//Gyakorlás//
//Nyílt//
*Érkezésekor a fiatal ficsúr rögtön letámadja a fegyvereiért, amiket muszáj, kötelező átadnia. Kedvesen rámosolyog hát a felszíni korcsra.*
- Persze, vidd csak őket. De ha bármelyiknek valami baja lesz, akkor a fafegyverekkel foglak kiherélni, és megetetem veled a szerszámodat. Most menj.
*Majd amikor átveszi a cserefegyvereket, akkor elindul befelé. Kézbe veszi a tőr silány másolatát, és gyorsan mozogni kezd. Forgatja a fegyvert, és össze-vissza kaszabolja a bábut. Közben folyamatosan körbetáncolja a szalmazsákot, így nem csak elölről érkeznek a csapások. Néhány pillanat múlva a szalma teljes egészében a padlóra ömlik, ugyanis a zsákon több a vágás, mint az ép anyagdarab. Ezután jöhet a következő. Ebbe dobótőrök repülnek, sorban, több is. Először mozdulatlan állapotból, aztán sétálva, kocogva, majd futva is. Persze minél gyorsabban mozog, annál pontatlanabb. De azért van itt, hogy gyakoroljon, amennyit csak lehet. Újra, és újra. Közben valami karbantartó alak kicseréli az elhasználódott gyakorlótesteket, így nem kell abbahagynia egy percre sem. Újra, és újra, hosszú órákon keresztül. Van, hogy sokáig ugyanazt a mozdulatsort ismételgeti, van, hogy különböző kombinációkat gyakorol. Jó lenne, ha élő emberrel küzdhetne, akkor talán többet fejlődne.*