Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 36 (701. - 720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
720. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-11-20 15:16:05
Üzenet elküldve: 2013-11-20 15:16:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tudomány, Világuralom és egyéb apróságok//
*A barakk meglehetősen messze van a tisztástól. Eltart egy darabig mire megérkeznek. Deron és az ork kissé le vannak maradva, de azért ők is odaérnek. Amint megállnak az épület előtt, az elf elhúzza a száját. Persze azért nem vág olyan képet, hogy azt hihessék, van valami problémája. Csak egy kicsit. Ha valamelyik városőr megkérdezi, akkor majd felel neki valamit. Valami olcsó hazugságot amivel könnyen meg lehet etetni ezeket a nyomorultakat. Például nem szereti a hosszú cécókat. Igen ez lesz a megfelelő. Megérkezésük után, egy elf hadnagy is csatlakozik hozzájuk aki maga után invitálja őket. Deron megindul és már-már csatolná is le az övéről a fegyverét, hiszen a barakkban csak a városőrök viselhetnek fegyvert, de legnagyobb meglepetésére senki nem utasítja, hogy adja le a kardját és a tőrét.*
"Ha nem, hát nem."
*Ezzel továbbra is követi a hadnagyot és közben úgy tartja a kezét, hogy bármikor ki tudja rántani a kardját. Látott ő mrá olyan szemét mocskos városőröket akik tőrbecsalták a ki hallgatni valókat. Sőt, testközelből látta. Ezek a városőrök azóta már a föld alatt rothadnak. Persze egyáltalán nem biztos, hogy most lesz ilyen. Ez pusztán csak elővigyázatosság.*
*A barakk meglehetősen messze van a tisztástól. Eltart egy darabig mire megérkeznek. Deron és az ork kissé le vannak maradva, de azért ők is odaérnek. Amint megállnak az épület előtt, az elf elhúzza a száját. Persze azért nem vág olyan képet, hogy azt hihessék, van valami problémája. Csak egy kicsit. Ha valamelyik városőr megkérdezi, akkor majd felel neki valamit. Valami olcsó hazugságot amivel könnyen meg lehet etetni ezeket a nyomorultakat. Például nem szereti a hosszú cécókat. Igen ez lesz a megfelelő. Megérkezésük után, egy elf hadnagy is csatlakozik hozzájuk aki maga után invitálja őket. Deron megindul és már-már csatolná is le az övéről a fegyverét, hiszen a barakkban csak a városőrök viselhetnek fegyvert, de legnagyobb meglepetésére senki nem utasítja, hogy adja le a kardját és a tőrét.*
"Ha nem, hát nem."
*Ezzel továbbra is követi a hadnagyot és közben úgy tartja a kezét, hogy bármikor ki tudja rántani a kardját. Látott ő mrá olyan szemét mocskos városőröket akik tőrbecsalták a ki hallgatni valókat. Sőt, testközelből látta. Ezek a városőrök azóta már a föld alatt rothadnak. Persze egyáltalán nem biztos, hogy most lesz ilyen. Ez pusztán csak elővigyázatosság.*
719. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-11-19 11:32:47
Üzenet elküldve: 2013-11-19 11:32:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*Végre megérkezett a vajákos. Sok sok percet kínlódott végig, túl van pár kellemetlen órán is. De most majd talán kicsit könnyebb lesz neki. Mindvégig a vajákosban hitt, hiszen sokat hallott hogy az emberek, sokkal több gyógymódot ismernek mint az óriások. Azt hitte majd megnyugtatja a Vajákos és kedves lesz vele. Vagy legalább emberségesebb. Van hogy sokszor kegyes hazugsággal teszünk jót, nem azzal ha belegázolunk a másik lelkivilágába. Van hogy az idő megoldja a bajt és az aki pillanatnyilag a tehetetlenség dühével robbantaná fel az egész világot, idővel megenyhülne és látásmódja sokkalta pozitívabb lenne. De ehhez persze nem úgy kell megközelíteni a másiknak hogy ajtóstul ront a házba. Mindegy ez a vajákos nem kertel ez egy ilyen rossz indulatú vajákos, ahogyan a rablók is rosszindulatúak voltak és ahogyan a ló is pont rosszul esett. Sok napon túl van már Chadur, mindig valaki ott fenn vezette őt, mindig valaki vitte tovább és meghatározta sorsát. Most ez a valaki nem kegyes hozzá, inkább sötét pillanatokkal ajándékozza meg Chadurt. Viszont ezt az óriás egyáltalán nem érti. A Vajákos szavaira szemei megtelnek könnyel és hangja megremeg.*
-Nem.. ne mondjad ezt nekem!
*Pottyan ki jobb szeméből a könny. Kecsesen gördül végig göcsörtös arcának jobb oldalán, hogy tovább szánkázzon durva élű állán s ott egy pillanatra megálljon. Mintha azt akarná mondani a könnycsepp hogy eddig! Eddig és ne tovább... de aztán a könnycsepp lehullik és hatalmas loccsanással válik semmivé a szoba padlóján. Chadurból pedig kitör a düh.*
-Bár csak... bárcsak sose gyüttem vóna ide!!! Bár csak sose akartam vóna segíteni néktök! Nem érdemlitök meg a másik jóságát! Átkozott legyen mindegyikőtök...
*És mivel a Vajákos több mint valószínű, hogy térdel, vagy hajol, vagy guggol hogy lábait ápolhassa Chadurnak, megvárja Chadur okosan míg az befejezi az ápolást és a másik fejére hatalmas csontos kezével egy óriáshoz méltó tockos ad. Majd még mielőtt esetleg az őr bármilyen meggondolatlan lépést tenne, hiszen kezei még épek, azzal tud ütni de még milyet... rendre inti.*
-Csak okosan apukám okosan... mer beverem a fejedet!
*Meglátjuk mi lesz, ha bárki megtámadná Chadurt akkor ő védekezik, egyébként meg ha senki más nem segít neki, bár ezek után már nem is kell neki segíteni, akkor a lovaggal együtt kimegy a többiekhez.*
*Végre megérkezett a vajákos. Sok sok percet kínlódott végig, túl van pár kellemetlen órán is. De most majd talán kicsit könnyebb lesz neki. Mindvégig a vajákosban hitt, hiszen sokat hallott hogy az emberek, sokkal több gyógymódot ismernek mint az óriások. Azt hitte majd megnyugtatja a Vajákos és kedves lesz vele. Vagy legalább emberségesebb. Van hogy sokszor kegyes hazugsággal teszünk jót, nem azzal ha belegázolunk a másik lelkivilágába. Van hogy az idő megoldja a bajt és az aki pillanatnyilag a tehetetlenség dühével robbantaná fel az egész világot, idővel megenyhülne és látásmódja sokkalta pozitívabb lenne. De ehhez persze nem úgy kell megközelíteni a másiknak hogy ajtóstul ront a házba. Mindegy ez a vajákos nem kertel ez egy ilyen rossz indulatú vajákos, ahogyan a rablók is rosszindulatúak voltak és ahogyan a ló is pont rosszul esett. Sok napon túl van már Chadur, mindig valaki ott fenn vezette őt, mindig valaki vitte tovább és meghatározta sorsát. Most ez a valaki nem kegyes hozzá, inkább sötét pillanatokkal ajándékozza meg Chadurt. Viszont ezt az óriás egyáltalán nem érti. A Vajákos szavaira szemei megtelnek könnyel és hangja megremeg.*
-Nem.. ne mondjad ezt nekem!
*Pottyan ki jobb szeméből a könny. Kecsesen gördül végig göcsörtös arcának jobb oldalán, hogy tovább szánkázzon durva élű állán s ott egy pillanatra megálljon. Mintha azt akarná mondani a könnycsepp hogy eddig! Eddig és ne tovább... de aztán a könnycsepp lehullik és hatalmas loccsanással válik semmivé a szoba padlóján. Chadurból pedig kitör a düh.*
-Bár csak... bárcsak sose gyüttem vóna ide!!! Bár csak sose akartam vóna segíteni néktök! Nem érdemlitök meg a másik jóságát! Átkozott legyen mindegyikőtök...
*És mivel a Vajákos több mint valószínű, hogy térdel, vagy hajol, vagy guggol hogy lábait ápolhassa Chadurnak, megvárja Chadur okosan míg az befejezi az ápolást és a másik fejére hatalmas csontos kezével egy óriáshoz méltó tockos ad. Majd még mielőtt esetleg az őr bármilyen meggondolatlan lépést tenne, hiszen kezei még épek, azzal tud ütni de még milyet... rendre inti.*
-Csak okosan apukám okosan... mer beverem a fejedet!
*Meglátjuk mi lesz, ha bárki megtámadná Chadurt akkor ő védekezik, egyébként meg ha senki más nem segít neki, bár ezek után már nem is kell neki segíteni, akkor a lovaggal együtt kimegy a többiekhez.*
718. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-11-17 17:30:49
Üzenet elküldve: 2013-11-17 17:30:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Mivel a nőstény úgy tűnik, elvesztette iránta az érdeklődését, így alább hagy a hadakozással és inkább megkíméli mindkettejüket a magyarázkodástól. Búcsút int ugyan, de marad, hogy folytassa az edzést. Mert most megláthatta, hogy van mit tanulnia, ideje újra formába ráznia magát. Ezért a fakardokkal újra a célzott bábút kezdi verni, mindig más irányból, de egy pontra. Ha a sérült részt tovább sebezzük, komoly baja lehet belőle az ellenfélnek, különösen ha olyan fontos rész ez, mint a láb, a fej, a nyak, vagy a karok. A testet mindig jobban védik, a törzzsel szemben viszont a térd, a könyök és a nyak kevésbé védett, mégis létfontosságú lehet a harc során, futás, támadás vagy élet szempontjából.
Kár, hogy csak ilyen vackokkal gyakorolhat, legalább valami értéktelen lenne, de vas, hogy a súlyozása jó legyen, de a fa túl könnyű. Mindegy, a pontos célzáshoz ez is megteszi. Amint pedig ezzel végzett, a súlyokhoz megy. Igen, ez fog kelleni neki. Nem a legnehezebbet ragadja meg egyből, könnyebbel kezd és úgy kezdi szépen felépíteni a dolgot. Először kisebb súllyal többet, aztán nehezebbel még annál is többet, végül pedig az igazán nehézzel, amennyit csak tud. Addig meg se áll, míg nem érzi karjaiban a kínt, a vágyat, hogy leszakadjon. Jó érezni, hogy a fájdalom milyen motiváló. Mindig újabbat emel a súllyal, mindig egyet és még egyet, mint amikor az alkoholtól bűzös bagázs rendel. Mindig csak egyet, egy utolsót, s mégis utána jön a következő. De végül ő is eléri a pontot, amikor már felesleges tovább erőltetnie magát. Nehezen ereszti ugyan a súlyt a helyére, de végül leteszi a helyére és távozó irányzékot vesz. A pultnál leadja a két fogpiszkálót és kikéri a saját kardjait, miket övébe tűz. Így már távozhat, elsőnek a fogadót találja majd be, hogy igyon valami finomat, s aludjon egy jót. Nem kíván sok időt pazarolni pihenésre, kell találnia feladatokat, küldetéseket, kalandokat. A végső csatáját akarja, ahol megtalálja méltó ellenfelét. Nem csak egy zsivány, akit nehéz megverni, hanem az a harcos, aki tisztes csatában izzasztja meg és hősi halált ajándékoz neki. Ez viszi előre, ez vitte apját, s apjának apját is, mióta csak az Északi hegyekben megszületett családjuk első embere, az utolsóig mind csak azért harcol, hogy az istenek csarnokába juthasson.*
Kár, hogy csak ilyen vackokkal gyakorolhat, legalább valami értéktelen lenne, de vas, hogy a súlyozása jó legyen, de a fa túl könnyű. Mindegy, a pontos célzáshoz ez is megteszi. Amint pedig ezzel végzett, a súlyokhoz megy. Igen, ez fog kelleni neki. Nem a legnehezebbet ragadja meg egyből, könnyebbel kezd és úgy kezdi szépen felépíteni a dolgot. Először kisebb súllyal többet, aztán nehezebbel még annál is többet, végül pedig az igazán nehézzel, amennyit csak tud. Addig meg se áll, míg nem érzi karjaiban a kínt, a vágyat, hogy leszakadjon. Jó érezni, hogy a fájdalom milyen motiváló. Mindig újabbat emel a súllyal, mindig egyet és még egyet, mint amikor az alkoholtól bűzös bagázs rendel. Mindig csak egyet, egy utolsót, s mégis utána jön a következő. De végül ő is eléri a pontot, amikor már felesleges tovább erőltetnie magát. Nehezen ereszti ugyan a súlyt a helyére, de végül leteszi a helyére és távozó irányzékot vesz. A pultnál leadja a két fogpiszkálót és kikéri a saját kardjait, miket övébe tűz. Így már távozhat, elsőnek a fogadót találja majd be, hogy igyon valami finomat, s aludjon egy jót. Nem kíván sok időt pazarolni pihenésre, kell találnia feladatokat, küldetéseket, kalandokat. A végső csatáját akarja, ahol megtalálja méltó ellenfelét. Nem csak egy zsivány, akit nehéz megverni, hanem az a harcos, aki tisztes csatában izzasztja meg és hősi halált ajándékoz neki. Ez viszi előre, ez vitte apját, s apjának apját is, mióta csak az Északi hegyekben megszületett családjuk első embere, az utolsóig mind csak azért harcol, hogy az istenek csarnokába juthasson.*
717. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-11-16 23:44:17
Üzenet elküldve: 2013-11-16 23:44:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és apróságok//
A szekér körül egy-kettő tömeg gyűlik, mindenki kíváncsi mi történt, akik elrohantak a vajákosért nemsokára meg is jelennek egy fogatlan vénemberrel. A csontos figura végigméri a társaságot, majd megszólal baljós hangján.*
-Nincs nálam elég felszerelés, hogy ellássam a sérüléseket, a szobámhoz kell jönniük.*Ekkor a korát meghazudtoló sebességgel felkapaszkodik a szekérre, és mondja az őrnek, hogy induljon. A szekér megindulásával egyetemben az útjukból is elkotródnak a kívülállók. A szekér nem sokat megy, alig pár métert, de a sérülteknek ennyi is igen sokat számít. Deron és Helmut lemaradnak, így pont ott vannak amikor befut egy elf férfi hadnagyi rangjelzéssel. Rövid haja alig látszik ki az egyenruhához járó fejfedő alól. Míves arcán idegesség tükröződik, és szeme is szikrákat szór. Az érkezettek holléte felől érdeklődik, és az egyik őr azonnal mutatja is, hova mentek. Ezután rámutat a lovas orkra és a szekérről leszállt emberre mutat.*
-Ők is hozzájuk tartoznak.*Erre a hadnagy azonnal hozzájuk lép, és megszólal.*
-Legyenek szívesek követni, szeretném megtudni mi történt.*Ezután arra invitálja őket amerre a szekér is ment. Mindeközben a szekéren tartózkodó vajákos alaposan szemügyre veszi a bagázst, és mintha némileg megnyugodna, hogy nincs is olyan sok sebesült, mint amennyire számított. Amikor megállnak hangosan elkezd parancsokat kiosztani.*
-Akik nem sérültek segítsenek leszedni azokat, akik maguktól nem tudnak lejönni, ezután mindenki kövessen.*A lovag, és két őr az óriáson segít. A némát szintén egy őr segíti meg. Enktrint Eroth és Soter segíti. A bolondora pedig egy őr vigyáz, aki a biztonság kedvéért a krdja markolatát is megszoríta. Mire mindenki leért a hadnagy is odaér a két lemaradttal egyetemeben. Végigméri a társaságot, de nem szól semmit, hagyja, hogy a vajákos cselekedjen először. A vajákos azonnal a szobája felé tereli az egész társaságot, a megfelelő ajtó előtt megállnak. Először az óriás megy be, aki még mindig a lovagra és egy őrre támaszkodik. A szobában a plafonról lelógó növények száradnak, a falak mellett polcokon különböző üvegcsék, és dobozok sorakoznak, mindegyiken egy-egy cetlivel ellátva. A gyógyító egy kenőcsöt szed elő, és azzal bekeni az óriás lábát, majd két pár fával sínbe rakja a térdeit. Eközben arcára rosszat sejtető kifejezés ül ki.*
-Nem sok jót ígérhetek, valószínűleg örök életedre sánta leszel, de az is lehet, hogy meg se fogod tudni mozdítani a lábadat. Na, de a többiekkel is kell foglalkozni.*Erre az őr int a lovagnak, és ketten kikísérik az óriást a többiekhez, ahol a hadnagy és még pár őr ügyel arra, hogy senki se távozhasson. Másodiknak a tündér leány következik, ő egyedül megy be, ő egy kenőcsöt és kötést kap az arcára. A vajákos csendben intézi a műveletet, de ahogy a kenőcs hozzáér a sebhez, az olyan mintha tüzes vassal öntötték volna le a lány arcát. A vajákos egyik keze keményen tartja a lány fejét, hogy az ne tudjon megmozdulni miközben kenegeti és beköti. Ezután kisegíti a szobából, miközben visszaélve a tündér tehetetlenségével megmarkolja annak fenekét. Ahogy az ajtó nyílik, úgy távolodik el a keze is a nemes testrésztől. Ezután következik a bokaficam helyrerakása. A némát Helmut segíti be, mivel az őr aki eddig támogatta megkéri erre. A vajákos pár pillanatid nézi a dagadt, kifordult bokát, majd hirtelen egy gyors mozdulattal, ránt egyet a testrészen, amit egy fordítás követ, és a láb legalább egyenesen áll, csak a fájdalomszint növekszik meg. Ezután egy újabb kenőcs amivel bekeni a daganatot. Amikor a néma is kijut a hadnagy fennhangon megszólal.*
-Kérek mindenkit, hogy jöjjön velem, van a közelben egy terem ahol elmondhatnák, hogy mi történt.*Hangja remeg az idegességtől, és az értetlenségtől. Az őr aki idekísérte a társaságot odalép hozzá, majd közli a legfontosabbakat.*
-Rablás történt a kovácsnál.*Ekkor érkezik meg a barakkhoz az Marin és a katona. Az őr nem kér felvilágosítást, azonnal a vajákos terme felé megy.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.16 23:46:33
A szekér körül egy-kettő tömeg gyűlik, mindenki kíváncsi mi történt, akik elrohantak a vajákosért nemsokára meg is jelennek egy fogatlan vénemberrel. A csontos figura végigméri a társaságot, majd megszólal baljós hangján.*
-Nincs nálam elég felszerelés, hogy ellássam a sérüléseket, a szobámhoz kell jönniük.*Ekkor a korát meghazudtoló sebességgel felkapaszkodik a szekérre, és mondja az őrnek, hogy induljon. A szekér megindulásával egyetemben az útjukból is elkotródnak a kívülállók. A szekér nem sokat megy, alig pár métert, de a sérülteknek ennyi is igen sokat számít. Deron és Helmut lemaradnak, így pont ott vannak amikor befut egy elf férfi hadnagyi rangjelzéssel. Rövid haja alig látszik ki az egyenruhához járó fejfedő alól. Míves arcán idegesség tükröződik, és szeme is szikrákat szór. Az érkezettek holléte felől érdeklődik, és az egyik őr azonnal mutatja is, hova mentek. Ezután rámutat a lovas orkra és a szekérről leszállt emberre mutat.*
-Ők is hozzájuk tartoznak.*Erre a hadnagy azonnal hozzájuk lép, és megszólal.*
-Legyenek szívesek követni, szeretném megtudni mi történt.*Ezután arra invitálja őket amerre a szekér is ment. Mindeközben a szekéren tartózkodó vajákos alaposan szemügyre veszi a bagázst, és mintha némileg megnyugodna, hogy nincs is olyan sok sebesült, mint amennyire számított. Amikor megállnak hangosan elkezd parancsokat kiosztani.*
-Akik nem sérültek segítsenek leszedni azokat, akik maguktól nem tudnak lejönni, ezután mindenki kövessen.*A lovag, és két őr az óriáson segít. A némát szintén egy őr segíti meg. Enktrint Eroth és Soter segíti. A bolondora pedig egy őr vigyáz, aki a biztonság kedvéért a krdja markolatát is megszoríta. Mire mindenki leért a hadnagy is odaér a két lemaradttal egyetemeben. Végigméri a társaságot, de nem szól semmit, hagyja, hogy a vajákos cselekedjen először. A vajákos azonnal a szobája felé tereli az egész társaságot, a megfelelő ajtó előtt megállnak. Először az óriás megy be, aki még mindig a lovagra és egy őrre támaszkodik. A szobában a plafonról lelógó növények száradnak, a falak mellett polcokon különböző üvegcsék, és dobozok sorakoznak, mindegyiken egy-egy cetlivel ellátva. A gyógyító egy kenőcsöt szed elő, és azzal bekeni az óriás lábát, majd két pár fával sínbe rakja a térdeit. Eközben arcára rosszat sejtető kifejezés ül ki.*
-Nem sok jót ígérhetek, valószínűleg örök életedre sánta leszel, de az is lehet, hogy meg se fogod tudni mozdítani a lábadat. Na, de a többiekkel is kell foglalkozni.*Erre az őr int a lovagnak, és ketten kikísérik az óriást a többiekhez, ahol a hadnagy és még pár őr ügyel arra, hogy senki se távozhasson. Másodiknak a tündér leány következik, ő egyedül megy be, ő egy kenőcsöt és kötést kap az arcára. A vajákos csendben intézi a műveletet, de ahogy a kenőcs hozzáér a sebhez, az olyan mintha tüzes vassal öntötték volna le a lány arcát. A vajákos egyik keze keményen tartja a lány fejét, hogy az ne tudjon megmozdulni miközben kenegeti és beköti. Ezután kisegíti a szobából, miközben visszaélve a tündér tehetetlenségével megmarkolja annak fenekét. Ahogy az ajtó nyílik, úgy távolodik el a keze is a nemes testrésztől. Ezután következik a bokaficam helyrerakása. A némát Helmut segíti be, mivel az őr aki eddig támogatta megkéri erre. A vajákos pár pillanatid nézi a dagadt, kifordult bokát, majd hirtelen egy gyors mozdulattal, ránt egyet a testrészen, amit egy fordítás követ, és a láb legalább egyenesen áll, csak a fájdalomszint növekszik meg. Ezután egy újabb kenőcs amivel bekeni a daganatot. Amikor a néma is kijut a hadnagy fennhangon megszólal.*
-Kérek mindenkit, hogy jöjjön velem, van a közelben egy terem ahol elmondhatnák, hogy mi történt.*Hangja remeg az idegességtől, és az értetlenségtől. Az őr aki idekísérte a társaságot odalép hozzá, majd közli a legfontosabbakat.*
-Rablás történt a kovácsnál.*Ekkor érkezik meg a barakkhoz az Marin és a katona. Az őr nem kér felvilágosítást, azonnal a vajákos terme felé megy.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.16 23:46:33
716. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-11-16 12:37:53
Üzenet elküldve: 2013-11-16 12:37:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom, és egyéb apróságok//
-Soha nem kaptok el élve!- *Kiált fel, amint tájékoztatják, hogy fel kéne szállnia az egyik szekérre, és azzal a barakkba szállítódnia kikérdezésre. Megiramodik, és pár lépésből felpattan az egyik szekér elé fogott ló hátára kézenállásban, majd "leül". Tekintve, hogy torzója ezen végén két végtagja között egy feje is van, ez körülményesebb, mint ha hagyományosan, a hátsójával akarna ülni mondjuk a válla helyett. Állát a mellkasáig hajtva mégis megoldja, és lábával - látszólag össze-vissza - kalimpálva egyensúlyoz, éktelen vihogásától kísérve.
Ha véletlen hagyják, hogy így tegyen, szerencsétlen állat hátán végigtornázza az utat, és környezete idegeit is valószínűleg.*
-Soha nem kaptok el élve!- *Kiált fel, amint tájékoztatják, hogy fel kéne szállnia az egyik szekérre, és azzal a barakkba szállítódnia kikérdezésre. Megiramodik, és pár lépésből felpattan az egyik szekér elé fogott ló hátára kézenállásban, majd "leül". Tekintve, hogy torzója ezen végén két végtagja között egy feje is van, ez körülményesebb, mint ha hagyományosan, a hátsójával akarna ülni mondjuk a válla helyett. Állát a mellkasáig hajtva mégis megoldja, és lábával - látszólag össze-vissza - kalimpálva egyensúlyoz, éktelen vihogásától kísérve.
Ha véletlen hagyják, hogy így tegyen, szerencsétlen állat hátán végigtornázza az utat, és környezete idegeit is valószínűleg.*
715. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-11-15 19:59:10
Üzenet elküldve: 2013-11-15 19:59:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Tudomány, világuralom és apróságok//
* Senkinek sincs ellenvetése, így a kis csapat lassan elindul a barakk felé. Út közben Sayuának van ideje elgondolkodni a kérdésen: Valójában mit keres ő itt?
Most, hogy kicsit lenyugodtak a kedélyek tudatosul benne, hogy milyen veszélyes játékba keveredett. Az életét kockáztatta egy csomó, számára értéktelen fémért.*
~ Talán ki kéne szállnom, és nem kísérteni tovább a sorsot..~
* De jól tudja, hogy nem ezt fogja tenni. Túl sok volt már neki az unalmas, egyhangú hétköznapokból, most végre történik valami, ami kirántja ebből a monoton életből..
A szekér eközben zökkenőmentesen eléri a gyakorlótermet.*
* Senkinek sincs ellenvetése, így a kis csapat lassan elindul a barakk felé. Út közben Sayuának van ideje elgondolkodni a kérdésen: Valójában mit keres ő itt?
Most, hogy kicsit lenyugodtak a kedélyek tudatosul benne, hogy milyen veszélyes játékba keveredett. Az életét kockáztatta egy csomó, számára értéktelen fémért.*
~ Talán ki kéne szállnom, és nem kísérteni tovább a sorsot..~
* De jól tudja, hogy nem ezt fogja tenni. Túl sok volt már neki az unalmas, egyhangú hétköznapokból, most végre történik valami, ami kirántja ebből a monoton életből..
A szekér eközben zökkenőmentesen eléri a gyakorlótermet.*
714. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-11-15 00:20:10
Üzenet elküldve: 2013-11-15 00:20:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, Világuralom és egyéb Apróságok//
*Lassan léptet lovával a szekér nyomában, s bamba tekintetét végigjáratja a házakon melyek közt elhaladnak. Egy-egy közülük már ismerős neki, hisz szépséges Sherinnel kalandoztak errefelé. Most hogy eszébe jut az elf leányzó kedve támad még a fütyörészéshez is. Csakhogy rá kell jönnie, hiába fújja vastag száján a levegőt, zene helyett csak süvít a szél, így kénytelen lesz dúdolgatni. Alfeléből baljóslatú morajlás hallik, bizonyára a babvacsora nyögi még utolsó üdvözletét, melynek szaga olyan szúrósra sikerült, hogy még Helmut is majdnem megkönnyezi. Lapát tenyerével friss levegőt legyez arcába, fintorában pedig valami vigyorgásféle is bujkál. Egyszerű lelkének igazán mulatságos ez a dolog, így aztán vígan dúdolgat tovább, mialatt figyelme lankadatlan kíséri az előtte haladó szekeret. Szedett-vedett csapat verődött össze, s az egyetlen lény kiben Helmutunk elég erőt látna, tehetetlen fekszik a jármű közepén. Némi reménnyel tekint a lovag felé, de a társulat többi tagját nem igazán érti mi vezérli. Mármint nyilván a jutalom, mi őt is cselekvésre buzdította, de nem kislányoknak való munka ez. Ahogy végigméri társait magában dünnyög pár sort, minek talán értelme sincs. Mikor végre lassú menetük a barakkhoz ér, lovát megfékezi, s a szekér mögött áll meg vele. Valami balsejtelem üti fel fejét óriási, ürességtől kongó kobakjában, így csak csendben figyeli a történéseket. Nyergében marad, s a gyeplőt görcsösen szorítja markába.*
*Lassan léptet lovával a szekér nyomában, s bamba tekintetét végigjáratja a házakon melyek közt elhaladnak. Egy-egy közülük már ismerős neki, hisz szépséges Sherinnel kalandoztak errefelé. Most hogy eszébe jut az elf leányzó kedve támad még a fütyörészéshez is. Csakhogy rá kell jönnie, hiába fújja vastag száján a levegőt, zene helyett csak süvít a szél, így kénytelen lesz dúdolgatni. Alfeléből baljóslatú morajlás hallik, bizonyára a babvacsora nyögi még utolsó üdvözletét, melynek szaga olyan szúrósra sikerült, hogy még Helmut is majdnem megkönnyezi. Lapát tenyerével friss levegőt legyez arcába, fintorában pedig valami vigyorgásféle is bujkál. Egyszerű lelkének igazán mulatságos ez a dolog, így aztán vígan dúdolgat tovább, mialatt figyelme lankadatlan kíséri az előtte haladó szekeret. Szedett-vedett csapat verődött össze, s az egyetlen lény kiben Helmutunk elég erőt látna, tehetetlen fekszik a jármű közepén. Némi reménnyel tekint a lovag felé, de a társulat többi tagját nem igazán érti mi vezérli. Mármint nyilván a jutalom, mi őt is cselekvésre buzdította, de nem kislányoknak való munka ez. Ahogy végigméri társait magában dünnyög pár sort, minek talán értelme sincs. Mikor végre lassú menetük a barakkhoz ér, lovát megfékezi, s a szekér mögött áll meg vele. Valami balsejtelem üti fel fejét óriási, ürességtől kongó kobakjában, így csak csendben figyeli a történéseket. Nyergében marad, s a gyeplőt görcsösen szorítja markába.*
713. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-11-12 19:31:19
Üzenet elküldve: 2013-11-12 19:31:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tudomány, Világuralom és egyéb Apróságok//
*Amikor szekér megérkezik, Deron lepattan és elhúzza a száját.*
"Már megint ez a nyomorult barakk. Na, amint vége ennek a rémálomnak és elhúzok Arheniorból. Túl sok itt a városőr. Az pedig egy magamfajta tisztességes tolvajnak nem túl jövedelmező. De hát ez van, ezt kell szeretni. Csakhogy mikor a barakkban voltam abból rossz sült ki. Legalábbis a félszemű szempontjából mindenképp."
*Az utolsó gondolatán már-már elröhögi magát, hsi teljesen megvkított addig még csak félszemű bandita.*
"Megérdemelte az a rohadék. Még ha nem is fizettek ki minket, akkor is megérte látni azt az emberi roncsot. Csak kár, hogy a végén Chipont letartóztatták. Hiába a városőrök tök hülyék. Az eszem megáll tőlük."
*Az elf kíváncsi rá, hogy vajon mi lehet most Chiponnal bár tippje azért van. Minden bizonnyal össze-vissza van ver ő maga is. És most, hogy ezen gondolkodik abba is belegondol, hogy vajon mi lehet a félszeművel aki mostmár nem félszemű, hanem szem nélküli.*
"Na az ő helyzetét aztán tényleg nem akarom átélni."
*Elvégre az ő hivatásánál nem túl előnyös ha az ember vagy elf vak.*
*Amikor szekér megérkezik, Deron lepattan és elhúzza a száját.*
"Már megint ez a nyomorult barakk. Na, amint vége ennek a rémálomnak és elhúzok Arheniorból. Túl sok itt a városőr. Az pedig egy magamfajta tisztességes tolvajnak nem túl jövedelmező. De hát ez van, ezt kell szeretni. Csakhogy mikor a barakkban voltam abból rossz sült ki. Legalábbis a félszemű szempontjából mindenképp."
*Az utolsó gondolatán már-már elröhögi magát, hsi teljesen megvkított addig még csak félszemű bandita.*
"Megérdemelte az a rohadék. Még ha nem is fizettek ki minket, akkor is megérte látni azt az emberi roncsot. Csak kár, hogy a végén Chipont letartóztatták. Hiába a városőrök tök hülyék. Az eszem megáll tőlük."
*Az elf kíváncsi rá, hogy vajon mi lehet most Chiponnal bár tippje azért van. Minden bizonnyal össze-vissza van ver ő maga is. És most, hogy ezen gondolkodik abba is belegondol, hogy vajon mi lehet a félszeművel aki mostmár nem félszemű, hanem szem nélküli.*
"Na az ő helyzetét aztán tényleg nem akarom átélni."
*Elvégre az ő hivatásánál nem túl előnyös ha az ember vagy elf vak.*
712. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-11-12 18:08:58
Üzenet elküldve: 2013-11-12 18:08:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Bolyongás. Napok óta bolyong, össze-vissza ebben az ismeretlen városban, az ismeretlen arcok között.
~ Ilion... ~ Szidta magában a férfit. Hiszen az ő külön kérése jött ide. De minek? Mindenki magával van elfoglalva, bár ez többnyire kapóra jött neki, hiszen nem kellett bájcsevegnie, nem mintha szokása lenne. Sőt, pont ez volt Ilion baja is. A modora...
- Találd meg a középutat Selene* ismételte volt mestere szavait gúnyosan belemondva az utca csendjébe. - Tanulj Selene... Fogd vissza magad Selene * folytatta, majd, mint akit a hideg ráz megrángatta a vállát. Neki ugyan nem fognak parancsolgatni... Mondaná, de hiszen mégis itt van.~Itt... De minek?~ Teszi fel újra és újra ugyanazokat a kérdéseket. Eddig kalandvágya és kíváncsisága elnyomta ezeket a kérdéseket és idegességét is, de lassan hasztalanná válik az itt léte.
Így gondolkodik miközben egyik lába jár a másik után, amíg észre nem veszi a Barakk épületét.*
~ És igen! Végre valami.~Bólogat elismerően. Eddig nem sokat nyújtott számára ez a hely, a szegénynegyedben a pénzét akarták elkérni, a gazdag negyedben pedig csak kölcsönös megvetéssel találkozott. Nem túl izgalmas. De talán ez a hely...
Belép az ajtón, s amint ezt megteszi egy fiatal fiú ugrik elő.*
- Elkérhetem az íját és egyéb fegyvereit? * kérdezi és már nyújtja is a kezét érte. Selene undorodva ugrik hátra.*
- Még mit nem... Már itt is? Sehol sincs nyugta az embernek?* kérdezi meghökkenve.*
- De hölgyem, én... * mondaná szegény fiú, de ha Selenet egyszer elkapja a beszéd, nehéz leállítani.*
- Nem érdekel honnan jöttél, hidegen hagy a nyomorod és maga a léted tudata is. Nem adok én se pénzt, sem fegyvert. Mi van még hátra?* kérdezi kiakadva. - Legközelebb menet közben leszedik az alsóneműmet is talán?
- Hölgyem...* próbálkozik a fiú.*
- Mint abban az apró kis faluban, abban a Hogyishívjákban, betérek inni egy kis fogadóba és mire kimegyek már el is lopták a lovam kantárját. A kantárját! A ló meg ott állt. Kinek kell egy kantár? Ló nélkül. Na meg az amikor...
- Hölgyem!*szólal meg erőteljesen a fiú, s közben enyhe szégyenkezés ül ki az arcára, amiért így szólalt meg, ugyanakkor megkönnyebbülés is amiért végre belefogta a nő.* - Ez a munkám. Miután befejezte az edzést a fakardokkal, vissza kapja a fegyvereit.*
- Ja vagy úgy... * húzza ki magát Selene kényelmetlenül. * - Akkor hát... * leveszi az íját, a tegezét és átadja a fiúnak, majd ezután a tőrét is. * - Adj valami használhatót... Mondjuk, ha már említetted, egy fakardot!
~ Ilion... ~ Szidta magában a férfit. Hiszen az ő külön kérése jött ide. De minek? Mindenki magával van elfoglalva, bár ez többnyire kapóra jött neki, hiszen nem kellett bájcsevegnie, nem mintha szokása lenne. Sőt, pont ez volt Ilion baja is. A modora...
- Találd meg a középutat Selene* ismételte volt mestere szavait gúnyosan belemondva az utca csendjébe. - Tanulj Selene... Fogd vissza magad Selene * folytatta, majd, mint akit a hideg ráz megrángatta a vállát. Neki ugyan nem fognak parancsolgatni... Mondaná, de hiszen mégis itt van.~Itt... De minek?~ Teszi fel újra és újra ugyanazokat a kérdéseket. Eddig kalandvágya és kíváncsisága elnyomta ezeket a kérdéseket és idegességét is, de lassan hasztalanná válik az itt léte.
Így gondolkodik miközben egyik lába jár a másik után, amíg észre nem veszi a Barakk épületét.*
~ És igen! Végre valami.~Bólogat elismerően. Eddig nem sokat nyújtott számára ez a hely, a szegénynegyedben a pénzét akarták elkérni, a gazdag negyedben pedig csak kölcsönös megvetéssel találkozott. Nem túl izgalmas. De talán ez a hely...
Belép az ajtón, s amint ezt megteszi egy fiatal fiú ugrik elő.*
- Elkérhetem az íját és egyéb fegyvereit? * kérdezi és már nyújtja is a kezét érte. Selene undorodva ugrik hátra.*
- Még mit nem... Már itt is? Sehol sincs nyugta az embernek?* kérdezi meghökkenve.*
- De hölgyem, én... * mondaná szegény fiú, de ha Selenet egyszer elkapja a beszéd, nehéz leállítani.*
- Nem érdekel honnan jöttél, hidegen hagy a nyomorod és maga a léted tudata is. Nem adok én se pénzt, sem fegyvert. Mi van még hátra?* kérdezi kiakadva. - Legközelebb menet közben leszedik az alsóneműmet is talán?
- Hölgyem...* próbálkozik a fiú.*
- Mint abban az apró kis faluban, abban a Hogyishívjákban, betérek inni egy kis fogadóba és mire kimegyek már el is lopták a lovam kantárját. A kantárját! A ló meg ott állt. Kinek kell egy kantár? Ló nélkül. Na meg az amikor...
- Hölgyem!*szólal meg erőteljesen a fiú, s közben enyhe szégyenkezés ül ki az arcára, amiért így szólalt meg, ugyanakkor megkönnyebbülés is amiért végre belefogta a nő.* - Ez a munkám. Miután befejezte az edzést a fakardokkal, vissza kapja a fegyvereit.*
- Ja vagy úgy... * húzza ki magát Selene kényelmetlenül. * - Akkor hát... * leveszi az íját, a tegezét és átadja a fiúnak, majd ezután a tőrét is. * - Adj valami használhatót... Mondjuk, ha már említetted, egy fakardot!
711. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-11-09 23:35:58
Üzenet elküldve: 2013-11-09 23:35:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*A fájó lába és a miatt hogy, meghallotta hogy, majd katonák fogják őket meghallgatni alapból ideges Lorthon. Erre egy lapáttal tesz még a mellette nyüszítő óriás. Ha a lába rendben lenne akkor egy nyakhoz szorított pengével elhallgattatná de, most nem akar megmozdulni.*
~Ez a barom még nem sérült meg? Ekkora bamba pofába biztos belekötöttek már. Mindig így bömbölt utána? Jöjjön már az a vajákos és lássa el ezt a nyafogó óriást. Nekem ilyen lábbal a munkám veszélybe kerül. Miből fogok megélni? Üljek az utcán hogy, egy koszos sánta koldus vagyok és kizárólag mások alamizsnájára számíthatok? Ezt a szégyent nem viselhetem el.~
*A fájó lába és a miatt hogy, meghallotta hogy, majd katonák fogják őket meghallgatni alapból ideges Lorthon. Erre egy lapáttal tesz még a mellette nyüszítő óriás. Ha a lába rendben lenne akkor egy nyakhoz szorított pengével elhallgattatná de, most nem akar megmozdulni.*
~Ez a barom még nem sérült meg? Ekkora bamba pofába biztos belekötöttek már. Mindig így bömbölt utána? Jöjjön már az a vajákos és lássa el ezt a nyafogó óriást. Nekem ilyen lábbal a munkám veszélybe kerül. Miből fogok megélni? Üljek az utcán hogy, egy koszos sánta koldus vagyok és kizárólag mások alamizsnájára számíthatok? Ezt a szégyent nem viselhetem el.~
710. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-11-09 23:14:16
Üzenet elküldve: 2013-11-09 23:14:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Ayrisz Emeraad//
* Már éppen csókra emelné ajkait eme meghitt pillanatban, mikor újra elhangzik az a bizonyos velőtrázó, borzalmas kifejezés a kisasszony szájából.*
~ Puha sütemény?!~
* Szemei tágra nyílnak, s ez a mutatós kis grimasz arcára is fagy a hátában érzett bökésre. Csücsörítve, óriási szemeket meresztve áll egy pillanatig, úgy nézhet ki, mint egy meglepődött, elszontyolodott kiskacsa. De nem bambul tovább, hamar összerántja elfuserált képét, s kérdőn, amolyan magyarázatot várva tekint a barna szempárba.
Az ember kiönti a lelkét, hősszerelmesként feltárja szívének legrejtettebb titkait, megosztja a gyengébbik nem e bájos képviselőjével tengermély érzéseit, erre mi a hála? Aljas módon megalázzák, hátba szúrják egy béna kis fa játék karddal, ezen felül a képébe vágják, hogy a férfiassága után megy. No akkor korábban mit csinált, mikor pimasz megjegyzéseivel próbálta ágyába édesgetni a szende Királylányt? Akkor lehet, hogy férfiúi vágyait kívánta kielégíteni némi etye-petyével, ám most tőle szokatlan módon valóban őszintén, s kedvesen vallott érzéseiről a nővel kapcsolatban. De ez a lány flepnis, az egyszer biztos, lehetetlen kiismerni. Persze épp ez benne az érdekes, kevés olyan nőstény volt ez idáig, aki többször is őszinte mosolyt tudott csalni a szürke ábrázatra*
- Hát így legyen kedves az em...
* Már épp homlokráncolva problémázna egy sort, de most végre megkapja hőn áhított, forró csókját, s szavait el is feledi nyomban. A puha ajkak érintése igen jóleső érzéssel tölti el, egyszerre kellemes, s ébreszt benne szenvedélyes vágyakat, de aztán a csók ismét hamar véget ér. Nem baj, lesz ez még hosszabb és szenvedélyesebb is, gondolja magában elégedetten somolyogva, eleresztve öleléséből a lánykát.*
- Ha ma még kapok csókokat, akkor egye fene, lőhetünk egy sort! De csak akkor! Ja igen, természetes nálad alszom, ez nem is lehet kérdéses!
* Futtában még rákacsint a nőstényre, aztán sebesen elnyargal vissza a pulthoz, hogy a legénytől kérjen egy rövidíjat. Elég vacak minőség, hátát silány minőségű fából faragták, s az ideg sem túl feszes, bár gyakorlásnak ez is megteszi. Visszaüget vele a gyakorlótérre, de meg sem áll a lány mellett, csak fejével int neki, hogy irány a szalmabábuk. Az udvar jobb hátsó sarkában van felállítva két kopott, dűlöngélő szalmabábu, torz fejjel, hordótesttel, egy-egy pár lógó kar-szerűséggel, s mindkét bábunak piros kört mázoltak arcuk helyére, meg úgy a törzsük közepére. A piros pacán belül van még egy egészen kicsiny, gyermek tenyérnél nem nagyobb méretű fekete folt is, no az jelenti a legnehezebb célpontot. Azt kéne most valahogy kilőnie a mélységinek, bár ő maga is kételkedik sikerében.
Hozott magával 3-3 nyílvesszőt is, kicsit girbegurba az összes, mintha lehullott faágak lennének csupán kihegyezve, némi hiányos tollazattal megtűzdelve, de legalább lehet majd mire fogni a bénázást.
- Akkor azt hiszem kezdem is. Apropó, mi a győztes jutalma? Ha többször találok a feketébe mint te, akkor éjjel megejtjük azt a ruha nélküli összebújást, amiről reggel áradoztál...
* Pimaszul csillognak szemei, de össze is húzza őket, ahogy koncentrálva a 15-20 lépésnyire álldogáló szalmabábukra szegezi tekintetét. Ezt...most...meg kell...nyernie...
Éles pendüléssel indítja útjára az első vesszőt, mely sebesen hasítja a távot, majd tompa puffanással vágódik a bábu mellkasába, épphogy súrolva a fekete folt határát.*
- Egy megvan, kösd fel a bugyidat, kislány!
* Nagyképűen helyezi az idegre a második vesszőt, s önelégültségében túl hamar engedi azt útjára, így csak a piros mezőbe sikerül beletrafálnia, annak is inkább a külső részébe.
- Hogyaza!!!!
* Csattan fel ingerülten, hol a lányra, hol a kezében tartott átkos fegyverre tekintgetve, de tudja, hogy muszáj szépítenie, talán még nem úszott el az esti összebújás. Nagy levegőt vesz, kifúj, újabb nagy levegő, benntartja, s ekkor engedi el a vesszőt, mely ismét a fekete pontba talál, habár most sem a közepébe. A hím fejét ingatva nézegeti a bábuból kiágaskodó 3 vesszőt: 2 a fekete szélébe, egy a pirosba. Nem is olyan rossz arány, tőle legalábbis.
- Te jössz, Királylány!
* Átnyújtja a nősténynek az íjat, s az választhat, vagy ugyanarra a bábura tüzel, mint a mélységi, vagy a sértetlent lyuggatja ki inkább. Mindenesetre a hím feszülten vakarássza állát, homlokráncolva szugerálva a hegyes vesszőket.*
~ Ne...találjatok...célba!~
* Kántálja magában.*
* Már éppen csókra emelné ajkait eme meghitt pillanatban, mikor újra elhangzik az a bizonyos velőtrázó, borzalmas kifejezés a kisasszony szájából.*
~ Puha sütemény?!~
* Szemei tágra nyílnak, s ez a mutatós kis grimasz arcára is fagy a hátában érzett bökésre. Csücsörítve, óriási szemeket meresztve áll egy pillanatig, úgy nézhet ki, mint egy meglepődött, elszontyolodott kiskacsa. De nem bambul tovább, hamar összerántja elfuserált képét, s kérdőn, amolyan magyarázatot várva tekint a barna szempárba.
Az ember kiönti a lelkét, hősszerelmesként feltárja szívének legrejtettebb titkait, megosztja a gyengébbik nem e bájos képviselőjével tengermély érzéseit, erre mi a hála? Aljas módon megalázzák, hátba szúrják egy béna kis fa játék karddal, ezen felül a képébe vágják, hogy a férfiassága után megy. No akkor korábban mit csinált, mikor pimasz megjegyzéseivel próbálta ágyába édesgetni a szende Királylányt? Akkor lehet, hogy férfiúi vágyait kívánta kielégíteni némi etye-petyével, ám most tőle szokatlan módon valóban őszintén, s kedvesen vallott érzéseiről a nővel kapcsolatban. De ez a lány flepnis, az egyszer biztos, lehetetlen kiismerni. Persze épp ez benne az érdekes, kevés olyan nőstény volt ez idáig, aki többször is őszinte mosolyt tudott csalni a szürke ábrázatra*
- Hát így legyen kedves az em...
* Már épp homlokráncolva problémázna egy sort, de most végre megkapja hőn áhított, forró csókját, s szavait el is feledi nyomban. A puha ajkak érintése igen jóleső érzéssel tölti el, egyszerre kellemes, s ébreszt benne szenvedélyes vágyakat, de aztán a csók ismét hamar véget ér. Nem baj, lesz ez még hosszabb és szenvedélyesebb is, gondolja magában elégedetten somolyogva, eleresztve öleléséből a lánykát.*
- Ha ma még kapok csókokat, akkor egye fene, lőhetünk egy sort! De csak akkor! Ja igen, természetes nálad alszom, ez nem is lehet kérdéses!
* Futtában még rákacsint a nőstényre, aztán sebesen elnyargal vissza a pulthoz, hogy a legénytől kérjen egy rövidíjat. Elég vacak minőség, hátát silány minőségű fából faragták, s az ideg sem túl feszes, bár gyakorlásnak ez is megteszi. Visszaüget vele a gyakorlótérre, de meg sem áll a lány mellett, csak fejével int neki, hogy irány a szalmabábuk. Az udvar jobb hátsó sarkában van felállítva két kopott, dűlöngélő szalmabábu, torz fejjel, hordótesttel, egy-egy pár lógó kar-szerűséggel, s mindkét bábunak piros kört mázoltak arcuk helyére, meg úgy a törzsük közepére. A piros pacán belül van még egy egészen kicsiny, gyermek tenyérnél nem nagyobb méretű fekete folt is, no az jelenti a legnehezebb célpontot. Azt kéne most valahogy kilőnie a mélységinek, bár ő maga is kételkedik sikerében.
Hozott magával 3-3 nyílvesszőt is, kicsit girbegurba az összes, mintha lehullott faágak lennének csupán kihegyezve, némi hiányos tollazattal megtűzdelve, de legalább lehet majd mire fogni a bénázást.
- Akkor azt hiszem kezdem is. Apropó, mi a győztes jutalma? Ha többször találok a feketébe mint te, akkor éjjel megejtjük azt a ruha nélküli összebújást, amiről reggel áradoztál...
* Pimaszul csillognak szemei, de össze is húzza őket, ahogy koncentrálva a 15-20 lépésnyire álldogáló szalmabábukra szegezi tekintetét. Ezt...most...meg kell...nyernie...
Éles pendüléssel indítja útjára az első vesszőt, mely sebesen hasítja a távot, majd tompa puffanással vágódik a bábu mellkasába, épphogy súrolva a fekete folt határát.*
- Egy megvan, kösd fel a bugyidat, kislány!
* Nagyképűen helyezi az idegre a második vesszőt, s önelégültségében túl hamar engedi azt útjára, így csak a piros mezőbe sikerül beletrafálnia, annak is inkább a külső részébe.
- Hogyaza!!!!
* Csattan fel ingerülten, hol a lányra, hol a kezében tartott átkos fegyverre tekintgetve, de tudja, hogy muszáj szépítenie, talán még nem úszott el az esti összebújás. Nagy levegőt vesz, kifúj, újabb nagy levegő, benntartja, s ekkor engedi el a vesszőt, mely ismét a fekete pontba talál, habár most sem a közepébe. A hím fejét ingatva nézegeti a bábuból kiágaskodó 3 vesszőt: 2 a fekete szélébe, egy a pirosba. Nem is olyan rossz arány, tőle legalábbis.
- Te jössz, Királylány!
* Átnyújtja a nősténynek az íjat, s az választhat, vagy ugyanarra a bábura tüzel, mint a mélységi, vagy a sértetlent lyuggatja ki inkább. Mindenesetre a hím feszülten vakarássza állát, homlokráncolva szugerálva a hegyes vesszőket.*
~ Ne...találjatok...célba!~
* Kántálja magában.*
709. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-11-09 21:41:00
Üzenet elküldve: 2013-11-09 21:41:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Zaraun Aleandar//
*Egy, kettő, három? Talán a férfi egy alapos nyaklevesre pályázik. A szoros ölelés nem könnyíti Ayrisz lelki állapotát. Egyszerűen hülyét csinált magából, és a válaszaival, úgy érzi, Zaraun is hülyét csinált belőle. A hideg ujjak érintése, és a kedves szavak, most nem lágyítják meg a szívét... Agyellőre. Bár a férfi nem került lejjebb a szemében, hisz magát okolja előbbi viselkedéséért, mégis elégtételt kell vennie. Sejtelmes mosollyal közelít arcával Zaraun-éhoz, ám elérve a kritikus közelséget, leszegezi azt a sötételf vállaira. Hangjában lassú méreg csepeg, ahogy dallamosan suttogni kezd.*
-Ó, igen. Egy édes, puha sütemény vagy most is.
*Tekint fel a bíbor szempárra.*
-Szeletelni való.
*Tompa nyomást észlelhet a férfi, Zaraun most érezheti meg, hogy a tompa fa kard hegye a hátát böki. Ayrisz arcán kárörvendő vigyor és szemeiben furcsa, eddig még nem látott lángok égnek.*
-Had adjak én is egy jó tanácsot. Ne hagyd, hogy az ágyékod vezessen, édes!
*Kardját eldobva, viszonozza az ölelést, vékony karjait a férfi oldala körül összefonva, forró csókot ad a szürke ajkakra.*
-Örülök, hogy így gondolod! Igazán szemfüles vagy. De lássuk a szemed messzire is ilyen jól lát-e. Mit szólnál egy pár lövéshez?
*Szeretné eltussolni a kis hisztijét, hogy Zaraun nem gondolja őt teljesen őrültnek. Hangulatingadozása talán forrófejűségéből eredhet, de nem rejtenek valódi dühöt. Legfeljebb kételyt. Félelmet sem, hiszen ha a válasz a távozást jelentené, már úgyis megszokta a dolgot. De talán, nála nem lenne elég pár nap a felejtésre. Persze ha a sebeit nyalogatná, úgysem gyógyulnának be. Azoknak levegő kell.
Viszont, a kissé pimasz válasz nem a búcsút foglalta magában, sőt a kedves szavak mégis csak hatnak Ayrisz lelkére. Különösen, a "nem tudok...tőled elszakadni" amire hatalmas szikla esett le szívéről. Csak mosolyog magában, ám ez már nem az előbbi baljós grimasz, sokkal inkább az a kislányos vidámság, mint mikor azoknak titkos imádójuktól érkezik levél. Indulna az íjjakért, de nem képes leválni az őt szorító karok közül.
Ám egyszer mégiscsak eljön ennek az ideje. Ahogy annak is, hogy igazán eljutnak a lány tudatáig Zaraun szavai, és azoknak valódi súlya. Lényegében most fogta fel őket, ahogy kitisztult a látása, s nem von elé fátylat az előbbi hangulat. Mióta együtt töltik napjaikat, a sötételf egyre többet mutat nemlétezőnek hitt, érző oldalából. Nem az a kemény rosszindulat árad belőle, ami általában fajtársaiból. Szemeiben nem csak a gyilkos ösztön fedezhető fel, hanem a forró vágy, és a perzselő melegség. Talán azért nem érti mi történik vele, mert eddig még nem volt akadály, csak úgy érzelmek nélkül megfektetnie valakit. Talán nem is érezte úgy, hogy igénye lenne egy olyan nő társaságára aki nem vevő az ágyba hívásra. Lehet Ayrisz az aki ezt először felfedezte, de az is lehet, hogy téved az egésszel kapcsolatba. Mégis amit előbb hallott, az többet ér neki az eddigi minden bóknál amit Zaraun-tól kapott.*
-Akkor, ma is hozzám jössz haza ugye?
*Egy, kettő, három? Talán a férfi egy alapos nyaklevesre pályázik. A szoros ölelés nem könnyíti Ayrisz lelki állapotát. Egyszerűen hülyét csinált magából, és a válaszaival, úgy érzi, Zaraun is hülyét csinált belőle. A hideg ujjak érintése, és a kedves szavak, most nem lágyítják meg a szívét... Agyellőre. Bár a férfi nem került lejjebb a szemében, hisz magát okolja előbbi viselkedéséért, mégis elégtételt kell vennie. Sejtelmes mosollyal közelít arcával Zaraun-éhoz, ám elérve a kritikus közelséget, leszegezi azt a sötételf vállaira. Hangjában lassú méreg csepeg, ahogy dallamosan suttogni kezd.*
-Ó, igen. Egy édes, puha sütemény vagy most is.
*Tekint fel a bíbor szempárra.*
-Szeletelni való.
*Tompa nyomást észlelhet a férfi, Zaraun most érezheti meg, hogy a tompa fa kard hegye a hátát böki. Ayrisz arcán kárörvendő vigyor és szemeiben furcsa, eddig még nem látott lángok égnek.*
-Had adjak én is egy jó tanácsot. Ne hagyd, hogy az ágyékod vezessen, édes!
*Kardját eldobva, viszonozza az ölelést, vékony karjait a férfi oldala körül összefonva, forró csókot ad a szürke ajkakra.*
-Örülök, hogy így gondolod! Igazán szemfüles vagy. De lássuk a szemed messzire is ilyen jól lát-e. Mit szólnál egy pár lövéshez?
*Szeretné eltussolni a kis hisztijét, hogy Zaraun nem gondolja őt teljesen őrültnek. Hangulatingadozása talán forrófejűségéből eredhet, de nem rejtenek valódi dühöt. Legfeljebb kételyt. Félelmet sem, hiszen ha a válasz a távozást jelentené, már úgyis megszokta a dolgot. De talán, nála nem lenne elég pár nap a felejtésre. Persze ha a sebeit nyalogatná, úgysem gyógyulnának be. Azoknak levegő kell.
Viszont, a kissé pimasz válasz nem a búcsút foglalta magában, sőt a kedves szavak mégis csak hatnak Ayrisz lelkére. Különösen, a "nem tudok...tőled elszakadni" amire hatalmas szikla esett le szívéről. Csak mosolyog magában, ám ez már nem az előbbi baljós grimasz, sokkal inkább az a kislányos vidámság, mint mikor azoknak titkos imádójuktól érkezik levél. Indulna az íjjakért, de nem képes leválni az őt szorító karok közül.
Ám egyszer mégiscsak eljön ennek az ideje. Ahogy annak is, hogy igazán eljutnak a lány tudatáig Zaraun szavai, és azoknak valódi súlya. Lényegében most fogta fel őket, ahogy kitisztult a látása, s nem von elé fátylat az előbbi hangulat. Mióta együtt töltik napjaikat, a sötételf egyre többet mutat nemlétezőnek hitt, érző oldalából. Nem az a kemény rosszindulat árad belőle, ami általában fajtársaiból. Szemeiben nem csak a gyilkos ösztön fedezhető fel, hanem a forró vágy, és a perzselő melegség. Talán azért nem érti mi történik vele, mert eddig még nem volt akadály, csak úgy érzelmek nélkül megfektetnie valakit. Talán nem is érezte úgy, hogy igénye lenne egy olyan nő társaságára aki nem vevő az ágyba hívásra. Lehet Ayrisz az aki ezt először felfedezte, de az is lehet, hogy téved az egésszel kapcsolatba. Mégis amit előbb hallott, az többet ér neki az eddigi minden bóknál amit Zaraun-tól kapott.*
-Akkor, ma is hozzám jössz haza ugye?
708. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-11-09 17:49:39
Üzenet elküldve: 2013-11-09 17:49:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Ayrisz Emeraad//
* Ötletnek jó, de a kivitelezés túl lassú és átlátszó, a hím egy könnyed mozdulattal szökken odébb az oldalról, majd hátulról érkező csapásoktól, a lány kardja csak az üres levegőt szeli hangosan.
~ Hogy én mit teszek? Le akarok-e lépni? Ilyenről szó sem volt...
* Lassan, közömbös arccal fordul vissza támadója felé, mintha tudomást sem venne róla, mintha nem is hallaná a másikat. Vagy mintha teljesen hidegen hagynák a zaklatott szavak, érzelmeknek halovány nyoma sem mutatkozik szürke képén, s ez még irritálóbb lehet a nőnek, aki kedve ellenére kénytelen volt kardot ragadni, sőt, a tapintatlan mélységi belekényszerítette egy olyan beszélgetésbe, amitől azonnal úrrá lettek rajta indulatai. Harag? Netán félsz? Egyenlőre mindegy, a lényeg, hogy érzékeny pontra tapintottak a kendőzetlenül odavetett szavak, olyan reakciót váltva ki az eddig nyugodt, elvarázsolt lánykából, hogy arra a hím nem is számított.
Az újabb vágások is csak a levegőt szelik, legyenek bármennyire is elkeseredettek, dühösek, egyszer sem éri el a penge a villámgyors sötételfet, aki leengedett fegyverével csak ellépdel a támadások útjából. Csizmájának talpa kecsesen, hangtalanul siklik a fűben, olyan mintha csak táncolna, egy ismeretlen, nyers érzelmekkel teli színházi táncot, mely darab végkimenetele még homályba burkolódzik, nem tudni tragédia, vagy boldog befejezés lesz-e. Mintha a pergő zenét is hallaná hozzá, annak lassú, majd heves ritmusát, pedig nem hallatszik más, mint a vagdalkozó nőstény szaggatott zihálása, meg a süvítő kardvágások.
~ Hogy érzek vele kapcsolatban? Visszatámadsz hát, ahelyett, hogy felelnél.~
* Való igaz, a hím provokatív kérdésére visszadobott kérdés a válasz, de ezekben a feleletekben több van egyszerű hárításnál, végre a lány nem tudja türtőztetni magát, kétségbeesése, haragja utat talál a felszínre, vad csépelésben rázúdítva érzelmeit a hímre, aki továbbra is komor arccal, mozdulatlanul szemléli partnerét.
Azonban látva, hogy elfogyott a lendület, a férfi magasra emeli pengéjét és előretör a leengedett fegyverrel ácsingózó nőstény felé, s megismétli annak korábbi mozdulatát: ahelyett, hogy felöklelné, sebesen elsuhan mellette, jobb lábával kitámaszt és visszafordul az óvatlan nő felé, egy szempillantás alatt hátába kerülve. Szabad karja szorosan fogja át keblei alatt a törékeny kis testet, a kard éle pedig torkához siklik, s a csapdába esett leány tisztán hallhatja fülében a hím halk szuszogását, érezheti a langyos párát tarkóján.*
- Először is, sose engedd, hogy zabolázatlan érzelmeid vezéreljék karod a harcban!
* Sziszegi közvetlen közelről túszának bal fülébe a szigorú szavakat, s szorosabbra fonja "ölelését", egészen magához szorítva a nő testét.*
- Másodszor, mindig légy résen, ne lankadjon a figyelmed, sem fegyvered a kézben!
* Most a tompa élű gyakorló pengét is erélyesebben nyomja a puha bőrhöz, nyomatékosítva szavait, s még több feszültséggel meghintve helyzetüket. Jóllehet, a préda nem látja orcáját, de azért a hím ügyel arra, hogy továbbra is komor képet vágjon, szája csupán jelentéktelen, egyenes csík arcán, bíborszín szemei üresen, fakón fénylenek a dús barna tincsek közt, de gondolatban már a lány üde, kellemes édeskés illatát ízlelgeti, az esti csillagnézés jár fejében, meg egy újabb éjszaka kettesben.*
- Harmadszor, még mindig egy édes, ennivaló kis habos sütemény vagyok?!
* Zord hangja ezen a ponton fordul át kedélyes, harsány duruzsolásba, laza mozdulattal elhajítja fegyverét és ölelő karjaival megperdíti a lányt, hűvös ujjait derekán összekulcsolva. Kedves, biztató, s némileg bocsánatkérő mosollyal tekint le a lányra, vörös szemeiben végre ismét vidám szikrák fénylenek.*
- Eszem ágában sincs lelépni, jól érzem magam veled. Hidd el, ez nekem is meglepő, ilyen nem történt még velem sosem, de így van. Nem tudom mit csináltál velem, de jó érzés, nem tudok és nem is akarok tőled elszakadni, s úgy vettem észre te is hasonlóan érzel.
* Ötletnek jó, de a kivitelezés túl lassú és átlátszó, a hím egy könnyed mozdulattal szökken odébb az oldalról, majd hátulról érkező csapásoktól, a lány kardja csak az üres levegőt szeli hangosan.
~ Hogy én mit teszek? Le akarok-e lépni? Ilyenről szó sem volt...
* Lassan, közömbös arccal fordul vissza támadója felé, mintha tudomást sem venne róla, mintha nem is hallaná a másikat. Vagy mintha teljesen hidegen hagynák a zaklatott szavak, érzelmeknek halovány nyoma sem mutatkozik szürke képén, s ez még irritálóbb lehet a nőnek, aki kedve ellenére kénytelen volt kardot ragadni, sőt, a tapintatlan mélységi belekényszerítette egy olyan beszélgetésbe, amitől azonnal úrrá lettek rajta indulatai. Harag? Netán félsz? Egyenlőre mindegy, a lényeg, hogy érzékeny pontra tapintottak a kendőzetlenül odavetett szavak, olyan reakciót váltva ki az eddig nyugodt, elvarázsolt lánykából, hogy arra a hím nem is számított.
Az újabb vágások is csak a levegőt szelik, legyenek bármennyire is elkeseredettek, dühösek, egyszer sem éri el a penge a villámgyors sötételfet, aki leengedett fegyverével csak ellépdel a támadások útjából. Csizmájának talpa kecsesen, hangtalanul siklik a fűben, olyan mintha csak táncolna, egy ismeretlen, nyers érzelmekkel teli színházi táncot, mely darab végkimenetele még homályba burkolódzik, nem tudni tragédia, vagy boldog befejezés lesz-e. Mintha a pergő zenét is hallaná hozzá, annak lassú, majd heves ritmusát, pedig nem hallatszik más, mint a vagdalkozó nőstény szaggatott zihálása, meg a süvítő kardvágások.
~ Hogy érzek vele kapcsolatban? Visszatámadsz hát, ahelyett, hogy felelnél.~
* Való igaz, a hím provokatív kérdésére visszadobott kérdés a válasz, de ezekben a feleletekben több van egyszerű hárításnál, végre a lány nem tudja türtőztetni magát, kétségbeesése, haragja utat talál a felszínre, vad csépelésben rázúdítva érzelmeit a hímre, aki továbbra is komor arccal, mozdulatlanul szemléli partnerét.
Azonban látva, hogy elfogyott a lendület, a férfi magasra emeli pengéjét és előretör a leengedett fegyverrel ácsingózó nőstény felé, s megismétli annak korábbi mozdulatát: ahelyett, hogy felöklelné, sebesen elsuhan mellette, jobb lábával kitámaszt és visszafordul az óvatlan nő felé, egy szempillantás alatt hátába kerülve. Szabad karja szorosan fogja át keblei alatt a törékeny kis testet, a kard éle pedig torkához siklik, s a csapdába esett leány tisztán hallhatja fülében a hím halk szuszogását, érezheti a langyos párát tarkóján.*
- Először is, sose engedd, hogy zabolázatlan érzelmeid vezéreljék karod a harcban!
* Sziszegi közvetlen közelről túszának bal fülébe a szigorú szavakat, s szorosabbra fonja "ölelését", egészen magához szorítva a nő testét.*
- Másodszor, mindig légy résen, ne lankadjon a figyelmed, sem fegyvered a kézben!
* Most a tompa élű gyakorló pengét is erélyesebben nyomja a puha bőrhöz, nyomatékosítva szavait, s még több feszültséggel meghintve helyzetüket. Jóllehet, a préda nem látja orcáját, de azért a hím ügyel arra, hogy továbbra is komor képet vágjon, szája csupán jelentéktelen, egyenes csík arcán, bíborszín szemei üresen, fakón fénylenek a dús barna tincsek közt, de gondolatban már a lány üde, kellemes édeskés illatát ízlelgeti, az esti csillagnézés jár fejében, meg egy újabb éjszaka kettesben.*
- Harmadszor, még mindig egy édes, ennivaló kis habos sütemény vagyok?!
* Zord hangja ezen a ponton fordul át kedélyes, harsány duruzsolásba, laza mozdulattal elhajítja fegyverét és ölelő karjaival megperdíti a lányt, hűvös ujjait derekán összekulcsolva. Kedves, biztató, s némileg bocsánatkérő mosollyal tekint le a lányra, vörös szemeiben végre ismét vidám szikrák fénylenek.*
- Eszem ágában sincs lelépni, jól érzem magam veled. Hidd el, ez nekem is meglepő, ilyen nem történt még velem sosem, de így van. Nem tudom mit csináltál velem, de jó érzés, nem tudok és nem is akarok tőled elszakadni, s úgy vettem észre te is hasonlóan érzel.
707. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-11-09 08:26:56
Üzenet elküldve: 2013-11-09 08:26:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*Lassan érkezik meg a szekér a barakkba, amin Chadur fekszik. Nem tudja az óriás hogy pontosan miért is irányították ide az egész kis csapatot, csak annyit tud, de abban bizonyos, hogy őt azért hozták ide mert itt van egy vajákos. És rá most az óriásnak nagy szüksége van.*
-Anyukám...
*Néz le lábaira, amik zsibbadnak a fájdalomtól. Még sosem érezte magát ennyire kiszolgáltatottnak. Be kell látnunk hogy a hatalmas óriás inkább tűnik egy nagyra nőtt csecsemőnek ebben az állapotában, mint vérszomjas fenevadnak. Minden egyes zökkenésnél erős fájdalmat érez Chadur. Csak kesereg magában és elhatározza, hogy többé nem fog így fejvesztve neki rohanni a veszélynek. Bár lehet hogy most így gondolja, de ha majd ismét akció lesz, több mint valószínű hogy az ösztönei fogják hajtani, nem az esze.*
-Vajákos néne gyüjjön má mer má nagyon kivagyok má! Nemigazmá!!
*Mondja türelmetlenül és kínlódik a szekéren tovább.*
*Lassan érkezik meg a szekér a barakkba, amin Chadur fekszik. Nem tudja az óriás hogy pontosan miért is irányították ide az egész kis csapatot, csak annyit tud, de abban bizonyos, hogy őt azért hozták ide mert itt van egy vajákos. És rá most az óriásnak nagy szüksége van.*
-Anyukám...
*Néz le lábaira, amik zsibbadnak a fájdalomtól. Még sosem érezte magát ennyire kiszolgáltatottnak. Be kell látnunk hogy a hatalmas óriás inkább tűnik egy nagyra nőtt csecsemőnek ebben az állapotában, mint vérszomjas fenevadnak. Minden egyes zökkenésnél erős fájdalmat érez Chadur. Csak kesereg magában és elhatározza, hogy többé nem fog így fejvesztve neki rohanni a veszélynek. Bár lehet hogy most így gondolja, de ha majd ismét akció lesz, több mint valószínű hogy az ösztönei fogják hajtani, nem az esze.*
-Vajákos néne gyüjjön má mer má nagyon kivagyok má! Nemigazmá!!
*Mondja türelmetlenül és kínlódik a szekéren tovább.*
706. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-11-09 01:06:07
Üzenet elküldve: 2013-11-09 01:06:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Zaraun Aleandar//
-Egyszerűen agyonvertem őket. Körülbelül négy mozdulat volt az egész. Az utcán megtanultam verekedni. De... Szerném ha tudnád, nem ez volt az első, hogy embert öltem. Bár nem vagyok rá büszke, de a szőke volt a hatodik.
*Ügyel-bajjal kivédi a rámért csapásokat. Gondterhelté válik az arca, látszik, hogy koncentrál azért a férfira.*
-De az már régen volt.
*kardját leeresztve nézi a megpihenő ellenfelét.*
-Mond, ezt feltétlenül e közben kell megvitatnunk? nem hiszem, hogy ha megtámadnak, a magánügyeimről diskurálunk majd.
*Közben neki iramodik, s látszólag véletlenül kitér a férfi mellett, majd mikor már majdnem elhagyja, a mag elé szegezett karddal, könyökét emelve oldalra sújtva visszavág Zaraun derékvonalában. Majd egyet fordítva a háta felé is lendít, a lapockái alá.*
-Sajnos még a kardal is jobban bánok, mint az ilyen témákkal. Te vagy a férfi, talán neked kéne eldöntened mit teszel. vagy gondolod, ha le akarnál lépni, én megtudnálak akadályozni ebben?
*Beszéde lassan átveszi légzésének ütemét. Mozdulatai tisztázódnak, de gyorsulnak is, mintha már nem is igazán figyelne rá a lány mit talál majd el, csak egyre gyorsabb, és erősebb csapásokat mér ellenfelére. Talán mert fél a választól, vagy már pontosan tudni véli. Végül is mit számít ő, a sok elhagyott szajha, elcsábított nő, és bűnbe hajszolt asszony között. Csak egy a sok között, s ő nem tudhatja, mit mondott komolyan Zaraun, vagy mennyi volt a játék az egészből. A felé repülő, néhol reménykeltő szavak közül, melyek azok, miknek valódi tartalmuk van, mélységgel, jelentőséggel bírnak, s nem csak halovány sablonok a férfi szájából. Talán... Újra elkövette azt a hibát, mit már annyiszor, ismét közel engedett magához valakit, s most hogy elhagyhatja, már elkezdte marni az ürességet amit gyomrában érez. Kedve támadna most hányni, de csak egyre fürkészi a támadható felületet Zaraun testén, és gondolkodás nélkül oda vág ahol sérthezőnek sejti azt. Hallgatja, mikor jön el, hogy az éles koppanásokat halk puffanás követi, de lehet nem is jön, vagy talán veszni is hagyta rég megtörtént,dicső pillanatát, de megsüketítette a kétség. Olyan érzés, mint mikor nem találta mag amellett az ágyban este.
Szavai most komolyak, feszültek. Pont olyan zaklatottak mint maga a lány. Nem érti miért, miért kavarta ez fel ennyire, lehet csak beleszövi a kard okozta megfelelni vágyást.*
-Te mit szeretnél, mondd! Hogy érzed, mit sikerült felépítened eddig? S ami a legfontosabb, hogy érzel velem kapcsolatban? Ezt nem nekem kell eldöntenem.
*Szüntelen kering a férfi körül, csak testét méregetve, arcát nem nézi. De gyengének érzi már vékony lábait, a térdfájása is megkezdődött, így meg kell hogy álljon a sötételfel szemben. Kifújja magát, eredményével nem törődve.
-Én nem vagyok még tapasztalt róka.
*mosolyog végül a férfira, leplezve, iménti kirohanását. Remélhetőleg nem volt túl észrevehető, hogy nem csak a spiritusz szólt belőle. Leülne a földre, de tudja, a fű mágnesként vonzaná magához, s úgy ragadna bele, mint enyves papírba a légy. Ráadásul túlságosan leköti a válasz várása. Egyenes háttal, nagyokat szippantva a friss levegőből, figyeli Zaraun-t, mit felel kérdésére.*
-Egyszerűen agyonvertem őket. Körülbelül négy mozdulat volt az egész. Az utcán megtanultam verekedni. De... Szerném ha tudnád, nem ez volt az első, hogy embert öltem. Bár nem vagyok rá büszke, de a szőke volt a hatodik.
*Ügyel-bajjal kivédi a rámért csapásokat. Gondterhelté válik az arca, látszik, hogy koncentrál azért a férfira.*
-De az már régen volt.
*kardját leeresztve nézi a megpihenő ellenfelét.*
-Mond, ezt feltétlenül e közben kell megvitatnunk? nem hiszem, hogy ha megtámadnak, a magánügyeimről diskurálunk majd.
*Közben neki iramodik, s látszólag véletlenül kitér a férfi mellett, majd mikor már majdnem elhagyja, a mag elé szegezett karddal, könyökét emelve oldalra sújtva visszavág Zaraun derékvonalában. Majd egyet fordítva a háta felé is lendít, a lapockái alá.*
-Sajnos még a kardal is jobban bánok, mint az ilyen témákkal. Te vagy a férfi, talán neked kéne eldöntened mit teszel. vagy gondolod, ha le akarnál lépni, én megtudnálak akadályozni ebben?
*Beszéde lassan átveszi légzésének ütemét. Mozdulatai tisztázódnak, de gyorsulnak is, mintha már nem is igazán figyelne rá a lány mit talál majd el, csak egyre gyorsabb, és erősebb csapásokat mér ellenfelére. Talán mert fél a választól, vagy már pontosan tudni véli. Végül is mit számít ő, a sok elhagyott szajha, elcsábított nő, és bűnbe hajszolt asszony között. Csak egy a sok között, s ő nem tudhatja, mit mondott komolyan Zaraun, vagy mennyi volt a játék az egészből. A felé repülő, néhol reménykeltő szavak közül, melyek azok, miknek valódi tartalmuk van, mélységgel, jelentőséggel bírnak, s nem csak halovány sablonok a férfi szájából. Talán... Újra elkövette azt a hibát, mit már annyiszor, ismét közel engedett magához valakit, s most hogy elhagyhatja, már elkezdte marni az ürességet amit gyomrában érez. Kedve támadna most hányni, de csak egyre fürkészi a támadható felületet Zaraun testén, és gondolkodás nélkül oda vág ahol sérthezőnek sejti azt. Hallgatja, mikor jön el, hogy az éles koppanásokat halk puffanás követi, de lehet nem is jön, vagy talán veszni is hagyta rég megtörtént,dicső pillanatát, de megsüketítette a kétség. Olyan érzés, mint mikor nem találta mag amellett az ágyban este.
Szavai most komolyak, feszültek. Pont olyan zaklatottak mint maga a lány. Nem érti miért, miért kavarta ez fel ennyire, lehet csak beleszövi a kard okozta megfelelni vágyást.*
-Te mit szeretnél, mondd! Hogy érzed, mit sikerült felépítened eddig? S ami a legfontosabb, hogy érzel velem kapcsolatban? Ezt nem nekem kell eldöntenem.
*Szüntelen kering a férfi körül, csak testét méregetve, arcát nem nézi. De gyengének érzi már vékony lábait, a térdfájása is megkezdődött, így meg kell hogy álljon a sötételfel szemben. Kifújja magát, eredményével nem törődve.
-Én nem vagyok még tapasztalt róka.
*mosolyog végül a férfira, leplezve, iménti kirohanását. Remélhetőleg nem volt túl észrevehető, hogy nem csak a spiritusz szólt belőle. Leülne a földre, de tudja, a fű mágnesként vonzaná magához, s úgy ragadna bele, mint enyves papírba a légy. Ráadásul túlságosan leköti a válasz várása. Egyenes háttal, nagyokat szippantva a friss levegőből, figyeli Zaraun-t, mit felel kérdésére.*
705. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-11-08 23:49:51
Üzenet elküldve: 2013-11-08 23:49:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Ayrisz Emeraad//
* Akad ott számszeríj is, az őrök által használt robosztusabb méretű biztosan, bár a mélységi az apróbb, könnyen elrejthető változatokat részesíti előnyben, egy kis méreg a vessző hegyére, s egy karcolás, vagy könnyedebb sérülés is csúnya véget vethet az áldozat életének. Bal válla bele is sajdul a nem túl távoli emlékbe, de az égető érzés ahogy jött el is illan, a hím inkább maga is kezébe kap egy fakardot, s megindul a nem túl lelkesnek tűnő lány felé. Az lehet, hogy egymaga végzett a két tuskó testőrrel a minap, ám ha tovább szövögetik "románcukat", bizony többször is rákényszerülhet a lány, hogy fegyvert ragadva védje magát. A mélységi mellett ennek nagy a valószínűsége, ez az elmúlt két napból tisztán látszik, azok száma a városban akik legszívesebben karóra tűznék fejét bizony elég magasra rúg már. Ha pedig egy csinos, fiatal hölgyet látnak oldalán, nos, a bosszúra szomjazó felszarvazott férjek, gyermeküket vesztett apák, faképnél hagyott nőcskék, vagy csúful átvert üzlettársak őt sem fogják kímélni, így jobb ha valamelyest felkészíti a Királylányt egy ilyen eshetőségre.*
- Már amennyire tudsz... a két büdös állattal hogy bántál el a minap? Még nem is mesélted. De az könnyű volt, azok nem számítottak rá, mi lesz veled, ha ketten-hárman találnak meg egy szűk sikátorban, ahol elfutni sem tudsz? Ha az elkövetkező napokat is együtt töltjük, erre bizony van esély!
* Mintha kicserélték volna a sötételf ficsúrt, dallamos, lágy hangja most mélyen és határozottan zeng, s a fa markolatot tenyerében forgatva, lassú léptekkel közelít a nő felé. Bíborszín szemeit egyenesen a barna íriszekbe fúrja, ahogy tincseit felborzolja a lágy szellő olyan látványt nyújt, mint egy mindenre elszánt harcos, aki hamarosan kettészeli ellenfelét. Szándékai azért nem ilyen durvák, mindössze tesztelni kívánja a kisasszonyt, mennyire bírja a feszültséget, s vajon megfutamodik-e a baljós szavak hallatán a hím mellől. Az elmúlt két napban kitartott mellette, holott igen nagy ugrás lehetett számára a csicsás, csendes gazdagnegyedi kis házikó nyugalmából véres hullák közé cseppenni, de vajon hosszú távon is állná a sarat?
Ahogy karnyújtásnyi távolságra ér partnerétől, a jobb kezében tartott fa penge egy íves vágással lesújt a lány kardjára, majd egy újabb csattanó vágás következik sebtiben, aztán a támadó kéz leereszkedik.*
- Apropó, gondolkodtál már rajta, hogy mi lesz velünk holnap? Vagy azután? Közben támadj!
* A kérdés egyszerű, nem kell tovább cicomázni. Habár úgy is feltehette volna, hogy mégis mi az ami zajlik, alakul kettejük közt, de ez talán túl direkt lett volna. Gyakran nem igazán tud kiigazodni a Királylányon, meg még magán se, ideje talán némileg tisztázni a dolgokat, vagy csak felfedni, gyötrik-e kettejükkel kapcsolatban kételyek a másikat. Igen, a kérdés célja valójában ez, kideríteni, hogy Ayrisz hogyan vélekedik kettejükről.
A hóhajú is kisebb terpeszbe áll, s továbbra is leengedett karokkal várja a támadást és a feleletet egyaránt.*
* Akad ott számszeríj is, az őrök által használt robosztusabb méretű biztosan, bár a mélységi az apróbb, könnyen elrejthető változatokat részesíti előnyben, egy kis méreg a vessző hegyére, s egy karcolás, vagy könnyedebb sérülés is csúnya véget vethet az áldozat életének. Bal válla bele is sajdul a nem túl távoli emlékbe, de az égető érzés ahogy jött el is illan, a hím inkább maga is kezébe kap egy fakardot, s megindul a nem túl lelkesnek tűnő lány felé. Az lehet, hogy egymaga végzett a két tuskó testőrrel a minap, ám ha tovább szövögetik "románcukat", bizony többször is rákényszerülhet a lány, hogy fegyvert ragadva védje magát. A mélységi mellett ennek nagy a valószínűsége, ez az elmúlt két napból tisztán látszik, azok száma a városban akik legszívesebben karóra tűznék fejét bizony elég magasra rúg már. Ha pedig egy csinos, fiatal hölgyet látnak oldalán, nos, a bosszúra szomjazó felszarvazott férjek, gyermeküket vesztett apák, faképnél hagyott nőcskék, vagy csúful átvert üzlettársak őt sem fogják kímélni, így jobb ha valamelyest felkészíti a Királylányt egy ilyen eshetőségre.*
- Már amennyire tudsz... a két büdös állattal hogy bántál el a minap? Még nem is mesélted. De az könnyű volt, azok nem számítottak rá, mi lesz veled, ha ketten-hárman találnak meg egy szűk sikátorban, ahol elfutni sem tudsz? Ha az elkövetkező napokat is együtt töltjük, erre bizony van esély!
* Mintha kicserélték volna a sötételf ficsúrt, dallamos, lágy hangja most mélyen és határozottan zeng, s a fa markolatot tenyerében forgatva, lassú léptekkel közelít a nő felé. Bíborszín szemeit egyenesen a barna íriszekbe fúrja, ahogy tincseit felborzolja a lágy szellő olyan látványt nyújt, mint egy mindenre elszánt harcos, aki hamarosan kettészeli ellenfelét. Szándékai azért nem ilyen durvák, mindössze tesztelni kívánja a kisasszonyt, mennyire bírja a feszültséget, s vajon megfutamodik-e a baljós szavak hallatán a hím mellől. Az elmúlt két napban kitartott mellette, holott igen nagy ugrás lehetett számára a csicsás, csendes gazdagnegyedi kis házikó nyugalmából véres hullák közé cseppenni, de vajon hosszú távon is állná a sarat?
Ahogy karnyújtásnyi távolságra ér partnerétől, a jobb kezében tartott fa penge egy íves vágással lesújt a lány kardjára, majd egy újabb csattanó vágás következik sebtiben, aztán a támadó kéz leereszkedik.*
- Apropó, gondolkodtál már rajta, hogy mi lesz velünk holnap? Vagy azután? Közben támadj!
* A kérdés egyszerű, nem kell tovább cicomázni. Habár úgy is feltehette volna, hogy mégis mi az ami zajlik, alakul kettejük közt, de ez talán túl direkt lett volna. Gyakran nem igazán tud kiigazodni a Királylányon, meg még magán se, ideje talán némileg tisztázni a dolgokat, vagy csak felfedni, gyötrik-e kettejükkel kapcsolatban kételyek a másikat. Igen, a kérdés célja valójában ez, kideríteni, hogy Ayrisz hogyan vélekedik kettejükről.
A hóhajú is kisebb terpeszbe áll, s továbbra is leengedett karokkal várja a támadást és a feleletet egyaránt.*
704. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-11-08 22:32:07
Üzenet elküldve: 2013-11-08 22:32:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Zaraun Aleandar//
*A kérdés, mely Zaraun édességét hivatott vitatni, értő fülekre talál, s a lány válasz nélkül nem is hagyhatja.*
-Hát... Inkább egy ennivaló, kis habos süteménynek mondtalak volna. Porcukorral a tetején.
*Még meg is csókolja szája elé kapott ujjait, s elindul felvenni cipőit.*
*A barakk lenyűgözi, mint ahogy régen is tette. Az íjakat elnézve, kapva kapna az alkalmon, hogy megleckéztesse Zaraun-t de inkább tanul valami újat.*
-Most az egyszer hagyom, hogy "elnáspángolj", és a kardot választom. De aztán befejezés képen muszáj lőnünk egy párat, kíváncsi vagyok akad-e itt számszeríj, azt szeretem a legjobban. Persze ezekkel is könnyűszerrel le alázlak.
*Kacsint a sötételfre, és az íjak felé bök ujjával. Elvesz egy kardot, ami -ha anyagában nem is, de- arányaiban hasonlít a sajátjához. Megköszöni a fiú szolgálatát, és a gyakorlófegyvert méregetve elindul a füves terep felé. Elméletben mindent tud a kardforgatásról, de most ugrik a majom a vízbe. Erősen kétli, hogy egyszer is eltalálná majd az ellenfelét, de ha nem próbálja meg nem is fogja megtanulni. Bár kicsit tart a kioktató mondatoktól, amik vélhetően elhangoznak majd, de legfeljebb jól fejbe vágja valamivel az okoskodó mesterét.
Önvédelem? Bár verekedni elég jól tud, mint ahogy azt már a mezőn is megmutathatta volna, ha Zaraun látja hogyan végzi ki a két strázsát, de arra volt ideje rákészülni. Lehet nem lett volna ekkora előnyben egy rablógyilkos hirtelen meglepetésével szemben, de az adrenalin is okoz néha meglepetéseket. Minden esetre az önvédelem itt szóba se jöhet, a kard lenne az utolsó, amit ilyenkor Ayrisz magához venne.
Felállva Zaraun-nal szemben, már nem érzi magát nagy biztonságban. Szinte érzi a vereség ízét a szájában, és agya készül kiadni a parancsot, kezeinek a fa fegyver eldobására, lábainak pedig a gyors eliramodásra. De végül is ez csak játék, és nincs tétje. Bár, a férfi biztos elő rukkol majd valami mocskos csellel, ha megteszi, nyugodtan kérhet tőle visszavágót íjászatban, ahol biztos a győzelem.*
-Na jó, én készen állok...már amennyire tudok.
*Jelenti ki végül, s kis terpeszben megáll a sötételf előtt, két kézzel markolva a fakardot.*
*A kérdés, mely Zaraun édességét hivatott vitatni, értő fülekre talál, s a lány válasz nélkül nem is hagyhatja.*
-Hát... Inkább egy ennivaló, kis habos süteménynek mondtalak volna. Porcukorral a tetején.
*Még meg is csókolja szája elé kapott ujjait, s elindul felvenni cipőit.*
*A barakk lenyűgözi, mint ahogy régen is tette. Az íjakat elnézve, kapva kapna az alkalmon, hogy megleckéztesse Zaraun-t de inkább tanul valami újat.*
-Most az egyszer hagyom, hogy "elnáspángolj", és a kardot választom. De aztán befejezés képen muszáj lőnünk egy párat, kíváncsi vagyok akad-e itt számszeríj, azt szeretem a legjobban. Persze ezekkel is könnyűszerrel le alázlak.
*Kacsint a sötételfre, és az íjak felé bök ujjával. Elvesz egy kardot, ami -ha anyagában nem is, de- arányaiban hasonlít a sajátjához. Megköszöni a fiú szolgálatát, és a gyakorlófegyvert méregetve elindul a füves terep felé. Elméletben mindent tud a kardforgatásról, de most ugrik a majom a vízbe. Erősen kétli, hogy egyszer is eltalálná majd az ellenfelét, de ha nem próbálja meg nem is fogja megtanulni. Bár kicsit tart a kioktató mondatoktól, amik vélhetően elhangoznak majd, de legfeljebb jól fejbe vágja valamivel az okoskodó mesterét.
Önvédelem? Bár verekedni elég jól tud, mint ahogy azt már a mezőn is megmutathatta volna, ha Zaraun látja hogyan végzi ki a két strázsát, de arra volt ideje rákészülni. Lehet nem lett volna ekkora előnyben egy rablógyilkos hirtelen meglepetésével szemben, de az adrenalin is okoz néha meglepetéseket. Minden esetre az önvédelem itt szóba se jöhet, a kard lenne az utolsó, amit ilyenkor Ayrisz magához venne.
Felállva Zaraun-nal szemben, már nem érzi magát nagy biztonságban. Szinte érzi a vereség ízét a szájában, és agya készül kiadni a parancsot, kezeinek a fa fegyver eldobására, lábainak pedig a gyors eliramodásra. De végül is ez csak játék, és nincs tétje. Bár, a férfi biztos elő rukkol majd valami mocskos csellel, ha megteszi, nyugodtan kérhet tőle visszavágót íjászatban, ahol biztos a győzelem.*
-Na jó, én készen állok...már amennyire tudok.
*Jelenti ki végül, s kis terpeszben megáll a sötételf előtt, két kézzel markolva a fakardot.*
703. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-11-08 20:46:37
Üzenet elküldve: 2013-11-08 20:46:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Ayrisz Emeraad//
Hószín, bozontos szemöldöke a beszámoló minden egyes szavára fentebb és fentebb kúszik homlokára, s ha nem figyel oda, szája tán még ki is nyílna a csodálkozástól. Köpni nyelni nem tud hirtelen, csak elméjét átkozza, hogy az nem képes felidézni a csodásnak tűnő este egyetlen halovány emlékét sem. Akárhogy töri a fejét, csak sűrű köd és homály...*
~ Teljesen meztelen? Mocskos dolgokat súgtunk egymásnak?~
* Tán még a lány is hallhatja a fogaskerekek hangos kattogását a mélységi fejéből, amik varázsütésre némulnak el a nőstény következő mondatára. Ekkor Zaraun egy határozott mondattal homlokon csapja magát, s kínjában vigyorgó képét tenyerébe temeti, jajgató és kacagó hangokat dörmögve markába. Pedig ő már tényleg elhitte, észre sem vette a ravasz Királylányon, hogy lépre csalná, s most szabályosan ég a pofája, hisz őt általában nehéz így becsapni. Olybá tűnik saját fegyverét fordították ellene, ráadásul sikeresen. No nem baj, megesik az ilyen, majd visszavág valamivel a közeljövőben, méghozzá duplán!
- Édes voltam? Aucs... mint egy cukimuki kiskutya, vagy simogatnivaló cicus?
* Ideje terelni a szót az iménti felsülésről, inkább szomorkás hangon reagál a lánytól kapott jelzőre. A "csodás", "erős", "elbűvölő", " férfiállat" és még sorolhatná a szívének kedves megnevezéseket, melyeket egy cseppet hiú, férfiúi önbecsüléstől duzzadó ifjonc szívesen vesz a női nem képviselőitől, de az édes... na az olyan... izés. Zaraun a kis nyüzüge, magukat megvédeni képtelen, lányos arcú szépfiúkat nevezné "édesnek", legalábbis a hölgyek helyébe képzelve magát. Azok még szívük hölgyét sem képesek megvédeni, sőt, tán nem is férfiak igazából, de mondjuk cicomás portékákat válogatni a piacon, azt biztosan kiválóan tudnak. Persze az ő vonásai sem olyan markánsak, mint egy mogorva ábrázatú zsoldosé, na de akkor is...
Lebukott viszont a leányzó, talán még kissé bele is pirult a hallottakba, s egy kurta "Tényleg?" is kicsúszott ajkain, de aztán inkább témát váltott. Jobb is akkor nem firtatni a dolgot, majd később kipuhatolózza a dolgot a hím, most egyenlőre csak sokatmondóan mosolyog, amolyan "Hallottam ám!" tekintettel. Nem marad így sokáig, inkább megy ő is, először előkeresi megszáradt fekete ingét, fél lábon ugrálva felrángatja lábaira lovaglócsizmáit és közben hangosan magyaráz*
- Nos, legalább akkor megtanítalak egy-két trükkre, amivel könnyedén levághatod a pimasz fajankókat, meg a zaklatókat! Aztán szerzünk némi élelmet, italt és meghódítjuk azt a tornyot! Készen vagyok, indulhatunk!
* Már dél is elmúlt, mikorra a Barakk bejáratához érnek, a magas, masszív kőfalak hosszú árnyékot vetnek a tágas gyakorlótér pázsitjára. Azonban mielőtt a belső tér kitaposott füvére lépnének, meg kell szabadulniuk fegyvereiktől, odabenn csak fából készült gyakorló eszközökkel lehet ténferegni, hisz jól is nézne ki, ha a képzetlen nebulók rövidúton megválnának egyes végtagjaiktól, életük első vívóedzésén. Mondjuk az lenne az igazi ösztönzés, holtbiztos, hogy egyik figyelme sem lankadna, vagy lazsálna. De ami szabály az szabály, így Zaraun és bájos partnere kénytelenek a bejárat melletti pulthoz baktatni, s legalább szemmel látható pengéiket letenni- a csizmában és a bőrnadrág övéből imitt-amott kicsúszott ing takarásában megbúvó dobótőrök nyilván nem is léteznek, amíg azokról az őrök tudomást nem szereznek.
- Aztán nehogy ezeknek lába kéljen, mert a te lábadnak is... lába kél...
* Veti oda dorgálóan a jópofa fenyegetést a pult mögött ücsörgő fiúcskának, akinek szeme sem rebben erre, nyilván megszokta már az efféle modort a kőbunkó őröktől, meg izomagyú harcosoktól. Szemlesütve tüsténkedik az elé letett pengék elpakolásával, aztán a különböző fa fegyverek kirakodásával. Van itt rövid és hosszú kard, tőr, balta, pajzs, sőt, még rövid és hosszú íjak is.*
- Nos, Királylány, mivel szeretnéd, hogy elnáspángoljalak? Vagy inkább kihívnál egy íjász versenyre?
* Mutat a pulton heverő fegyverekre, rábízva a döntést a nőstényre. Azt fogják csinálni amihez kedve van, Zaraun bármivel el tud szórakozni, s egy csepp edzés sosem árthat. Jóllehet, ő speciel az íjakhoz kevésbé ért, de hát ő sem lehet tökéletes. Csak majdnem.*
Hószín, bozontos szemöldöke a beszámoló minden egyes szavára fentebb és fentebb kúszik homlokára, s ha nem figyel oda, szája tán még ki is nyílna a csodálkozástól. Köpni nyelni nem tud hirtelen, csak elméjét átkozza, hogy az nem képes felidézni a csodásnak tűnő este egyetlen halovány emlékét sem. Akárhogy töri a fejét, csak sűrű köd és homály...*
~ Teljesen meztelen? Mocskos dolgokat súgtunk egymásnak?~
* Tán még a lány is hallhatja a fogaskerekek hangos kattogását a mélységi fejéből, amik varázsütésre némulnak el a nőstény következő mondatára. Ekkor Zaraun egy határozott mondattal homlokon csapja magát, s kínjában vigyorgó képét tenyerébe temeti, jajgató és kacagó hangokat dörmögve markába. Pedig ő már tényleg elhitte, észre sem vette a ravasz Királylányon, hogy lépre csalná, s most szabályosan ég a pofája, hisz őt általában nehéz így becsapni. Olybá tűnik saját fegyverét fordították ellene, ráadásul sikeresen. No nem baj, megesik az ilyen, majd visszavág valamivel a közeljövőben, méghozzá duplán!
- Édes voltam? Aucs... mint egy cukimuki kiskutya, vagy simogatnivaló cicus?
* Ideje terelni a szót az iménti felsülésről, inkább szomorkás hangon reagál a lánytól kapott jelzőre. A "csodás", "erős", "elbűvölő", " férfiállat" és még sorolhatná a szívének kedves megnevezéseket, melyeket egy cseppet hiú, férfiúi önbecsüléstől duzzadó ifjonc szívesen vesz a női nem képviselőitől, de az édes... na az olyan... izés. Zaraun a kis nyüzüge, magukat megvédeni képtelen, lányos arcú szépfiúkat nevezné "édesnek", legalábbis a hölgyek helyébe képzelve magát. Azok még szívük hölgyét sem képesek megvédeni, sőt, tán nem is férfiak igazából, de mondjuk cicomás portékákat válogatni a piacon, azt biztosan kiválóan tudnak. Persze az ő vonásai sem olyan markánsak, mint egy mogorva ábrázatú zsoldosé, na de akkor is...
Lebukott viszont a leányzó, talán még kissé bele is pirult a hallottakba, s egy kurta "Tényleg?" is kicsúszott ajkain, de aztán inkább témát váltott. Jobb is akkor nem firtatni a dolgot, majd később kipuhatolózza a dolgot a hím, most egyenlőre csak sokatmondóan mosolyog, amolyan "Hallottam ám!" tekintettel. Nem marad így sokáig, inkább megy ő is, először előkeresi megszáradt fekete ingét, fél lábon ugrálva felrángatja lábaira lovaglócsizmáit és közben hangosan magyaráz*
- Nos, legalább akkor megtanítalak egy-két trükkre, amivel könnyedén levághatod a pimasz fajankókat, meg a zaklatókat! Aztán szerzünk némi élelmet, italt és meghódítjuk azt a tornyot! Készen vagyok, indulhatunk!
* Már dél is elmúlt, mikorra a Barakk bejáratához érnek, a magas, masszív kőfalak hosszú árnyékot vetnek a tágas gyakorlótér pázsitjára. Azonban mielőtt a belső tér kitaposott füvére lépnének, meg kell szabadulniuk fegyvereiktől, odabenn csak fából készült gyakorló eszközökkel lehet ténferegni, hisz jól is nézne ki, ha a képzetlen nebulók rövidúton megválnának egyes végtagjaiktól, életük első vívóedzésén. Mondjuk az lenne az igazi ösztönzés, holtbiztos, hogy egyik figyelme sem lankadna, vagy lazsálna. De ami szabály az szabály, így Zaraun és bájos partnere kénytelenek a bejárat melletti pulthoz baktatni, s legalább szemmel látható pengéiket letenni- a csizmában és a bőrnadrág övéből imitt-amott kicsúszott ing takarásában megbúvó dobótőrök nyilván nem is léteznek, amíg azokról az őrök tudomást nem szereznek.
- Aztán nehogy ezeknek lába kéljen, mert a te lábadnak is... lába kél...
* Veti oda dorgálóan a jópofa fenyegetést a pult mögött ücsörgő fiúcskának, akinek szeme sem rebben erre, nyilván megszokta már az efféle modort a kőbunkó őröktől, meg izomagyú harcosoktól. Szemlesütve tüsténkedik az elé letett pengék elpakolásával, aztán a különböző fa fegyverek kirakodásával. Van itt rövid és hosszú kard, tőr, balta, pajzs, sőt, még rövid és hosszú íjak is.*
- Nos, Királylány, mivel szeretnéd, hogy elnáspángoljalak? Vagy inkább kihívnál egy íjász versenyre?
* Mutat a pulton heverő fegyverekre, rábízva a döntést a nőstényre. Azt fogják csinálni amihez kedve van, Zaraun bármivel el tud szórakozni, s egy csepp edzés sosem árthat. Jóllehet, ő speciel az íjakhoz kevésbé ért, de hát ő sem lehet tökéletes. Csak majdnem.*
702. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-11-06 21:45:31
Üzenet elküldve: 2013-11-06 21:45:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Szerencséjére talál és hiába a védés, csekély erejű a támadásához képest, így sikerül rámérni a csapást. A morgásra csak egy újabb félmosoly a válasza, s már kezdi is tervezni a következő lépését, ám kénytelen észrevenni, hogy bizony hasát döfés éri. Igencsak mély érzelmeket idéz fel, mikor még hazájában sikerült egy külhoninak megsebezni. Régi seb, fel nem fog szakadni, viszont az emlék fájdalma felülmúlja azt, amit ez a szuka képes bárhogy is okozni.
Hátratántorodik és felpillant Lilly-re. Fogai némán csikordulnak össze, talán mégis haragból fog támadni. Nehéz úgy uralkodnia magán, hogy sikerül ilyen szerencsétlenül alakulnia a dolgoknak. Kénytelen lesz feladni az ötletét, miszerint egyszerűen győzi le, ahogy máskor tenné, muszáj lesz a szerencsére építenie. Lassú léptekkel kezd kissé oldalazni, miközben magában imát mormol.
"Mennydörgések Ura, Harcosok Apja, adj erőt, önts szívembe bátorságot és vezéreld fegyverem ellenségem testébe!"
Hirtelen mozdul, előre rohan, mintha újra az előbbi mozdulatsort szeretné kivitelezni, a meglepő cselt, mivel sikerült a lábát eltalálni. De most nem áll meg, nem tér el. Egyenest a nősténynek ront, kardjait eleresztve, azok fájától megszabadulva, puszta kezével kívánva támadni. //d10:6//
Nem sikerül minden úgy, ahogy megálmodta, hacsak Lilly nem most akarja feladni az ellenállását, mivel Etzalij olyan tekintetben sikeresnek mondhatja, hogy elsodorja puszta testi fölényével, de nem olyan mód, mint kívánta. Bizonyosan a földre kerülnek, ám a végkimenetel már korántsem rajta múlik. Sokkal inkább azon, hogy a sötételf most kívánja befejezni, esetleg sikerült véletlen így is kizökkenteni és fölébe kerekedni... Mert ha Lill nem teszi oda magát, ahogy illő volna egy harcoshoz, akkor még egy csöppnyi szerencsével, vagy isteni vezénylettel győzedelmesen térdelhet a nő két oldalán, kezeit a feje mellett nyomva a porba.
Más esetben a könnyű fa fegyverrel még le is szerelheti, ahogy a földre kerültek és fordítva is kikerülhetnek, hogy a sötételf szorítja őt a küzdőtérre. Csak azon múlik, hogy Lillyanala miként kívánja befejezni és neki mennyivel nagyobb szerencséje van, mint Etzalij-nak, ki úgy tűnik, vétett az istenek szemében, hogy nem segítik. *
Hátratántorodik és felpillant Lilly-re. Fogai némán csikordulnak össze, talán mégis haragból fog támadni. Nehéz úgy uralkodnia magán, hogy sikerül ilyen szerencsétlenül alakulnia a dolgoknak. Kénytelen lesz feladni az ötletét, miszerint egyszerűen győzi le, ahogy máskor tenné, muszáj lesz a szerencsére építenie. Lassú léptekkel kezd kissé oldalazni, miközben magában imát mormol.
"Mennydörgések Ura, Harcosok Apja, adj erőt, önts szívembe bátorságot és vezéreld fegyverem ellenségem testébe!"
Hirtelen mozdul, előre rohan, mintha újra az előbbi mozdulatsort szeretné kivitelezni, a meglepő cselt, mivel sikerült a lábát eltalálni. De most nem áll meg, nem tér el. Egyenest a nősténynek ront, kardjait eleresztve, azok fájától megszabadulva, puszta kezével kívánva támadni. //d10:6//
Nem sikerül minden úgy, ahogy megálmodta, hacsak Lilly nem most akarja feladni az ellenállását, mivel Etzalij olyan tekintetben sikeresnek mondhatja, hogy elsodorja puszta testi fölényével, de nem olyan mód, mint kívánta. Bizonyosan a földre kerülnek, ám a végkimenetel már korántsem rajta múlik. Sokkal inkább azon, hogy a sötételf most kívánja befejezni, esetleg sikerült véletlen így is kizökkenteni és fölébe kerekedni... Mert ha Lill nem teszi oda magát, ahogy illő volna egy harcoshoz, akkor még egy csöppnyi szerencsével, vagy isteni vezénylettel győzedelmesen térdelhet a nő két oldalán, kezeit a feje mellett nyomva a porba.
Más esetben a könnyű fa fegyverrel még le is szerelheti, ahogy a földre kerültek és fordítva is kikerülhetnek, hogy a sötételf szorítja őt a küzdőtérre. Csak azon múlik, hogy Lillyanala miként kívánja befejezni és neki mennyivel nagyobb szerencséje van, mint Etzalij-nak, ki úgy tűnik, vétett az istenek szemében, hogy nem segítik. *
701. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-11-06 20:47:03
Üzenet elküldve: 2013-11-06 20:47:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//M3//
*Persze, Drawar sosem az eszéről volt híres, általában ha nem a földjéről volt szó, akkor nem is tudott értelmeset szólni. Jó kérdés, hogy vajon hogyan is remekelhetett annyira nagyon a pufók alak rejtvényes kalandjában? Nos, általában ostobaságokat mondott, de szerencsére egyszer-kétszer kedvezett neki a szerencse, és földművelésben szerzett ismereteit is bevethette. Azonban ez a nyomozás, vagy mi az ördög is ez, egyáltalán nem az ő földműves eszének való, ezt már remekül észrevette. Azonban amikor az őr közli, hogy inkább a ház körül kéne érdeklődjön, hirtelen világosság gyúl az agyában:*
- A ház! Őr uram, ön nagyon jól beszél, hogy ez eddig nem jutott az én eszembe! *csapkodja finoman, de ütemesen kopasz fejét. Hát valóban milyen kézenfekvő is lett volna ott körbekérdezősködni, hátha akad néhány szomszéd. Meghajlással köszöni meg a segítséget, majd útjára indul, azonban nem sikerül neki teljesen elhagyni a barakk területét, amikor egyszer csak összeakad kettővel a fiúk közül. Hát már elfelejtették volna, mi is történt, hogy így előmerészkedtek? Drawar bár most jókedvű, ez nem tartja vissza mindig attól, hogy suhintson párat a botjával, ha úgy adódna.*
- Nos, Drawar uram, hogy és mint van a szerencséje? *kérdezi meg az egyikük (jó eséllyel a bátrabb), mire a törpe annyit felel:*
- Hát itt az őr úr adott egy jó ötletet, aszerint fogok eljárni. Tőletek még nem tudom, hogyan és mint fogom visszavenni a sok elvesztegetett időmet, de szerintem egy hét ingyen munka a földemen megfelelő büntetés lenne *jegyzi meg karba tett kezekkel, ahogy igyekszik kisétálni a barakkból, de a fiú (ezúttal a másik, aki a földön dolgozik) elé ugrik.*
- Kérem ne, Drawar uram, legyen inkább két hét fél pénzért, csak egy kevés arany legyen. Tudja, hogy jó munkás vagyok... *nyögi könyörgően, a törpe pedig nem tud nem meghatódni ezen. Elvégre nincs kőből az ő szíve, és mindig segített ezeknek a fiúknak, a legínségesebb időkben is támogatta őket némi pénzzel,hát mit is tehetne... ?*
- Rendben, fiam, legyen egy hét fele bérért, viszont akkor elvárom, hogy csodát tegyél a növényekkel *jegyzi meg, és kemény arckifejezése felenged, majd egy apró mosoly jelenik meg a szája szélén. A fiú erre boldogan bólint, majd mindketten elsietnek.*
*Persze, Drawar sosem az eszéről volt híres, általában ha nem a földjéről volt szó, akkor nem is tudott értelmeset szólni. Jó kérdés, hogy vajon hogyan is remekelhetett annyira nagyon a pufók alak rejtvényes kalandjában? Nos, általában ostobaságokat mondott, de szerencsére egyszer-kétszer kedvezett neki a szerencse, és földművelésben szerzett ismereteit is bevethette. Azonban ez a nyomozás, vagy mi az ördög is ez, egyáltalán nem az ő földműves eszének való, ezt már remekül észrevette. Azonban amikor az őr közli, hogy inkább a ház körül kéne érdeklődjön, hirtelen világosság gyúl az agyában:*
- A ház! Őr uram, ön nagyon jól beszél, hogy ez eddig nem jutott az én eszembe! *csapkodja finoman, de ütemesen kopasz fejét. Hát valóban milyen kézenfekvő is lett volna ott körbekérdezősködni, hátha akad néhány szomszéd. Meghajlással köszöni meg a segítséget, majd útjára indul, azonban nem sikerül neki teljesen elhagyni a barakk területét, amikor egyszer csak összeakad kettővel a fiúk közül. Hát már elfelejtették volna, mi is történt, hogy így előmerészkedtek? Drawar bár most jókedvű, ez nem tartja vissza mindig attól, hogy suhintson párat a botjával, ha úgy adódna.*
- Nos, Drawar uram, hogy és mint van a szerencséje? *kérdezi meg az egyikük (jó eséllyel a bátrabb), mire a törpe annyit felel:*
- Hát itt az őr úr adott egy jó ötletet, aszerint fogok eljárni. Tőletek még nem tudom, hogyan és mint fogom visszavenni a sok elvesztegetett időmet, de szerintem egy hét ingyen munka a földemen megfelelő büntetés lenne *jegyzi meg karba tett kezekkel, ahogy igyekszik kisétálni a barakkból, de a fiú (ezúttal a másik, aki a földön dolgozik) elé ugrik.*
- Kérem ne, Drawar uram, legyen inkább két hét fél pénzért, csak egy kevés arany legyen. Tudja, hogy jó munkás vagyok... *nyögi könyörgően, a törpe pedig nem tud nem meghatódni ezen. Elvégre nincs kőből az ő szíve, és mindig segített ezeknek a fiúknak, a legínségesebb időkben is támogatta őket némi pénzzel,hát mit is tehetne... ?*
- Rendben, fiam, legyen egy hét fele bérért, viszont akkor elvárom, hogy csodát tegyél a növényekkel *jegyzi meg, és kemény arckifejezése felenged, majd egy apró mosoly jelenik meg a szája szélén. A fiú erre boldogan bólint, majd mindketten elsietnek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361