Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

780. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-29 21:57:06
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Nem jelentene neki lelki problémákat, hogy még tovább heccelje Ellirát, de a tegnap estivel úgy érezte, átlépett bizonyos határt, így ma reggel ezért viselkedik távolságtartóan, ezért nem használja ki, ha adja magát a helyzet.*
-Egy idegen szavát fogadta el a gazdájáé helyett. Meg kell tanulnia, hogy ilyet nem tehet soha többé.
*Nem érzi támadásnak a felvetést, ezért is reagál rá nyugodtan. Ebből nem fog engedni, a nő bármit mondhat.*
-Reggelit kapni fog, igen.
*Bólint, eszébe sem jutott, hogy éheztesse a kislányt. A mozgáskorlátozást elégségesnek érzi, reméli, nem fognak rácáfolni.
Elmegy, hogy az erszényt megszerezze, majd visszatérve Ellira kezébe nyomja. A reakció várható volt, még úgy is, hogy csak egy pillanatra látja felvillanni, utána pedig a merev nyugalom. A gunyoros biccentés sem kerüli el a figyelmét, ahogy a hirtelen kiviharzás sem. Nem is várt volna kevesebbet, de azért reméli, hogy annyira nem veszi el a nő agyát a harag, hogy szökésen gondolkozzon.
Halk sóhajjal fordul vissza a konyha felé, tekintete mélyén gyilkos indulat lobban fel. Ha tehetné, már most rövidre zárná az öreglány életét, de még nem lehet. Ha eddig tudott taktikusan és megfontoltan várni, akkor ezt a taktikát ez után sem dobhatja el. Pontosan kidolgozott egy tervet, ehhez kell tartania magát.
A konyhába lépve felmarkol némi kenyeret, húst és sajtot markol fel, pakol egy fatányérra és távozik egyetlen szó nélkül. Camilla hadd morgolódjon magában, szinte már hihetetlen, hogy sosem fogy ki a szitkokból...
Nia ajtaját nyitva találja, a kislányt pedig az ágyon kucorogva, még mindig éjszakai hálóingében. Biccentéssel köszönti, miközben beljebb lépdel. Az ételt az ágy szélére teszi és előre hajolva eloldja Nia kezeit, hogy tudja őket használni.*
-Ellirának jobb dolga akadt, így én hoztam neked reggelit.
*A kislány ölébe rakja a tálat, miközben az ágy szélére ül, tekintetét nem szakítva el a gyermekről.*
-A büntetésed szobafogságból fog állni, és mivel korábban nem bízhattam benned, a lánc rajtad marad. Elkezdjük a tanításodat is, én olvasásra és számolásra foglak oktatni, Ellira pedig házimunkákra.
*Adja elő nyugodt hangon, hogy a kislány mire is számítson. Nem távozik azonnal, ha esetleg bármi kérdése, kételye van, a zöld tekintet rá szegeződik, nyugodtan elmondhatja.*

779. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-29 21:29:59
 ÚJ
>Celorn Archel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Partizánakciója felemás sikerrel, mégis eredményesen zárul. Érdes ujjbegye nekiütközik valami kerek, kétségkívül anyagi textúrának ám elvéti a célzást - micsoda szerencsétlenség! - és Rev gülükéjét trafálja el. Kezét szinte azonnal bilincs fonja körül és a nem is olyan szelíd erőszak biztonságos távolságba vezeti. Nem ellenkezik, mancsa engedelmesen visszahanyatlik a padlóra. Több evidenciára nincs szükség, Revydril nem kísértett - hurrá. Hurrá..?
A kifosztás említésére varázsütésre sóbálvánnyá merevedik és a gyér fényben is jól látható remegés zongorázik végig a tagjain. Gyorsan végigtapogatja magát, ügyetlen mozdulatokkal kifordítja a nadrágzsebeit és becsúsztatja kezét a csizmaszárakba. Semmi.. A tőr meg-nem-létéről már korábban meggyőződhetett, de most tudatosul benne először, hogy huszonöt aranyra rúgó vagyonának és a kis bőrerszénynek is nyoma veszett. Különösen ez utóbbi a fájó veszteség, hiszen az otthonról hozott fura babszemeket tartotta benne. Öt darab fehér színű, alig kivehető érhálóval átszőtt termés. Vészjóslóan lüktet és enyhe meleget áraszt. Beléjük fektette minden bizalmát, terveit, az egész eljövendő életét. Dicső felemelkedést.. A szolgálójánál lévő virágmagokkal együtt elülteti őket és életet lehel beléjük. Átkozott növényeit vérrel fogja öntözni, hogy kihajtsanak és undorító virágba boruljanak. Termésüket lefölözi, ismét előállítja a Fekete Vér elixírt amiből hatalomra és pénzre tesz szert. Készítménye elterjed egész Atheniorban, bódulatot és kéjt hozva szegénynegyed sikátoraiba és a kikötő késdobálóiba ugyanúgy, mint a gazdag kereskedők kúriáiba. Mámorban született édesded álom.. most semmivé lett.
Cifra káromkodás szakad fel a tüdejéből és valami démoni nyögés kíséretében hátrahajtja fejét. Puff-puff-puff.. Tarkóját egymásután többször nekiüti a falnak. A kitörés után izmai elernyednek, felkacag. Baritonja másodpercekre betölti az áporodott levegőt, aztán ahogy kifogy a szuszból némán zihál tovább. Eltart pár másodpercig amíg nyugalmat erőltet magára és ismét szalonképes lesz - a fülében zúgó vértől saját hangját tompának és idegennek hallja. Megtörve, zavartan mosolyog mint aki már mindennel leszámolt. A helyiséget is jobban szemügyre veszi, valami szöget is üt a fejében, de egyelőre elhessegeti a gondolatot.
Rev `bókjára` újabb köhögési roham kapja el.*
- Hmm.. sose mondtál még ilyen szépet nekem.
*Rendezi a vonásait és vállat von.*
- Mindig otthonosan mozogtam a káoszban..
*Kiváltképpen ha merő szórakozásból vagy aljas érdekből ő maga teremti. Egykor úgy rángathatta áldozatait ahogy bábmester a lélektelen kellékeket. Bizsergető érzés, imád a zavarosban halászni.
A veszteség ellenére próbál könnyed hangot erőltetni magára, nem sok sikerrel.*
- `Tündekerék` vagy mifenének hívják magukat. De legalább ínycsiklandozó a húsuk! Porhanyós és szaftos. Az egyik kalmár fű alatt árusítja, de pár hete már eltűnt a standja.
*Arcvonását kulináris élvezetektől megfosztottak világfájdalma bitorolja és valóban bosszantja az árus felszívódása.
Keze néhány végtelennek tűnő másodpercig a levegőben időzik, de Revyvril nem volna szíves.. Mocorogva, nyögve és horkantva irányba pozicionálja magát és bal vállát a falnak támasztva nehézkesen felegyenesedik - jelenleg egy korcsolyás medve is biztosabban mozog a tükörjégen mint ő a szilárd talajon. Megtántorodik, s csupán azért marad talpon mert egyik alkarját még időben hozzátapasztja a falra.*
- Lám.. Sose becsüld le a kitartásomat.
*Veti oda a nőnek a kelleténél mogorvábban. A félhomály jótékonyan takarja vértelen ajkaira kiülő hetyke félmosolyt, így csupán hanghordozása adhat támponton lelkiállapotáról. Eltaszítja magát és némán, a törmelék között lavírozva indul a szoba sötétebb tájéka felé. Ha igaz a sejtése, az a romos szekrény ott nem lesz üres.. Nemsokára karistolást hallhat a fél-elf, mintha kihúzott volna egy fiókot. Rövid matatás, zizegés és apró ütődések után fény kél a szobában. Égő gyertyával a kezében fordul meg, hunyorognia kell a hirtelen világosságtól.*
- Légy üdvözölve pazar hajlékomban.
*A megnövekedett fényforrásban jobban kivehető a beltér, s nem marad titokban a pokrócokból összehordott fészek amit ágynak használ. Patkányürüléken, lécdarabokon, összegyűrt papírgalacsinokon és maréknyi vakolaton átsétálva átsétálva a gyertyát leteszi a szoba egyetlen asztalára és felfordít két elborult széket.*
- Foglalj helyet. Valami ennivalót? Italt?
*Hátat fordít a félvérnek és jó házigazdához illően visszasündörög a szekrényhez, hogy előkerítsen valami harapnivalót. Kell még lennie száraz kenyérnek, hagymának, félig löttyedt paradicsomnak és egy kis sajtnak valahol.*
- Rev.. Rev! REV! REV!
*Egyre hangosabban ismétli a nevet, cicceg hozzá és közben oldalra néz. A padlót vizslatja, mintha ott keresné `Revet`.*

778. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-29 04:53:38
 ÚJ
>Nara Ronx avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

*Dudorászva, táncikálva érkezik a főtér felől. Amikor már egy kicsivel beljebb ér és teljesen körülveszi a szegénynegyed látképe, kissé lelankad a lelkesedése, és lelassít körülnézni. Jól ismeri a sötét sikátorokat, ha anyjával ilyen helyen jártak, mindig egy eldugott kis utca volt a cél. Szinte kedve támad besétálni a legközelebbibe, harapni egy falatkát az árnyékok nyújtotta otthon süteményéből. Meg is áll, és bámul egy darabig befelé a sötétbe. Egy pillanatra lehunyja szemeit, aztán jön egy villanás, ahogy egy ismerős, fehér kéz villan elő a sötétből, hogy az ő kezére csattanva berántsa őt az árnyékok mélyére. A rémülettől összerezzenve nyitja ki szemét még mindig a sikátor előtt állva. Hátrébb lép. Aztán még egyet.*
~Soha többé...~
*Mély levegőt vesz a csípős téli levegőből, aztán újra elvigyorodik, és folytatja az útját úgy, ahogy jött. Vidáman táncikálva a szegénynegyed utcáin tovább.
Még mindig vigyorogva táncikál végig az utcákon, a szegénynegyedben ritkaság ez a látvány. Nem érdekli ki mit gondol róla, neki jó kedve van, jó kedve kell hogy legyen, és kész.*
- Legyen szép napja!
*Köszönti hangosan az idősödő koldust akinek a kezébe nyom egy aranyat. Szélesebbre húzza mosolyát, aztán megy is tovább, folytatva a dudorászást. Az itt lakó gyerekeknek nem is kell több, hátha van még ott ahonnan ez jött. Vagy ha nincs, legalább talán rájuk is átragad a vidámság. Egy kisebb gyereksereg csődül köréje, lehetnek úgy hatan-heten, nagyjából 7 és 13 között. Próbálják utánozni a dudorászást, ahogy körbeugrálják menet közben. Az egyik még ahhoz is elég bátor, hogy a kezét megfogja, és csatlakozzon a tánchoz. Nem telik sok időbe, és szinte már körtáncot járnak a szegénynegyed kellős közepén, hangosan dalolászva, nevetgélve. De csak nem kerül elő az arany. Még csak reggel van, és már két jó tett is megvolt, neki is végesek a zsebei. Nem osztogathatja szét csak úgy mindenét... Hiába a jókedv, enni azért kell, és ezt a gyerekek is nagyon jól tudják. Egy bolond fiatal nőcskének könnyen elterelik a figyelmét, pláne ennyien, és ugrándozás közben már ki is szemelték a kabát belső zsebét ahonnan a csörgedezés kihallatszik. Egyik itt, másik ott kapaszkodik bele miközben nevetgélve táncikálnak, forgolódnak, és egy adandó pillanatban a legidősebb fiú nem bír már tovább várni, a tettek mezejére lép. Ahogy ellibben a kabát, már nyúl is be a zsebbe hogy gyorsan kicsenjen onnan amennyit csak talál. Szegény gyereknek még pislogni sincs ideje, máris a földön találja magát, feje sajog a becsapódástól. Nara egyik keze a fiú csuklóján amivel a kabátjába nyúlt, másik keze a gyerek torkát szorítja a földhöz, a többi apróság sikoltozva rebben széjjel, hamar eltűnnek valamerre. A lány fejéről a hirtelen mozdulattól hátracsúszott a csuklya. Szigorú, gyilkos szemek fúrnak a kisfiú lelkébe, aki fulladozva nézi végig ahogy Nara két, végtelen levegőt vesz. Neki végtelennek tűnik... Már homályosan látja a lány arcán a változást. Már szinte mindegy is mi lesz, csak ne lássa többé ezt a képet. Ahogy még összébb húzza a szemöldökét, ahogy szűkebbre csukódnak a szemek, felhúzódik a száj... Érzi hogy most fogja még erősebbre szűkíteni a szorítást, még jobban ránehezedni súlyával a torkára. És tényleg ez a lány terve, ha ez a hirtelen impulzus egyáltalán tervnek nevezhető. De mégsem ez történik.*
~Nara!~
*Ordítja magának a fejében. A kéz enged, a gyermek köhögve kapkod a levegő után. Nara rémülten pattan fel és lép hátrébb, jobbjával remegve a szája elé kap. Már könnyes szemmel néz körül, a többi gyerek sehol, szerencsére csak egy-két koldus figyeli az eseményeket, városőrnek egyelőre nincs nyoma. Felkapja a fejére a csuklyát, közben vet egy pillantást a gyerekre, aki még mindig a földön próbálja összeszedni magát. Zavarodottan fordul el és indul el szaladva, haza ahová ő való, a sikátorok közé. A kabátja csakúgy lobog, miközben fut ahogy a lába bírja, nem ismeri a várost, nem is tudja, hogy a templom felé.*

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.29 13:26:11, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.

777. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-29 00:38:50
 ÚJ
>Ellira Ineriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

* Apró boldogsághullám remegteti meg bensőjét, mikor Volaryon láthatóan megfontolja az istálló készítésének ötletét. Persze valószínűleg még időbe telik, hogy készen legyen, de azután bármikor találhat ürügyet, ha egy kis nyugalomra vágyik.
Miután azonban a szavak furcsa megfogalmazásban csúsznak ki a száján, zavara hamar elfeledteti az istálló képét. Némi burkolt célja természetesen volt a felajánlásnak, bár magát a kérdést sokkal méltóságteljesebben szerette volna feltenni. Ellira úgy gondolja, hogy a kedvességért cserébe bizalmat kaphat és nem is csalódik nagyot, hiszen Volaryon hangja mintha kevésbé arrogánsan csengene. A sötételf mosolyát szerencsére nem látja, mert az csak még több színt varázsolna, a már így is meggypiros színben pompázó, orcájára. Csendesen hallgatja a másik válaszát és kicsit megkönnyebbül, hogy Volaryon a lánccal és a megkötözéssel lezártnak tekinti a büntetést. Titkon félt tőle, hogy esetleg valami rosszabb is várhat a kislányra...*
- Nem mondtam, hogy kegyetlen vagy... csak... ez nagyobb részben az én hibám. Én hitettem el vele, hogy nem bánnád.* Visszakozik halkan ejtve a szavakat. Nem szándékozik vitát indítani, mert valamilyen módon úgyis ő maradna alul. Talán már így is kicsit túllőtt a célon.*
- Azért reggelit kaphat... Igaz? Szívesen viszek neki, mielőtt elviszem a lovakat.* Tekintetét ezúttal nem fordítja el, hanem kutatóan fúrja pillantását a zöld szempárba.
Finoman bólint a tanítás ötletére, bár ismeretei elég hiányosak a varrást és a hímzést illetően. Kötni is csak azért tud, mert a nagymamája egy nemesi családnál szolgált valamikor és sok dolgot megtanult ott, amit továbbadott unokáinak is. Ilyen dolog volt az alapvető etikett is, de Ellirát túlzottan nem foglalták le ezek a dolgok. Erről viszont egyelőre mélyen hallgat. ~ Csak nem lehet annyira nehéz. ~
Azonban gondolataiból hamar visszarántja a visszatérő Volaryon látványa. Tekintete a kis erszénykére tapad és egy pillanatra megmerevedik, ahogy a tegnapi nap eseményei megrohanják elméjét. Komoly erőfeszítésébe kerül, hogy a nyugalom maszkját magán tartsa és elvegye a csilingelő aranyakkal teli szütyőt. Csak az nyújt neki egy kis vigaszt, hogy ezt a pénzt Niára fogja költeni. ~ Igen, elköltöm az egészet. ~ Talán egy leheletnyi gúnnyal biccent, de Volaryon szavait szó nélkül hagyja. Sietős léptekkel a konyhába oson, hogy köpenyét felvegye, majd Volaryonra ügyet sem vetve, kinyitja a bejárati ajtót és kilép a szikrázó napsütésbe.*

A hozzászólás írója (Ellira Ineriss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.29 00:41:32

776. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-28 23:35:05
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Kezét összefonja a mellkasa előtt, úgy hallgatja Ellira szavait. Van abban valami irritáló, hogy nem néz rá, miközben beszél, de szó nélkül hagyja, csak az idejét rabolná, ha leállna ilyen apróságokon kötekedni.*
-Majd megnézem, mit lehet azzal a szemétkupaccal kezdeni.
*Bólint lassan a beálló szünetben, talán tényleg nem utolsó ötlet, hogy lovát itt tartsa a közvetlen közelben. Még az is megoldódni látszik, hogy ő nem ért annyira hozzájuk, hiszen Ellira eddig mindig ügyesen megoldotta a hátasokkal kapcsolatos feladatokat. Még nem nyert felőle teljes bizonyosságot, de azt gyanítja, hogy a nő esetleg jártas lehet ezen a téren.
Az engedélykérésre szintén bólint, miért is ne? Ma sokkal biztosabb benne, hogy Ellira nem fog megszökni, addig biztosan nem, amíg ezzel Nia épségét kockáztatná. Ellenben a következő felajánlás váratlanul éri, szemöldökei meglepve emelkednek meg, mielőtt halványan elmosolyodna. Nofene... Talán mégsem sikerült tegnap este halálra rémítenie az embernőt? Érdekes... Előbb az a tény, hogy nem ölte meg, amikor tehette volna, most pedig ez, hogy önként felajánlja, hogy ápolgatja, ha úgy hozná a helyzet. Tényleg érthetetlen, hogy mi játszódik le benne.*
-Meg kell tanulnia, hogy nem mehet a gazdája szava ellen. Megmondtam neki, hogy szobafogságban van, ennek ellenére elment veled. A szökésért nem fogom büntetni, mert arról nem tudott, de az engedetlenséget nem hagyom figyelmen kívül.
*Vált át arca komorabbra. Ennek a kérésnek nem fog eleget tenni, a lánykának tanulnia kell az esetből, hogy többet ne fordulhasson elő.*
-A szülők is büntetéssel nevelik a gyerekeiket, nem értem, én miért vagyok azért kegyetlenebb, mert nádpálca helyett mozgáskorlátozással büntetem. Inkább verjem, ahogy a felszínieknél szokás? Sosem foglak titeket megérteni.
*Ingatja a fejét. A nevelés része az is, hogy a rossz cselekedetek következményekkel járnak, büntetéssel, még a normális családokban is. Miért éppen ő, egy rabszolgatartó legyen elnéző a kihágásokért? Nem lesz, Niának a szobájában kell maradnia.*
-Egyedül nem lesz, amiatt nem kell aggódnod, te leszel a társasága. Tanítani kell, terveim vannak vele a jövőre nézve. Azt akarom, hogy tőled tanulja meg a különböző kézimunkákat. Varrás, kötés, hímzés, mindent, ami csak létezik. Szóval ha jössz vissza, a piacon vegyél mindent, ami kellhet ezekhez.
*Osztja meg a terveit, majd az emeltre indul, elvégre pénz nélkül mégsem küldheti el a nőt vásárolni. A tegnapi erszény, amit Ellira hagyott is, pont jó lesz, annyi aranynak elégnek kell lennie.*
-Bízni akarok abban, hogy nem csinálsz ostobaságot.
*Teszi a nő kezébe az aranyakat. Ostoba volna? Nem, csak bízik benne erősen, hogy Nia az aduász, ami az ő kezében van.*

775. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-28 20:11:04
 ÚJ
>Lilianah Cross avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Szelíd

//Elrabolva – Elhagyva//

*Bólint egyet, hiszen igen, szeretné tudni az igazat. Ám a következőkre nem készült fel, sem idegileg, sem érzelmileg. Sokkolja a kitörés, hogy valóban volt férfiakkal, hogy néha fizettek is egy-egy légyottért. Férfiakkal. Meredten bámul Kedvese szemébe s már könnyeivel küszköd, de tartja oly annyira magát, hogy ne sírja el magát. S hiába a kedves közeledés, ha kitépi magát kezeiből, egyúttal kitépve szívét is. Talán ez a reakció jobban sokkolta, mint az elhangzottak. Vagy talán mégsem?
Lélegzetvételnyi időt sem hagyva folytatja múltja felfedését. Észveszejtően fájdalmas minden egyes kiköpött szó. Csak néz rá kétségbeesett tekintettel, miben ott csillog a tiszta könny. Közelebb lép felé Kedvese de nem mozdul, nem mer mozdulni. Szóra emeli ajkát de nem várja meg a választ, ostromolja tovább lelkét.*
~Ostoba vagy Lili! Nagyon ostoba! Ez a kíváncsiságod eredménye!
*Tűri, tűri a fröcskölő szavakat s mikor elmondja, hogy általában ő volt alul, nem bírja állni a fekete égető szempárt, lesüti szemét s a falnak dől. Nyel egy nagyot.*
~Ez… ez rettenetes! Ez…~
*Már gondolatai is cserbenhagyják, nem csak a szavak. Torkában hatalmas gombóc, mi nem hagyja, hogy megszólaljon, csak bólogatni tud. Tudna, ha megvárta volna a reakcióját. Kedvese is elviharzik mellőle. Egyedül maradt. Szótlanul, némán tűrve eme információ hullámot, nem is sejtve, hogy ez lesz a vége. S mikor ténylegesen ráeszmél, hogy végül egyedül maradt meggyötört lélekkel, térdre rogyva sírva fakad. Forró könnyek áztatják keserű arcát, mik a padlóra hullva örök magányba vesznek. Kezét a földre támasztja.*
~Most megkaptad Lili a válaszokat! Ostoba! Miért? Miért is kérdeztem rá? Miért nem hagytam a fenébe az egészet?! S lásd elvesztetted Őt! Ismét s talán örökre! Nem! Nem!~
- Kean! Kérlek ne hagyj itt! Kean! Maradj velem! Meghalok nélküled! Én… szeretlek, mindezek után is. Ne… ne hagyj el!
*Suttogja maga elé a szavakat, zilálva, hiszen alig kap levegőt. Fojtogatja a némaság keze, mi torka köré csavarodik, könnyei szakadatlanul potyognak ezer halált halva. Akár csak ő. Ez a kín, ez a hasogató érzés a mellkasba, hiszen Kean elvitte a szívét s most csak egy üres lyuk tátong helyén.*
- KEAN! KEAN!!!
*S torka szakadtából üvölti Kedvese nevét, beleadva minden kínszenvedést, minden fájdalmat mi eddig felgyülemlett benne. Összeszedi magát oly annyira, hogy fel tudjon állni. Remegnek a lábai, de a falnak támaszkodva görnyedt testtel felsétál a lépcsőkön. Kiér a sikátorba s könynes szemekkel körbe néz. Keannek hűlt helye.*
~Hát tényleg elhagyott! Ismét! S talán örökre!~
- KEAAN!
*Kiabálja kétségbeesetten remélve, hogy választ kap valahonnan. Közben apró léptekkel halad kifelé a sikátorból. Minél messzebbre ettől a helytől. Pár lépés után azonban cserben hagyja a lába, ám nem esik el, megtámaszkodik a falba. Dörzsöli szemét, hogy lásson is valamit merre halad.*
-Szerelmem! nélküled semmi vagyok! Gyere vissza!
*Suttogja maga elé a szavakat, de tudja, hogy nem hallja keserű de szerető szavait. Lehunyja szemét, érzi, hogy a magány öleli testét, csak a szellő simítja arcát, csak könnyei csókolják ajkát.*
~Nem akartalak bántani s mégis megtettem! Az én hibám! Nem kellett volna feszegetnem a határokat! De csak hogy tudd, még ha nem is hallod szavam, én várni fogok Rád! Csak reménykedek abban, hogy egy szép napon visszatalálsz hozzám, hogy visszahozod szívem.~
*Sóhajt*
~Pedig annyi mindent elterveztem már. Egy szép ház a tisztáson, esküvő, család. Hiszem, hogy ezek után is boldogok lehetünk, csak... gyere vissza hozzám!~
- Szeretlek Kean Diamit!

774. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-28 18:58:13
 ÚJ
>Kean Diamit avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Elrabolva//

*Szemöldöke megrándul, ahogy Den a cimborájának nevezi, le sem tagadhatná, hogy mennyire váratlanul éri ez a fajta gesztus. Összezavarodik, nem érti ezt a hirtelen meghunyászkodást, és ha lehet, ez csak még tovább korbácsolja lelkében a lángokat. Gúnyolódik? Játszik velük? Amilyen perverz állat, biztos, hogy csak azt teszi, épp ezért egy pillanatig sem veszi komolyan a szavait.*
-Fogd be a pofád.
*Csak ennyi a válasza, tekintete is csak akkor villan a mellé lépőre, mikor az inti, hogy vigyázzon a kedvesére. Ismét gúnyolódik... Nem is várt volna többet egy ilyen alaktól, így erre már nem is reagál, csak azt várja, hogy a mélységi eltűnjön végre.
Kettesben maradnak, Lili pedig közelebb óvakodik, előbb a kezét fogja meg, majd átöleli, közben pedig a múltjáról faggatja. Kean lassan fordítja felé a fejét, arca merev az elfojtott indulattól, ajkait a harag préseli össze, szemében pedig vad tűz lobog.*
-Az igazat akarod? Igen! Voltam férfiakkal. Olyanokkal is, akik fizettek és olyanokkal is, akik csak egyszerűen nekem tetszettek meg.
*Sziszegi dühösen, kitépi magát a nő karjaiból és elhátrál pár lépést, onnan mered rá felbőszülve.*
-Igen, képzeld el, volt olyan időszak az életemben, hogy nem csak a női testek látványa hozott izgalomba, hanem egy férfié is. Nos, undorodsz már tőlem eléggé?
*Kegyetlen vigyorra húzza ajkait, miközben közelebb lép, de közeledésében nincs semmi kedves, inkább csak kihívó és fenyegető.*
-Vagy még nem? Akkor elárulok neked még valamit, kedvesem. Nem mindig én voltam felül, ő, nagyon nem. Legtöbb esetben én voltam a befogadó fél. Nos, akarsz még többet hallani a múltamról? Hogy miképp elégítettem ki egyszerre a férjet és a feleséget? Hogy hány nő és férfi fordult meg az ágyamban? Elárulhatom: számolni sem tudom, annyi. És nem is mindig fizettek érte, néha csak pár információmorzsa kellett szeretett klánvezérünknek, én pedig, a hímringyó, a selyemfiú, mindig készséggel ugrottam. Azt már ne is említsem, hogy hány ember gyilkoltam meg... Nos, elégedett vagy már, kedvesem?
*Az utolsó szót szinte már csak köpi, tekintete egy pillanatra sem ereszti a nőét. Ezt akarta hallani? Az ő szájából akarta hallani, hogy mennyire mocskos és undorító életet élt? Most megkapta.
Nem vár semmiféle választ, megfordul és kivágtat az ajtón. Igaz, hogy a kondíciója nem a régi, de ettől még könnyedén elveszhet a sikátorok szövedékében, egyedül akar lenni, nem akar a nő arcába nézni. Nem is tudna... Nem véletlenül rejtegetett bizonyos dolgokat, olyan dolgokat, amik miatt ő is megveti saját magát... Most már úgyis mindegy. Alvilági múltja segíti, hogy könnyen vesszen el szem elől, ki tudja, merre jár már, mire Lili egyáltalán észbe kap, hogy Kean felszívódott.*

773. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-28 18:25:07
 ÚJ
>Lilianah Cross avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Szelíd

//Elrabolva//

*Csak hallgat, egy szó sem hagyja el ajkát. Néz maga elé lehajtott fejjel, s vár, türelmesen vár, míg lerendezik maguk között ezt az egészet. Elindul hát felfelé a lépcsőn Den, ám még mielőtt végleg elhagyná a helyszínt, szóra emeli ajkát s felpillant keserű tekintettel rá.*
- Nem fogjuk látni egymást, ezt ígérem.
*Hagyja, hogy elmenjen, hogy aztán kettesben maradjanak Kedvesével. nem tudja mit tegyen. Várjon míg ő kezd bele? Vagy kérdezzen rá? Így is túl sok kellemetlenség érte, de tudni szeretné az igazat. Közelebb lép hozzá s remegő kézzel megfogja kezét. Kinyitja résre a száját, hogy sóhajtson egy nagyot. Ezzel készíti fel magát a történetre. Feszülten figyeli a fekete szempárt, a kemény vonalú arcát. Soha sem látta még ilyen állapotban, így próbál óvatosan rákérdezni. Túl nagy a csend, mi feszélyezteti állapotát. Megköszörüli a torkát s vékony, halk hangon megszólal.*
- Kérlek… mondd el az… az igazat! Kérlek!
*Óvatosan átöleli, így próbálja nyugtatni, hogy nem kell félnie, nyugodtan elmondhatja gondolatait. Bár még mindig fáj a gyomra, mire Den erős ütést mért, bár ez kevésbé fog fájni, mint az elhangzó néma szavak, mit eddig a homály fedett.*
-Csak nyugodtan Kedvesem, nem foglak bántani ezért. Nem foglak elhagyni, hiszen megígértem neked oly’ sokszor.
*Ha engedi, az álla csúcsára lehel egy apróbb puszit s fejét a mellkasára helyezi. Hallgatja heves szívverését.*
~A fájdalom dobbanása, a felszakadt sebek kiáltása, szótlan tombolás, mi szétfeszíti mellkasát. Hadd segítsek! Engedd, hogy begyógyítsam megfáradt lelked, hadd legyek támaszod nehéz pillanatokban, szólj s meghallgatlak, engedd hogy szeresselek, még így is, ha bűnös vagy!~
*Bár ezeket a gondolatokat el tudná mondani, bárcsak hallaná a szívem muzsikáját, hogy csak neki szól a dal.*

772. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-28 17:52:18
 ÚJ
>Aiya Rei avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//éjszaka//

*Akárhogy ajánlja magát, adja, nyújtja harmóniára, az a leírhatatlan feszültség nem óhajt távozni. Ott zsörtölődik, hümmög hűs-gunyoros rosszakaróként, májfoltos kezét a fuvolás mellkasában tartva, hogy ujjai szorításában ne leljen ütemére a szíve. A ritmusából kiszakított szív pedig erőtlen, könnyedén lesz véres áldozat alattommal habarcsolt oltáron.
Kapaszkodói kérészéletűek, de tartja magát, míg valami tompán zsibongó érzet el nem kezdi terjeszteni uralmát rajta.
A mélységi közelebb húzódik, csókra vonja őt. Zavarodott bénultságba feszül... vagy ernyed... még azt sem tudná megmondani. Csak a szíve dobog olyan szapora hévvel, hogy a torkába gyűlik a lüktetés. Reszket. Tőle. Érte.
Fagyos borzongás és áradó forróság kel furcsa keringőre a bőre alatt. A másodpercek körmei csikorognak a megállj hátán. Kapaszkodnak, mintha szakadékba torkolló völgy ormán vinné őket a lendület. Régi, mélyre ásott, egymásba zárt titokdobozkák vasalata reped meg egyszerre, s párállik elő legmélyükről egy érzés, mely ott csügg az úr ajkain. Elérhetetlen, sosem nyíló szirmok csodája. Szentég és szentségtörés felfoghatatlan násza. Káromlás-e egy istent húsában imádni?
Gyalázat. Gyarló gyengeségét oly sokszor zavarta, zárta el magától. Vezeklés és alázat jármában zsolozsmázta a kötelesség imáját, csak hogy ne hallja azt a suttogást, mely cseperedvén egyre közelebb furakodott hozzá. Más láncok voltak azok, másfajta volt az is, akihez kötötték, de kit tulajdonként tartanak számon, annak hűsége nem tehet különbséget. Meglehet, ennek okán talált utat magának ez az érzés, mely ezúttal tápot lel magának.
Első szerelmek félénk, szégyentől rebbenő bizsergése. Lányregények torz, emberbőrbe kötött rémálma. Keblére szorított hozsannaként őrizte. Most nem tudná tagadni... pedig kellene. Az Úr az ő bálványa, akiért a vérét hullatja, akiért elereszti az életet, ha úgy kívánja, akinek lába nyomába lépni is kegy, akiért megnyomorodni is tisztesség.
Érinti. Megérinti. Az Úr az ajkát óhajtja... az ő méltatlan ajkait.
Nem helyes. Ez nem helyes, tiltakozik szolga vére, s fúl hallgatásba épp szolgai természete miatt. Hunyt pillái alatt pír bontakozik a sápadt orcán. Bizonytalanul nyílnak el a halovány ajkak, s a pillanatban, amikor az a hihetetlenül lágy érintés hozzájuk forr... megsemmisül. Széthull a világa, örökérvényű törvények jelentéktelen tükröződése játszik a lassú lebegésben sodródó szilánkokon. Képtelen alakzatokba csavarodnak a határok és a realitás. Mindenen eluralkodik ez a könnyed, egyszersmind mindenható érzés.
A fuvolás vékony ujjai bizonytalanul emelkednek, hogy támaszt, kapaszkodót, közelséget leljenek a hím karján, de nem tudja, egyáltalán érintheti-e kéretlenül. Így megáll inkább a mozdulat esetlenül a levegőben. Csak akkor mozdul tovább, mikor pillanatnyi szünet után újabb csók kíván helyet. Kesztyűs kéz fut a tincsei közé, s ezzel együtt fordul át a menny a délkörön, s temeti maga alá ezt a szűzi álmot. Darabjai éles szélű szakadékon át hullnak a pokolba.
A kéz kitámaszt, de eltolni nem próbálja a másikat. Hirtelen mállik le a csoda a pillanatról, mint az oszló hús a csontról. És nem tágít... mert a csók kitart. Hideggel futja át a fuvolás testét egy leírhatatlan érzés. Megérzés... Emlék? Görcsös mutatóujját vádlón mereszti az ébenbőrű szörnyeteg felé valami velőig karmoló deja vu. A rettegés nekifeszül karámjának és vad tébollyal készül kitörni. Mintha a csók előtti pillanatok görcsösen kapaszkodó fogását keresné, próbálná megállítani ezt a borzalom felé robogó létet. Elméjében kibomlik a kép, ahol tettet tett követ. Szakadó szövet hangja, száraz, hűvös bőr izzadó tenyere, körmei alatt...
Leszegi a tekintetét, amikor az Úr végre föloldozza. A gyakorlatiasan tényszerű eligazítás egyszerre üdvös és megszégyenítő. Nem akar arról beszélni, mi volt ez. Nem akar gondolni se rá.
Pillantása felkapaszkodik a tiltott terem ajtajáig. Nem szegülne szembe gazdája utasításával, de akkor is megmoccan a késztetés, a sugallat: ott a válasz, ott a megoldás... az az ajtó visz a sötétség előtti világba.
Csak bólint engedelmesen. Kellemetlen szorongássá érik a tiltás, mikor az Úr hozzáteszi, egyedül hagyja egy napra. Bármennyire is tudatában van, hogy okkal tarthat ettől az új gazdától, a szabadság gondolata jobban megrémíti. Gleccserfényű szemei gyámoltalanul rebben a hímre. Aztán szégyenkezve visszahúzza önkéntelenül megkapaszkodó kezét is.*
- Úgy lesz, ahogy kívánod *mondja, s már érzi, ahogy ez a gyarló test kezd elnehezülni. Sejtette, hogy nem marad soká hallgatólagos a szervezetében az a furcsa keverék. Gyorsan hat a szer. Épp csak összekucorodik a szófán, s magára húzza a köpenyét, a sarkokból, a bútorok alól előkúszik a sötétség, sűrű, fekete sziruppá gyűlik és lassan mindent elnyel.*

*Az éhség nem a legkellemesebb ébresztő. Pedig ő most arra ébred, hogy szinte rosszul van az éhségtől. Szédül és émelyeg. Talán az a kotyvalék is közrejátszik, de annyi bizonyos, hogy tovább már nemigen odázhatja, hogy egyék valamit.
Kissé tántorgó léptekkel indul meg, de aztán inkább visszavonul a szófa ismerős közelébe. Körbeszalad a tekintete a gyér fényben. Nem akar itt maradni... egyedül.
Nagyot, keserűt, szárazat nyel. Nyomasztó csend van. Körülnézhetne, de nem akaródzik eltávolodni a testmelegét őrző bútordarab közeléből. Léptei mégis megindulnak. Afelé az ajtó felé húzzák. Valószínűtlenül hidegnek hat a kilincs a tenyere alatt. Könnyen, hang nélkül hagyja magát lenyomni. Mintha kísértésre olajozták volna. Résnyire nyílik a vasalt pántokon forduló engedetlenség. Csend.
Óvatosan zárja vissza az ajtót. Szorosra húzza magán a köpenyt, aminek eredményeképp fájdalmasat sajdul sebes keze. Lehet, hogy meg kellene nézetnie valakivel. Hangosat, sürgetőt kordul a gyomra. Kénytelen tudomásul venni, hogy a muszáj nagy úr. Felvesz hát egy pislákoló lámpást. Keze már érte nyúlva arrébb billent egy bársonyszütyőt. Fémes csörrenéssel dőlnek le benne az egyensúlyukat vesztett érmék. Magához veszi azt is. Bizonyára neki készítették oda, de igyekszik majd mértékkel költeni belőle.
Ahogy kilép az ajtón, úgy szalad a lépcső tetejéig, mintha parázzsal szórták volna fel a követ.
Kihasználja az időt. Harmadikat kondulja a harang, épp fertályórával éjfél előtt, mikor visszaér. A kezén friss, fehér kötés van. Hiába csak gyolcsot kért, a patikárius segédje addig nem engedte el, míg be nem kenhette valami fertőtlenítő kenőccsel, ami (elmondása alapján) még a dédapja receptje szerint készült.
A fogadóban evett és meg is mosdott. Vett magának egy váltás ruhát, egy cipót, néhány almát és egy kis szárított húst, nagyjából felére csappantva ezzel az erszény tartalmát. Visszafelé sokáig lődörög a nemesnegyedben. Szemügyre veszi a patinás épületeket, az oromzaton vagy a kovácsoltvas kapukon hivalkodó címereket. Persze, ha bárki megszólítaná, már surran is tovább, mint a fürge menyétek.
Ácsorog egy darabig a lépcsőlejáratnál, mire rászánja magát, hogy a fal mellé tett lámpásba világot gyújtson és elinduljon lefelé. Görcsbe rándul a gyomra ettől a helytől, de a Sors úgy rendelte, hogy mostantól ide kell, hogy hazajárjon.*

771. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-28 16:22:20
 ÚJ
>Denawarien Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36

Játékstílus: Szelíd

//Elrabolva//

*Ő csak örömét leli mások haragjában. Még Sely őrületében is képes szikrányi győzelmet lelni, hiába lesz jussa szenvedés. Élvezettel tölti el, ha másokból így fakad ki egy érzelem, legyen az düh, méreg, félelem, vagy maga a halál tudata. Amíg nem kitörő öröm, talán csak az övéhez hasonló őrült öröm, akkor az már elfogadhatatlan. Nem lehet boldogabb nála senki, még Kean sem, ki talált magának nőt. Érthetetlen, hogy miért ragad le egyetlen személynél, amikor régen azt kapott meg, akit csak akart.*
- Egy magamfajta állat...
*Mélázik hangosan a rá aggatott megnevezésen, majd kékjei ismét élesen csillannak Kean felé.*
- Mellesleg, pont hidegen hagy már az egész. Vedd búcsúajándéknak ezt, nem fogok balhét csapni. Cimborák voltunk, és nekem ez még számít valamit.
*Köp a padlóra, csak úgy mellesleg. Sosem szerette, a szót... Barát. A hideg rázza tőle, ha csak átfut elméjén. Vannak fegyvertársak, szolgák, klántársak, de barát... Érthetetlen ez a felszíni kötelék számára, nem világos, hogy puszta érzelmi alapon két személy nem tesz többet, mint... mint barátkozik. Ezért is fogalmaz az enyhébbnek tekinthető szóval.*
- Pedig úgy tűnik, én többet tudok nála. Így avattad be? Hogy nem mondasz el neki mindent? Ennyit ér számodra az igaz szó? Persze, nem hazudtál, mert soha nem is említetted. Szegénynek, talán eszébe se jutott volna... Lehet, megjelenésem nem volt véletlen?
*Ájtatos képpel, s torz vigyorral szemlél, majd rázza fejét. Ám megakad a mozdulat felénél, mikor is Lili szavait hallja. Majd Kean tesz rá egy lapáttal és részéről, mintha le akarná zárni.*
- Rendben, megértem. Az én játékaim, a te játékaid... Egyszer még úgyis találkozunk. És hidd el, a vigyorom ennél már csak szélesebb lesz.
*Villantja is, majd továbbra is feszült izmokkal elindul páros felé. Léptei baljósak, ám ha nem áll egyikük se útjába, akkor távozik az ajtón keresztül, mint ahogy azt Kean is kérte.*
- Őt nem fogom többet elkapni, ezt megmondhatom. De Kean...
*És itt visszafordul, mintha teljesen más volna. Az a régi Den, aki Kean társa volt a klánban, akivel együtt ittak. Szavait szinte csak súgja, de mindketten jól hallhatják.*
- Vigyázz rá. És kisasszony... A magam érdekében, remélem nem látjuk egymást.
*Azzal hátrább lép egyet, úrhoz méltón hajol meg, majd csuklyáját ismét fejére vetve indul el. Ha a pár közben nem akasztotta meg cselekvéssel, vagy beszédében, esetleg retorziókra kényszerítik, még ha csupán szavakban is, csak azok elvégezte után távozik. De mindenképpen elvész a sikátorok között, el a sötét utcákon... El Lili és Kean világából...*

770. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-28 15:02:05
 ÚJ
>Razeln Archel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Szeme sarkából pillant le a szavakkal dobálózóra, de ez a stílus már egy árnyalatnyival impozánsabb szemében, mint első ízre volt.. fellelhető benne az általa kedvelt sémák egyike. Nem pazarol rá szóvirágokat, hallgatása felér egy bólintással, egy tetszőleges válasszal, ami kecsegtetően csenghet vissza a nőstény hallójáratában, ahelyett, hogy egy neki nemtetszővel szolgálna... A kétes biztonságú környéken ellenben már nem kell olyan sokáig tivornyázniuk az éji mediánt hátuk mögött hagyva, lépteik egyre közelebb viszik őket a célhoz és az idő is gyorsabban telik a csipkelődéssel, ami épp oldalát vette célba az imént. Finoman ívelődik a hófehér szemöldök és érdeklődve parázslanak zsarátnokai a kérdés hallatán. Nocsak...*
- Hol számít ez kérdésnek...? -*egyértelmű válasszal szolgál hanghordozásával és az arcán farkasvigyorba forduló vonásokkal. Ösztönlény, nincsen elsődlegesebb az ő igényeinél, csak egyetlen dolog számít - ő. A városban sehol sem lelt húga perdöntő helyzetbe hozhatná, a másodperc töredékéig elgondolkodtatná, ha nyíltan rákérdeznének a sorrendre, ám Helioh nincs itt. Egyik zegzugában sem a városnak, de a körülötte lévő berkek sem rejtik a pókhálós boszorkát.
A szennyvíztől tocsogó, általa közkedvelt utcák egyikén sem látta, hozzá hasonló jelenést sem csíptek el tükrei, hiába kereste. Jelenlegi útvonalukat is többször bejárta már, a kihasználatlan munkaerőt, kik pár aranyért cserébe ugranak.. ezek a semmirekellők se lelték nyomát. Ujjai finoman dobolnak a fűző oldalán, míg odaérnek és nem biztosítja a következő útját a rongyos gúnyába bújtnak. Előre engedi a nőstényt és koránt sem zavartatva magát mustrálja az előtte lépdelő látványát.. a ruha csak sejtetni engedi a pontos vonalakat, a maradékot rábízza fantáziájára. Nem halad szorosan mögötte, oda lenne a szemmagasságból fakadó kényelem...
Fordított példája a kívül gyönyörűen pirosló, belül rothadó almának. Romlott, koszos környék, ahol a lepra, különféle kórságok talán mozgó matériák is lehetnének. A szoba ellenben kellemes, jól berendezett, ugyanakkor nincsen tele felesleges kacatokkal, amik csak a csicsa istenségét szolgálná. Kisebb fáklyák a falon, könyvek a polcokon, nagyobb szekrény, lényegében minden meglelhető, mi egy átlag polgár tulajdonában állni szokott. Kényelmes lak, többre nincs szüksége. Két ajtó nyílik a látszólag kisebb fogadószobának tűnő helyiségből, mindkettő zárva van.*
- Szóval hamarosan kiderül.. azt hiszem letelt az idő. -*lép a másik mögé, hogy bal karjával vonja magához és lapáttenyerét odatapassza csípő szélére, míg jobbja hátulról kap az áll után, emeli feljebb. Nem szorítja, sokkal inkább tartja a madárcsontozatút és kíváncsian várja következő lépését, hogy feltárja szavainak titkát...*

769. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-28 14:29:33
 ÚJ
>Ellira Ineriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

* Még utoljára Niára mosolyog, mielőtt kilépne az ajtón. Ellirát megnyugtatja a tudat, hogy legalább egy élőlény van a házban, aki nem koloncként tekint rá. Ugyanis hamar világossá válik számára, hogy Camilla a háta közepére sem kívánja a jelenlétét. Kicsit összehúzza a szemöldökét a néni morgolódására, melyből az "élősködők" és "hálátlanok" szót tisztán érti, de a vita helyett inkább hagyja, hogy gazdája kiterelgesse a konyhából. Sok ideje lesz még rá, hogy a néni szívét meglágyítsa... Nyugalmas derűjét ez a kis közjáték sem tudja lehervasztani, így eleinte a Volaryonnal való szembenézése is határozottabb a szokottnál. Egy pillanatra elgondolkozik, hogy mivel kezdje, majd tekintetét elszakítva a másikétól, belekezd a felsorolásba.*
- Mivel főznöm nem kell, azzal kezdeném, hogy a lovakat visszaviszem az istállóba. Hosszú utat tettek meg tegnap és biztosan éhesek és szomjasak... Esetleg, ha lesz időd rá, a ház melletti beálló istállónak is átalakítható. Sokat spórolnál vele.* Itt tart egy kis szünetet, de továbbra sem néz Volaryonra. Sokkal könnyebb az egyik sarokban libegő pókhálóra összpontosítani.*
- Van pár holmim, amik a Pegazusban maradtak és szükségem lenne rájuk, úgyhogy visszafelé azokért is be tudnék menni.* Ekkor jön rá, hogy eddig még egy igazi kérdést sem tett fel és ettől a feszültség újra a mellkasára telepszik. Reméli, hogy Volaryon megérti: épp engedélyt kér az elhangzottakra.*
- Mikor visszajöttem, szívesen megnézném a sebeidet is...* Eddigi zavara eltörpül a szavait követő, hirtelen jött felismerésben. Arca lángvörös színbe vált és komoly erőfeszítésébe kerül, hogy ne szaladjon ki az ajtón.*
- Úgy értem, ha szeretnéd.* Ellira biztosra veszi, hogy a sötételf nagyon jól mulat kínlódásán, ezért zavarát leplezni próbálva, inkább témát vált.*
- Megtennéd, hogy Niának viszel egy kis reggelit addig? Biztosan örülne, ha te vinnéd fel neki.* Ekkor végre felemeli a pillantását és szinte könyörögve néz a méregzöld szempárba.*
- Kérlek, ne büntesd a szalaggal és az egyedülléttel. Igazán nem tehet róla, hogy ilyen hiszékeny.* Hangjából továbbra sem tűnik el a kérlelő hangsúly. Más fegyvere már úgysem maradt, ezért a sötételf lovagiasabb énjére próbál hatni. Egy próbát legalábbis megér...*

768. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-28 01:32:57
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Biccentéssel fogadja Nia köszöntését, mivel megbizonyosodik róla, hogy legalább egyikük ébren van, így nem várja végig Ellira eszmélését, hanem távozik a konyhába. Jobb is, ha minél kevesebb időt tölt az embernővel egy légtérben. Bár tényleg megéri inkább Camillát választani?
A házinéni pokrócmodorán ez az éjszaka sem javított, barátságtalanul mordul Volaryon köszöntésére. Nagyjából megbeszélik, hogy mi minden vár még felújításra a ház körül: a tető beázik, a kapu nyikorog, a lépcső még mindig nagyon ingatag, szelel az ablak a szobájában és még az árnyékszéket is ki kell pucolni. Ez utóbbit erős viszolygással fogadja és teljesen biztos benne, hogy ennyire nem fog lealacsonyodni. De hát mire is van neki egy szép, új rabszolgája?
Aki mellesleg pont most lép be és köszönti őket. Volaryon is biccent, miközben valami "jó reggelt" féleséget dörmög az orra alatt, majd Camilla felé fordul, akit láthatóan már Ellira puszta jelenléte is felpaprikázott.*
-Ő Ellira Ineriss, velem fog élni, hogy a házimunkában és a kislány tanításában segédkezzen. Most pedig, ha megbocsájt.
*Nem is szentelve több figyelmet a házinéni szitkozódásaira és fenyegetőzéseire megfordul és az ajtó felé indul, hogy azon kilépve a lépcső aljáig sétáljon. Ha Ellira esetleg lefagyott volna Camilla reakciója miatt, akkor finoman vonja magával őt is, hogy ne ácsorogjon ott tovább, csak tovább rontja a helyzetet.
A lépcső aljában aztán megáll, szembefordul a másikkal, tekintete kérdőn kutatja a nő pillantását.*
-Mondd, figyelek.
*Bár tömör és lényegre törő felszólítás, mégsem hangzik annyira ridegnek vagy utasítónak, bár a közöttük levő kapcsolat fényében lehet, hogy Ellira rosszul fogja értelmezni.*

767. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-28 00:07:30
 ÚJ
>Nia Aluessa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Az éjszaka számára nyugodtan telik, a reggel pedig - úgy dönt - kellemes meglepetést hoz neki Ellira személyében. Megbocsátott neki, hát persze, hogy megbocsátott, a kislány nem képes haragot tartani.
Volaryon szavaira felnyílnak smaragdjai, és csendesen köszön vissza.*
- Jó reggelt. *Bármilyen hihetetlen is, a kicsi igenis szereti Volt, és ragaszkodik hozzá minden szigorúsága ellenére. Nem a félelem tartja a sötételf mellett.
Jön a simítás az arcán, amitől ösztönösen hozzádörgölőzik Ellirához. Ez elég egyértelmű jele lehet annak, hogy nincs harag, de a visszaköszönés is erre utal.*
- Neked is jó reggelt. *Mikor bébicsősze, s újabban sorstársa felül, ő is ülő helyzetbe tornássza magát, lánccsörgés közepette. Ellira a csuklóit említi, és mi tagadás, ő sem szereti a szalagokat, de el kell viselnie.*
- Nem is szabad. Így kell maradnom, amíg Vol le nem veszi őket. De nem fáj, csak zavar.
*magyarázza, és eléggé szánnivaló látványt nyújt az édes kislány nyakában a lánccal és keresztben összekötözött csuklóival. De ő belenyugvással viseli, és ez erőt adhat Ellirának is. Aki, lefelé készül, hogy beszéljen a gazdájukkal, és szerezzen remélhetőleg némi reggelit.*
- Azt megköszönöm. *mosolyodik el a lányka, s még hozzáteszi:*
- Én most az ajtóig se tudok elmenni, és etetned is neked kell majd, mert a kezemet nem tudom használni. *mutatja a csuklóit, bár így is elég egyértelmű volt eddig, hogy nem sok mindent tud csinálni egyedül.
Ellira végül is elindul, Nia pedig követi az ajtóig, de ott a lánc már megfeszül, mielőtt elérhetné az ajtófélfát, így bébicsősze hamar kikerül a látóteréből.
Halk sóhajjal ül vissza az ágyára, s várja, mi fog történni.*

766. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-27 23:04:22
 ÚJ
>Ellira Ineriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

* Ellira szinte azonnal elalszik, de álmai még sokáig kegyetlen keringőt járnak fáradt elméjével. Sokszor felriad, hogy egy pillanattal később meggyőzze magát a valóságról.
~ Egyedül vagyok, csak Nia van mellettem. ~ Rápillant a lágy fénybe vont tincsekre, a kecses kis fülre és máris nyugodtabban veszi a levegőt.
Végül a hajnal közeledtével csendes álomba szederül, ezért Volaryon szavaira nem kel fel azonnal. Egy ideig még kapaszkodik a nyugalom morzsáiba, de a szemhéján átszűrődő fény nem engedi hogy visszaaludjon. Sóhajt egy nagyot és hátrasimít arcából egy kósza tincset mielőtt kinyitná a barna lélektükröket. Most tűnik csak fel neki, hogy Nia milyen szorosan fekszik mellette. Mivel nem emlékszik arra, hogy az éjjel is így aludtak volna, ezért kicsit összevonja a szemöldökét.
~ Megbocsájtott volna? ~ Gondolja reménykedve és óvatosan végigsimít a kislány arcán. Egy félénk, de őszinte mosoly költözik fel arcára, ahogy a kicsire tekint. A reggeli nap barátságos fényében fürödve, minden sokkal vidámabbnak és egyszerűbbnek tűnik.
- Jó reggelt!* Suttogja még mindig mosolyogva, majd felül az ágyon, kicsit megmozgatva elgémberedett tagjait. Megfogadja magában, hogy legközelebb inkább a padlón alszik, a megmacskásodott testrészeket elkerülendő. Ekkor pillantása megakad Nia összekötözött csuklóin és ez le is hervasztja hirtelen jött mosolyát. Természetesen szeretné eloldozni, de nem meri.
Nem szeretné, ha Nia újra megharagudna rá vagy szívtelennek hinné, ezért gondolatait szavakba is önti.*
- Nem merem eloldozni a kezeidet, kicsim... Volaryon miatt.* Némileg ugyan hiányos ez a megfogalmazás, de nem akarja ijesztgetni Niát az esetleges büntetés említésével. Ha csak magára kéne gondolnia, lehet feszegetné rabszolgaságának határait, így viszont inkább elfordítja a pillantását és gondolatait is másfelé próbálja terelgetni.*
- Lemegyek és körülnézek, hátha találok neked egy kis reggelit.* Mondja biztatóan, és ha Nia hagyja, akkor újra megsimogatja a kócos buksit. Lekászálódik az ágyról és talpait a hideg padlóhoz simítja. Bár odakinn szikrázva süt a téli nap, mégsem adja a tőle megszokott meleget.
Kicsit borzongva húzza fel csizmáit, majd a mézet kezébe véve az ajtóhoz siet.
- Nemsokára jövök. ~ Remélem...~
A szobából kilépve, finom illatok csapják meg az orrát. Camilla valószínűleg már a konyhában sürgölődik, hogy a ház lakóinak finom ételt készítsen. Ellira nem akarja megzavarni a nénit munkájában, de muszáj beszélnie Volaryonnal. Sejtése beigazolódik, ahogy a konyhába lépve megpillantja a két alakot.*
- Jó reggelt!* Mondja tétován az ajtóban állva. Nincs meggyőződve róla, hogy ez a legmegfelelőbb mondat ebben a helyzetben, de jobb nem jutott az eszébe.*
- Volaryon, szeretnék pár dolgot kérdezni tőled.* Nem teszi hozzá, hogy négy szem közt, de remélhetőleg a sötételf így is megérti. Semmi kedve Camilla előtt rabszolgaként mutatkozni...*



765. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-27 22:19:46
 ÚJ
>Kean Diamit avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Elrabolva//

*Bele tudna őrülni ebbe a tehetetlen dühbe, amit érez. Itt van ez a pöffeszkedő alak, aki úgy fecsegi el legféltettebb titkait, mintha csak időjárásról beszélne és ráadásul majdnem megerőszakolta Lilit is.*
-Valahányszor Bének szüksége volt rám, ott voltam. Amikor elvitték a városőrök, ott álltam a többiek mellett, csak a főnök parancsát vártuk, hogy támadjunk. Amikor a fogadót fel kellett gyújtani, ott voltam. Igaz, akkor nem voltam ott, amikor az az idióta merényletet követett el a királynő ellen, így nem tudtam segíteni, de az nem rajtam múlt. Utólag meghaltak? Vajon ez segít Janice-nak megszülni a babát? Segít annak a kislánynak feldolgozni, hogy mit tettek vele? Nem. de persze, ezt egy magadfajta állat hogy is érthetné?
*Még hogy keresték... Ezért kellett a saját erejéből megszöknie? Könnyen mondja, hogy a fogvatartója halott, mert tudja, hogy Kean nem fogja tudni leellenőrizni, hogy igaz-e vagy sem.*
-Különben is, elfelejtesz valamit. Nekem a kapcsolatokat és az információkat kellett hoznom, arra pedig sosem volt panasz. Én megtettem, amit kellett.
*Sziszegi idegesen, izmai még mindig vibrálnak. péppé akarja verni azt a vigyorgó arcot, de nem mozdul. Tudja, hogy nem képzett harcos, így nincs esélye, de az első ütést muszáj volt megpróbálnia.*
-Már beavattam a múltamba, amihez viszont neked semmi közöd sincs. Szóval csak hagyd békén a kedvesemet és húzd el a beledet vissza a drága nővéredhez. Csaholj neki egy kicsit, hadd örüljön.
*Vág vissza élesen, fekete szemében ott lobog a gyilkos tűz, így az sem érdekli, hogy túllő a célon. Eszébe sem jut, hogy bármiféle szánalomra számítson, de most nem tudja érdekelni. Sosem törődött az életével és most, hogy minden összeomlani látszik, már szintén nem érdekli semmi. Sosem akarta megemlíteni, hogy férfiakkal is volt dolga, de hazudni sem akar, így pedig elkerülhetetlen lesz.
Nem hallja meg Lili suttogását, vagy ha el is éri a fülét, tökéletesen hidegen hagyja most.*
-Senki nem kap semmilyen billogot, nem a te szabályaid szerint játszunk. Most pedig takarodj innen, már épp elég bajt csináltál mára, nem gondolod?
*Fejével az ajtó felé bök, a következő beszélgetés épp elég kínos lesz kettejük között is, nincs szükség egy ilyen idiótára, aki csak rontani tudna a helyzeten.*

764. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-27 21:51:04
 ÚJ
>Mwara Wahgah avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Korai idő ide vagy oda, talpon van, s az utakat rója. Utcáról utcára, halad. Olykor átvág egy téren, sikátoron is… Nem bírt tovább pihenni. Az elmúlt idők eseményei, s zaklatott bensője nem hagyták. Arról nem is beszélve, hogy világ életében beérte kevés alvással is.
Ismerkedik a várossal, s annak útjaival, s ugyan nem mozog még olyan otthonosan a városban mit természetes környezetben, de messze nem tűnik leveszettnek. Határozott léptekkel halad, hogy igazán mi felé az még maga sem tudja… Ez persze nem jelenti azt hogy, nem fog rátalálni, "Olykor meg kell pillantsuk keresésünk tárgyát, hogy ráébredjünk egyáltalán kerestünk valamit…" Visszhangzanak fejében sámánjuk szavai… Azok a gyakran érthetetlen szavak.
Túl sok dolgot kell még átgondoljon, mérlegeljen, s a kevergő gondolatok közepette csak egy dologban bizonyos. Hogy egyszer még vissza fog térni övéihez. Ezzel ellenben jelenleg még azt sem tudja itt marad-e vagy talán már ma indul tovább…
Készen kell állnia… ehhez pedig nem árthat ha beszerez néhány dolgot. Megoldást kell találnia… a gond csak az, hogy nem tudja, hol találhatná meg azt. Azt a valamit vagy valakit aki segítségére lehet és még meg is bízna benne… Idő… olyan dolgok ezek, melyre leginkább az hozhat megoldást.*


A hozzászólás írója (Mwara Wahgah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 22:14:40

763. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-27 21:35:01
 ÚJ
>Lilianah Cross avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Szelíd

//Elrabolva//

*Sietve lép Kedvese felé, aki eltolja magától, hogy aztán ütést mérjen az idegenre. Azaz Den-re, mint utólag kiderült a neve. Rettentő feszült a helyzet, már-már vágni lehetne a levegőt. Magyon megijed ahogy kiereszti a hangját s egyenesen hátrahőkölve a falhoz préseli magát. Ki akar maradni ebből, sőt legszívesebben megfogná Kean karját, hogy elhúzza Den elől, ám nem mer közelíteni, ott marad a falnál s nem nyikkan. Inkább magában morog egy sort.*
~Mégis ki ez a Catty? Erről miért nem beszélt soha? és a férfiakról? Hát igaz lenne, hogy tényleg köze volt hozzájuk? ÚGY? Ez képtelenség! Sejtettem, hogy az Éjművészek ilyen rosszvérűek, na de hogy ennyire? Még jó, hogy nem támadtam meg Razgoor-t. Nem hiszem hogy élnék. Áhh de bosszant, hogy ilyen sok nővel volt!~
*Figyelmét nem kerülheti el az ökölbe szorított kéz, ahogy az sem, hogy Den-t ennyire hidegen hagyja s teli képpel vigyorog.*
~Ebből nagyon nagy baj lesz! ebből nagyon nagy baj lesz!~
*Félelemmel s egyben bosszús tekintetét, hol Kedvesére, hol Den-re tereli, többet akar tudni, ám fél, hogy esetleg olyant is megtudhat, ami nincs az ínyére, az pedig csak árthat a kapcsolatuknak. Hiszen, ha még is kiderül, hogy férfiakkal is volt, megrendülne a hite, de nem hagyná el soha. Megfogadta számtalanszor, hogy bármit is tett nem számít. Vagy talán mégis? Ez lenne a határ? Kétségek gyötrik s a szavak elhalkulnak körülötte.*
~Nem hagyom el bármit is tett a múltban! Rettenetesen szeretem ahhoz, hogy el tudjam engedni! Meghalnék nélküle! Szeretlek Kean, nagyon szeretlek… ~
- Nagyon szeretlek!
*Végül suttogja maga elé, talán meg se hallják, csak a gondolatait öntötte szavakba. Azonban immár nem kerüli el fülét a biléta vagy a bőrre varratás.*
-Hogy? Még is mi vagyok én, valami állat, hogy meg kelljen billogozni?
*Néz fel Den-re semmit mondó arccal, s tán némi közönnyel a hangjában. Majd legyint, megrázza fejét, igazából nem fontos válaszolni.*

762. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-27 21:02:26
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Ez az este minden szempontból sok megpróbáltatást hozott magával, kellően kimerítő is volt, hogy ne akarjon sokat gondolkozni. Végre egyedül van, sebe ellátva és bekötve, már az ágyon fekszik, de mégis... Csak lassan éri el az álom, újabb és újabb gondolatok kergetik egymást a fejében, az este eseményei is visszatérően játszódnak le a szeme előtt, számtalan lehetőséget mutatva, hogy mit kellett volna máshogy csinálnia. Első körben nem kellett volna bébicsőszt fogadni a kislány mellé, arra a pár órára, amíg elvan, elég lett volna a szobájába zárni és máris könnyebb lenne most az élet.
Legalább az éjszaka további része pihentetően és álomtalanul telik, jobb is így, mintha agya felesleges képekkel terhelné, teste átadhatja magát a gyógyulásnak. Nem lesz rövid, mire teljesen begyógyul és már előre tudja, hogy a nyoma örökre ott fog maradni. Nem szereti az ilyeneket, nem valami vendégkönyv ő, hogy a nőstények rajta hagyják a névjegyüket, de néha elkerülhetetlen. Talán szerencsésnek mondhatja magát, hogy ez az első...
A függöny kihúzva maradt, már nem volt eszében, hogy besötétítsen, így reggel az első napsugarakkal kel, amelyek szerencsére nem elég erősek, hogy komoly égést okozzanak, de elég kellemetlenek még így is. Feláll és ásítva lép az ablakhoz, hogy a sötétítőket a helyükre rántsa. Bár szinte mindegy, úgyis ideje lesz elkezdeni a napot, arra vágyik legkevésbé, hogy Camilla rikácsolása keltse, amint ordítva a tudomására hozza, hogy a tető még mindig beázik és bármikor jöhet egy erősebb eső vagy havazás, ami utána eláztatja a padlást. Már napok óta halogatja, talán itt lesz az ideje, hogy ma végre megcsinálja. Vagy nem kéne ég terhelnie magát nyújtózkodással, inkább keres valamit, amit a földről is megtehet.
Egy gyors tisztálkodást követően friss ruhát vesz, bakancsát is magára húzza, majd belép Nia szobájába. Halkan nyit be, így pár másodpercig még szemlélheti az összebújó párost. Az egyikük szemében ő a megtestesült gonosz, a másik pedig... Még mindig nem biztos benne, Nia hogyan is érez irányába. Szereti? Megvetően biggyednek az ajkai, alig hiszi, hogy ez lehetséges.*
-Reggel van.
*Szólal meg közepes hangerővel, hogy ne riadjanak fel a pihenők, de mégse aludhassák át a burkolt felszólítást. Amint látja, hogy felneszelnek, már távozik is, egyenesen a földszintre, ahol a házinéni már ébren sürgölődik a konyhában, készíti a napi ételadagot.*

761. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-27 20:18:43
 ÚJ
>Denawarien Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36

Játékstílus: Szelíd

// Elrabolva - 16+, csúnya szavakat tartalmaz //

*Varázsütésre nyílik a torlaszolt ajtó, s belép az emlegetett szamár. Nem is kell sok, hogy így rögvest változzék a kép, nem csak Den számára. Mindenkinek egy kisebb meglepetéscsokor jut. Den számára kész szentségtörés, hogy nőcsábász ismerőse végül párt talált magának, ahogy az ismerős arc Kean számára lehet meglepő. Lili pedig az ismeretségtől kaphat lassanként sokkos állapotot. Hiszen, a két férfi igazán furcsa lehet most számára, még ha azt is hitte, hogy eleget tud drága kedveséről.
Nem is kell sok szó, hogy Kean bepipuljon és nekiessen a kék hajúnak. Kár, hogy szegény Kean nem kapott az alapoknál több oktatást, míg Den már pöttöm korától kezdve csak erre lett oktatva. Máshoz nem is ért igazán, ezért is kiváló testőre a matrónának. Így a felé érkező öklöt időben téríti ki oldalra, Kean egyensúlyát elvesztheti a hirtelenségtől, de még könnyűszerrel talpon maradhat. De ha még egyszer megpróbál bármi hasonlót, akkor örülhet, ha csupán a földön végzi... Most nála is számolni fog, ez volt az első. Amint eléri a hármat, felszakad a pecsét, mi számára védelmet képez, mint egykori klántárs.
Csendben hallgatja a szavakat, kicsit hátrébb lépve, hogy kellően meglegyen a kardtávolság. Közben vigyora ott feszül képén, míg be nem fejezi Kean, ő nem szól, ám aztán...*
- Te sem vetted ki soha a részed a dolgokból. Ittál és nőket hajtottál... Főleg nőket. Egy voltál közülünk, s nem különb. Szerintem én jobban tudom, hogy mi történt. Akik Janice-t elkapták, egytől egyig halottak már, mindet kivégeztük. Catty-t?Az a Zerd kislány? Akinek a sötételf szolgája egyedül ölte meg a támadók közül azokat, akik túlélték a kislány gyilkos támadását? Azt ne feledd, hogy minden tag halála tíz másik ember életét követelte meg. Aki pedig nem, az érdemes se volt rá, hogy az alvilághoz tartozzon. És szerinted téged nem kerestünk? S tudod, hogy ki rabolt el? Mert ha keresed, ő már meghalt. Mellesleg, te sem raktál hozzá semmit a klán fejlődéséhez. Néha benyögtél valami idióta dolgot, vagy még annyit sem. És te vártad el tőlünk, hogy legyünk többek. Mintha olyan kurva nagy tagja lettél volna a Művészeknek.
*A végére már a vigyora feszülése arcán átcsap nevetésbe. Igen, kiröhögi egykori cimboráját. Nem hitte volna, hogy találkozik vele, s így ki fog csattanni felé. Mintha elfelejtené, milyen volt együtt inni, vagy a nőket értékelni, végül a választottat ágyba vezetni. Egyszerű és könnyű volt minden, a Művészek élete. Várták vissza is, ám Den ki kellett váljon, még ha a fekete rózsát magánál is tartja azóta is. A család az első. Ezt Baronthal vonakodva, de megértette, így nem indított vadászatot utána. Csak azt ölték meg, aki elrabolta Kean-t, s minden más személyt is, aki a klán életére tört. Csendben, és véresen, nem mindenki előtt egy egyszerű döféssel. Meg kellett tartani az inkognitót.*
- Gyerünk, Kean, fedd fel magad a kedvesed előtt! Vagy letagadod múltad, nem avatod be? Nem szép dolog.
*Feje lassan elkezd oldalra dőlni, ahogy beszél, izmai folyton feszülnek, szinte vibrálnak a várakozásban, hogy mikor pattan el a férfiban a húr és esik neki. Nem akar kardot rántani, csak végső esetben. De egykori barátját nem szívesen ölné meg. Kínozni tudná, míg őt kiköti és megerőszakolja a nőjét, végig kell néznie, csak aztán öli meg. De ez az ötlet még nem merül fel elméjében, csak tudatalattija fenyegetőzik magában, régi módszer ez már...*
- Ha tudtam volna, hogy a tiéd, nem támadom meg. Köss a nyakába egy kis bilétát, vagy varrasd a neved bőrébe... Úgy elkerülhető.
*Vigyora csak tovább terjeng képén, mintha végtelen volna. Már beteges, látszik, hogy arca hozzászokott ehhez, a ráncok szája szegletében erről árulkodnak. Ismét a rémkép jut eszébe, a lidérces látomás, melyben Naekrah megszállta...
Ha idő közben Kean megtámadná, bizonyára ököllel, akkor újra eltéríti, harmadjára viszont már nem csak ellöki a kezet, hanem a csuklót alulról átfogva, majd a kart is megragadva, minden erejét latba vetve, megpróbálná átdobni, hogy a fapadlón végezze hátával.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416