férfivel, csak amikor az megszólal, akkor fordul felé. Ekkor viszont már legszívesebben a kezébe temetné az arcát, az időzítés, a modor, és a mondottak együttese miatt. Ez egy gyakorló tér, gyakorlásra való, erre pont a vadonba küldené ki a szerencsétlen flótást ez a tökkelütött? No jó, persze nem kétli, hogy az erdőben, ha valami megtámadná, a mélységi megvédené magát a karddal, de ha ez a félszemű ember egy újoncot is képes lenne odaküldeni...*
- Városiak. *Dörmögi magának. Mindazonáltal részben meg tudja érteni a férfi reakcióját. Ő maga is elég paprikás hangulatba kerülne, hogyha eltalálná valaki a hátasát, még ha csak véletlenül is. És bár ingerülten elegyedne szóba az illetővel, azért még ő, a vadóc, vadonban nevelkedett hegyesfülű is visszafogná magát.
Egy kis ideig még úgy tűnik, Kharasshi végül mégis inkább elereszti a kis incidenst, de végül csak a félszemű ember után indul. Lemondóan sóhajt immár két íjat szorongatva. Ennek nem lesz jó vége. És bár a józan ész megint csak azt diktálja, maradjon ki belőle, végül mégis a mélységi után indul. No meg, ha a madár mégis megsérült, akár vethetne is rá néhány pillantást.*
*Mindig is arra igyekezték nevelni a kis vöröst, hogy lendüljön túl a nehézségeken. Nem kapkodva, rohanva, de minél előbb. Azonban elnézve, miképp szorongatja a mélységi azt az íjat, ebből talán mégis inkább az utóbb lesz. Legszívesebben sóhajtana egyet, de moderálja magát, ez most nem segítene.
Eleinte nem is törődik a feléjük közeledő férfivel, csak amikor az megszólal, akkor fordul felé. Ekkor viszont már legszívesebben a kezébe temetné az arcát, az időzítés, a modor, és a mondottak együttese miatt. Ez egy gyakorló tér, gyakorlásra való, erre pont a vadonba küldené ki a szerencsétlen flótást ez a tökkelütött? No jó, persze nem kétli, hogy az erdőben, ha valami megtámadná, a mélységi megvédené magát a karddal, de ha ez a félszemű ember egy újoncot is képes lenne odaküldeni...*
- Városiak. *Dörmögi magának. Mindazonáltal részben meg tudja érteni a férfi reakcióját. Ő maga is elég paprikás hangulatba kerülne, hogyha eltalálná valaki a hátasát, még ha csak véletlenül is. És bár ingerülten elegyedne szóba az illetővel, azért még ő, a vadóc, vadonban nevelkedett hegyesfülű is visszafogná magát.
Egy kis ideig még úgy tűnik, Kharasshi végül mégis inkább elereszti a kis incidenst, de végül csak a félszemű ember után indul. Lemondóan sóhajt immár két íjat szorongatva. Ennek nem lesz jó vége. És bár a józan ész megint csak azt diktálja, maradjon ki belőle, végül mégis a mélységi után indul. No meg, ha a madár mégis megsérült, akár vethetne is rá néhány pillantást.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361