//Aswea//
*Amíg várakozik sok minden eszébe jut, többek között Riqelie és az új szervezet feltámadása. Nagy lehetőségek rejlenek egy ilyen vállalkozásban. Ami őt illeti jöhet bármilyen veszélyes kaland, de Asweát semmiképpen nem tenné ki veszélynek. Nem, neki csak olyan feladatot szabad kapnia, ahol biztonsága nem foroghat veszélyben, erről muszáj lesz, majd beszélnie a Vörös Vezérrel alkalomadtán. Mihelyt a lány felé terelődnek a gondolatai, szemét az őket elválasztó ajtóra szegeződik, ami mögött most öltözik fel egy kívánatos hölgynek. Nagy kedve lenne belépni azon az ajtón és lesegíteni a most vásárolt szép ruhát róla, de ellenáll a kísértésnek. Most fogja először női ruhában látni és bizony kíváncsi az eredményre még akkor is, ha Asrolina neki éppolyan vonzó, mint Aswea a tolvajok gyönyörű gyöngyszeme. A fiú álruha legyen bármilyen jó álca is, úgy érezi, hogy elválasztja tőle és kifejezetten örül, hogy ma szabadon vele lehet. Nem kell olyan sokat várnia a lányra, mint azt elsőre gondolta. Kis idő múlva nyílik is a viskó ajtaja és kilép egy gyönyörű nő, majd felhangzik az apró köhécselés és ő a faltól eltávolodva áll egyenesen meg előtte és úgy bámul kedvesére, akinek a testét a legfinomabb zöld kelme fedi, ahol éppen fedi. Kikerekedik egy kissé a szeme nem gondolta volna, hogy ennyire megváltozik a lány külseje egyetlen ruhától, de most olyan tüneményes, mintha a névvel együtt tényleg átváltozott volna ő maga is. Különös érzése támad, hirtelenjében azt sem tudja, hogyan szóljon hozzá. Itt áll a kezét tördeli és az ajkait harapdálja zavartan olyan szép és kívánatos, hogy a vére gyorsabban kezd el száguldani ereiben. A lesütött pillák alól a halk hang zavartan bújik elő és ettől el kell, hogy mosolyodjon megint.*
-Igen drága Asweám rád vártam és nem, nem várakoztattál meg nagyon. Van amire bármeddig érdemes várni.
*Mosolyodik el, ahogy a lány közelít és lefejti karjait mellkasáról, a másik keze már mozdul is felé, hogy tenyerébe fogva végigsimítson a szabadon hagyott karján. Az érintéstől azonnal kedve lenne átölelni, de a lány, aki most vele van, valahogy úgy érzi sokkal több figyelmességet kíván. Különös, eddig még nem igen érezte szükségét soha, hogy túlzottan udvarias, vagy figyelmes legyen megértették egymást anélkül is, de most valahogy más. Gyengéden ő is rászorít a kézre, ami az övét fogja és tekintetét a csillogó kék íriszekbe fúrja, amint lassan láthatóvá lesznek. Leplezetlen vágyakozással és csodálattal néz rá, olyan finom hölgynek látja, mint még soha eddig.*
-Persze, hogy nem mertem bemenni, azt gondoltam, hogy egy ilyen gyönyörű lány jól megválogatja kivel is találkozik és aggódtam, hogy mégis nemet mondasz a meghívásomra. Asro biztosan szólt néhány jó szót az érdekemben, hogy mégis jöttél.
*Lassan emeli fel a lány övét tartó kezét, hogy egy lehelet finom csókot adjon rá, aztán mosolyogva néz rá újra.*
-Megtisztelsz azzal, hogy elkísérsz a fogadóba gyönyörű hölgyem?
*A remélhetőleg igenlő válasz után, nem engedve el a kezét lép a lány mellé. A kecses ujjakat kezében tartva indul el vele ki a szegénynegyedből, ahová nem is való egy ilyen finom és szép gyöngyszem és a fogadó felé veszi vele az irányt. Ma mindent igyekszik megadni neki, amit csak megérdemel és igyekszik reménykedni, hogy nem hagyja, majd faképnél, ha ráébred, hogy bizony kevés nő versenyezhet vele szépségben. Akkor vajon vele marad? Megint egy érzés, ami új a számára kezd féltékeny lenni valahol mélyen, de ezt az érzést elnyomja benne a gyengéd, ragaszkodó büszkeség a zöld ruha suhogását látva, ahogy libben a kecses lábak minden mozdulatára. Őt kísérve a világ megint boldog és szép helynek tűnik. Most valahogy nem jut eszébe felkapni és ládák mögött csókolni, inkább kihúzott háttal mosolyogva kíséri, mintha egy gazdag piperkőc és hölgye lennének. Szórakoztató ez a gondolat és mintha a nap is a kedvükre akarna tenni szép lassan vonja rózsaszínbe az eget, hogy Aswea fényében még jobban tündököljön az ő gyönyörűségére. Elégedettségéből egy fekete köpeny képe zökkenti ki. Alig lehet látni hamar eltűnik az egyik utcába befordulva, de nem kerüli el a figyelmét, mint ahogyan a maszatos kislány sem, aki feléjük lépeget. Int egyet, hogy hajoljon le hozzá és a fülébe súg néhány szót. Sóhajtva egyenesedik ki, a kislány máris elrohan, de felesleges is lenne utána kiáltani, vagy magyarázatot kérni, pontosan tudja ki küldte és miért. Lassan Asweára néz egy picit gondterhelten, de továbbra is mosolyogva.*
-Kérlek hozd a kacatot is magaddal, amit a kosárból halásztál. Úgy tűnik egy madárka vár ránk. Ne haragudj nem így terveztem, de nem tart, majd nagyon sokáig.
*Várja, hogy a lány hozza a holmit és ha visszaér már a fogadó felé veszik az irányt egy új reménység felé.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.20 19:35:04