// Táncra fel//
* Vannak, kiknek ecset a penge, festék a vér, s az áldozat maga az érintetlen, szűz vászon, miből a művészi alkotás készül, mások csak hidegvérű profik, a gyilkolás mesterei, ehhez értenek; végül vannak azok, akiknek egyszerű pénzkereseti forrás a fejvadászat. A mélységi talán valahol mindhárom; szívesen tölti meg erszényét a véres fejpénzekkel, de élvezi is a "munkát", az előkészületeket, a tervezgetést, a becserkészést, majd azt, ahogyan meleg húsba tép az éles penge. Mi mást is csinálhatna ezen, s a lopáson, rabláson, szélhámosságon kívül?
A nő nem tűnik túl lelkesnek a hallottak alapján, csupán a pénz kelti fel érdeklődését; egyelőre egy megfejtésre váró talány a hóhajúnak, de ami késik az nem múlik. *
- Igen, a szállás még áll, ahogy mondtam. De ne számíts luxusra, előre szólok... kissé... lelakott a hely, van némi por, meg patkányok, némelyik akkora, mint egy kisebb macska.
* Közömbösen megvonja vállát, mintha köze sem lenne a fogadó állapotához; hisz az idő szalad vészesen, a fa meg korhad, a vakolat omlik, a por és a patkányok meg csak gyűlnek. Végre megvan a szándék és a pénz is a rendbetételére, de erről essen szó a későbbiekben, ahogyan másról is. *
- A megbízóról nem sokat tudok, de azt a keveset elmondom útközben. Irány a negyed szíve!
* Int a sikátor távolabbi, világosabb kijárata felé, aztán el is indul lassú, kimért léptekkel, remélve, hogy Hold is követi. Ha így van, lassan belekezd a kurta történetbe. *
- A minap az utcán lepett meg a megbízó, valami gnóm mágusféle, nevet nem mondott. És a tiédet sem, csupán 2000 aranyat ajánlott a meggyilkolásodért. Igazából csak egy küldönc volt, valami főnököt emlegetett a mocsárban, oda kellett volna elvinnem a bizonyítékot, arról, hogy elvégeztem a munkát. * Széles mosoly húzódik eddig rezzenéstelen arcára, s hangja is megélénkül, látszólag szórakoztatja az ötlet.* - Az arcodról a holdat...
* Nem kérdez, nem kommentál, hagyja hadd rágódjon ezen maga a nő, ha a gnóm varázsló, vagy a névtelen "mocsárlakó" ismerősen csengene neki majd szól. *
// Alvilági céh - A Tréfás Tretil //
* Még néhány jobbos, s balos kanyar, aztán egy újabb szűkebb sikátorba vezet útjuk, és a hím meg is áll egy romos, két szintes épület előtt. Törött ablakain nem szűrődik ki világosság, de a fakó holdfényben is tisztán látszanak omladozó falai, s... *
- Van ajtó?!
* A bejárat helyén nem egy sötét lyuk tátong, beengedve mindenkit, kinek kedve tartja betérni az egykor volt fogadóba, hanem a mélységi meglepetésére egy új ajtó fogadja őket. Ráadásul zárva, derül ki rögvest, mikor a tulaj lenyomja az alig kopott kilincset. Nem is tudja, hogy így első nekifutásra örüljön, vagy bosszankodjon, cseppnyi tétlenség fedezhető fel bíborszín szemeiben. *
- Kis türelmedet kérném még... * Nadrágja zsebében kezd kotorászni, remélve, hogy szerszámát megleli- no nem kell félreérteni, két vékonyka, kampós végű, sodrott fémdrótot húz elő, azokat illeszti csendesen a zárszerkezetbe. * - Még sosem törtem be a saját házamba... * Ujjbegyei közt apránként forgatja, mozgatja a tolvajszerszámként funkcionáló drótokat, s pár szekundum múlva a zár hangos kattanással enged. Ami azt illeti ez túl könnyű volt, ez némi csalódottsággal tölti el.
Ha új ajtó van, az azt jelenti, hogy a felújítás a vártnál hamarabb kezdődött, így ki tudja mi fogadja őket odabenn, tán a fejükre omlik az egész félkész kóceráj, így udvariatlannak tűnhet, hogy a férfi lép be a dohos, poros helyiségbe először, de jelen esetben így látja jobbnak. Odabenn a kintről beszűrődő holdfényben kalapácsok, vésők, létrák, fűrészek hevernek szanaszét, méretre vágott falécek sorakoznak egymás hegyén hátán, s ki tudja a sötétebb sarkok miket rejtenek még. *
- Mondtam, hogy ne számíts semmi jóra, bár erre én sem gondoltam. Úgy tűnik az üzlettársaim munkához láttak és megindult a felújítás. * Ő maga meg a lépcső felé indul meg lassan, de szemeit végig a félkész kocsmán legelteti, miközben int a lánynak, jöjjön ő is beljebb. *
- A székek és az asztalok ki lesznek cserélve, ahogyan az ajtó is ki lett. Illetve eddig az nem is volt. * Ez talán kellő magyarázat az iménti kis betörésre.* - Nyilván a falak is ki lesznek pingálva, aztán jön majd egy alapos takarítás.
* Nem tudja, s nem is akarja leplezni pillanatnyi hangulatát, gondolatban már a vadonatúj fogadón mereng, olyan akár egy kisgyermek, ki megígért ajándékát várja. A lépcső felé fél úton viszont megtorpan, majd inkább a pult felé indul.*
~ Hátha... ~
* Átszökken a standon és el is tűnik a raktárhelyiségben, csak csendes kotorászás hallatszik, aztán meg valamilyen halk, csörgedező hang. Kisvártatva két ósdi boros kupával tér vissza, széles vigyorral képén nyújtja oda az egyiket a lánynak. *
- Úgy tűnik már a piás készlet egy része is itt van, csodálatos! Remélem szereted az édes vöröset, mert én nagyon. Piában és nőstényekben egyaránt...
* Még szerencse, hogy akad egy rozoga, üres asztal két hasonló állapotú poros székkel, így van hol helyet foglalniuk, míg italukat elfogyasztják. A hím le is huppan az egyik székre, kicsit fészkelődik, kényelembe helyezi magát, majd egy korty borocska után szólal csak meg ismét. *
- Visszatérve a korábbi témánkra... * Megköszörüli most torkát.* - A gnóm mágus, vagy a főkolompos újabb gyilkosokat fognak küldeni, s már nem csak utánad, énutánam is. De te is tudod, hogy hogy megy ez... A lényeg, hogy jobb lenne nekünk felkeresni őket, mielőtt ők lepnek meg minket. Különben is, nem érdekel, hogy ki és mit akarhat tőled?
A hozzászólás írója (Zaraun Aleandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.02 18:27:59