*Tamira végigsétálva Arthenior gyönyörű főterén belép a szegénynegyedbe. Amint belép mást sem lát csak szegény szenvedő embereket. Ezek az emberek szinte mind pénzt kéregetnek. Rossz nézni azt, hogy valaki erre kényszerült, hogy egész álló nap betegen, éhesen és fáradtan itt ücsörög, hogy pénzt kéregessen másoktól arra, hogy eltartsa a családját, magát vagy védelmi pénzt fizessen. Vannak olyanok, akik azt a pár aranyat, amit kapnak, szinte azonnal elisszák. Nyilván ez miatt az alkoholizmus miatt kerültek a szegények soraiba, vagy attól, hogy valaki kirabolta őket, de van, aki a szegény emberek közé született. Akár csak Tamira. Ezért is tanult meg jól lopni. Néha kihasználta hozzá elragadó személyiségét és szépségét, de a testét azt sose ajánlotta fel. Idiótának tartja azokat, akik a testüket ajánlják fel azért, hogy fizetni, enni, lopni, vagy élni tudjon. Azokat meg végképp utálja, akik megerőszakolják a nőket. Nem érti, mért kell egy férfinak így kielégíteni szexuális vágyaikat. Ráadásul ezután gyakran kifosszák a nőket. Nem, hogy fizetnének nekik.*
"Ez a mai világ, hogy már egy árva pengőt sem hajlandóak önszántukból odadobni valakinek, még ha kötelező is. Ráadásul, ha valakit megerőszakolnak, akkor ahelyett, hogy kifosszák, inkább adhatnának nekik némi pénzt. Nem elég, hogy szegény nőnek, vagy különlegesem ritka helyzetben egy férfinak végig kell szenvednie azt, ahogy megerőszakolják majd még ki is fosztják. Mondhatni a társadalom most van ez evolúció legalján, és ezt még a nagyhatalmak élvezik is. Élvezik, ahogy a káoszból hasznot húznak. Elvezik, ahogy emberek pusztulnak el értük és hazug ígéreteikért. Elvezik azt, hogy több ezer értelmes élőlény halála tapad a kezükhöz. Élvezik, ahogy emberek szenvednek miattuk. Élvezik, ahogy városok, házak faluk és rengeteg más dolog ég miattuk. Ráadásul ezt a sok szenvedést és pusztítást kényelmesen székeikből és falaik mögül intézik el. Undorítóak az ilyen emberek. Sőt sokkal inkább eszelős őrültek. Mondjuk le a kalappal előttük, hogy ezt a rengeteg brutális tette be tudják állítani valami jónak. Ezt csak a politikusok különleges képességének nevezem. Gyűlölet, nyomor, nagyképűség, utálat, pusztulás, betegségek és lopás más sem jellemző mostanság erre a világra. Mondjuk én is szoktam lopni, úgyhogy meg tudom érteni a tolvajokat, de akkor sem helyeslem. Gyötör is néha a bűntudat a lopás miatt, de egy korsó sör és enyhül az érzés örökre. A jó öreg alkohol szinte mindenre orvosság. Összetört szívre, bűntudatra, rosszkedvre, utálatra, unalomra, szomjúságra és néha még a sebek okozta fájdalmat is képes enyhíteni. Ez egy el nem ismert orvosság vagy inkább elixír. Akár könnyen álomba is tud ringatni. Bár a májunkat rontja, de nem egyik pillanatról a másikra, úgyhogy nem tud zavarni. Mondjuk a sok ital meg tud ártani, de megéri. Habár ha a kidobó a szárnya alá vesz és megtanít repülni, akkor már kevésbé. Nem egyszer láttam már olyan embert, akit kidobtak a fogadóból, de előtte kirugdosták belőle az életkedvet. Mondjuk, ez sok embernek szolgál tanulságul. Ha kidobnak, akkor legalább megtanít minket arra, hogy óvatosan a piával, mert ha leisszuk magunkat, akkor már nincs, határ az agyunk szörnyen eltompul. Aztán elisszuk a pénzünket, verekedni kezdhetünk vagy csak valami idiótaságot csinálunk. aztán pedig már ki is dobnak minket az ajtón, félholtra verve. Mondjuk, ha elisszuk a pénzünket nem feltétlenül. Habár ha az utólag fizetünk, és nem fér, bele a rendelés kereteinkbe akkor viszont már jön is a kidobó ember, hogy durván kitessékeljen minket a fogadóból. Tényleg mostanában mennyire fontos lett a pénz. Sokszor az emberek életébe kerülhet, ha nincs pénzük. Sokszor nincs pénzünk még ételre sem. Én ezt pontosan jól tudom. Rengetegszer kerültem abba a helyzetbe, hogy nem volt szinte semmiféle étel, amit elfogyaszthatnék. Volt, hogy napokig éheztem és szomjaztam. Ekkor tanultam meg lopni. Mondjuk egyszer kétszer rajtakaptak, de muszáj volt, hogy túléljem és ez mind az átkozott aranyért történt. Utálom, hogy minden pénzbe kerül. Bár ha minden ingyen volna, elszabadulna a káosz, de így viszont csak annyit érnek el, hogy több ember hal éhen, mint amennyi napi szinten tud enni. Az éhség miatt az emberek, ha pénzhez jutnak, ételre költik. Így hát nem túl higiénikusak külsőre. Ebből aztán jönnek a betegségek és a járványok, amik meg még több embert irtanak, ki mint az éhhalál vagy a háború. Ezek szerint a pénz a legnagyobb gyilkos és nem az anyatermészet. Pedig az is aztán egy igazi gyilkos. Mondhatni az arany társa mivel több ezer betegséget és járványt gyárt az emberek megölésére. Még jó, hogy ezeknek a nagyja gyógyítható, de nem csak betegségeket és járványokat, hanem szörnyeket és állatokat is létrehoz, hogy elpusztítsák az embert és egyéb intelligens emberi élőlényeket. Mellesleg, hogy lehet, hogy mikor még gyerekek vagyunk, nem gondolkodunk ilyesmiken. habár hallottam egy ilyen idézetet is. „Az élet csak addig szép, míg képesek vagyunk gyermekszemmel nézni.” Igen ez volt az. Számomra ez az idézet nagyon sokat jelent mivel szeretek azon gondolkodni, hogy az élet mennyire igazságtalan tud lenni. Nekem ebből az idézetből csak annyi jutott eszembe, hogy egy ember minél idősebb annál nagyobb benne a pesszimizmus. Mikor még fiatalok vagyunk, az élettel kapcsolatban csak pozitív gondolataink vannak. Mondhatni, hogy tündérmesének hisszük azt. Egyszerűen azt, hisszük, hogy az élet szép és jó és nem is törődünk azzal mi lesz, ha felnövünk. Vagy csak azt hisszük, hogy minden jobbra fog fordulni. Aztán mikor egyre idősebbe leszünk, elkezdünk gondolkodni a világ mocskán, sok szörnyű tapasztalatot szerzünk, és sokat csalódunk az életben. Ilyenkor kezd az emberben kialakulni a realizmus és a pesszimizmus. Ha az embernek rossz kedve vagy szerelmi bánata van egyszerűen nem képes pozitív gondolatokat táplálni bármi iránt. Úgy érezzük, hogy az élet csak csalódást tartalmaz és a jövőben semmi jó sem fog érni bennünket. De vannak, akiknek szinte tökéletes életük van. Az ilyeneket nem érdekelnek mások gondja csak a sajátjuké. Már ha legalább is van nekik olyan. Ezek többnyire a gazdag nemesi származású emberek, akik az ablakból figyelik azt, hogy a világ mennyi mocsokkal van teli. Tudnának érte tenni, de nem érdekli őket más csak a saját szép kis életük. Ami viszont már szánalmas, hogy rengetegen inkább ez ellen tesznek, mint sem érte. Sőt ráadásul vannak olyanok, akik abból élnek, hogy mások életét nyomorítják meg és nem meglepő módon még élvezik is. Hát igen a társadalom mostanság már a legalján van.”
*Hirtelen észreveszi, hogy a gazdag negyed előtt áll. El sem hiszi, hogy így eltelt az idő. Majd indulna tovább mikor egy vézna tolvaj az erszényéért nyúl. Tamira megragadja a kezét és ezt mondja.*
- Ha nem takarodsz, el a közelemből most azonnal egyesével töröm el mind a tíz ujjadat a te nyomorék.
*Azzal belép a gazdag negyedbe és ismét gondolkodni kezd.*
”Cö, mégis milyen dolog az, hogy egy tolvaj meg akar lopni egy tolvajt ez gyalázat. Ez a világ tényleg a vesztén van. Csak az a kérdés mikor esnek az emberek egymásnak önzőségből és, hogy mikor pusztul el minden, ami él?”
*Ezzel a gondolatmenettel zárva a sort Tamira megkezdte sétáját a gazdag negyedben.*