//Majdnem felcser… //
*Szándékosan nem a sebre csap rá, hanem egy érintetlen és üthető területre. Csak nyomatékosításként, na meg megszokásból mozdult a keze. Elég kötekedős tud lenni néha. Meg persze az se utolsó szempont, hogy ha egy erős ütés csattanna a seben, már lehetne is átkötözni, mivel az teljesen biztos, hogy bevérezne, plusz munka meg kellene a hóhérnak.*
- De senki sem kérte, hogy mond te! *Vitatkozik tovább, ismét durcás arcot vágva. Ebbe nem hajlandó belenyugodni, bár lehet, ha egyikőjük se akar majd engedni, itt lesznek a végén napestig. Ezt mondjuk ő lenne az utolsó, aki bánná, legalább addigra már kint besötétedne, de azért még az oda-vissza szócsatára is el tud képzelni jobb helyet a barakk gyengélkedőjénél.
Legalább a hangulat enyhítésére tett kísérlet sikerrel jár, vagyis úgy tűnik, mivel a hím elmosolyodik. Az, hogy milyen fura grimaszból jött össze végül a mosoly, az meg őt mulattatja nagyon, úgyhogy a másik kap is egy válaszmosolyt.
Legszívesebben leülne valahova, közben elrágcsálva valamit, és onnan szemlélné, hogyan jut el jobb tempóban a hím A pontból B pontba, de arra legfeljebb egy szekér hátán lenne lehetősége, hogy még kényelembe is tudjon helyezkedni.*
- Miért? Hová akarsz menni ilyen sürgetően? *Kíváncsi tekintet ül ki az arcára, fura mód talán némi aggodalommal is fűszerezve, ami utóbbit még ő sem ért. A rohanást meg végképp. Hacsak nem üldözik, akármi is ilyen sürgős a hímnek, igazán várathatna magára legalább másnapig, amíg az legalább kipiheni magát a fogadóban, vagy ha van a városban háza, akkor a saját otthonában.
Közben ő is visszatett mindent a helyére, és indul is kifelé. A köszönéssel nem bajlódik, bár azt nem tudja, hogy neki, vagy a közkatonának szólt, vagy mindkettő, ő csak biccent a még mindig kimérten álldogáló férfi felé. Kifele menet közben élénken figyeli, hogyan hajtja végre azt a bizonyos elhúzást, bár még mindig erősen kétli, hogy szemtanúja lesz bármilyen hasonló jelenségnek is, de hát a remény hal meg utoljára. A hím szempontjából biztosan. Nagyon megnézné az arcvonásait a koncentráció jelét keresve, de sajnos a háta mögött halad, így csak a mozgását figyelheti meg. Na meg persze néha hátra-hátrapillant, hogy a városőr jön-e utánuk, megy-e a dolgára, vagy még meddig kísérgeti őket.*