// Edzés? Tanítás? //
* Mindamellett, hogy figyelmes, még a humor is van. Mindkettőnek bizony örül. Igen az egyensúly, ha biztos lábakon állsz, úgy a támadás és a védésed is pontosabb lesz. * bólint, helyeselve, hogy igen a következtetés helyes. Az elf arcát elnézve, akaratlanul is felnevet. *
- Na, azért ennyire nem vészes. Persze, mindent meg lehet tanulni, csak idő kérdése. * vált át szelíd mosolyba. *
- Maga is sokat szenvedtem, azzal, hogy egyszerre mozgassam a keze és a lábam. Olyan voltam, mint egy madzagon rángatott bábu. Sokszor fedett meg érte a mesterem. Sok gyakorlás, lassan akár tükör előtt. Lép és vág, lép és vág, lép és szúr. * Mutatja be újra, a lehető leglassabban. *
- Lép és vág, lép és vág, lép és szúr. * ismétli meg most már gyorsabban.*
- Ennyi az egész! * tárja szét karját, mintha a világ legtermészetesebb és legegyszerűbb dolgáról lenne szó. Persze, tudja ezt, hogy nem így van, szája szegletében ott van a mosoly, s hangjában a kis játékosság.
Nagyon igyekszik Gid és ezzel minden elismerését kivívja, Esnek. Emlékszik még saját magára, - bár még igen csak gyerek volt- sose szerette, mikor mestere pálcájával a lábára vert, ha kevésbé fordította ki lábfejét vagy kezére, mert már túlságosan elfáradt a karja, hogy azt megfelelő szögben tartsa. Mert hiába a nemesi vér és ez jogán a tisztelet, kiváltságos bánásmód, bizony a vívás nem játék. Ezért nem csoda, ha másban oly engedékenyek is voltak vele, a kardforgatást annál szigorúbban vették. S hogy tud csípni egy pálca suhintása. Így nem kerüli el figyelmét az apró csalás, mert ezt jól belenevelték. Nem teszi szóvá, fontosabb, hogy a kardot jól forgassa.
Ugyan azt a taktikát válassza Gid, mint az előbb így védekezése, tényleg sikertelen volt, hisz az első, megszakított támadást csak figyelem elterelésnek szánta, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból. Így bár jobbra lépet a másik elvesztette a korrigálásra a lehetőséget, így Es pont oda szúr ahova szeretett volna.
A tanító nénis hasonlatra felkacag. Bóknak veszi. Hisz talán egy igazi Mesternek sértés lenne, de ő közel sem forgatja mesterien a kardot. Egy oktató vasszigorral bánik tanítványával, ha tanulásról van szó. Ő nem, bár lehet erről Twini máshogy vélekedne. *
- Mert biztos így is volt. S a dicséret kijár, ha megérdemled. *
- Ajándék? Lánc? *kérdez vissza, persze tett említést vagy legalábbis utalást Gid, de nem gonolta volna, hogy a házba is rabszolgaként került volna, azt meg pláne nem gondolja, hogy még mindig ebben a státuszban lenne. *
- De ugye, már a Dwirinthaleneknél nem kényszerből vagy? * nem beszélt sokat Moonnal, de valahogy nehezen tudja róla elképzelni, hogy ilyen perszóna lenne. Az öreg elf, hát tekintette elég háborodottnak tűnt, de vele még annyit sem beszélt, mint a ház úrnőjével. Így utólag bele gondolva, Esre sem nézet, nem hogy szólt volna hozzá. Mintha ott sem lett volna. Ilyet csak az olyanok csinálnak, akik teljes mértékben érzik magukat felsőbb rendűnek másoknál. Rynizz, az igazi, hát ő nézte is meg szólt is hozzá… Nem ismeri igazándiból sem az elfeket sem pedig sötétebb rokonaikat így csak hallomást tud a két faj viszályáról, mesékből, balladákból, de hogy valóság alapja is lenne. Bár most már egyre jobban kíváncsi lett a történetükre. így biztos, hogy rá fog még kérdezni erre Gidtől vagy mástól esetleg utána olvas, tudomása szerint van a városba egy könyvtár is.
Minden bizonnyal az elf meglepett, esetleg csalódott lesz, ha megtudja, hogy ahova tartanak az nem olyan „ céltábla” melyre ő gondolni vélt. *
- Szúrópárna, igen hasznos kis dolog. Sokat segít a gyakorlásban. Megmutatom. * Esy egy kard és egy karnyújtásnyira helyezkedik el a párnától, majd áll kezdőállásba. Nincs lépés csak a karja mozdul előre, telibe találva a belső kört. Nincs túl bonyolítva. Egyszerű, mint az egyszer egy. Még párszor megmutatja így, majd a következőnél már közvetlen duplázza a szúrást a párnába, mindezt úgy, hogy karját nem húzza vissza. *
- Igazából ez a pontosság miatt fontos. Biztos van az udvarban is ilyen, vagy ha nincs magad is csinálhatsz, vagy valamelyik leánnyal csináltathatsz magadnak, ha gyakorolni szeretnél. * magyaráz közben. *
- Rajta, te is! Azzal, hogy csak nézel, nem sokat fogsz tanulni. * pillant oldalra, egy mosolyt küldve felé. Jó darabig hagyja,hogy csinálja, közben néhány tanáccsal látja el vagy éppen javítja ki, ha közben felmerülő hibákat lát. *
- Gyere most ide. * lép távolabb Es a táblától, még jó egy lépést. *
- Gyere csak, gyere. Vedd fel a kezdő pozíciót. És most már elég lesz a csalásból. * somolyog a férfira, hogy aztán beigazítsa lábait, a helyes állapotba. *
- Így, most már jó. * néz végig a férfin, úgy, mint művész a modelljén, majd ő is visszalép a helyére és felveszi a pózt. De még mielőtt, bármit is mutathatna Gidnek egy ismerős hangot vél hallania háta mögül. Még a pózban állva, néz hátra válla felett. Arca megdöbbenésről árulkodik, olyan, mint akit tetten értek. A vörös szempár csak úgy szikrázik, a haragtól. Igazi sárkány tekintet ez, melytől minden épelméjű menekül. Hát, ha lenne hova, talán Es is ezt tenné, de nincs hova, s a megdöbbenéstől felocsúdva már nem is akar. A felismeréstől, hogy Ryn az, a düh az ő szemében is fellobban. Hogy merészeli még számon kérni, hisz tudhatná nagyon jól. Tudhatná, ha az aki előtte áll valójában az lenne, akit a külső is takar. Zavaró tényező, hogy ránézésre egy talpig hím, egy nő kényességével és hisztériájával viselkedik. Miután erre ráébred, tekintete megenyhül. Ekkora már kiegyenesedik és Ryz felé fordul. *
- Twini.? * kérdésbe bújtatott kijelentés. *
- Mit keresel te itt? * egyértelmű kérdés, hisz Gid szavaiból arra vélt következtetni, hogy még a közelben sem jár. Mivel Twiniről van szó, annyira már nem is olyan meglepő, hogy esetleg őt keresi, már ha tényleg így van, s nem csak véletlen keveredett erre. *
- Hogy minek véled? Hát, annak, aminek akarod. Azt csinálok, amit akarok, és azzal mulatok és ott, ahol akarok. * jelenti ki határozottan. Függetlenül attól, hogy egy tündér vagy éppen egy faragatlan bunkó, őt egyik se kérje számon. Nem szolga ő, a megállapodás így szólt. S így, jár neki is a szabadidő, amit azzal tölt el amivel akarja. Tetszik vagy sem. *
- Amúgy meg, tegnap este elhagytam a házat. De ezek szerint neked erről… senki sem szólt. * hangja elhalkul a mondat végére, melyben így némi bűntudatot is felfedezhetnek, fejét is lejjebb hajtja, melyet eddig büszkén a magasba tartott, ezzel is kifejezvén ezt. A bűntudatot, hogy talán neki is kellett volna hagynia pár sort, melyben valami okra hivatkozva magyarázza távozását. Ezzel talán elkerülhette volna, hogy keresésére induljon. Egy kérdő pillantást vet Gidre, hogy valóban igaz lehet-e az, hogy Twininek reggel óta senki nem adta a tudtára, hogy ő már nem tartózkodik a Kúriában. *
- De, ha hozol magadnak egy kardot és nagyon akarsz, csatlakozhatsz. * próbál meg egy nagyon gyenge időhúzást, hátha addig ki tud valamit találn valami jó magyarázatot, a minden bizonnyal felmerülő kérdésre: Hogy miért? *