Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 262 (5221. - 5240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5240. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-10 01:49:01
Üzenet elküldve: 2016-09-10 01:49:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Piaci kiruccanás//
*Lyv nem bánja, hogy a kiskapunál előre engedik, de a nyájas bókokra csak a szemét forgatja mosolyogva.*
-Hát sör az nem lesz, de a kis lógásodat betudjuk annak, hogy ma legalább nem kell cipekednem.
*Elégedetten vigyorog a férfire, aztán a következő sarkon nem a piac felé, hanem a barakk felé fordul.*
-Jól van hát, ha már segítségünkre vagy, és elkísérsz a piacra, akkor mi elkísérünk a barakkhoz. De eszünk ágában sincs bemenni, kint megvárunk, úgyhogy igyekezz!
*Úgy mondja, mintha nagy engedményt tenne ezzel a kis kitérővel, de valóban nem akar sokat időzni, így inkább kint vár Nixyvel mikor odaérnek. Nem díjazná, ha a lány be akarna menni, mert mégis csak Lyvnek kéne vigyázni rá és nem szeretne kockáztatni. Próbál kedvesen beszélgetést kezdeményezni.*
-Ugye nem bánod? Én meg tudom védeni magam, de nyugodtabb vagyok, hogy ő is itt van.
*Magyarázkodik kicsit a kitérő miatt, mert hát eredetileg Nixyt kíséri Lyv bevásárolni, és nem fordítva. De ennyi talán belefér.*
-Legalább szívunk egy kis friss levegőt. Néha nyomasztó már a négy fal között.
*Mélyet sóhajt és kicsit ki is húzza magát, hogy kinyúljon a gerince és megfeszüljenek az izmai. Nem szeretné, ha némán állnának, ráadásul jó lenne megismerni a lányt. Felteszi a legáltalánosabb, és semmitmondóbb kérdést, amit csak tud.*
-Ide valósi vagy Artheniorba?
*Látszik szegényen, hogy még nem tud mit kezdeni ezzel a magasabb szintű bánásmóddal, amiből Lyv számára végképp egyértelművé válik, hogy Nilyria bizony nem nemesi származású, de még nemesek között sem túl sok időt tölthetett el. Ezen felbátorodva kicsit halkabban, de könnyed hangon megjegyzi.*
-Mellettem nem kell ám ennyire feszülni.
*Megértőn mosolyog, de nem néz a lányra, hanem kicsit oldalra fordítja a tekintetét, mintha csak úgy mondaná ezeket.*
-Lazyar, a ház mágusa, jó barátnőm. Együtt nőttünk fel. Koszos, elveszett kis árvából lett a Sillerforwok cselédje, és sokáig csak az volt. Aztán kiderült, hogy tehetséges, és ugyan még sokat kell tanulnia, de mint látod, ez a család megbecsüli a hűséges segítőket, bármihez értenek is és bárhonnan jöttek is.
*Az utolsó mondatnál sokat tudón visszanéz Nixyre és reméli, hogy nem rémiszti halálra szegényt, hanem megérti a szavak mögött rejlő biztatást, hogy legyen csak nyugodtan önmaga, bárki is az.*
*Lyv nem bánja, hogy a kiskapunál előre engedik, de a nyájas bókokra csak a szemét forgatja mosolyogva.*
-Hát sör az nem lesz, de a kis lógásodat betudjuk annak, hogy ma legalább nem kell cipekednem.
*Elégedetten vigyorog a férfire, aztán a következő sarkon nem a piac felé, hanem a barakk felé fordul.*
-Jól van hát, ha már segítségünkre vagy, és elkísérsz a piacra, akkor mi elkísérünk a barakkhoz. De eszünk ágában sincs bemenni, kint megvárunk, úgyhogy igyekezz!
*Úgy mondja, mintha nagy engedményt tenne ezzel a kis kitérővel, de valóban nem akar sokat időzni, így inkább kint vár Nixyvel mikor odaérnek. Nem díjazná, ha a lány be akarna menni, mert mégis csak Lyvnek kéne vigyázni rá és nem szeretne kockáztatni. Próbál kedvesen beszélgetést kezdeményezni.*
-Ugye nem bánod? Én meg tudom védeni magam, de nyugodtabb vagyok, hogy ő is itt van.
*Magyarázkodik kicsit a kitérő miatt, mert hát eredetileg Nixyt kíséri Lyv bevásárolni, és nem fordítva. De ennyi talán belefér.*
-Legalább szívunk egy kis friss levegőt. Néha nyomasztó már a négy fal között.
*Mélyet sóhajt és kicsit ki is húzza magát, hogy kinyúljon a gerince és megfeszüljenek az izmai. Nem szeretné, ha némán állnának, ráadásul jó lenne megismerni a lányt. Felteszi a legáltalánosabb, és semmitmondóbb kérdést, amit csak tud.*
-Ide valósi vagy Artheniorba?
*Látszik szegényen, hogy még nem tud mit kezdeni ezzel a magasabb szintű bánásmóddal, amiből Lyv számára végképp egyértelművé válik, hogy Nilyria bizony nem nemesi származású, de még nemesek között sem túl sok időt tölthetett el. Ezen felbátorodva kicsit halkabban, de könnyed hangon megjegyzi.*
-Mellettem nem kell ám ennyire feszülni.
*Megértőn mosolyog, de nem néz a lányra, hanem kicsit oldalra fordítja a tekintetét, mintha csak úgy mondaná ezeket.*
-Lazyar, a ház mágusa, jó barátnőm. Együtt nőttünk fel. Koszos, elveszett kis árvából lett a Sillerforwok cselédje, és sokáig csak az volt. Aztán kiderült, hogy tehetséges, és ugyan még sokat kell tanulnia, de mint látod, ez a család megbecsüli a hűséges segítőket, bármihez értenek is és bárhonnan jöttek is.
*Az utolsó mondatnál sokat tudón visszanéz Nixyre és reméli, hogy nem rémiszti halálra szegényt, hanem megérti a szavak mögött rejlő biztatást, hogy legyen csak nyugodtan önmaga, bárki is az.*
5239. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-05 19:54:54
Üzenet elküldve: 2016-09-05 19:54:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//A kiválasztott//
*A mélységi végül egyedül marad a "cellájában". Illetve ez nem teljesen igaz. Amikor a kiválasztott könyvet magához veszi, akkor megpillant egy egérkét. Szegény jobb napokat is megélt már, de ezúttal nincs túl jó bőrben. Az oldalán piheg, és ugyan külsérelmi nyom nem látszik rajta, az orra egy kicsit véres. Talán odanyomhatták a könyvvel, vagy esetlen valamiféle mérget kaphatott fel, aminek ez a mellékhatása. Akárhogy is, a kicsiny lény bizony a végét járja, és a mélységi nem is biztos, hogy tud rajta segíteni.
Ha meg szeretne válni a szenvedő lénytől, kidobhatja az ablakon, míg ha úgy dönt, hogy hagyja meghalni, akkor nekifoghat a könyvnek.
Ez az iromány már a templomival ellentétben nem mágikus, sőt, vajmi kevés olyan lehet benne, ami egyáltalán utal a mágiára. Szépirodalmi művet tart a kezében a nő, ami egy kereskedő viszontagságairól szól. Betekintést nyerhet az alkudozás szépségeibe és nehézségeibe, illetve az alapanyagok beszerzéséről is kap képet. Közben persze szédületes kalandokba keveredik, mi több, megjelenik a műben az elmaradhatatlan szerelmi szál is, noha ez a vonal nem túl erősen csordogál a történet vad folyamán, s kimerül egy-két elolvasott levél utáni merengésben, majd a válasz megírásában. Összességében nem rossz kis könyv, feltéve, ha Malrion szereti az efféléket.*
*A mélységi végül egyedül marad a "cellájában". Illetve ez nem teljesen igaz. Amikor a kiválasztott könyvet magához veszi, akkor megpillant egy egérkét. Szegény jobb napokat is megélt már, de ezúttal nincs túl jó bőrben. Az oldalán piheg, és ugyan külsérelmi nyom nem látszik rajta, az orra egy kicsit véres. Talán odanyomhatták a könyvvel, vagy esetlen valamiféle mérget kaphatott fel, aminek ez a mellékhatása. Akárhogy is, a kicsiny lény bizony a végét járja, és a mélységi nem is biztos, hogy tud rajta segíteni.
Ha meg szeretne válni a szenvedő lénytől, kidobhatja az ablakon, míg ha úgy dönt, hogy hagyja meghalni, akkor nekifoghat a könyvnek.
Ez az iromány már a templomival ellentétben nem mágikus, sőt, vajmi kevés olyan lehet benne, ami egyáltalán utal a mágiára. Szépirodalmi művet tart a kezében a nő, ami egy kereskedő viszontagságairól szól. Betekintést nyerhet az alkudozás szépségeibe és nehézségeibe, illetve az alapanyagok beszerzéséről is kap képet. Közben persze szédületes kalandokba keveredik, mi több, megjelenik a műben az elmaradhatatlan szerelmi szál is, noha ez a vonal nem túl erősen csordogál a történet vad folyamán, s kimerül egy-két elolvasott levél utáni merengésben, majd a válasz megírásában. Összességében nem rossz kis könyv, feltéve, ha Malrion szereti az efféléket.*
5238. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-05 18:41:23
Üzenet elküldve: 2016-09-05 18:41:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Magywre Jankain//
-Jaj lányom... ne hozd rám a frászt! Hát amit tőlem elvennének azzal nem mennek a falnak! Aligha van nálam értékes... talán ha az agyamat kiszednék és felhasználnák valahogy. Jaj teremtő... miket fecsegek. *csapja homlokon magát. Sokszor nem úgy viselkedik a kisöreg, mint azt egy korabelitől elvárnák. Na de majd megoldja, legfeljebb megkéri majd Magywret, hogy kísérje el az erdő széléig.*
-A sárga a napot juttatja eszembe ami vakít. A piros az olyan erőszakos, a fekete ijesztő. A fehér is vakít mondjuk, gondoljunk csak a hóra. A lila az lányos, a zöld viszont nyugtató szín! A kékkel meg elég sokat találkoztam az alkímia során.
*Tehát neki a kedvence a zöld illetve a kék. A kéket sokat használták a gnómok is, hogyha fáradtak mentálisan felhörpintettek egy fiolával és felfrissültek tőle. Ráadásul még az eszük is jobban vágott tőle.*
-Hát akkor a telet enyhíthetné kicsit! Majd lefagynak a tagjaim akkor. Nem jó az öreg csontjaimnak a hideg lányom. Ha találkozok vele megkérem, hogy legyen enyhe a tél. *mosolyog egyet, persze erre az esély egyenlő egy nagy, hatalmas, óriási nullával. Hogy is kerülne ő oda Thenior tanítványához. Még a gondolata is nevetséges.*
-A kertészük legalábbis azt mondta. *emelkedik fel a padról és egyik kezét a derekára helyezi.*
-Jaj... ez sem a régi már.
*Tartása is időnként kissé görnyedt, pedig régen peckesen, egyenes tartással közlekedett. Az idő vasfoga mindenhol megfogta az öreget.*
-Egy harcos amazon és egyben harctéri felcser. Mindenki ilyen csapattagról álmodik. *mosolyog majd megvárja, amíg Magywre felveszi a fegyvereit.*
-Viszlát fiam! *köszön el a fegyvertárostól, portástól vagy ki is ez itt. Kisasszony kantárját pedig megragadja és felevickél a hátára.*
-Mehetünk lányom. *mondja Magywrenak.* -És van valami csapat amiben most benne vagy, vagy olyan, akikhez szeretnél csatlakozni. Kik itt híres neves harcosok?
-Jaj lányom... ne hozd rám a frászt! Hát amit tőlem elvennének azzal nem mennek a falnak! Aligha van nálam értékes... talán ha az agyamat kiszednék és felhasználnák valahogy. Jaj teremtő... miket fecsegek. *csapja homlokon magát. Sokszor nem úgy viselkedik a kisöreg, mint azt egy korabelitől elvárnák. Na de majd megoldja, legfeljebb megkéri majd Magywret, hogy kísérje el az erdő széléig.*
-A sárga a napot juttatja eszembe ami vakít. A piros az olyan erőszakos, a fekete ijesztő. A fehér is vakít mondjuk, gondoljunk csak a hóra. A lila az lányos, a zöld viszont nyugtató szín! A kékkel meg elég sokat találkoztam az alkímia során.
*Tehát neki a kedvence a zöld illetve a kék. A kéket sokat használták a gnómok is, hogyha fáradtak mentálisan felhörpintettek egy fiolával és felfrissültek tőle. Ráadásul még az eszük is jobban vágott tőle.*
-Hát akkor a telet enyhíthetné kicsit! Majd lefagynak a tagjaim akkor. Nem jó az öreg csontjaimnak a hideg lányom. Ha találkozok vele megkérem, hogy legyen enyhe a tél. *mosolyog egyet, persze erre az esély egyenlő egy nagy, hatalmas, óriási nullával. Hogy is kerülne ő oda Thenior tanítványához. Még a gondolata is nevetséges.*
-A kertészük legalábbis azt mondta. *emelkedik fel a padról és egyik kezét a derekára helyezi.*
-Jaj... ez sem a régi már.
*Tartása is időnként kissé görnyedt, pedig régen peckesen, egyenes tartással közlekedett. Az idő vasfoga mindenhol megfogta az öreget.*
-Egy harcos amazon és egyben harctéri felcser. Mindenki ilyen csapattagról álmodik. *mosolyog majd megvárja, amíg Magywre felveszi a fegyvereit.*
-Viszlát fiam! *köszön el a fegyvertárostól, portástól vagy ki is ez itt. Kisasszony kantárját pedig megragadja és felevickél a hátára.*
-Mehetünk lányom. *mondja Magywrenak.* -És van valami csapat amiben most benne vagy, vagy olyan, akikhez szeretnél csatlakozni. Kik itt híres neves harcosok?
5237. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-05 16:26:06
Üzenet elküldve: 2016-09-05 16:26:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Klikop Jeppett Gemjut//
-Vagy szerezz valami kísérőt. Hallani egy-két esetet, amikor a magányosan kóricáló fegyvertelent kiraboltak arrafelé. Nem hinném, hogy mostanában túl gyakoriak, én is békésen jártam arra, de a biztonság kedvéért. *Kicsit aggódik az öreg miatt, de ha ezek az Owairaték tényleg olyanok, amilyennek leírta őket a másik, akkor bizonyára oda fognak figyelni rá.*
-Nem tudom. Nem igazán szoktam színeken gondolkozni, ha nincs közük az alkímiához. *Ez csak némi gondolkodás után jön a szájára, de előtte még mély csöndre lehet számítani, ahogy átgondolja a dolgot.
Miért is, ne? Elvégre ilyen időkben van a legnagyobb szükség az alkimistákra, ha most nem tudnak semmit lerakni az asztalra... Hát, akkor a feltalálókra vár a dolog. Amiből ő annyira nem tudná kivenni a részét.*
-Van egy tanítványa, aki állítólag magát az időjárást tudja irányítani. *Teszi hozzá és csak egy kicsit túloz. Valójában csak Arthenior környékével hallotta, de a mesék minden egyes meséléssel bővülnek.
Neki nem volt dolga mágusokkal, bár elismeri őket, mint egyik tudós szakma a másikat. Hiszen, mi igényelhet nagyobb tudást, mint az, ami képes a világ minden másra érvényes szabályait áthágni?*
-Már jártam itt reggel, de köszönöm. Menjünk csak utánuk. Azt mondtad, a piactér felé mennek következőnek?
*A következő kérdésen kicsit elgondolkozik. Olyan szép meséket lehetne kerekíteni, de mégsem fog egy gnóm átvágni egy másikat. Milyen világ is lenne az, ahol ilyesmi megtörténhet? Bizonyára rettenetes.*
-Mindig harcosokkal akartam együtt dolgozni. Nekik szükségük lehet arra, hogy valaki ott, a helyszínen gyorsan talpra állítsa őket. Az már csak jött a dologgal, hogy néminemű kardforgatást is tanuljak. Mert anélkül nem vagyok más, csak egy kolonc, ugyebár. *Egy kicsit elmosolyodik, aztán a kapu felé indul, hogy visszavegye a rövidkardját, és folytathassák a keresést.*
-Vagy szerezz valami kísérőt. Hallani egy-két esetet, amikor a magányosan kóricáló fegyvertelent kiraboltak arrafelé. Nem hinném, hogy mostanában túl gyakoriak, én is békésen jártam arra, de a biztonság kedvéért. *Kicsit aggódik az öreg miatt, de ha ezek az Owairaték tényleg olyanok, amilyennek leírta őket a másik, akkor bizonyára oda fognak figyelni rá.*
-Nem tudom. Nem igazán szoktam színeken gondolkozni, ha nincs közük az alkímiához. *Ez csak némi gondolkodás után jön a szájára, de előtte még mély csöndre lehet számítani, ahogy átgondolja a dolgot.
Miért is, ne? Elvégre ilyen időkben van a legnagyobb szükség az alkimistákra, ha most nem tudnak semmit lerakni az asztalra... Hát, akkor a feltalálókra vár a dolog. Amiből ő annyira nem tudná kivenni a részét.*
-Van egy tanítványa, aki állítólag magát az időjárást tudja irányítani. *Teszi hozzá és csak egy kicsit túloz. Valójában csak Arthenior környékével hallotta, de a mesék minden egyes meséléssel bővülnek.
Neki nem volt dolga mágusokkal, bár elismeri őket, mint egyik tudós szakma a másikat. Hiszen, mi igényelhet nagyobb tudást, mint az, ami képes a világ minden másra érvényes szabályait áthágni?*
-Már jártam itt reggel, de köszönöm. Menjünk csak utánuk. Azt mondtad, a piactér felé mennek következőnek?
*A következő kérdésen kicsit elgondolkozik. Olyan szép meséket lehetne kerekíteni, de mégsem fog egy gnóm átvágni egy másikat. Milyen világ is lenne az, ahol ilyesmi megtörténhet? Bizonyára rettenetes.*
-Mindig harcosokkal akartam együtt dolgozni. Nekik szükségük lehet arra, hogy valaki ott, a helyszínen gyorsan talpra állítsa őket. Az már csak jött a dologgal, hogy néminemű kardforgatást is tanuljak. Mert anélkül nem vagyok más, csak egy kolonc, ugyebár. *Egy kicsit elmosolyodik, aztán a kapu felé indul, hogy visszavegye a rövidkardját, és folytathassák a keresést.*
5236. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-05 15:29:18
Üzenet elküldve: 2016-09-05 15:29:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Magywre Jankain//
*Megjegyzi magában az útvonalat amit a gnóm lány oszt meg vele. Noha öreg, de az esze még mindig vág, mint a borotva. Mondjuk mióta kevesebbet praktizál néha gond van a memóriájával, de még úgy is okosabb, mint a magasak.*
-Jól van lányom. Az erdőben majd igyekszem úgy átsuhanni, mint egy árnyék. Így sem keltek nagy feltűnést, de még annyit sem akarok.
*Az erdők sosem tartoztak a kedvenc helyei közé, de ha van valaki mellette akkor nincs gond. Sőt gyakran kell beszerezni onnan növényeket, gombákat, füveket, de egyedül nem szokott felfedezőútra menni. Kissé félti a bőrét, ilyen korban pedig elég egyetlen sérülés is ahhoz, hogy az örök vadászmezőkre lépjen. Sajnos igen törékeny a Papa.*
-Ez jó hír. *mosolyog.* -Nem mintha százasával venném majd a bájitalokat, de még lehet, hogy egyszer arra is sor kerül. Melyik a kedvenc színed lányom?
*Jó lesz neki is egy kis társaság, ha már nem hemzseg gnómoktól a város, azon kevesek, akik vannak tartsanak össze. Ha meg valami közös projektbe fognának bele később, az lenne a legjobb. Valami nagyszabású dologba, amivel nagy eredményeket tennének le a hatalmasok asztalára.*
-Na akkor nem kell őt félteni! Az ilyen erős mágusok egy csettintésre válnak sebezhetetlenné és még a jó ég tudja, mire képesek.
*Volt szerencséje már látni varázslókat, sőt néhány független varázslatot ő maga is ismer név szerint. Noha alkalmazni nem tudja ezeket, de biztos abban, hogyha nagyon megerőltetné magát tudna varázsolni. De elég neki az is, ha kotyvaszthat valahol.*
-Köszönöm lányom! *mondja mikor az visszatér az információkkal.* -Ahogy mondod! Hehe. Szerintem ők lesznek azok. Majd utánuk megyünk, ha gyakoroltál. Vagy akarsz még egyáltalán? Mert ha igen, én itt megvárlak. *támaszkodik rá a botjára úgy, mint aki az asztalra könyököl le.* -Mindig is érdekelt a kardforgatás, vagy rákényszerített az élet, hogy megtanuld ezt a... dolgot? Nekem fiatalkoromban volt két tőröm, mindkettőt tudtam forgatni egyszerre. Harcolnom sosem kellett, békés helyen éltem, de a mulatságokon néha bemutattam a tudásomat, mint egy cirkuszi majom. Hehe.
*Megjegyzi magában az útvonalat amit a gnóm lány oszt meg vele. Noha öreg, de az esze még mindig vág, mint a borotva. Mondjuk mióta kevesebbet praktizál néha gond van a memóriájával, de még úgy is okosabb, mint a magasak.*
-Jól van lányom. Az erdőben majd igyekszem úgy átsuhanni, mint egy árnyék. Így sem keltek nagy feltűnést, de még annyit sem akarok.
*Az erdők sosem tartoztak a kedvenc helyei közé, de ha van valaki mellette akkor nincs gond. Sőt gyakran kell beszerezni onnan növényeket, gombákat, füveket, de egyedül nem szokott felfedezőútra menni. Kissé félti a bőrét, ilyen korban pedig elég egyetlen sérülés is ahhoz, hogy az örök vadászmezőkre lépjen. Sajnos igen törékeny a Papa.*
-Ez jó hír. *mosolyog.* -Nem mintha százasával venném majd a bájitalokat, de még lehet, hogy egyszer arra is sor kerül. Melyik a kedvenc színed lányom?
*Jó lesz neki is egy kis társaság, ha már nem hemzseg gnómoktól a város, azon kevesek, akik vannak tartsanak össze. Ha meg valami közös projektbe fognának bele később, az lenne a legjobb. Valami nagyszabású dologba, amivel nagy eredményeket tennének le a hatalmasok asztalára.*
-Na akkor nem kell őt félteni! Az ilyen erős mágusok egy csettintésre válnak sebezhetetlenné és még a jó ég tudja, mire képesek.
*Volt szerencséje már látni varázslókat, sőt néhány független varázslatot ő maga is ismer név szerint. Noha alkalmazni nem tudja ezeket, de biztos abban, hogyha nagyon megerőltetné magát tudna varázsolni. De elég neki az is, ha kotyvaszthat valahol.*
-Köszönöm lányom! *mondja mikor az visszatér az információkkal.* -Ahogy mondod! Hehe. Szerintem ők lesznek azok. Majd utánuk megyünk, ha gyakoroltál. Vagy akarsz még egyáltalán? Mert ha igen, én itt megvárlak. *támaszkodik rá a botjára úgy, mint aki az asztalra könyököl le.* -Mindig is érdekelt a kardforgatás, vagy rákényszerített az élet, hogy megtanuld ezt a... dolgot? Nekem fiatalkoromban volt két tőröm, mindkettőt tudtam forgatni egyszerre. Harcolnom sosem kellett, békés helyen éltem, de a mulatságokon néha bemutattam a tudásomat, mint egy cirkuszi majom. Hehe.
5235. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-05 14:12:10
Üzenet elküldve: 2016-09-05 14:12:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Klikop Jeppet Gemjut//
*Épp ezért érdemes mindkét néppel együtt dolgoznia egy gnómnak, és akkor nincs is gond. De akkor feltételeztük, hogy feltalálóról van szó és nem alkimistáról. Az utóbbi nemes foglalkozás űzőinek igen ritkán van szükségük segítségre, már ha nem receptek továbbadásáról és cseréjéről van szó.*
-Ahogy mondja! *Egy pillanatra harcias kifejezést ölt az arca, de rögtön vissza is áll a derűs, korábbi kinézetére, mintha valami rugalmas anyagból lenne.*
-A főtéren lévő Pegazus fogadóból ki a Holdudvarra, onnan tovább az erdőbe, onnan át a tisztásra, vagy a piacról a kovácsműhelyen keresztül az erdőbe és onnan ugyanúgy. *A tisztás számára nincs elérhetetlen távolságban, de ki tudja, lehet, hogy az öregnek már igen.*
-Sok árus van, mind csak gyenge vackokat árulnak, nehéz velük üzletelni, de az a javukra írható, hogy készlethiánnyal még nem találkoztam. *Mondja büszkén. Nem magára, hanem a városra büszke, és örül, hogy végre valami kifejezetten jót mondhat róla.*
-Megjegyeztem. Így tudom, merre lehet téged megtalálni, ha meg akarnálak látogatni. *El is mosolyodik, ha van lehetősége, akkor fel fogja keresni a barátságos idősebb gnómot. Legalább lesz társasága.*
-Lehet. De még az is lehet, hogy a saját nyomozásait folytatja a kísérteties ellenféllel szemben. Azt mondják, rendkívüli elme és rendkívül erős mágus. Nem elképzelhetetlen, hogy egyedül olyasmire is rájöjjön, amire nem, ha mindenki ott ugrál körülötte. *Tekintettel a múltjára, a helyzetére és a tisztségére, valamint a korábban betöltött főtanácsosi posztjára nem lenne meglepő a dolog.*
-Van. Én legalábbis találkoztam eggyel. Mondjuk a kényelmes kifejezés kicsit túlzás. De van és nem fáj tőle semmim.
*A kapunál ülő fiú egy kicsit zavartan néz.*
-Nézz rá! Úgy néz ki, mint aki ártani akarna bárkinek is? *Miután mégiscsak járás segítő eszközről van szó, és Magywre is hajlandó jótállni Gemért, a fiú még mindig aggódva, de beengedi a botot is a tulajdonosával.*
-Nem megyünk. Távolabb van a gyakorlótértől, az esetleges csalafintaságok elkerülése végett. *Nyugtatja meg a Papát.*
-Tudom, tudom, nem kell túlbonyolítani a dolgokat. *Kicsit elnyújtja a "tudom"-okat, mint az a diák, akinek sokadjára hívják fel a figyelmét a hibájára.
Keresi az embereket, akiket az öreg leírt, de mire meglátja őket, már távozásra készülődnek, a lány meg nem tudja őket utolérni apró lábaival, főleg nem úgy, hogy mire a kapuhoz ér, el is veszti őket szem elől.*
-Ha jól láttam, akkor távoztak, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ők azok, akiket keresel. Az arcukat nem tudtam megnézni, de a hajszín stimmelt. *Ezekkel a mondatokkal érkezik vissza a másik gnómhoz. Mivel oda is, meg vissza is sietett, bár vissza kevésbé, minden mondatát pár lélegzetvételnyi szünet zárja. Amikor ismét rendesen kap levegőt, hozzáteszi:* -Az a baj a nagyokkal, hogy nagyot lépnek. *Ehhez már mosoly is tartozik ismét.*
*Épp ezért érdemes mindkét néppel együtt dolgoznia egy gnómnak, és akkor nincs is gond. De akkor feltételeztük, hogy feltalálóról van szó és nem alkimistáról. Az utóbbi nemes foglalkozás űzőinek igen ritkán van szükségük segítségre, már ha nem receptek továbbadásáról és cseréjéről van szó.*
-Ahogy mondja! *Egy pillanatra harcias kifejezést ölt az arca, de rögtön vissza is áll a derűs, korábbi kinézetére, mintha valami rugalmas anyagból lenne.*
-A főtéren lévő Pegazus fogadóból ki a Holdudvarra, onnan tovább az erdőbe, onnan át a tisztásra, vagy a piacról a kovácsműhelyen keresztül az erdőbe és onnan ugyanúgy. *A tisztás számára nincs elérhetetlen távolságban, de ki tudja, lehet, hogy az öregnek már igen.*
-Sok árus van, mind csak gyenge vackokat árulnak, nehéz velük üzletelni, de az a javukra írható, hogy készlethiánnyal még nem találkoztam. *Mondja büszkén. Nem magára, hanem a városra büszke, és örül, hogy végre valami kifejezetten jót mondhat róla.*
-Megjegyeztem. Így tudom, merre lehet téged megtalálni, ha meg akarnálak látogatni. *El is mosolyodik, ha van lehetősége, akkor fel fogja keresni a barátságos idősebb gnómot. Legalább lesz társasága.*
-Lehet. De még az is lehet, hogy a saját nyomozásait folytatja a kísérteties ellenféllel szemben. Azt mondják, rendkívüli elme és rendkívül erős mágus. Nem elképzelhetetlen, hogy egyedül olyasmire is rájöjjön, amire nem, ha mindenki ott ugrál körülötte. *Tekintettel a múltjára, a helyzetére és a tisztségére, valamint a korábban betöltött főtanácsosi posztjára nem lenne meglepő a dolog.*
-Van. Én legalábbis találkoztam eggyel. Mondjuk a kényelmes kifejezés kicsit túlzás. De van és nem fáj tőle semmim.
*A kapunál ülő fiú egy kicsit zavartan néz.*
-Nézz rá! Úgy néz ki, mint aki ártani akarna bárkinek is? *Miután mégiscsak járás segítő eszközről van szó, és Magywre is hajlandó jótállni Gemért, a fiú még mindig aggódva, de beengedi a botot is a tulajdonosával.*
-Nem megyünk. Távolabb van a gyakorlótértől, az esetleges csalafintaságok elkerülése végett. *Nyugtatja meg a Papát.*
-Tudom, tudom, nem kell túlbonyolítani a dolgokat. *Kicsit elnyújtja a "tudom"-okat, mint az a diák, akinek sokadjára hívják fel a figyelmét a hibájára.
Keresi az embereket, akiket az öreg leírt, de mire meglátja őket, már távozásra készülődnek, a lány meg nem tudja őket utolérni apró lábaival, főleg nem úgy, hogy mire a kapuhoz ér, el is veszti őket szem elől.*
-Ha jól láttam, akkor távoztak, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ők azok, akiket keresel. Az arcukat nem tudtam megnézni, de a hajszín stimmelt. *Ezekkel a mondatokkal érkezik vissza a másik gnómhoz. Mivel oda is, meg vissza is sietett, bár vissza kevésbé, minden mondatát pár lélegzetvételnyi szünet zárja. Amikor ismét rendesen kap levegőt, hozzáteszi:* -Az a baj a nagyokkal, hogy nagyot lépnek. *Ehhez már mosoly is tartozik ismét.*
5234. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-05 10:57:43
Üzenet elküldve: 2016-09-05 10:57:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Ugyan a múltkor sokkal több időt volt kénytelen itt tölteni, mint amennyit szeretett volna, de mégiscsak ez a városnak az egyetlen intézménye, ahol a gyakorolni vágyok, nos ugye gyakorolhatnak. Természetesen fegyveres, azaz gyakorlófegyveres gyakorlásról van szó, nem a szónoki ismeretek felfrissítéséről vagy buja nyelvgyakorlásról. Ezekre mind-mind meg vannak a megfelelő helyek a városban, de most nem kíváncsi rájuk. Leadja díszes kardját a portásnak, aztán egy kevésbé díszes másik karddal gyakorolgat tovább egy ideig. Miután végzett távozik. Természetesen csak akkor, ha nem tartóztatják.*
5233. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-04 23:22:41
Üzenet elküldve: 2016-09-04 23:22:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Régi ház és új otthon//
//Rendoll//
*Rendoll jókedve ragadós és ő maga is szélesen vigyorog.*
– Világos. Teljesen jogos. Ha nem szúrok erősen, nincs találat, de ha igen a bábú forog és durr.
*Komolyan bólintva néz a párjára, mert a szemléltetés sosem árt, a mozdulatot is tanulhatja belőle, meg Renden is legeltetheti a szemét. Nem is nagyon néz másfelé, nem foglalkozik most azzal, vajon kik vannak még a Barakkban.
Főleg akkor nem, mikor Rendoll mögé lép, és újra átfogja őt, kezét és karját vezetve mutatja neki, hogyan bánjon a karddal.*
– Én csak tőrrel tanultam bánni, úgy ahogy *mondja egyszerűen.* Kard, ilyen fémből lévő, előtte sosem volt a kezemben. De akkor vállból. Hát lássuk!
*Próbálják újra, ketten együtt mozdulva, ahogy a férje vezeti a karját és irányítja a kardot.*
~Olyan ez, mint a tánc, így nem is annyira bonyolult.~
*Pedig dehogynem. A találat ül, a gyakorlóbáb pördül, és Rendoll már rántja is őt hátra, el a lengőkar hatósugarából. Csak a lendület elég nagy, így kibillennek és mindketten a Barakk porában landolnak, hanyatt, Lia Rendollon.*
– De hisz nem estem keményre! *kezd kuncogni, majd valóban tápászkodna is fel.* Igen, rendben, kutya bajom, bár azért ma már többször nem törölném itt fel a port. És óvatosan, nehogy te sérülj meg.
*Az hiányozna csak, hogy véletlen rátaposson a párja valamijére. Inkább duplán vigyáz, miközben talpra áll.*
– Szerintem meg jó ötlet. A kocsikkal is ügyes vagy, egy ilyen mechanikus bábú, vagy mifélék is ezek, ha sikerül egyedit alkotnod, a nemesi házak tolonganak majd, hogy saját példányt vehessenek belőle.
*Lia szemei felcsillannak, amint üzleti lehetőséget szimatol.*
– Csodás ötlet, Rendoll!
*Kezét a férfi felé nyújtja.*
– Mi lenne, ha most kimennénk a piacra, hátha látsz valamit, ami jó lehet hozzá? És be is vásárolnánk egyben?
*A maga részéről ő Rendre figyel most, másokra nem.*
– Indulhatunk?
//Rendoll//
*Rendoll jókedve ragadós és ő maga is szélesen vigyorog.*
– Világos. Teljesen jogos. Ha nem szúrok erősen, nincs találat, de ha igen a bábú forog és durr.
*Komolyan bólintva néz a párjára, mert a szemléltetés sosem árt, a mozdulatot is tanulhatja belőle, meg Renden is legeltetheti a szemét. Nem is nagyon néz másfelé, nem foglalkozik most azzal, vajon kik vannak még a Barakkban.
Főleg akkor nem, mikor Rendoll mögé lép, és újra átfogja őt, kezét és karját vezetve mutatja neki, hogyan bánjon a karddal.*
– Én csak tőrrel tanultam bánni, úgy ahogy *mondja egyszerűen.* Kard, ilyen fémből lévő, előtte sosem volt a kezemben. De akkor vállból. Hát lássuk!
*Próbálják újra, ketten együtt mozdulva, ahogy a férje vezeti a karját és irányítja a kardot.*
~Olyan ez, mint a tánc, így nem is annyira bonyolult.~
*Pedig dehogynem. A találat ül, a gyakorlóbáb pördül, és Rendoll már rántja is őt hátra, el a lengőkar hatósugarából. Csak a lendület elég nagy, így kibillennek és mindketten a Barakk porában landolnak, hanyatt, Lia Rendollon.*
– De hisz nem estem keményre! *kezd kuncogni, majd valóban tápászkodna is fel.* Igen, rendben, kutya bajom, bár azért ma már többször nem törölném itt fel a port. És óvatosan, nehogy te sérülj meg.
*Az hiányozna csak, hogy véletlen rátaposson a párja valamijére. Inkább duplán vigyáz, miközben talpra áll.*
– Szerintem meg jó ötlet. A kocsikkal is ügyes vagy, egy ilyen mechanikus bábú, vagy mifélék is ezek, ha sikerül egyedit alkotnod, a nemesi házak tolonganak majd, hogy saját példányt vehessenek belőle.
*Lia szemei felcsillannak, amint üzleti lehetőséget szimatol.*
– Csodás ötlet, Rendoll!
*Kezét a férfi felé nyújtja.*
– Mi lenne, ha most kimennénk a piacra, hátha látsz valamit, ami jó lehet hozzá? És be is vásárolnánk egyben?
*A maga részéről ő Rendre figyel most, másokra nem.*
– Indulhatunk?
5232. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-04 20:48:50
Üzenet elküldve: 2016-09-04 20:48:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Magywre Jankain//
*A törpék inkább az acél megmunkálásában jeleskednek, kiváló kovácsok vannak a soraikban. A zsenialitás is nézőpont illetve igény kérdése. A törpéknél a minőségi kovácsmunkák, az elfeknél inkább a pazar íjak készítése, faragása a zsenialitásban a mérvadó. Az igaz, hogy az új úttörő technikai vívmányok megalkotói java részben gnómok, de nekik ez a vérükben van! E nélkül egyszerűen nem létezne a társadalmuk.*
-Hát lányom köztünk is akadnak önző alakok. Meg olyanok, akik lopják más elképzeléseit, kísérleteit, terveit. De ha kiderül, örök szégyen a jutalma!
*A pénz meg már csak ilyen... nagy úr. Régen a cserekereskedelemmel mindent megoldottak, aztán bevezették az aranyat, mint fizetőeszközt. Na meg persze a földi javakat, amikre elvileg minden élő jogot tarthatna, azt ugye egyesek kisajátítják és jelentős hasznokat húznak ezen forrásokból.*
-És az messze van innen? *érdeklődik, de közben már eldönti magában, hogy ha tud be fog szerezni egy részletes térképet a városról.*
-A zöld italból már a világos is képes a kisebb sebeket gyógyítani. A legerősebb hatásúak pedig lényegében a félholtat is talpra állítják. Egyébként a piacon mindig lehet venni bájitalt? Nincs olyan, hogy készlethiány, vagy az utánpótlás elmaradása miatt zárva tartanak a bájitalos bódék?
*Mert ugye aki tehetősebb, az egyszerre akár ötven bájitalt is megvehet. Kíváncsi arra, hogy bármikor kiszolgálják e, vagy számítani kell időnként zárlatokra.*
-Igen. Egy nemesi család, nagy kereskedelmi múlttal. Emberek, de nagyon kedvesek és nem lépnek ránk, hogy aztán a cipőjük talpáról lekaparjanak. Hehe.
*Most már azt is megtudja, hogy kik alapították a várost. Ki hinné, hogy a család egyik leszármazottja most a főmágus!*
-Lehet, hogy gyengélkedik és háttérbe szorult. Vagy felkészül és erőt gyűjt, hogy teljes erőbedobással védhesse a várost. Vagy sok-sok mágust toboroz.
*Gem nem gondol rögtön a legrosszabbra, de megérti, hogy egy főmágus rejtélyes eltűnése azért hagy némi elbizonytalanodást a népnek... úgy finoman fogalmazva.
Közben már a barakk felé menetelnek szépen lassan, amolyan öregurasan.*
-Remélem van egy kényelmes pad is a barakkban, ahová letehetem a hátsómat. *nevetgél.* -Az való már az ilyen vén csontoknak. Hehe.
*Magywre leadja a fegyvereit és hasznos tanácsokat mond Papának. A gnóm a fiúra pillant és felmutatja az aprócska botot.*
-Fiam. Ugye nem fosztanál meg egy öregembert a támaszától?
*Kétli, hogy egy alig egy méteres közönséges fa botot elvesznek egy öregembertől, de ha nagyon kell, persze leadja. Nem akar bajt, még csak az kéne, hogy kivágják innen. Kisasszonyt ahol tudja elszállásolja addig, amíg itt tartózkodik.*
-Akkor a közelébe se menjünk. *húzódik közelebb a nőhöz.* -Irtózom a celláktól. Patkányok, sötét falak, poshadt víz. *fut végig hátán a hideg és meg is rázkódik.* -Hát egy bottal is kupán lehet vágni bárkit. Még a koponyát is be lehet vele zúzni. Törékenyek vagyunk lányom, de ezzel nem vagyunk egyedül. A langaléták még talán kevésbé szívósak, mint mi.
*Régen azért ő maga is erős gnóm volt, hiszen zömök, tömzsi testalkatuk miatt a gnómok fizikai ereje talán még az emberekét is meghaladja. Súlypontjuk alacsonyan van, így nehezebb őket elgáncsolni, vagy földre vinni. Viszont a karjuk hosszával már akadnak problémák.*
-Lássuk csak. *kémlel körbe okuláréja mögül.* -A férfi szőke hajú, kék szemű, erős felépítésű harminc év körüli. Na meg magas. *nevet egyet, bár ez egyértelmű.* -A hölgy sötétbarna enyhén hullámos hajú, szintén kék szemű és alacsonyabb valamivel a férfinál. Az Owairat ház kertésze legalábbis ezeket sorolta fel ismertetőjegynek. Nézd csak! *mutat előre.* -Ott épp tápászkodnak fel valakik. Szerinted azok, akiket mi keresünk? Nézd csak meg őket lányom, a te szemeid jobbak még akkor is, ha nekem négy is van belőlük. Hehe.
*A törpék inkább az acél megmunkálásában jeleskednek, kiváló kovácsok vannak a soraikban. A zsenialitás is nézőpont illetve igény kérdése. A törpéknél a minőségi kovácsmunkák, az elfeknél inkább a pazar íjak készítése, faragása a zsenialitásban a mérvadó. Az igaz, hogy az új úttörő technikai vívmányok megalkotói java részben gnómok, de nekik ez a vérükben van! E nélkül egyszerűen nem létezne a társadalmuk.*
-Hát lányom köztünk is akadnak önző alakok. Meg olyanok, akik lopják más elképzeléseit, kísérleteit, terveit. De ha kiderül, örök szégyen a jutalma!
*A pénz meg már csak ilyen... nagy úr. Régen a cserekereskedelemmel mindent megoldottak, aztán bevezették az aranyat, mint fizetőeszközt. Na meg persze a földi javakat, amikre elvileg minden élő jogot tarthatna, azt ugye egyesek kisajátítják és jelentős hasznokat húznak ezen forrásokból.*
-És az messze van innen? *érdeklődik, de közben már eldönti magában, hogy ha tud be fog szerezni egy részletes térképet a városról.*
-A zöld italból már a világos is képes a kisebb sebeket gyógyítani. A legerősebb hatásúak pedig lényegében a félholtat is talpra állítják. Egyébként a piacon mindig lehet venni bájitalt? Nincs olyan, hogy készlethiány, vagy az utánpótlás elmaradása miatt zárva tartanak a bájitalos bódék?
*Mert ugye aki tehetősebb, az egyszerre akár ötven bájitalt is megvehet. Kíváncsi arra, hogy bármikor kiszolgálják e, vagy számítani kell időnként zárlatokra.*
-Igen. Egy nemesi család, nagy kereskedelmi múlttal. Emberek, de nagyon kedvesek és nem lépnek ránk, hogy aztán a cipőjük talpáról lekaparjanak. Hehe.
*Most már azt is megtudja, hogy kik alapították a várost. Ki hinné, hogy a család egyik leszármazottja most a főmágus!*
-Lehet, hogy gyengélkedik és háttérbe szorult. Vagy felkészül és erőt gyűjt, hogy teljes erőbedobással védhesse a várost. Vagy sok-sok mágust toboroz.
*Gem nem gondol rögtön a legrosszabbra, de megérti, hogy egy főmágus rejtélyes eltűnése azért hagy némi elbizonytalanodást a népnek... úgy finoman fogalmazva.
Közben már a barakk felé menetelnek szépen lassan, amolyan öregurasan.*
-Remélem van egy kényelmes pad is a barakkban, ahová letehetem a hátsómat. *nevetgél.* -Az való már az ilyen vén csontoknak. Hehe.
*Magywre leadja a fegyvereit és hasznos tanácsokat mond Papának. A gnóm a fiúra pillant és felmutatja az aprócska botot.*
-Fiam. Ugye nem fosztanál meg egy öregembert a támaszától?
*Kétli, hogy egy alig egy méteres közönséges fa botot elvesznek egy öregembertől, de ha nagyon kell, persze leadja. Nem akar bajt, még csak az kéne, hogy kivágják innen. Kisasszonyt ahol tudja elszállásolja addig, amíg itt tartózkodik.*
-Akkor a közelébe se menjünk. *húzódik közelebb a nőhöz.* -Irtózom a celláktól. Patkányok, sötét falak, poshadt víz. *fut végig hátán a hideg és meg is rázkódik.* -Hát egy bottal is kupán lehet vágni bárkit. Még a koponyát is be lehet vele zúzni. Törékenyek vagyunk lányom, de ezzel nem vagyunk egyedül. A langaléták még talán kevésbé szívósak, mint mi.
*Régen azért ő maga is erős gnóm volt, hiszen zömök, tömzsi testalkatuk miatt a gnómok fizikai ereje talán még az emberekét is meghaladja. Súlypontjuk alacsonyan van, így nehezebb őket elgáncsolni, vagy földre vinni. Viszont a karjuk hosszával már akadnak problémák.*
-Lássuk csak. *kémlel körbe okuláréja mögül.* -A férfi szőke hajú, kék szemű, erős felépítésű harminc év körüli. Na meg magas. *nevet egyet, bár ez egyértelmű.* -A hölgy sötétbarna enyhén hullámos hajú, szintén kék szemű és alacsonyabb valamivel a férfinál. Az Owairat ház kertésze legalábbis ezeket sorolta fel ismertetőjegynek. Nézd csak! *mutat előre.* -Ott épp tápászkodnak fel valakik. Szerinted azok, akiket mi keresünk? Nézd csak meg őket lányom, a te szemeid jobbak még akkor is, ha nekem négy is van belőlük. Hehe.
5231. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-04 20:05:22
Üzenet elküldve: 2016-09-04 20:05:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kiválasztott//
-Oh. *Szegény őr még új és Malrionnak sikerült belekevernie valamibe már a kezdeteknél. Nem rossz, de legalább nem unatkozik és jól végzi a dolgát. Elég jó helye lesz itt, amíg megjön a felmentő sereg, már ha felmentik és nem hagyják itt büntetésből.*
-Köszönöm, kedves tőled. ~Bár ha nem rángatsz be nem kéne kedveskednie sem egy kis mélységinek.~ *Nem kell neki más sajnálkozása és ez a kivételezés sem tetszik neki igazából annyira, na de nem szól semmit, kényelmes helye van és vannak könyvek is, amiből egyet az ölébe vesz és elkezdi olvasni, legalább hamarabb eltelik az idő.*
-Jó leszek és van mivel lekötni magam ne aggódj! *Emeli fel a könyvet, aminek első oldalára szegezi szemeit.*
-Oh. *Szegény őr még új és Malrionnak sikerült belekevernie valamibe már a kezdeteknél. Nem rossz, de legalább nem unatkozik és jól végzi a dolgát. Elég jó helye lesz itt, amíg megjön a felmentő sereg, már ha felmentik és nem hagyják itt büntetésből.*
-Köszönöm, kedves tőled. ~Bár ha nem rángatsz be nem kéne kedveskednie sem egy kis mélységinek.~ *Nem kell neki más sajnálkozása és ez a kivételezés sem tetszik neki igazából annyira, na de nem szól semmit, kényelmes helye van és vannak könyvek is, amiből egyet az ölébe vesz és elkezdi olvasni, legalább hamarabb eltelik az idő.*
-Jó leszek és van mivel lekötni magam ne aggódj! *Emeli fel a könyvet, aminek első oldalára szegezi szemeit.*
5230. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-04 11:57:43
Üzenet elküldve: 2016-09-04 11:57:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Klikop Jeppet Gemjut//
*Sok munka kell ahhoz, hogy kivívják az említett támogatást és az ehhez szükséges tiszteletet és megbecsülést. Mivel nem ismer olyan gnómot, aki önmaga kérvényezhetne bármit is, és meg is hallgatnák, ezért inkább csak hallgat. Persze, a tipikus gnóm gondolkodásmód arra sarkalja, hogy bizonyítsa be, ő lesz az az egyetlen egy gnóm, aki képes megváltoztatni a dolgokat. Ami abszurdum, de legalább egy kiindulópontot biztosít.
Azt is ismeri, ahogy a náluk magasabbra nőttek gondolkodnak. Még a törpék sem rendelkeznek azzal a képzelőerővel, amivel a gnómok, pedig ők is jó mesteremberek. Habár, nem olyan zseniálisak s újítóak, mint a gnómok, bárhonnan is nézi valaki a helyzetet. Ilyen esetekben talán az elfek jelentenek szövetségeseket, de nekik meg azt kell elmagyarázni, mennyire megéri kivágni néhány fát és kitermelni némi ércet csak azért, hogy valamilyen gépet előállítsanak.*
-Jogos, mindenkinek szüksége van a pénzre. És a gnóm nem lehet önző. Annál mi sokkalta jobbak vagyunk. *Bólint megértően az öreg mondanivalójára.*
-Nos, a legtöbbet most a zöldeken lehet keresni, mert azokra nagy szükség van a harcok miatt, de ahhoz vállalni kell, vagy meg kell oldani valahogy a szállítást, jelenleg Amon Ruadh-ig. *Teszi hozzá, hátha Gemnek szüksége lesz erre az apró információmorzsára. De ha elszegődik egy nemesi házhoz, akkor bizonyára nem lesz gondja a pénzzel. Az ilyen állások általában koszttal és kvártéllyal valamint ellátással járnak.*
-Rendben. Owairat házat mondtál, igaz? *Érdeklődik a biztonság kedvéért. Valószínűbbnek tartja, hogy ő keresse fel az öreget, mint az öreg őt, mert ő a mozgékonyabb, ő hamarabb jut el ide-oda.*
-Az a helyzet, hogy a Theniorok alapították a várost, és van az a gyanúm, hogy közük van a mágiához, ami védelmezné a várost. És ezek a családok, tudod milyenek. Titkolódznak, és csak a saját vérüknek adják tovább a tudást. Ha valóban ez történt, és Amos úrral történik vagy történt valami... *Nem fejezi be a mondatot, így sokkal drámaibb a hatása.*
-Mint mondtam, kutakodjanak a hozzá nem értők nyugodtan. Aztán majd úgyis futva jönnek a náluk eszesebbekhez, ha megunják. *Ezen kicsit még fel is kuncog, de némi rosszindulat még a legkedvesebb gnómban is megtalálható, ha intellektusát sérti egy ügy.*
-Induljuk! *Ezzel úgy is tesz, menet közben válaszolgat a felmerült kérdésekre.*
-Nagyjából úgy fest, ahogy azt a városőrség épületétől várnád. Vannak irodák, vannak őrök, akik időnként rohangálnak valamerre. Aztán ott van az edzőtér, ami mindenki számára nyitva áll. Ott találni a gyakorlófegyvereket és hasonlókat. A harcosok odajárnak edzeni, de van egy másik lehetőség is, egy kis tisztás az erdő szélén, ami tökéletes kör alakú. Vagy nagyon gondos tervezés, vagy mágia műve lehet.
*Időközben megérkeznek a barakk épületéhez, ahol a jelenleg ott ücsörgő portás szerepét betöltő fiú már int is egyet Magywre-nek. A gnóm meg jobb ötlet hiányában visszaint. A nyitott kapuk mögött látható a füves gyakorlótér egy része.*
-Le kell adni a fegyvereket, de talán a botodat, mint járás segítő eszközt nálad hagyják. Abban biztos vagyok, hogy a Kisasszonynak lesz valami hely a kapu környékén, elvégre időnként csak érkeznek ide lovakkal. Meg azt hiszem, a városőrök némelyikének is vannak lovai. Vagy az őrségnek úgy általában, ebben nem igazán vagyok biztos. *Mondja a Papának, miközben odasétál a kapu mellé kihelyezett pulthoz és leadja a kardját.*
-Itt található egyébként a városőrség tagjainak szállása is, meg lejjebb a börtöncellák. Az egy kicsit kevésbé látható helyen van, de ez nyilvánvaló. Állítólag felhúztak valami védővarázslatot, ami miatt nem lehet varázsolni itt, csak néhányaknak. Azoknak, akik létrehozták. *Folytatja a barakk rögtönzött bemutatását, bár ő maga nem szakértője a helyszínnek. Ahhoz egy városőrt kellene megkérdezni, ők meg ki tudja, hogyan reagálnának. Lehet, hogy rossz néven vennék, és bajkeverőnek bélyegeznék a csupán kíváncsi gnómokat, aztán csücsülhetnének egy cellában. Egyáltalán jót tenne az a Papa csontjainak az ő korában, Magywre erősen kételkedik a dologban, így marad az ő rögtönzött idegenvezetése.* -Ott vannak a gyakorlófegyverek, azokat lehet idebent használni. Szerintem azok is képesek sérülést okozni, de talán kisebbet, mint a rendes fegyverek. Mondjuk, azt sosem értettem, hogy például a szerzetesektől vagy vándoroktól miért kérik el a botjukat, ha az ugyanolyan, mint az, ami idebent található. *Erre egy kicsit összehúzza a szemöldökét, de persze azt is tudja, hogy ezek a fegyverek akár éles pengéket is rejthetnek, nem biztos, hogy egyszerű darabok.*-Az utolsót felejtsd is el, Papus, már rájöttem magamtól is.
*Ahogy beljebb sétálnak, a barakk területén, keresgélni kezd a szemével, de hamar rá kell jönnie, ő sem tudja, mit is akar megtalálni. Persze, azzal tisztában van, hogy nemeseket keres, de ez nem túl sok információ, és bőven kevés ahhoz, hogy csak ez alapján megtalálja a párost.*
-És mondd csak, hogy néznek ki ezek az Owairaték? Mert ha meg tudod mondani, akkor megpróbálok segíteni. *Ha egyszer már itt van, akkor szívesen ajánlja fel a segítségét a nála idősebb fajtársának. És egyébként is, neki, ha másért nem, a lendülete miatt utat szoktak engedni a nagyobbak.*
A hozzászólás írója (Magywre Jankain) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.04 11:58:27
*Sok munka kell ahhoz, hogy kivívják az említett támogatást és az ehhez szükséges tiszteletet és megbecsülést. Mivel nem ismer olyan gnómot, aki önmaga kérvényezhetne bármit is, és meg is hallgatnák, ezért inkább csak hallgat. Persze, a tipikus gnóm gondolkodásmód arra sarkalja, hogy bizonyítsa be, ő lesz az az egyetlen egy gnóm, aki képes megváltoztatni a dolgokat. Ami abszurdum, de legalább egy kiindulópontot biztosít.
Azt is ismeri, ahogy a náluk magasabbra nőttek gondolkodnak. Még a törpék sem rendelkeznek azzal a képzelőerővel, amivel a gnómok, pedig ők is jó mesteremberek. Habár, nem olyan zseniálisak s újítóak, mint a gnómok, bárhonnan is nézi valaki a helyzetet. Ilyen esetekben talán az elfek jelentenek szövetségeseket, de nekik meg azt kell elmagyarázni, mennyire megéri kivágni néhány fát és kitermelni némi ércet csak azért, hogy valamilyen gépet előállítsanak.*
-Jogos, mindenkinek szüksége van a pénzre. És a gnóm nem lehet önző. Annál mi sokkalta jobbak vagyunk. *Bólint megértően az öreg mondanivalójára.*
-Nos, a legtöbbet most a zöldeken lehet keresni, mert azokra nagy szükség van a harcok miatt, de ahhoz vállalni kell, vagy meg kell oldani valahogy a szállítást, jelenleg Amon Ruadh-ig. *Teszi hozzá, hátha Gemnek szüksége lesz erre az apró információmorzsára. De ha elszegődik egy nemesi házhoz, akkor bizonyára nem lesz gondja a pénzzel. Az ilyen állások általában koszttal és kvártéllyal valamint ellátással járnak.*
-Rendben. Owairat házat mondtál, igaz? *Érdeklődik a biztonság kedvéért. Valószínűbbnek tartja, hogy ő keresse fel az öreget, mint az öreg őt, mert ő a mozgékonyabb, ő hamarabb jut el ide-oda.*
-Az a helyzet, hogy a Theniorok alapították a várost, és van az a gyanúm, hogy közük van a mágiához, ami védelmezné a várost. És ezek a családok, tudod milyenek. Titkolódznak, és csak a saját vérüknek adják tovább a tudást. Ha valóban ez történt, és Amos úrral történik vagy történt valami... *Nem fejezi be a mondatot, így sokkal drámaibb a hatása.*
-Mint mondtam, kutakodjanak a hozzá nem értők nyugodtan. Aztán majd úgyis futva jönnek a náluk eszesebbekhez, ha megunják. *Ezen kicsit még fel is kuncog, de némi rosszindulat még a legkedvesebb gnómban is megtalálható, ha intellektusát sérti egy ügy.*
-Induljuk! *Ezzel úgy is tesz, menet közben válaszolgat a felmerült kérdésekre.*
-Nagyjából úgy fest, ahogy azt a városőrség épületétől várnád. Vannak irodák, vannak őrök, akik időnként rohangálnak valamerre. Aztán ott van az edzőtér, ami mindenki számára nyitva áll. Ott találni a gyakorlófegyvereket és hasonlókat. A harcosok odajárnak edzeni, de van egy másik lehetőség is, egy kis tisztás az erdő szélén, ami tökéletes kör alakú. Vagy nagyon gondos tervezés, vagy mágia műve lehet.
*Időközben megérkeznek a barakk épületéhez, ahol a jelenleg ott ücsörgő portás szerepét betöltő fiú már int is egyet Magywre-nek. A gnóm meg jobb ötlet hiányában visszaint. A nyitott kapuk mögött látható a füves gyakorlótér egy része.*
-Le kell adni a fegyvereket, de talán a botodat, mint járás segítő eszközt nálad hagyják. Abban biztos vagyok, hogy a Kisasszonynak lesz valami hely a kapu környékén, elvégre időnként csak érkeznek ide lovakkal. Meg azt hiszem, a városőrök némelyikének is vannak lovai. Vagy az őrségnek úgy általában, ebben nem igazán vagyok biztos. *Mondja a Papának, miközben odasétál a kapu mellé kihelyezett pulthoz és leadja a kardját.*
-Itt található egyébként a városőrség tagjainak szállása is, meg lejjebb a börtöncellák. Az egy kicsit kevésbé látható helyen van, de ez nyilvánvaló. Állítólag felhúztak valami védővarázslatot, ami miatt nem lehet varázsolni itt, csak néhányaknak. Azoknak, akik létrehozták. *Folytatja a barakk rögtönzött bemutatását, bár ő maga nem szakértője a helyszínnek. Ahhoz egy városőrt kellene megkérdezni, ők meg ki tudja, hogyan reagálnának. Lehet, hogy rossz néven vennék, és bajkeverőnek bélyegeznék a csupán kíváncsi gnómokat, aztán csücsülhetnének egy cellában. Egyáltalán jót tenne az a Papa csontjainak az ő korában, Magywre erősen kételkedik a dologban, így marad az ő rögtönzött idegenvezetése.* -Ott vannak a gyakorlófegyverek, azokat lehet idebent használni. Szerintem azok is képesek sérülést okozni, de talán kisebbet, mint a rendes fegyverek. Mondjuk, azt sosem értettem, hogy például a szerzetesektől vagy vándoroktól miért kérik el a botjukat, ha az ugyanolyan, mint az, ami idebent található. *Erre egy kicsit összehúzza a szemöldökét, de persze azt is tudja, hogy ezek a fegyverek akár éles pengéket is rejthetnek, nem biztos, hogy egyszerű darabok.*-Az utolsót felejtsd is el, Papus, már rájöttem magamtól is.
*Ahogy beljebb sétálnak, a barakk területén, keresgélni kezd a szemével, de hamar rá kell jönnie, ő sem tudja, mit is akar megtalálni. Persze, azzal tisztában van, hogy nemeseket keres, de ez nem túl sok információ, és bőven kevés ahhoz, hogy csak ez alapján megtalálja a párost.*
-És mondd csak, hogy néznek ki ezek az Owairaték? Mert ha meg tudod mondani, akkor megpróbálok segíteni. *Ha egyszer már itt van, akkor szívesen ajánlja fel a segítségét a nála idősebb fajtársának. És egyébként is, neki, ha másért nem, a lendülete miatt utat szoktak engedni a nagyobbak.*
A hozzászólás írója (Magywre Jankain) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.04 11:58:27
5229. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-04 09:25:41
Üzenet elküldve: 2016-09-04 09:25:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az ég, a levegő, az egész éter szürkül már, mire a barakkhoz ér. Esténként napi szinten jár ide, így hallotta már a pletykákat, miszerint valami védőmágiát helyeztek el a barakkon.
~ Remélem, a cuccom nem szúrja ki. ~ Jegyzi meg magának savanyú humorral.
A bejáratnál szokásosan leadja fegyvereit, avagy szétnyitja köpenyét, majd egy belső sebből kihúz egy dobókést. Majd még egyet. Majd még egyet. Összesen tíz ilyen kése van, öt jobb, öt bal oldalt, mind egy-egy zsebbe mélyesztve. Majd övéből is kihúzza a fúvócsövet, ami első ránézésre inkább tűnik egy fafúvós hangszernek, az öv másik oldaláról pedig az ahhoz tartozó, tűnek tetsző nyilakat. Az első nap, azaz néhány hata már kikérdezték emiatt a gyanús fegyverek tömkelege miatt, ő pedig rávágta, hogy egy cirkuszi bagázzsal jött, ahol ő a késdobáló, zsonglőrözni szokott ezekkel a fegyverekkel, a fúvócsővel pedig egy férfit szokott körbelőni, bekörvonalazva őt. Azt imádja a közönség.
A városőrök akkor összenéztek, de rábólintottak, főleg, hogy megvillantott néhány aranyat azért, hogy eltekintsenek ettől a dologtól. Azóta is úgy érzi, hogy zseniálisan oldotta meg azt a helyzetet, bár lehetett volna kigondoltabb is.
Már ismerősként üdvözli a kölyköt, az sem lepődik meg a fegyvereinél.*
- Egyszer szívesen megnézném a műsort. *Mondja vidáman a fiú, a mélységi pedig lefagy.*
- Öhm. Igen, hát persze. Nem biztos, hogy sokáig maradunk, talán már holnap szedelőzködünk is. *Próbálja menteni a menthetőt.*
- Igazán kár. Jó gyakorlást!
*~ Ide sem fogok többet jönni. Picsába. Hülye kölyök. ~ Nem tudja, hogy tudná másképp jól formában tartani magát, mint itt, de a kölyök rádöbbentette, hogy előbb-utóbb szemet szúr valakinek, hogy hiába van itt elég régóta, mutatványosoknak még csak hírét sem lehet hallani.
A felvett gyakorlófegyverekkel egy bábhoz lép, majd kimért mozdulatokkal elkezdi azt ütlegelni, minél mozgékonyabban megoldva az egyes mozdulatokat, mindaddig, amíg az oldalán lévő kötésen nem lát egy fél tenyérnyi vöröses foltot, afféle "állj!" jelzésként éktelenkedve a hófehér fáslin.
Ekkor összeszedi dolgait, letudottnak mondja a mai gyakorlást, visszaveszi fegyvereit, és valami alvóhely után kezd kutatni az utcán.*
*Az ég, a levegő, az egész éter szürkül már, mire a barakkhoz ér. Esténként napi szinten jár ide, így hallotta már a pletykákat, miszerint valami védőmágiát helyeztek el a barakkon.
~ Remélem, a cuccom nem szúrja ki. ~ Jegyzi meg magának savanyú humorral.
A bejáratnál szokásosan leadja fegyvereit, avagy szétnyitja köpenyét, majd egy belső sebből kihúz egy dobókést. Majd még egyet. Majd még egyet. Összesen tíz ilyen kése van, öt jobb, öt bal oldalt, mind egy-egy zsebbe mélyesztve. Majd övéből is kihúzza a fúvócsövet, ami első ránézésre inkább tűnik egy fafúvós hangszernek, az öv másik oldaláról pedig az ahhoz tartozó, tűnek tetsző nyilakat. Az első nap, azaz néhány hata már kikérdezték emiatt a gyanús fegyverek tömkelege miatt, ő pedig rávágta, hogy egy cirkuszi bagázzsal jött, ahol ő a késdobáló, zsonglőrözni szokott ezekkel a fegyverekkel, a fúvócsővel pedig egy férfit szokott körbelőni, bekörvonalazva őt. Azt imádja a közönség.
A városőrök akkor összenéztek, de rábólintottak, főleg, hogy megvillantott néhány aranyat azért, hogy eltekintsenek ettől a dologtól. Azóta is úgy érzi, hogy zseniálisan oldotta meg azt a helyzetet, bár lehetett volna kigondoltabb is.
Már ismerősként üdvözli a kölyköt, az sem lepődik meg a fegyvereinél.*
- Egyszer szívesen megnézném a műsort. *Mondja vidáman a fiú, a mélységi pedig lefagy.*
- Öhm. Igen, hát persze. Nem biztos, hogy sokáig maradunk, talán már holnap szedelőzködünk is. *Próbálja menteni a menthetőt.*
- Igazán kár. Jó gyakorlást!
*~ Ide sem fogok többet jönni. Picsába. Hülye kölyök. ~ Nem tudja, hogy tudná másképp jól formában tartani magát, mint itt, de a kölyök rádöbbentette, hogy előbb-utóbb szemet szúr valakinek, hogy hiába van itt elég régóta, mutatványosoknak még csak hírét sem lehet hallani.
A felvett gyakorlófegyverekkel egy bábhoz lép, majd kimért mozdulatokkal elkezdi azt ütlegelni, minél mozgékonyabban megoldva az egyes mozdulatokat, mindaddig, amíg az oldalán lévő kötésen nem lát egy fél tenyérnyi vöröses foltot, afféle "állj!" jelzésként éktelenkedve a hófehér fáslin.
Ekkor összeszedi dolgait, letudottnak mondja a mai gyakorlást, visszaveszi fegyvereit, és valami alvóhely után kezd kutatni az utcán.*
5228. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-04 08:26:53
Üzenet elküldve: 2016-09-04 08:26:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Régi ház és új otthon//
//Lia//
*Nem tud nevetés nélkül hagyni egy ilyen látványt. Lia a karddal hadonászva fenyegeti a fából készült trükkös faszerkezetet.*
-Mikor eltalálod és a találat elég erős, akkor kapod a meglepetés forgást és vele a púpot a fejedre, hogy ne bízd el magad.
*Vidáman mondja el kedvesének a használati tudnivalókat. Nem épített még ilyen kiképző figurát, de annyit ért a szerkezetekhez a múltból, hogy lássa miként működik. Gyakorlásra szánt fa ellenfelekkel gyakorolt már, de ez a szerkezet érdekesebbnek tűnik azokhoz képest.*
-Várj mindjárt megmutatom még egyszer.
*Lia mögé lép mosolyogva és átfogja a derekát, a másik kezével a kardot tartó csuklójára fog, hogy az stabilan tartson.*
-Ne a csuklódat forgasd, vállból indítsd a szúrást.
*Kivár, aztán megtaszítja a kardot és vele együtt Lia karját, hogy az eltalálja biztosan a célt, aztán kiold a kar és érkezik a meglepetés csapás. Hátrafelé rántja Liát a porba, hogy elkerülje a forgó kar okozta ütést, de a túlzott féltés miatt, túl nagy lendületet vesz. A lendülettől hátraesik és mivel éppen Lia derekát karolja, nagy valószínűséggel asszonya pont rá érkezik háttal az esés után. Nem mondhatni, hogy nem kezdődik vidáman a gyakorlatozás. Újabb nevetés után, sajogva várja, hogy Lia mozduljon.*
-Ha lehet óvatosan mássz le.
*Háttal a földön Lia háta pedig rajta, ilyenkor nem árt vigyázni. Amikor talpra sikerül állniuk a por lepte hátát nem látja, ezért nem fárad vele, hogy ütögetve portalanítson.*
-Valahogy így kell ezt csak a végén ne zuhanj el. *mosolyog*
-Minden rendben, nem sérültél meg?
*Végig néz Lián, hogy biztos legyen nem sérült és egy haja szála sem görbe, aztán ha erről megbizonyosodott a trükkös fabábot elnézve elgondolkodik.*
-Tudod mit? Kedvem lenne egy ilyet építeni, ha hazaértünk. Érdekelne, hogyan sikerül, persze nem sok értelme lenne a kert közepén egy gyakorlóbábnak.
*Vidáman néz Liára, aztán körbe hordozza a tekintetét, hogy az esésük után felfigyeltek e rájuk.*
//Lia//
*Nem tud nevetés nélkül hagyni egy ilyen látványt. Lia a karddal hadonászva fenyegeti a fából készült trükkös faszerkezetet.*
-Mikor eltalálod és a találat elég erős, akkor kapod a meglepetés forgást és vele a púpot a fejedre, hogy ne bízd el magad.
*Vidáman mondja el kedvesének a használati tudnivalókat. Nem épített még ilyen kiképző figurát, de annyit ért a szerkezetekhez a múltból, hogy lássa miként működik. Gyakorlásra szánt fa ellenfelekkel gyakorolt már, de ez a szerkezet érdekesebbnek tűnik azokhoz képest.*
-Várj mindjárt megmutatom még egyszer.
*Lia mögé lép mosolyogva és átfogja a derekát, a másik kezével a kardot tartó csuklójára fog, hogy az stabilan tartson.*
-Ne a csuklódat forgasd, vállból indítsd a szúrást.
*Kivár, aztán megtaszítja a kardot és vele együtt Lia karját, hogy az eltalálja biztosan a célt, aztán kiold a kar és érkezik a meglepetés csapás. Hátrafelé rántja Liát a porba, hogy elkerülje a forgó kar okozta ütést, de a túlzott féltés miatt, túl nagy lendületet vesz. A lendülettől hátraesik és mivel éppen Lia derekát karolja, nagy valószínűséggel asszonya pont rá érkezik háttal az esés után. Nem mondhatni, hogy nem kezdődik vidáman a gyakorlatozás. Újabb nevetés után, sajogva várja, hogy Lia mozduljon.*
-Ha lehet óvatosan mássz le.
*Háttal a földön Lia háta pedig rajta, ilyenkor nem árt vigyázni. Amikor talpra sikerül állniuk a por lepte hátát nem látja, ezért nem fárad vele, hogy ütögetve portalanítson.*
-Valahogy így kell ezt csak a végén ne zuhanj el. *mosolyog*
-Minden rendben, nem sérültél meg?
*Végig néz Lián, hogy biztos legyen nem sérült és egy haja szála sem görbe, aztán ha erről megbizonyosodott a trükkös fabábot elnézve elgondolkodik.*
-Tudod mit? Kedvem lenne egy ilyet építeni, ha hazaértünk. Érdekelne, hogyan sikerül, persze nem sok értelme lenne a kert közepén egy gyakorlóbábnak.
*Vidáman néz Liára, aztán körbe hordozza a tekintetét, hogy az esésük után felfigyeltek e rájuk.*
5227. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-03 19:52:46
Üzenet elküldve: 2016-09-03 19:52:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Megfogyva bár, de törve nem//
*Fél füllel hallgatja Meropea és Lianth beszélgetését. Bár magában Ő is Kismacskaként szokta emlegetni a lányt, most megjegyzi magának, hogy vigyáznia kell ezzel a becenévvel. Nem is azért, mert esetleg Úrnőjét hívná így szemtől szemben, hanem, hogy mással beszélgetve nehogy ez csússzon ki a száján. Azt ne gondolja akár Meropea, akár más, hogy kevesebbre tartja az atyjánál! Kisvártatva Qeron is visszatér és elindulnak visszafelé a házba. Gradakot kissé zavarja, hogy Lianth kicsit mögöttük halad az íjával. Semmi rosszat nem feltételez róla, de még nem szokta meg a jelenlétét. ~Most nem úgy van, mint régen volt, mikor csak testőrlovagból kettő volt a kíséretben és ehhez jöttek még a családtagok, apródok, egyéb kísérők. Most csak mi vagyunk, ennyien. Ez van, ezzel kell megoldani.~ Elhatározza, hogy amint lehet, sort kerít egy kis gyakorló harcra Lianthtal és Gwadorral is. Az ilyesmi jól meg szokta mutatni, kitől mire lehet számítani, néha abból is meglátszik valami, kiben mi lakik belül.*
A hozzászólás írója (Gradak Wolfer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.03 19:54:30
*Fél füllel hallgatja Meropea és Lianth beszélgetését. Bár magában Ő is Kismacskaként szokta emlegetni a lányt, most megjegyzi magának, hogy vigyáznia kell ezzel a becenévvel. Nem is azért, mert esetleg Úrnőjét hívná így szemtől szemben, hanem, hogy mással beszélgetve nehogy ez csússzon ki a száján. Azt ne gondolja akár Meropea, akár más, hogy kevesebbre tartja az atyjánál! Kisvártatva Qeron is visszatér és elindulnak visszafelé a házba. Gradakot kissé zavarja, hogy Lianth kicsit mögöttük halad az íjával. Semmi rosszat nem feltételez róla, de még nem szokta meg a jelenlétét. ~Most nem úgy van, mint régen volt, mikor csak testőrlovagból kettő volt a kíséretben és ehhez jöttek még a családtagok, apródok, egyéb kísérők. Most csak mi vagyunk, ennyien. Ez van, ezzel kell megoldani.~ Elhatározza, hogy amint lehet, sort kerít egy kis gyakorló harcra Lianthtal és Gwadorral is. Az ilyesmi jól meg szokta mutatni, kitől mire lehet számítani, néha abból is meglátszik valami, kiben mi lakik belül.*
A hozzászólás írója (Gradak Wolfer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.03 19:54:30
5226. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-03 14:04:58
Üzenet elküldve: 2016-09-03 14:04:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//A kiválasztott//
*A katona kérdőn felhúzza a szemöldökét a sötételf nő kérdése hallatán.*
-Ez nem a fogda. Az én szobám, csak még nincs berendezve teljesen. Tudod, új vagyok itt!
*Nyilván így parancsot is szegett, de amíg nem származik belőle baj, addig a hadnagyot nem kifejezetten fogja ez a tény érdekelni. Talán ki sem derül.*
-Gondoltam, hogy nem doblak be a fogdába, mert ott csak egy kényelmetlen priccs van, és különben is koszos. Annyira nem nézel ki köztörvényesnek, vagy más komoly bűnt elkövetőnek, hogy megérdemeld a helyet, különösképp, ha jönnek érted.
*Fejti ki részletesen a véleményét, de jól hallható, hogy egy kicsit megsajnálta a kíváncsi mélységit.*
-De ha gondolod, lekísérhetlek az igazi fogdába is!
*Rántja meg a vállát az őr, majd mielőtt távozna, hozzáfűz még valamit.*
-Gondolom, nem akarod azzal rontani a helyzetedet és a családod hírnevét, hogy megszöksz! Nem utolsó sorban velem is kiszúrnál. Pihenj egy kicsit, ha gondolod!
*Kilép a szobából, és becsukja az ajtót. Malrion számára így lehetőség adódik, hogy kicsit jobban szétnézzen, vagy lepihenjen, esetleg olvasson. Mást sajnos nem nagyon tud csinálni, de talán elegendő lesz ez is, hogy elüsse az időt az azonosításig.*
*A katona kérdőn felhúzza a szemöldökét a sötételf nő kérdése hallatán.*
-Ez nem a fogda. Az én szobám, csak még nincs berendezve teljesen. Tudod, új vagyok itt!
*Nyilván így parancsot is szegett, de amíg nem származik belőle baj, addig a hadnagyot nem kifejezetten fogja ez a tény érdekelni. Talán ki sem derül.*
-Gondoltam, hogy nem doblak be a fogdába, mert ott csak egy kényelmetlen priccs van, és különben is koszos. Annyira nem nézel ki köztörvényesnek, vagy más komoly bűnt elkövetőnek, hogy megérdemeld a helyet, különösképp, ha jönnek érted.
*Fejti ki részletesen a véleményét, de jól hallható, hogy egy kicsit megsajnálta a kíváncsi mélységit.*
-De ha gondolod, lekísérhetlek az igazi fogdába is!
*Rántja meg a vállát az őr, majd mielőtt távozna, hozzáfűz még valamit.*
-Gondolom, nem akarod azzal rontani a helyzetedet és a családod hírnevét, hogy megszöksz! Nem utolsó sorban velem is kiszúrnál. Pihenj egy kicsit, ha gondolod!
*Kilép a szobából, és becsukja az ajtót. Malrion számára így lehetőség adódik, hogy kicsit jobban szétnézzen, vagy lepihenjen, esetleg olvasson. Mást sajnos nem nagyon tud csinálni, de talán elegendő lesz ez is, hogy elüsse az időt az azonosításig.*
5225. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-03 13:29:09
Üzenet elküldve: 2016-09-03 13:29:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megfogyva bár, de törve nem//
*Nem tudta. Ez véletlen. Csak a ház címerével és kishúgával viccelt egy kicsit. Összeszedi magát, s egy kicsit intésnek is veszi, míg nem nyugtatja meg. Bár az "aranyos" szóra ő is felhümmög, és kijavítja.*
-Szeretetteljes.
*Mondja elmosolyodva, és ezzel jelzi, hogy annak szánta.*
-Nekem mindig Kismacska leszel. Kedves, puha, és eleven. No de a kismacskák hamar megnőnek. És az irbiszek akár embernek is támadnak. És nem ritka hogy győznek is. A ház él, míg a kismacska velünk van.
*Mondja bátorítóan, és erre érkezik Qeron, nem tud válaszolni a lány. Indulnak vissza a házba. Megsimogatja az arcát, és feláll. Követi őket vigyázó szemekkel, és kedves mosollyal.*
*Nem tudta. Ez véletlen. Csak a ház címerével és kishúgával viccelt egy kicsit. Összeszedi magát, s egy kicsit intésnek is veszi, míg nem nyugtatja meg. Bár az "aranyos" szóra ő is felhümmög, és kijavítja.*
-Szeretetteljes.
*Mondja elmosolyodva, és ezzel jelzi, hogy annak szánta.*
-Nekem mindig Kismacska leszel. Kedves, puha, és eleven. No de a kismacskák hamar megnőnek. És az irbiszek akár embernek is támadnak. És nem ritka hogy győznek is. A ház él, míg a kismacska velünk van.
*Mondja bátorítóan, és erre érkezik Qeron, nem tud válaszolni a lány. Indulnak vissza a házba. Megsimogatja az arcát, és feláll. Követi őket vigyázó szemekkel, és kedves mosollyal.*
5224. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-03 10:11:00
Üzenet elküldve: 2016-09-03 10:11:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Másnap reggel egy sokkal kipihentebb gnóm battyog vissza a barakkba, elhagyva szegénynegyedi otthonát.
Most nem annyira biztos benne, hogy neki akar látni az edzés hosszadalmas és fáradságos munkájának, de hátha ha egyszer megérkezett ide, és be is lép, megjön a kedve. Függetlenül mindentől, a fegyverek leadása kötelező, akkor is ha nem edzeni megy be. Nem nagy ügy, amúgy sem hiszi, hogy a városőrség orra előtt támadnák meg. Bár az biztos, hogy jó történetet lehetne belőle kerekíteni. Valami vicceset, egy ügyefogyott tolvajról, mondjuk.
Letelepszik az egyik padra, erősen gondolkodva azon, hogy most nekiálljon az edzésnek vagy nem. Továbbra sem akaródzik foglalkoznia a dologgal, tehát a válasz egyértelműen nem.*
A hozzászólás írója (Magywre Jankain) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.03 10:52:39
Most nem annyira biztos benne, hogy neki akar látni az edzés hosszadalmas és fáradságos munkájának, de hátha ha egyszer megérkezett ide, és be is lép, megjön a kedve. Függetlenül mindentől, a fegyverek leadása kötelező, akkor is ha nem edzeni megy be. Nem nagy ügy, amúgy sem hiszi, hogy a városőrség orra előtt támadnák meg. Bár az biztos, hogy jó történetet lehetne belőle kerekíteni. Valami vicceset, egy ügyefogyott tolvajról, mondjuk.
Letelepszik az egyik padra, erősen gondolkodva azon, hogy most nekiálljon az edzésnek vagy nem. Továbbra sem akaródzik foglalkoznia a dologgal, tehát a válasz egyértelműen nem.*
A hozzászólás írója (Magywre Jankain) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.03 10:52:39
5223. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-03 08:41:30
Üzenet elküldve: 2016-09-03 08:41:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Mint ahogy azt mindenki tudja, jó gnóm holtáig tanul. Néha ez a tanulás azt jelenti, hogy frissen visszaérkezve kedvenc városába, elvonszolja magát, és a hozzá szervesen tartozó hátsó felét a barakkba edzeni.
Így tesz Magywwre is. Igényel némi gyaloglást, hogy eljusson a gyakorlásra alkalmas helyszínig, de megéri. Csak kezd nagyon belefáradni a dolgokba, így abban is biztos, hogy a következő állomása a nagynénje háza lesz.
Amikor megérkezik az intézmény bejáratához, gondosan leadja azt az egy fegyvert, amit azért magával cipel, majd beljebb lép. Sőt, elmegy egészen a gyakorlófegyverekig, ahol magához vesz egy rövidkardot, és szembesül azzal, hogy így a kelleténél alacsonyabb és nem igazán tudja eredményesen püfölni a bábukat. Persze, sok gondot nem lát ezzel. Fogja magát, lecseréli a gyakorló kardot egy botra, ami elég esetlenül áll a kezében, de legalább rendes csapásokat lehet vele bevinni.
Említett kicsit kicsavart módon, de lekezdi ütlegelni a kihelyezett célpontot, ami, ha akad olyasvalaki, aki bámészkodna, nevetést kelthet.
Ennek ellenére, vagy pont ezért, a gnóm komolyan veszi ezt a kis mutatványát, ha szinte semmi mást nem.
Rövid idő, talán egy fél óra telik el, mire teljesen belefárad a dologba. Kénytelen belenyugodni abba, hogy ennél többet, ha megszakad sem fog edzeni ezen a napon.
Ezzel a számára nem túl megható gondolattal pakol el maga után és indul el, hogy átvegye a kardját.*
Így tesz Magywwre is. Igényel némi gyaloglást, hogy eljusson a gyakorlásra alkalmas helyszínig, de megéri. Csak kezd nagyon belefáradni a dolgokba, így abban is biztos, hogy a következő állomása a nagynénje háza lesz.
Amikor megérkezik az intézmény bejáratához, gondosan leadja azt az egy fegyvert, amit azért magával cipel, majd beljebb lép. Sőt, elmegy egészen a gyakorlófegyverekig, ahol magához vesz egy rövidkardot, és szembesül azzal, hogy így a kelleténél alacsonyabb és nem igazán tudja eredményesen püfölni a bábukat. Persze, sok gondot nem lát ezzel. Fogja magát, lecseréli a gyakorló kardot egy botra, ami elég esetlenül áll a kezében, de legalább rendes csapásokat lehet vele bevinni.
Említett kicsit kicsavart módon, de lekezdi ütlegelni a kihelyezett célpontot, ami, ha akad olyasvalaki, aki bámészkodna, nevetést kelthet.
Ennek ellenére, vagy pont ezért, a gnóm komolyan veszi ezt a kis mutatványát, ha szinte semmi mást nem.
Rövid idő, talán egy fél óra telik el, mire teljesen belefárad a dologba. Kénytelen belenyugodni abba, hogy ennél többet, ha megszakad sem fog edzeni ezen a napon.
Ezzel a számára nem túl megható gondolattal pakol el maga után és indul el, hogy átvegye a kardját.*
5222. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-02 20:04:16
Üzenet elküldve: 2016-09-02 20:04:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Megfogyva bár, de törve nem//
*Meropea csodálkozva néz nagybátyjára a furcsa nevet hallva. Nem ostoba ő, bár nem mondták el neki, maga is hallotta már ezt a nevet, amit Lian használ rá. Persze az nem ilyen szóhasználat volt.*
- Hallottad, hogy Kismacskának hívnak? *kérdezi kissé elhúzva a száját.*- Ezzel gúnyolnak akik... *lejjebb halkítja a hangját.*- Nem tudják elviselni, hogy én vettem át a házunk vezetését... hallottam, amint Venna mesélte egyszer Liorn mesternek a konyhán, hogy mit hallott a piacon... hogy atyám valódi Nagymacska volt, de én csak egy Kismacska vagyok, semmi több, és nem lesz hosszú életű már a ház...
*Nagyot sóhajt, és halványan elmosolyodik.*
- De Te nem úgy mondod... és így egészen aranyosan hangzik. *mosolyog. Bár nem biztos, hogy ez volna a legjobb jelző egy erős ház úrnőjére. Aranyos. És Lianth meg is állapítja, hogy milyen nagy már.
A továbbiakra már csak mosolyog, ám mielőtt bármit is mondhatna, hirtelen Qeron jelenik meg, a lány pedig felé fordul.*
- Semmi baj. Sikerült mindent elintézni? *kérdezi komolyan, ám vidáman csillogó szemekkel a lány. Most, hogy ennyien lettek hirtelen, ennyi fontos családtag, nem tudja, hogyan viszonyulhatna Qeronhoz. Ő volt a támasza egyedül az utóbbi időkben, talán azért is kezdte el érezni a férfi iránt, amit érez. De közben megjött Gwador, majd Gradak és most Lianth... és egyre inkább úgy érzi, hogy Qeron csak távolodik tőle.*
- Ha rendben vagyunk, akkor mehetünk is. *mondja eztán, majd ismét megemeli a szoknyáját, és máris megy, hogy visszakérje a tőrét, de nyomban, mielőtt valami bakfis elkavarná. Ha pedig ezzel megvannak, már ki is vonul a Sillerforw csapat a barakkból.*
*Meropea csodálkozva néz nagybátyjára a furcsa nevet hallva. Nem ostoba ő, bár nem mondták el neki, maga is hallotta már ezt a nevet, amit Lian használ rá. Persze az nem ilyen szóhasználat volt.*
- Hallottad, hogy Kismacskának hívnak? *kérdezi kissé elhúzva a száját.*- Ezzel gúnyolnak akik... *lejjebb halkítja a hangját.*- Nem tudják elviselni, hogy én vettem át a házunk vezetését... hallottam, amint Venna mesélte egyszer Liorn mesternek a konyhán, hogy mit hallott a piacon... hogy atyám valódi Nagymacska volt, de én csak egy Kismacska vagyok, semmi több, és nem lesz hosszú életű már a ház...
*Nagyot sóhajt, és halványan elmosolyodik.*
- De Te nem úgy mondod... és így egészen aranyosan hangzik. *mosolyog. Bár nem biztos, hogy ez volna a legjobb jelző egy erős ház úrnőjére. Aranyos. És Lianth meg is állapítja, hogy milyen nagy már.
A továbbiakra már csak mosolyog, ám mielőtt bármit is mondhatna, hirtelen Qeron jelenik meg, a lány pedig felé fordul.*
- Semmi baj. Sikerült mindent elintézni? *kérdezi komolyan, ám vidáman csillogó szemekkel a lány. Most, hogy ennyien lettek hirtelen, ennyi fontos családtag, nem tudja, hogyan viszonyulhatna Qeronhoz. Ő volt a támasza egyedül az utóbbi időkben, talán azért is kezdte el érezni a férfi iránt, amit érez. De közben megjött Gwador, majd Gradak és most Lianth... és egyre inkább úgy érzi, hogy Qeron csak távolodik tőle.*
- Ha rendben vagyunk, akkor mehetünk is. *mondja eztán, majd ismét megemeli a szoknyáját, és máris megy, hogy visszakérje a tőrét, de nyomban, mielőtt valami bakfis elkavarná. Ha pedig ezzel megvannak, már ki is vonul a Sillerforw csapat a barakkból.*
5221. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-02 19:32:33
Üzenet elküldve: 2016-09-02 19:32:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Megfogyva bár, de törve nem//
*A megszólításra odakapja a fejét. ~"Drága testőröm?"~ Még egyszer sem adódott úgy, hogy meg kellett volna mutatnia a lány védelmében, mire képes, kiérdemeletlen hát a dicséret, mégis melegség önti el a lány szavaira. ~Csupa szív lány, Lyv mindig így szokta mondani. Milyen igaz!~ A köpenye, vértje állapotát szégyelli, leginkább azért, hogy a Sillerforw ház Úrnőjét szólják meg miatta, de Meropea nem leszidni akarja, inkább az Ő kényelme miatt aggódik. ~Milyen figyelmes! Más nemesek most rosszallóan néznének, hogy miért törődik ennyit egy egyszerű harcosával.~ Nem tudja megőrizni rezzenéstelen arcát, mosolyogva néz le a kislányra.*
-Köszönöm, Úrnő! *Csak magában folytatja, hiszen ilyet mégsem mondhat Meropeának. ~Köszönöm, hogy nem csak a testőrlovagot, a katonát becsülöd bennem, hanem az embert is, akinek érzései vannak. Bármi történjék is, támadjon rád akár a holtak serege, omoljon le akár az ősi ház utolsó fala is, én ott leszek, hogy bármi veszedelem elé álljak, ami téged fenyeget.~ Arcáról csak nagy nehézségek árán tudja leerőlködni a mosolyt.
Meropea ezután sorra veszi a jelenlevőket, senkit ki nem hagyva. Gwadort a háza jelvényével ajándékozza meg, majd nagybátyjához megy. Gradak természetesen szorosan a nyomában, szeme már szúrós tekintettel pásztázza a környéket, de belül még ott a mosoly és a derű. A Kismacska Lianthoz is szól néhány jó szót. Gradak úgy érzi, bár még csak kislány, már igazi, embereivel törődő Úrnőként szól hozzájuk. ~Nem volt más választása, hát felnőtt a feladathoz. Szilaj büszkeséggel, ahogy kell.~ Egy pillanatra sem lankad a figyelme, de szeme sarkából látja lebbenni a vörös tincseket.* ~Akár a démonok fészkének legmélyére is, Úrnő!~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.09.04 19:48:56, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*A megszólításra odakapja a fejét. ~"Drága testőröm?"~ Még egyszer sem adódott úgy, hogy meg kellett volna mutatnia a lány védelmében, mire képes, kiérdemeletlen hát a dicséret, mégis melegség önti el a lány szavaira. ~Csupa szív lány, Lyv mindig így szokta mondani. Milyen igaz!~ A köpenye, vértje állapotát szégyelli, leginkább azért, hogy a Sillerforw ház Úrnőjét szólják meg miatta, de Meropea nem leszidni akarja, inkább az Ő kényelme miatt aggódik. ~Milyen figyelmes! Más nemesek most rosszallóan néznének, hogy miért törődik ennyit egy egyszerű harcosával.~ Nem tudja megőrizni rezzenéstelen arcát, mosolyogva néz le a kislányra.*
-Köszönöm, Úrnő! *Csak magában folytatja, hiszen ilyet mégsem mondhat Meropeának. ~Köszönöm, hogy nem csak a testőrlovagot, a katonát becsülöd bennem, hanem az embert is, akinek érzései vannak. Bármi történjék is, támadjon rád akár a holtak serege, omoljon le akár az ősi ház utolsó fala is, én ott leszek, hogy bármi veszedelem elé álljak, ami téged fenyeget.~ Arcáról csak nagy nehézségek árán tudja leerőlködni a mosolyt.
Meropea ezután sorra veszi a jelenlevőket, senkit ki nem hagyva. Gwadort a háza jelvényével ajándékozza meg, majd nagybátyjához megy. Gradak természetesen szorosan a nyomában, szeme már szúrós tekintettel pásztázza a környéket, de belül még ott a mosoly és a derű. A Kismacska Lianthoz is szól néhány jó szót. Gradak úgy érzi, bár még csak kislány, már igazi, embereivel törődő Úrnőként szól hozzájuk. ~Nem volt más választása, hát felnőtt a feladathoz. Szilaj büszkeséggel, ahogy kell.~ Egy pillanatra sem lankad a figyelme, de szeme sarkából látja lebbenni a vörös tincseket.* ~Akár a démonok fészkének legmélyére is, Úrnő!~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.09.04 19:48:56, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361