* A villa tompa koppanással esik le a korhadt fapadlóra, mikor bátyja pont beront az ajtón, mint valami dúvad. Jey sietősen érte hajol és meg is törölgeti azt, fehér ingének aljában miközben eleven szürkés szemei elkerekednek a meglepettségtől. Csak nem aggódott miatta? Ez mosolyt csal szépen ível ajkacskáira.*
- Hát téged meg mi lelt? Hazakergetett a szeretőd apja? * Kérdi még mindig azzal a csalfa pillantásával, s visszahuppan a székre. Arra, hogy miért dobálja az evőeszközt csak megvonja fedetlen vállacskáját, de magyarázkodásba nem kezd. Igazából örül, hogy a fiú otthon van és nem máshol. Nem egyszer kellett már egyedül vacsoráznia. Rá sem pillantva a továbbiakban Baharionra csak int neki, hogy foglaljon helyet a számára előkészített tányér előtt s lásson hozzá a kappannak. Ritkán esznek ilyesmit, mivel nem élnek olyan jól, hogy megengedhessék maguknak, most azonban jeles alkalomból készítette ezt Jey. Kíváncsi vajon Baharion is emlékszik-e rá, hogy éppen most tizenegy éve, hogy magukra maradtak és bosszút esküdtek.*
- Semmi különös Rion, semmi különös. Csak vártalak és főztem. * Mintha némi sértettség érződne hangjából, s erre enged következtetni az is, hogy szénfekete pilláit csak a tányérra mereszti, miközben hozzá lát az étkezéshez. Pont emiatt azt sem veszi észre, mikor bátyja tekintete elkalandozik itt-ott.*
- Hiszen tudod, szeretek a tűzzel játszani. * Pillant most fel, hogy találkozzék a fakó kék tekintet és sajátja egy rövid ideig, majd hosszú vékony ujjaival elkezd játszadozni a gyertya lángocskájával. Nem égeti őt. Legalább is nem annyira, mint mást, s a korom sem festi meg fehér bőrét.*
- Bordély? Hát nem is tudom. Nem hangzik túl ígéretesen, de hát... nem tehetjük meg, hogy válogatunk, nem igaz? Mikor aktuális a munka?
* Kérdi enyhe torokköszörüléssel, majd visszahúzza kezeit, s enyhén oldalra biccentve fejét meglepett arckifejezést öltenek finom vonásai. Talán őt méregette volna? Bizonyára rosszul látta.*