// Második szál //
* Pedig Morwon mindent elmondott, amit tudott. Csak hát… Olykor az sem elég. Így hát sajnos nem mindent szó kerül megemésztésre a vörös által, mégis leszűri a lényeget: Amon Ruadh az a hely, ahol minden szupi-szuper és minden tök jó. Persze leszámítva az éjjeli őrséget, a baglyokat, a tücsköket, a mókusokat, és egyéb éjjeli gaz gonosztevőket, kiket nem irányít más, csak a bosszúvágy a nem létező bántalmazás okán. Mert, hogy Morwon sosem bántotta őket. Ő csak megevett pár artheniori mókust – ami az esetleges háború szempontjából még kedvező is az amoni mókusok számára -, meg ledobott pár galambot – azok meg köztudottan nem baglyok. A tücskök meg nyár óta igazából alább is hagytak Morwon üldözésével, mivel rájöttek, hogy őket aztán tényleg sose bántotta az óriás, akkor meg kár szívatni őt, mert a végén még a visszájára fordul a dolog és tényleg bántani akarja majd őket. *
- Vhö… Uggye? * Pislog Ziára, mint aki komolyan megerősítést vár, hogy „ugye!”. Pedig nem vár, csak gondolkodik. A következő Zia által feltett kérdésen. ~ Kellett nekem szóbahoznom a reggelt. Most én nem tudok megint semmit. Cöh. ~ Megvonja vállait. Csak el tudja játszani, hogy mindent tud, hiszen ő profi színész és amúgy is mindent tud. Ma óta. *
- Fenn. * Még állát is megvakargatja és próbál úgy nézni, mint valami tudós. Persze ez bizonyára nem jön össze és csak a részeg óriásnézést tudja magára ölteni. Ami persze még mindig jobb, mint a meleg nézés. *
- Már több túrómányos követ is olvadtam arról, hogy a reggel igen sokáig, sőt: néha még több ideig is fennmarad a víz fenekén. Meg a pálinkákén. * Úgy látszik, ismét rájött a beszédesség. Kérdéses, hogy ennek az éjszakának a józanésszel való túlélését (ami persze már rég elbukott) elősegíti-e ez a beszédesség, vagy pedig (és természetesen ez a válasz) gátolja. *
- Ellenben… * Kezd bele, hogy azért ne tűnjön annyira légből kapottnak – legyen valami hátulütője is a dolognak. *
- Ellenben… * Mint aki a sok megfogalmazás közül a legfrappánsabbat, a legjobban körülírót próbálja választani. Pedig nyilván csak azon tűnődik, hogy most meg mit találjon ki. Nem hagyhatja annyiban a mondatot, hiszen már belekezdett. *
- Ellenben… * Állát már vörösre vakargatta, így áttér a feje búbjára. *
- Ellenben úgy tudom, hogy az éjszaka reggelente igen feltűnően nem látszik, hiszen a víz fenekének alján veri a taknyát. Vagy veri a tanyát… Tudja a fene. * Ezzel be is fejezte a reggelről és az estéről (azaz éjszakáról) mesélt történetét.
De aki egyszer belejön a beszédbe és részeg és óriás és Morwon, az nem éri be a reggel elmesélésével. Még az esttel sem. *
- Hallottál már azokról a sár-kány-ok-ról, akik Zöldek vótak? Nem csak a fülük, farkuk, orruk, szájuk, kezük, lábuk… Úgy… Mindenük! És nem is olyan kis tretilek vótak, mint azok, amik tretilek. * Tesz fel kérdést, hogy ne fulladjanak meg ebben a nagy unalomban. *
- Asszondják, hogy azér’ lett zűdsárkány a fogadó, ami ottan van, a paraván-pihenőben, mer’ eccer gyüttek a sár-kány-ok-ok és túrmányosan megtámadták a város. * Bólint egyet. *
- Bezony, minden pont így történt ám! És aztán lett, vót smaragdos a lángjuk, mer’ zűdek vótak. De elfődelték végül mind az öccázat. Kétszer! És így lettek smaragdos lángúak azok a zöld sárkányok, amik a pihenőben laktak, de már nem. * Fejezi be végül a teljesen véletlenül megmaradt történetet. Ugyan kettőt összemos egy kicsit, de annyi baj legyen, így azért izgalmasabb egy kicsit. Főleg, hogy ötszázan voltak és kétszer is elföldelték a sárkányokat… Persze a legizgalmasabb egy véletlennek tűnő kimaradt rész… mégpedig az, hogy valójában senki nem mondta, hogy meghaltak a sárkányok. Csak, hogy el lettek földelve. Ez pedig könnyedén azt jelentheti, hogy még ma is élnek sárkányok, csak a föld alatt… Ki tudja, mikor jön elő egy a csatornából. Talán pont alattuk tör ki egy… Még, ha ők nem is csatorna fölött, hanem az egyik erdei tisztáson vannak tulajdonképpen. De ahogy mondani szokás: részletkérdés. *
- Te is „tudol” ilyen izgalmas törő tényeket? * Kérdi a kicsi-Morwontól, ha amaz még nem aludt be. *