*Mikor beér a szegénynegyed első házai közé, lépésre lassítja lovát, hiszen itt a piszkos, mezítlábas gyerekek százával szaladgálnak anélkül, hogy odafigyelnének bármire is, ő pedig egyen sem szeretne átgázolni. Amúgy is megérkezik ahhoz a házhoz ahol az a kis műterem be van rendezve számára. Leszáll lováról, a belső udvarba vezeti, és ott kiköti az állatot. Felszalad az első emeletre, leteszi íját, tegzét, helyette egy batyut kap fel, amiben rajztábla, papír, kréta szén és hasonlók találhatók. Ismét kiér az utcára, s immár gyalog folytatja útját. Éles szeme az utcákat pásztázza, hátha valahol meglátja a leányzót, akit keres. Közben ismerős koldus kerül útjába.*
- Á, Gastrow úr! Szép napunk van, nemde? *kezdi az öreg, és Abel mosolyogva csak biccent egyet. Zsebébe túr, és pár aranyat nyom a bácsi kezébe. Továbbhalad és egy kapualjból három gyerkőc rohan ki, utánuk pedig a lány, akit a férfi keres.*
- Lara! *kiáltja a lány nevét, s az pedig miután a hang felé fordult mosolyogva köszönti hősünket.* - Ha gondolod, most van időm arra a portréra, amit ígértem.
*a kolduslány pedig bólogatva elfogadja az ajánlatot. Miután összeszedte a három gyereket, és sikerült őket beterelni a belső udvarba, leülnek egymással szemben, Abel pedig egy papírt feszített ki a rajztáblán, és krétával haloványan vázolni kezdte Lara arcvonásait.*