Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 36 (701. - 720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

720. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-22 02:29:58
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Nia ellenkezés és visszabeszélés nélkül szalad fel a lépcsőn, magára hagyva gazdáját, aki úgy dönt, egy kis pihenőbe még nem rokkan bele a világ, így a lépcső aljában állva kémleli a zajokat. Camilla horkolása szinte minden mást elnyom, szerencsére a vénlány nem ébredt fel és nem áll neki rikácsolni velük, különben Sötét anyára, most biztosan helyben leszúrná. Mint ma este kiderült, az ő türelmének is vannak határai.
Csak a zár kattanása jelzi, hogy már nincs egyedül, ha az átkozott horkolás nem lenne, már korábban megmondhatta volna, hogy Ellira közeledik, így még időben elengedhette volna a korlátot, de mostmár mindegy. Keze marad a helyén, ha elrántaná, csak nagyobb beismerést tenne, mint így. Oldalra fordul és kimérten pillant a nőre, amikor az hogylétéről kérdezi.*
-Ne bonts még pezsgőt, életben maradok, nem szabadultok tőlem annyira könnyen. És csak úgy megjegyzem, bőven van elég erőm megtorolni bármiféle lázadást.
*Tekintete hűvösen villan, a szánalom a legutolsó, amit kapni akar. Viszont nincs mese, egyértelmű, hogy lelepleződött, így akár ki is bújhat a kabátjából, hogy hümmögve vegye szemügyre a hátán éktelenkedő foltot. Ez mehet a szemétre, inkább meg sem próbálja elképzelni, az ing hogy nézhet ki, amint vércsatakosan a hátára tapad.*
-Nos, óhajtasz kinevetni?
*Pillant hátra a kedvesség bármiféle szikrája nélkül. A másik felszíni, nyilvánvaló, hogy másfajta következtetést képtelen lesz levonni azon kívül, hogy a hím gyenge volt, megtámadták és ellátták a baját. Hiába is próbálná magyarázni, nem értené, nem is érthetné, mert semmit nem tud a mélységi kultúráról.*
-Csak hogy keresztbe tegyek a jókedvednek, ez semmiben nem fog megakadályozni.
*Furcsa, de még így is teljesen komolyan hatnak tőle a szavak, meghagyva azt a benyomást, hogy így talán még veszélyesebb is, mert a sérülés miatt ingerlékenyebb.
Mereven néz a nőre, kutatólag, mintha a szemén keresztül egészen a vesééig akarna lelátni, meg akarná tudni minden gondolatát, ki akarná forgatni minden egyes gondolatát. Min töri a fejét? Ki akarja használni máris a helyzetet? Annyira nincs rosszul, hogy ne tudja megakadályozni az esetleges újabb szökést, e vajon ez mennyire egyértelmű a nő számára? Kérdések és újabb kérdések, e vajon talál-e választ?*

719. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-22 02:14:10
 ÚJ
>Ellira Ineriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

* Nia válasza csak még inkább megerősíti gyanújában, hogy a vér a sötételf hátáról származik. Kicsit megkönnyebbül, bár legbelül valahol sejtette, hogy ez lesz a válasz. A lovak patája már a város macskakövein kopog és
abszurd módon valahogy boldogság önti el, ahogy meglátja Volaryon házát. Odabenn pattogó tűz várja meg talán egy kis étel és szükségletei egyelőre minden más gondolatot kiszorítanak elméjéből. Bár attól még nagyon messze áll, hogy az otthonának nevezze a düledező épületet. Enyhén összevont szemöldökkel figyeli Volryon megingását és kicsit vonakodva adja le Niát az öléből. Nem érzi úgy, hogy a férfi mellett biztonságban lenne, de nem tehet mást, így a kicsiny test kicsusszan a kezéből. Az ő leszállása sem mondható éppen kecsesnek, de legalább nem kell semmibe kapaszkodnia, hogy visszanyerje az egyensúlyát. A két ló gyeplőjét megmarkolva némán bólint az utasításra, mert már semmi ereje vitatkozni. Aggódva néz utánuk, ahogy az ajtó lassan kinyílik és a páros eltűnik a házban. A fagyos szél döbbenti rá, hogy nincs ideje az álldogálásra és a lovaknak is menedéket kell találni. Egy három oldalról fedett beállót pillant meg, ahová késlekedés nélkül be is vezeti az állatokat. Egymás mellé kötözi az lovakat és a félhomályban még egy dohos szalmakupacot is talál. Leszerszámozza, kicsit lecsutakolja őket, majd a maradékot gyorsan alájuk szórja. Így legalább le tudnak feküdni, ha nagyon akarnak. Annyira de annyira szeretne lepihenni, hogy legszívesebben ott helyben elaludna a két hátas mellett. Azonban végül a hirtelen rátörő vacogás jobb belátásra bírja.
A tőle telhető leggyorsabb léptekkel végül elér az ajtó bejártához és az orkán erejű szél, szinte belöki az ajtón. Kattan az ajtó kilincse és a ház langyos melege megcsapja kipirult arcát.
~ Végre ~ Ahogy megfordul, a lépcsőnél támaszkodó Volaryont pillantja meg legelőször. Niát viszont sehol sem látja. Azonban hamar megnyugtatja magát, hogy biztosan a szobájában van. Hátát az ajtónak támasztja és lázasan töri a fejét, hogy mit csináljon. Ezzel a helyzettel nem tud mit kezdeni. Gyűlölni akarja a sötételfet és most mégis egy kis szánalmat érez iránta, ahogy a férfi ujjai a korlátba kapaszkodnak.*
- Jól vagy?* Ahogy kimondja a kérdést, rögtön megbánja. Egyrészt borzasztó furcsán hangzott, másrészt a kedvesség az utolsó, amit mutatni szeretne.*
- Úgy értem fel tudsz menni a lépcsőn?* Válaszolja kimértebben, de ezzel csak valahogy még kényelmetlenebbül érzi magát. Zavarában nem is akar ránézni a sötételfre, mert sejti, hogy egy gúnyos mosolyt látna válaszul. Köpenyét leemeli a válláról, hogy addig is elfoglalja magát, majd vonakodva újra másikra pillant.*

A hozzászólás írója (Ellira Ineriss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.22 02:17:01

718. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-22 01:25:19
 ÚJ
>Nia Aluessa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Volaryon nem is nagyon érthetné meg, min megy át most a kislány. Volt eddig egy szép, naiv kis világa, ahol Volaryon volt a középpont. Aztán jött Ellira, aki megmutatta, hogy lehet kedvesebbnek is lenni, mint Vol. Aztán ugyanez az Ellira elvitte magával, mikor nem lett volna szabad, olyan célból, amit nem árult el neki, és olyan bajba keverte, amit nem akart magának. és mindezek után még idejön, hogy velük éljen, és majdnem akkora becsben van, mint ő? Csoda hát, hogy teljesen össze van zavarodva, és kétségbe van esve? Ráadásul még büntetés is vár rá, amiről nem tudja, mennyire lesz súlyos. Csak azt tudja, hogy hamarosan hazaérnek, és kiderül.
Ellira kérdésére végre ránéz, és aztán fejcsóvál.*
- Nincs semmi bajom. *és nem fordul el. Csak nem tudja, hogy akkor most innentől hogyan tovább, Ellira barát, vagy ellenség?
Akárhogy is, megérkeznek, és végül ő is lekerül a nyeregből, ismét a mélységi karjaiba, onnan pedig a lépcsőre, ahol is végre kibogozza a sötételf a takaróból, és felküldi a szobájába... Nia pedig, mivel jót akar magának, nem rest, és azonnal felmegy takaróstól-mindenestől, be a kis helyiségbe, és átöltözik a hálóruhájába, hogy ezzel se kelljen bajlódni, mire Vol visszaér. Sejti, hogy az este még nem ért véget, sőt...*

717. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-22 01:01:31
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Szorosan fogja mindkét lovat és gyakrabban pillant a kis duó felé is, hogy ha Ellira megint tervezne valamit, időben közbeléphessen. Szerencsére békésnek tűnnek, az embernő is végre kedvére ölelgetheti imádott kis védencét, aki ezt sírdogálással hálálja meg. Furcsa páros, de abban is egészen biztos, hogy nem sokáig húzták volna, ahol két védtelen nőnemű van, ott hamarosan felbukkannak a rablók, erőszaktevők és gyilkosok, így a hím lényegében még szívességet is tett azzal, hogy a szárnyai alá vette őket. Csak lássa is hasznukat végre!
Fél füllel figyeli az esetleges szóváltást, így hallja Ellira kérdését is. Nem is sejti, hogy a nő véres keze miatt kérdezi a kislányt, hiszi, hogy ennyire nem bízik benne és a gyermek testbeszédében, hanem majd ő maga is meg akar győződni az épségéről. Ha nincs jobb dolga... Holnap reggelig még megteheti, akkor viszont kezdődik a rabszolgaélet keményebbik oldala is, ami nem arról szól, hogy a gazda pátyolgatja őket, ahogy most, hazafelé történt. Kész felüdülés lesz, hogy végre a kisebb munkálatokat másra háríthatja, nem kell vízhordással pazarolnia az erejét. Egyedül Ellira ingerült sóhaját nem tudja teljesen hova tenni, de betudja annak, hogy az bosszantja, hogy Nia még mindig haragszik rá a szökés miatt.
Akkor fogja vissza a lovakat, amikor a ház elé érnek, némán mormol el egy hálaimát, amiért egyszer sem ingott meg, pedig lassanként érzi, hogy a föl máris nem olyan biztos támaszpont, mint egy órával ez előtt volt. De a látszatot fenn kell tartani, így a fájdalommal nem törődve száll le a nyeregből. A mozdulat a földön törik meg, amikor egy pillanatra meg kell kapaszkodnia, hogy lábai megtartsák a súlyát. Elmormog egy káromkodást és úgy tesz, mintha a kengyelnél vizsgálgatna valamit, némi időt nyerve. Csak amikor már egészen biztosan áll, akkor lép a bérlóhoz és kezeit némán nyújtja a kislány felé, hogy elsőként leemelje, majd megvárja, amíg Ellira is leszáll.*
-Kösd ki a lovakat, hogy reggelig ne kóboroljanak el, ráérsz akkor visszavinni őket az istállóba.
*A hűvös hangnem most sem változik, ameddig az embernő ezzel pepecsel, ő a ház felé indul, a karjaiban Niával. A lépcső alján azt kénytelen leguggolni és az egyik alsó fokra ültetni a lánykát, hogy kioldja a takarót.*
-Menj a szobádba, mindjárt megyünk mi is.
*Küldi el a kislányt a takaróval együtt, ő pedig a korlátba kapaszkodik, hátha elmúlik valamennyire a szédülés. Most, hogy az üldözés miatti adrenalin utolsó cseppje is felszívódtak, már megérzi a fáradtság és a vérveszteség együttes hatását.*

716. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-22 00:41:13
 ÚJ
>Ellira Ineriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

* A morgós választ figyelmen kívül hagyja, mert mindketten tudják, hogy egy gyakorlatlanabb lovas nem maradt volna fenn a nyeregben. Bár mindig büszke volt lovastudására, most hogy Nia az ölében van, már nem nagyon érdekli más. Főleg nem a vélt vagy valós sérelem, amit a büszkeségén ejtettek.
Finoman bólint a férfi következő szavaira, mikor megkérdezi, hogy indulhatnak-e. Ahogy a lovak patája koppan a fagyott földön, talán már a sötétség sem olyan vészjósló és mintha a szél is barátságosabban zizegne körülöttük. Továbbra is szorosan öleli Niát, ebbe a gesztusba sűrítve bele minden szeretetét.
Ellira arra számított, hogy egy örökkévalóságig fog tartani az út, de így a kislánnyal az ölében valahogy nem is tűnik annyira vészesen hosszúnak. Az a homályos facsoport a csörgedező forrással kifejezetten ismerősnek tűnik, nincs messze már a város. Egész lényét megszállja a jóleső érzés, hogy végre megint tud figyelni Niára és egyelőre minden veszélytől megvédheti. A csődör is megérezhette lovasának hirtelen beállt nyugodt hangulatát, mert már csak néha-néha feszül meg, ha zizzen a bokor. Egyik kezével meg is paskolja hátasa nyakát, amikor valami szokatlant érez a tenyerén. Most hogy a kicsiny elf is melegíti, visszanyerte a tapintás képességét. Ujjával szétmorzsolja a kérges anyagot és az alvadt vér peregve hullik a földre. Végigsimít az állat nyakán, de annak szőréről teljesen leszáradt a veríték és csak az izzadtság fehér pora tapad ujjaira. Másik kezével kisimítja a kislány arcából a tincseket, de a halovány fénynél semmi sérülést nem vesz észre rajta, csak némi könnyet lát megcsillanni a lassan felkelő hold fényében..*
- Nia, jól vagy? Nem fázol nagyon?* Kérdezi aggódva, miközben reménykedik benne, hogy nem Nia vére volt, amit ujjaival érzett. ~ Talán mégis bántotta? ~ Azonban ezt a gondolatot hamar elveti, mert már tudja, hogy Volaryon vigyáz a tulajdonára. Amúgy sem bújt volna hozzá Nia olyan szorosan, ha véresre verte volna. Ekkor hirtelen eszébe jut az a pillanat, amikor tenyerével a sötételf hátába ütközött. Nem igazán tudja hová tenni a dolgot, hiszen sértetlennek tűnt amikor ma délután találkoztak... Pár részletet viszont megmagyaráz. Az elsőre fel nem tűnő, kicsit óvatosabb mozgást, az ingerült hangnemet, amikor a ló megrántotta. ~ Igen, ez lehet a magyarázat. ~ Őszintén szólva némi elégtételt érez. Ellira nem volt képes rá, hogy kárt tegyen benne, lám mégis megtette valaki helyette. Azonban az elégtétel mellett egész sor fura gondolat kezd feltámadni benne. ~ Minek vette el a kantárt, ha amúgy is sérült. Kész öngyilkosság így elindulni... Elég csúnya seb lehet, ha már a posztókabátot is átvérezte.~ Egy picit megrázza a fejét, emlékeztetve magát, hogy ez nem az ő gondja.
~ Hagyhatta volna, hogy elszökjünk, ő pedig nyugodtan nyalogathatta volna a sebeit otthon.~
Végül ingerülten sóhajt egyet és kezéről ledörzsöli a maradék odaszáradt vért is. A fák közül végre valami homályos, sárga világosság kezd előtűnni.
Lemosolyog Niára, ahogy az első utcalámpások fényei feltűnnek.*
- Mindjárt otthon vagyunk* Súgja a kislánynak, mikor tekintete megakad Volaryon hátán. Véres. Minden feltűnés nélkül, hogy Nia ne vegye észre átfordítja, így a másik karjának dől a kicsi háta. Nem szeretné, ha a kislány megrémülne és remélhetőleg már amúgy is túl fáradt ahhoz, hogy ilyen mozdulatoknak jelentőséget tulajdonítson. Ellira is annyira kimerült, hogy néha erősen bele kell taposnia a kengyelbe, nehogy leforduljon a nyeregből.*

715. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-21 23:26:14
 ÚJ
>Nia Aluessa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Az ő szava most tényleg annyit ér, mint papírernyő a jégeső ellen: Pontosan semmit. Kicsi is, gyenge is, és jelenleg moccanni se tud, hát csak viselheti azt, amit a felnőttek, vagyis ez esetben egy felnőtt, Volaryon, rendelkezik felőle. Tiltakozása hát nem meglepő, hogy süket fülekre talál, és kérlelhetetlenül átkerül Ellira ölébe. Még szerencse, hogy a szentem semmit se lát, se Volaryon véres hátát, se Ellira - most már - véres kezét. Csak azt tudja, hogy innentől a nő viszi, aki viszont még mindig olyan odaadón öleli, és első dolga, hogy lazít a takarón... Nia pedig kételkedni kezd. Ami azzal jár, hogy összezavarodik, nem is kicsit. Akkor mégsem akar rosszat? De akkor miért keverte bele ebbe?
Azt teszi, amit az összezavart és kétségbeesett gyerekek általában, csendben könnyezik és szipog, amíg ki nem érnek az erdőből, és a fákat fel nem váltja a házak sora, melyből lassacskán az ő otthonuk is kibontakozik. S mivel Ellira nem sírt - vagy nem annyit - mint ő, ráadásul jobban rálát a dolgokra, előbb észreveheti a saját kezét, na meg Vol hátát, és megteheti a vészintézkedéseket, mielőtt tramumatizálná a kislányt...*

A hozzászólás írója (Nia Aluessa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.22 00:32:08

714. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-21 20:30:58
 ÚJ
>Engrid Telossil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Az apró házak között sétál, elkerülve az emberek figyelmét. Néhány asszony éppen a ruháit teregeti egy kötélre, közben halkan beszélgetnek. Nem messze tőlük két csupa csont és bőr kisfiú dobálja egymásnak a labdát az utca porában. Mások csak ülnek az utca szélén, reményvesztetten.
Egy kolduló férfi nyúl felé a földről. Szinte csak csont és bőr, ruházata rongyokból áll, de a rongyok alól is tisztán kirajzolódnak a bordái. Nem szól egy szót sem, de arckifejezése mindent elárul.*
~Sajnálom,~ *feleli gondolatban* ~de nekem is alig van valamim.~
*Továbbhalad,anélkül hogy visszanézne, de érzi magán a férfi tekintetét. Minél hamarabb el szeretné hagyni ezt a helyet.*

A hozzászólást Arbelyssi (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.01.21 21:04:57, a következő indokkal:
Jelek javítása.

713. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-17 20:50:00
 ÚJ
>Kerlon Drylen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Kérdések, melyeknek árjával egy örökkévalóság óta hadakozott. Kérdések, melyeknek nem is oly régen vége szakadt, ahogy egy világ omlott össze, egy létezés úszott el a semmibe, csupán hogy egy másik vegye át a helyét. Kérdések.
Talán az ő hatalmuk a legnagyobb a világon, hiszen tőlük hajtva virrad az új nap, és váltja azt föl újra az éjszaka. Kérdések, melyek el nem fogynak soha, hiszen minden válasz, mintha csupán szikla lenne, melynek elgördítése egy újabb áradatot nyit meg csupán. Kérdések.
Más az, mi hajtja a sudár elfet, s más, mi itt fogja a holt lelket. Hogy a lány képes lenne hatni rá, vagy elmozdítani egy holt pontot? Egy holt pontot mely már egy örökkévalóság óta pihen nyugodt mozdulatlanságban?
A nagy változásokat ritkán előzi csak meg mindent feldúló vihar. Általában csak jönnek, mikor jönniük kell, s néha talán nem is látszik az átmenet, csupán az eredmény mi érezhetően lecsapódik, és később visszanézve talán hiába is keresnénk hol is volt az az éles váltás, hiszen talán nem is volt.
Az idő homokórája talán vízfolyam, melyen nem különálló homokszemek peregnek, hanem csupán folytonosságában követik egymást a pillanatok csepp-csepp után. Cseppek, melyeket el sem lehet választani egymástól, hiszen mind egyforma, és mégis mind oly különböző. Egy folyam, melynek nem értékelhetőek önálló részei, csupán a folyam van maga, mely olykor lágy sodrásával hagy nyugodalmat, és olykor magával ragad, akár a bőszült áradat.
Természete azonban olyan, akár asszonyoké, hol robbanásszerűen jön a vihar, és szabadul el az ár. A nyugodt pillanatot vízözön válthatja fel, s észre sem veszed, már újra lágyan simogatnak a hullámok, csak időközben minden megváltozott körülötted. Vagy nem változott talán semmi sem, csupán az áradat hatásaként látod te másként a dolgokat.
Nem bolond ő. Sejti, hogy a kulcs a bizalom. A bizalom, melyet nem róhat fel, ha nem szavaznak meg neki, főleg a nem is olyan régen kiderültek tükrében.*
- Ha nem is többet, legalább nevét megosztja vélem a Hold leánya, az éjszaka fényből, és árnyakból szőtt virága? Megértem, ha mindazok után, melyet rólam megtudott, bizalma felém nem sok lehet. Főleg annyi nem, mi egy titok fátylát fellebbentheti, de egy név talán még oly nagydolog.
*Nem feszegeti tovább, hiszen ha eljő az ideje, a lány majd megosztja vele azt a titkot, melyet talán sokkal inkább teherként cipel magával ő is.
A táj azonban változik mellettük is, akárcsak a folyó mellett, mely a világot előre hajtja, hiszen még ha sokat nem is jelent számukra, ők sem az időn kívül léteznek. A fizikai világ sodrában nem. A szegény negyedben már sokkal inkább otthonosan mozog a kobzos, sem mint a gazdagok között tette volna.
Nem látszik gazdagnak. Nem is az. Az éjszaka ellenére azonban itt nem oly kihalt mindent, mint a gazdagok világában. Itt az élet minden pillanatáért keservesen meg kellett küzdeni mindig is, ahogyan kell ma is.
A lány is észreveheti, ahogy aranyak cserélnek gazdát, a kobzostól koldusok markába. Nem ismeri őket. Nem tud róluk semmit. Annyit azonban igen, hogy lényegesen könnyebben szerez aranyat, mint ezek a szerencsétlenek, akik itt kénytelenek tengetni mindennapjukat. Nem ad nekik többet, talán csak egy következő pillanatot, mely nem lesz számukra hálás. Többet ellenben nem tehet értük, de mégis visszautasítja a hálálkodást, mintha sokkal inkább kötelességének, vagy vezeklésnek tekintené csupán az adakozást.*

712. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-17 15:55:33
 ÚJ
>Engar Rynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Tehát a Folyó felé... Gondolatban maga elé képzeli a tegnap bemagolt végletekig leegyszerűsített várostérképet, majd körbenéz.*
~Ez lehet a szegénynegyed...~
*Gondolja. Odamegy hozzá egy kiskölyök pénzt kuncsorogni, de ő csak rámordul, s a suhanc sietve távozik a sötétbe öltözött alak közeléből. Egy idősebb ember rosszallóan rázza meg a fejét, miközben ezt a cselekedetet nézi, de valószínűleg látja a vándor kabátján a kardra figyelmeztető redőket, és inkább nem szól. Engar pillanatnyi megtorpanása után tovább folytatja útját, át a Szegény negyeden.*

711. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-17 12:16:41
 ÚJ
>Meishannah Erynath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

- Ezen nem csodálkozom...
*Puhán ejti a szavakat, a bizonyosság azonban tagadhatatlanul ott lüktet bennük. Bizonyossága annak, az érzékei sem sugalltak mást, minthogy a férfi hullámai másként érnek célt, mint viszont.
Tudna rajta változtatni?
Egy újabb kérdés, mit minden valószínűség szerint nem az itt és most felel meg.
Ha egyáltalán szándékában állna ilyesmi.
Hiszen a sudár teremtést leginkább céljai irányítják, s e célok közt aligha szerepel az útjába nem állókkal való... érintkezés. Velejárója ugyan létezésének, épp úgy, ahogyan a Dalnok sem tehet ellenük vagy értük. Sodródásuk akkor is érezhető, ha a pillanatba nem is marják létezésük nyomát. Mégis... ott lappang.
Hogy találkozásuk miféle csapásokat vet Sorsukba, nem keresi okát vagy irányát. Észre fogja venni, ha eljön az ideje...
Nem zárkózik el, ám nem is törtet. Hagyja, hogy ráleljen, mi fontos, s mi nem az... nagylelkűen ajánlja az enyészetnek.
Csöndesen szemlél hát, a kérdésnek időt hagy. Egy... két... tucat szívdobbanást.
Valóban. Az "árat" feléjük gyakran nem aranyban mérik, nem jószágban vagy javakban. A kulcs a bizalom, melyre a férfi maga is rájöhet. Előbb vagy utóbb... ha útjaik elválnak ez éjjelt követően, tán soha.*
- Ha "fizetnél" is, Dalnok, nem tudnál vele mit kezdeni. Magam sem tudok *terelésnek tűnhetnek a halk szavak. Pedig egyszerű tények csupán, melyek száraz pergése az őszi, halott levelek halk zizegéséhez hasonló.* - A tudással osztozó, levetkeztetett titok pedig... önmagában csupán fenevad, mely kiéhezetten kajtat az újabb és újabb válaszok után.
*Lép el a férfi mellett, hogy tovább folytassák útjuk, immár a Szegénynegyed szűkösebb utcáin. Nincs éles elhatárolódás, a pompa megkopik nyomukban, lassú rothadásnak indul az éj leple alatt. Különös mód mégis békésebbnek tűnik, hogy e sötét utcákra sejtelmesen borulnak az égi fények, hisz kósza, táncoló gyertyaláng sem űzi azt tova.*

710. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-15 22:06:44
 ÚJ
>Relertar Chalit avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

*A szegénynegyedet elérve, lassan visszatér ereje, s már gyorsabb tempóban tud haladni, ami itt szükséges is. A koldusok árgus szemekkel figyelik a törpe páncélját. Tekintetükről teljes képet kaphatunk hátsó szándékukról. Relertar kardjára teszi kezét, hátha ettől kicsit inába száll a bátorság a népnek és nem támadnak.*
~Remélem tanultak a legutóbbi kis incidensből. Nem szeretnék megint problémát.~
*A terv bejön, nyugton maradnak, ám néhány kisgyerek mégis odamerészkedik hozzá.*
-Meg tudna szánni minket néhány aranytallérral, bácsi? Kérem.
*Bár akármennyire is úgy néz ki, Relertar szíve sincsen kőből. Előkeresi kis szütyőjét, melyből kivesz 4 aranyat és szétosztja a gyerekek között.*
-Aztán jól vigyázzatok rá.
*Rájuk mosolyog és tovább megy. Néhány perc múlva kis is ér a negyedből.*

709. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-14 19:30:41
 ÚJ
>Dyene Varlain avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 40

Játékstílus: Szelíd

*A mocskos házfalakhoz simulva lépked. leginkább a lába alá figyel, de a kék szemek vizsgálódó pillantását semmi sem kerülheti el. Egy szőke hajtincs kihullik a csuklya alól. Felszisszenve gyömöszöli vissza, köpenye alól kivillan csipkés ruhájának ujja. Óvatosan meggyőződik arról, hogy senki sem láthatta meg, bár nem tudja mitől tart. Nincs itt senki. Senki olyan akitől tartania kéne valami régi ügy miatt. Gerry emléke fájdalmasan tűnik elő az emlékei közül. Nem akar rá gondolni, de muszáj. A fekete haj, a zöld szem, olyan távolinak tetszenek, mint szülőföldje. Vagy még annál is távolibbnak? Rég volt már a fiú halála, de Dyene élete végéig emlékezni fog az üvegesedő lélektükrökre. És a bosszúvágyra. És a kéjes örömre amikor bosszút állhatott. Megborzong az emléktől. Akkor ölt először, és remélhetőleg utoljára. *

708. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-11 19:19:10
 ÚJ
>Aiya Rei avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//éjszaka//

*Mint egy gonosz játék, melyben falat kenyeret nyújtanak egy éhező rongyosnak, s midőn érte nyúl, elhúzzák a csalárd adományt. Az ő kenyere most a remény, melyre mindennél jobban éhezik. Reményei pedig egyedül abban a sötétségben lapulnak, melynek könyörtelen ura fölé magasodik. Ő tudja egyedül, ki volt ő azelőtt. Szavaiban rejlik minden, ami ebből a veremből a fuvolást kisegítheti. De a mélységi nem vet elé morzsányi alamizsnát se. Aljasul őrzi titkait. Mindent, ami azelőtt a fuvolásé volt.
Válaszok nélkül marad hát. Úgy érzi magát, akár egy leszakított kis virág, melynek egyenként tépik ki szirmait. Lehajtja a fejét, összeszorítja a szemét. Ha döntésnek hatalma volna a lét és nemlét felett, ő most bizonyosan semmivé fakulna ebből az elátkozott házból. Nem akarja hallani az újabb kérdéseket, melyek bizonyosan csak újbóli megaláztatásoknak terítik le a bíbor szőnyeget. Ám mily furcsa a sors... Pont ez a kérdés, ami valamire ráébreszti.
Olyannyira görcsösen zaklatta ezeddig a világot, hogy adja vissza, amivel a feledés megrabolta, hogy eszébe sem jutott... Eszébe sem jutott befelé tekinteni. Elvégre, ha az ég madarainak elvennék az emlékeit, attól még pontosan tudnák, miként éljenek tovább. Még a vándormadár is tudja, mikor s merre induljon, hiába kel útra első alkalommal. Amik, akik vagyunk, az sokkal mélyebben él bennünk, mint az emlékek.
Amikor felnéz a kupát felé nyújtó hímre, már nem reszket. Tiszta, átható kékség tükröződik a szemében, mely nem feszül neki semmi akaratnak, de mégis valami különös erővel bír. A mozdulat ívén nyílik ki a változás az összetört lélekben. Dereka kecses ívbe egyenesedik, tartásában törékeny alázat bontakozik ki, s vetkőzi le a nyomorultságot. Finoman nyúl a kupa kelyhe alá. Hűvös ujjai leheletnyire érintik a mélységi ujjait, mikor átveszi tőle a bántó szagú keveréket.
Ajkához emeli, és iszik. Nem fintorog, nem engedi sem az íz, sem az állag különcségeinek, hogy háborgassák vonásait. Az üres poharat leteszi a szófa mellé, s lábait fölhúzva, közelebb húzódik a hímhez.*
- A szél játéka vagyok... A szél játéka, akár a fákról orzott szirmok kűrje... Csak egy édes-bús dallam, virágillat a fagyos szélben... *suttogja fátyolos hangján. Balja finom mozdulattal tűri el a mélységi tincseit. Az ében nyakba hajol, s lecsókolja rút nyomát kezének, az apró sebet, melyet körmei ejtettek az úron. Az övébe nyúl, s mielőtt elgondolkodna, miért is tette, kezébe akad a finom anyagú kendő. Hangszere tisztításához tartotta ott, most már emlékszik. Az orrához emeli. Még mindig kellemes illatú. Megnyugtató, felszabadító érzésekkel tölti el az az illat. A hím nyakára borítja a kis fehér kendőt, befedve vele a karmolás nyomát.
Tekintete elidőzik kissé a szörnyeteg íriszein. Lassan mozdul jobbja. Végtelenül lágy az a mozdulat, mellyel végigsimít a zord arcélen. Mintha ugyanaz a gesztus volna, mint amivel a hím őt illette ott, az ajtó előtt. Ugyanaz, és egészen más. Az a furcsa kettősség honol benne, mely a tökéletes ellentétpárok sajátja, melyek különbözősége egyszersmind hasonlósága is e különös, spirális relációban. A fakó bőr oly bizsergetően melegnek tetszik most, mintha az életet árasztaná minden pórusából. Az élet törékeny, megejtő varázsát.*
- Csak egy fuvolás vagyok *mondja, de a kimondott szavak zöngéinek mélyén mintha az egyszerű titulus kibomlana szerénységéből. Mintha a fuvolásból hirtelen a zene mindenhatósága emelkedne sóhajkönnyű piedesztálra.*
- A tiéd vagyok *súgja, de az őszinte alázat valahogy mégis kicsúszik az úr rideg markából.*
- Melletted maradok *mondja. Felkavaró hangsúly érződik e két szóból. Nem elfogadás vagy beletörődés fogalmazódik meg benne. Döntés.*

707. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-11 19:07:37
 ÚJ
>Myrto Mirari Hortus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//A Hajtóvadászat//

*Myrto egy ideig bámul a távolodó férfi után, közben azon gondolkodik, hogy utána kéne menni, és tovább faggatni, de arra a következtetésre jut, hogy teljesen fölösleges lenne, valószínűleg nem mondana sokkal többet*
-Hát...ezzel nem sokra megyek...*mormolja magának egy kicsit bosszúsan.*-És most?*teszi fel magának a kérdést, és elkezd gondolkozni.*
"Egy "hazug tolvaj" aki mindenkitől lop...senki sem tudja merre rejtőzhet...és mást sem hallani mint legendákat..."*gondterhelten felsóhajt, majd úgy dönt, kikérdezi a helyieket is ezekről a legendákról, hátha ezekből kiindulva rájön valamire, de tőlük sem tudott meg többet, csak annyit, hogy leginkább a gazdagok a célpontjai, de a szegényeket sem kíméli.*
-Itt nem jutok semmire...inkább visszamegyek a főtérre és megkeresem Ándeholmot, hátha ő többet megtudott mint én.*dönti el, majd elindul a főtér felé vezető úton.*
"Talán mégis csak utána kellett volna menni..."*gondolja.*


A hozzászólás írója (Myrto Mirari Hortus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.11 19:08:25

706. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-11 17:46:19
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239

Játékstílus: Vakmerő

//A hajtóvadászat//

*Az idegen ránéz Myrtora*
- Hogy Winel? Ő aztán sose kapja el ezt az embert, csak egyszer sikerülne sarokba szorítani azt a férget, és elintézni, mennyi minden rossztól szabadulna meg a világ. *dühösen hozzámordul az előbb elmondottakhoz* Nem sokat tudok róla, az az aljas gazember engem is kirabolt, mint szinte mindenkit a negyedben. És pontosan annyit is tudok róla, mint mindenki: egy hazug tolvaj! *Azzal továbbsétál mintegy annak jeléül, hogy a beszélgetés részéről befejeződött. Ha Myrto már semmit nem szeretne tőle, akkor végigsétál a szegénynegyed utcáján, és eltűnik a kéregetők közt.*

705. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-10 18:37:37
 ÚJ
>Myrto Mirari Hortus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//A hajtóvadászat//

*Miután megbeszélik Ándeholmmal a tervet és a találkozó helyét, Ándeholm elindul a Pegazus fogadó felé,így Myrto egyedül marad a helyszínen.Eleinte csendben figyeli és követi a férfit - akiről Winel beszélt és akit ki kell kérdeznie- majd miután összeszedi a bátorságát, felgyorsítva lépteit közelebb megy hozzá, reménykedve abban,hogy tényleg hasznos információval szolgálhat.Miután odaérkezik mellé, kissé bátortalanul, de udvariasan megszólítja a díszes ruhába öltözött fiatalembert.*
-E-Elnézését kérem, uram, tudna nekem segíteni?Winel hadnagy azt mondta nekem, hogy maga tud valamit arról a bűnözőről aki állítólag magát is kirabolta.Sikerült elmenekülnie a városőrség elől.*Ennél a mondatnál kissé elszégyelli magát,de utána rögtön, határozottan folytatja mondandóját*Éppen utána nyomozunk, és szeretnénk minden információt összeszedni az illetőről, hogy elkaphassuk.Ezért szeretném, ha ebben a segítségemre lenne ön is.

A hozzászólás írója (Myrto Mirari Hortus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.10 19:01:32

704. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-10 17:19:21
 ÚJ
>Zora Yatar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

*Talán nem is a véletlen műve, hogy ében bőrén feszülő fehér ruházat oly világosan fest, s hívja mások figyelmét az éjben. Mint bogár a lámpás fényére, úgy vonzza ő is fűzőbe bújtatott domborulatokkal az este vándorló férfiakat.
Ám nem is várja Zora, hogy hozzá szóljon a másik, s ékes szavait fényezze előtte, elég lesz, ha valami mással bizonyítja majdan tehetségét. Bár sejti, nem kell félteni a drága sötételf urat, bizonyosan van tehetsége. Különben már rég megoldotta volna, hogy ne legyen nyakán ez a kolonc a hószín ruházatában, s vizslató, mélyvörös szempárjával.
S talán szemét ő is, mint a hím, de ki mondja, hogy nem mind azok, kik többnek gondolják maguk? Ha heveredne földre, királynőt, matrónát úgy rágna patkány, mint az utolsó nincstelent, kinek lelke már az enyészet martaléka, s érzi arcán a halál hűvös ujjának lágy simogatását.*
- Hamarost kiderül, mit jelent, ha eme szavakat veted ajkaidról.
*Mondja kedvesen csengve, mégis szinte búgva. Terve van, óh, de még mennyire. Csak kerüljön elé a férfi, ha már nyugodtan lesznek, s nem eme koszfészek utcáját róják. Kár, hogy a gazdagabb negyedhez ezen a helyen keresztül vezet az út. Sosem kedvelte igazán ezeket a sikátorokat.*
- Remélni? Én ugyan semmit. Tudom, hogy ma egy remek estével gazdagszom. Kérdés csupán az, mennyire vágyod, hogy a tiéd is az legyen?
*Szemének párja perzselve vetül az arcra, kíváncsian várja a reakciót, lévén szavaiban ott búvik a játékos él, mire választ kell adni. Ha máshogy nem, jótékony hallgatással, de mely hímbe ne szorult volna annyi, hogy erre szava elakadjon?
S, hogy mennyi sanyargató érzet van benne, mind maga, mind a hímek iránt, majd kiderül, ha teszi a próbát, vagy kérdi forró szavakkal. Ám sikoltani nem szokott. Csak ha kérik, várják tőle, vagy valódi veszélyben érzi magát, nem pedig mondva kreált indok nyomán.
Újabb kis utcába térnek be, s a kép egyre inkább elrettentő. Nem szokott a kéklő vérrel járó pompához, de azért ennél kicsit többet remélt. Ki őrt áll a cél előtt, hová betessékeli a férfi, már tényleg határértéke a nincstelennek és a halálraítéltnek. Csoda lesz, ha ama pár arany, mit hallani vél segíteni fog rajta. Inkább előre is figyel, hogy a lépcsőn rögvest indulhasson fel, macskás lépteit most veti be igazán, mivel tudja, alant érkezik a másik, enyhe ringását csípőjének még tovább fokozza, hogy csábítóbbá tegye magát, már ha ezzel képes elérni bármit. Nem remél...
Bemegy, merről az a gyér fény jön, mégis kellemes a hívogató érzés. Vajon csalódni fog, mikor rájön, hogy a nyomor tovább terjedt oda is, hová elhívta az úr, ki talán nem is, minek eleinte gondolta? Vagy meglepődhet majd azon, miféle kis helyiség várja, csodák kis kamrája, esetleg más, mitől lélegzete is el fog akadni. Majd elválik, miféle helyre hozta az a hím.*

703. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-09 21:05:03
 ÚJ
>Narzuth Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//éjszaka//

*Fanyar elégedés villan a sápadt heterokrómokban, lenyomata pedig tovább is elidőzik mikor látja mily kétségbeesés fordítja a padlózat irányába Szikra tekintetét... puszta érintés kell hozzá, ennyi csak, még bőrksztyűjét le sem húzta ízelt ujjairól.
A meleg bőr, az ösztönében elhalt menekülés kényszere elégtételt csöpögtet lelkébe, egyben el is gondolkodtatja. Túl sokszor kényszerül majd színlelni a közeljövőben, az eleven haláltánc melyet a bálban megapasztalt a mindennapok díszletévé nőheti ki magát. Persze, valódi természertének megtaghazudtolására semmiféle maszka nem bírhatja rá... ahogy túl nagy fogaskereket sem lehet bezsúfolni a túl kis óraműbe; vagy sosem saját vérét csorgatja le az övéről vigyorgó, idegenszerű koponya tűfoggal szegett "torkába". Jövendő kilátása int kevéssé könnyes búcsút a szabadság hanyatló illúzióinak. Lelki szemeiben ősi kép úszik föl, ahogy Naekrah vére a víztükörbe hull, s egy bársonyos cseppbőll millió szál sarjad, a végtelen folyamot karmazsin hálóval szőve át. A Vörösszemű szerencsétlen időszakot választott legkedvesebb bábjának elhazárdírozására... Fortuna kereke fordul, s az istennő gazdag fátylait fellebbentve feltárja ébenagyarú mosolyát.
Ó nem... nem az egyszerű vadak sorsát szánja Aiyának, sokkal értékesebb a kapocs mely létüket összeköti. Oly feltételek mellett fogadta birtokának a fuvolást, mely cselekedeteit kétarcú kegyelemmel itatja át, hiába, hogy a láncok valódi súlyát a másik még nem érzi. Béklyózott fenevadként fuldoklik alattuk, nem értette meg hogy a falak nem közelednek. Hogy a plafon sem préseli össze őt szétlapítva s nem csalogatja ki undokul, életnedveivel együtt, az utolsó páráját. Mindenen túlvannak.
Ráérős ujjakkal csatolja ki köpönyegét. A mélységben nincs nappal, nincs éjszaka. Aiya hamar meg fogja tanulni, ahogy sokminden mást is.*
-Bár előbb tán szeretném hallani, mit hiszel magadról... Mit tudsz hogy ki vagy?* a penge görbület, mely mosoly sületésével fenyegetett eddig most valóra váltja vérszegény ígéretét. Egyik szék támlájára hajtja a nemeshez illő matériát, majd a nagy szemekkel bámuló szolgára kevés ügyet vetve sétál az átellenes sarokba, hogy egy kupát kezébe kaparintva kezdjen el kotyvasztani. Mozdulatai egyértelmű gyakorlatról árulkodnak, ahogy egy-egy komponenst szinte oda sem tekintve vesz le a polcról, s folyékonyan, gondolkodás nélkül adja hozzá a készülő szubsztanciához. Utolsó elemként sötétzöld levél kerül a pókujjak közé, míg másik kezében már a gnóm öngyújtó pattan, s a láng kékesen felpislogva nyal végig a növény hosszán, pillanat alatt porrá égetve azt. Hamuja a kupába hull.
Néhány percet vesz csupán igénybe a folyamat, miközben Szikrára vetett oldalpillantásai csontig hatolnak. Végül keverőpálca koppan a kehely belső falán, s ő kezében az itallal a szófa irányába vezeti lépteit.*
-Ezt megiszod. *nyújtja át az emberlánynak, majd helyet foglal az alkalmatosságon maga is, újdonsült tulajdonától fél kartávolságra. Vállával oldalasan a támlának dőlve figyeli mint küzdi le a másik szúrós szagú kotyvalékát. Ízének nem annyira, mint inkább állagának váratlan könnyeddsége írhat meglepett rándulást a sápadt vonásokra. Imádja a nőstény kétségeit érezni... A tudatlanság szelíden vinnyogó állapota, a bizonyság sikoltó kínjának prelűdjeként.*

A hozzászólás írója (Narzuth Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.09 21:12:47

702. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-08 18:50:27
 ÚJ
>Aiya Rei avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//éjszaka//

*A szörnyű hátas lelassítja lépteit.
~Itt?~ *szökik a fuvolás tokába a szeppenő kérdés. Tekintete még kapaszkodik a Gazdagnegyed amott derengő patinás fényeibe. A gőgös csillámok egyre elérhetetlenebbé lesznek, ahogy az útról a száraz gizgazok uralta belső udvarra fordulnak.
Ez csak egy rossz álom. Mintha egy érzetek fátyolaként kísértő régi élet romjainak, enyésző, rothadó testének kétes világát járná. A finom anyagokba burkolt torzulások nem borzasztják már, hisz mélységi úr mellett élt talán születésétől fogva. De ez... Szorosra húzza a köpenyét már a hely látványától is. Gazdája csak hátrahagyja a hátast, nem vesződik vele, hogy kikösse vagy tető alá vezesse. A fuvolás valahol reménykedik benne, hogy az az állat reggelre elkószál... örökre.
Igyekszik nem lemaradni, de mikor lefelé indulnak, ha lehet, még jobban elfogja a szűkölő elkeseredés. Egy pillanatra megtorpan, mielőtt az első lépcsőfokra lépne. Ez hát a Pokol szája, hol a démon nyomában alá kell ereszkednie. Alig bírják már a térdei, de inkább küszködik erején felül, minthogy megkapaszkodjon itt bármiben. A szája, orra elé húzza a köpenyét, de még így is öklendezés szorítja görcsbe a gyomrát időről időre. Talán ha nem koplalt volna már vagy két napja, ki is adná gyomra tartalmát, mikor a mélységi a pince korábbi lakóihoz hasonlítja. Így csak könnyfátyolt von a szemére a torkába maró inger és egész testében elfutja az a kellemetlenül éles borzongás.
Csak nem ezt a sorsot szánták neki? Hogy egy penészes pincébe zárva éljen, a saját mocskában, mint egy befogott állat? Hirtelen felsikolt az elméjében az emlék, ahol gazdája pontosan ezt a szót használta. Riadt tekintetét a lépcsősor tetején sötétlő éjre kapja. Látja még valaha? Érezheti még a friss levegő tüdejébe szökő aromáját? A lelke mintha kettéhasadna. Az egyik fele sikoltva markolja meg az odakint még épp látható világát, de a másik követi a mélységit. A két fél közti béklyó megfeszül, hisz lélek ketté nem szakadhat. Menekülni vágyásának körmei elvásnak a koszlott lépcsőkön, sikolyait némán visszhangozzák a nedvességtől felhólyagosodott vakolatú falak.
Léptei reszketegen haladnak az úr nyomában, aki úgy jár előtte, akár a pestis a nyomorultak között. A gyertya apró lángja mintha ő maga lenne, minden más körülötte pedig a kárhozat fojtogató fertője. Amikor az ajtóhoz érnek, s az úr szólal, az már oly távol van az odakinti világtól. Annyira távol. Annyira könyörtelenül távol... Hideg ujjak simítanak végig az arcán. Miért érzi, hogy nyomukban elfekélyesedik a húsa, feketévé üszkösödik, sömörben pöndörödik fel a bőre, és csontig rohad minden emberi a póri bájjal született orcán? Lehunyja a szemét, beharapja reszkető ajkait. Csak menjenek, csak legyen rajta túl mielőbb. Hadd lássa meg azt a rozsdaette ketrecet valamelyik sarokban, ahol befejezheti nyomorúságos életét, feltehetőleg hosszú-hosszú szenvedés után. Nem akar rettegni tőle, nem akarja, hogy az iszonyat berágja magát halandó lénye velejébe. Sóhajt.*
~Hagyni, hogy megtörténjen, egyszerűen hagyni, hogy megtörténjen...~ *zsolozsmázza magában a krédót, melyet önmagának állított fel még... valamikor... régen.
Óvatosan, majdhogynem hitetlenkedve lép a szobába. Semmi otthonosság nincs benne, de mégis merőben más, mint, amire számított. Kissé össze is rezzen a félszeg, csapongó nézelődésben, mikor utasítja. Holmiját szorongatva siet a szófához és szorosan az egyik karfához húzódva le is ül mindjárt. Onnan néz fel gazdájára. Tágra nyílt szemekkel figyel, akár egy elvert kölyökkutya. Bár a pillanat máris gonoszul suttog, ő mégis vágyja azokat az eljövendő szavakat. Bármit, ami felszínre hozhatja az emlékeit. Talán akkor, talán visszatalálhat ahhoz az atyai szigorral fölé magasodó árnyhoz. Bársony feketéjéhez. Talán... *

701. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-08 14:27:30
 ÚJ
>Razeln Archel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Nem csak a hús és vér koholmánya feszül egymásnak, a levegőt enyhén megrezegtető feszültség szikrákat fakaszt, tetteik mögött az eddig megbúvó az önzés lassan felszínre tör.
A ruha akadálya kellemetlen gátat húz fel kezének, színe, pedig a szemnek. Hiába legyen éjsötét, ha a hószínű rongydarab kirikít a legmélyebb árnyékból is és felhívja magára a figyelmet nagyobb felületével, mi a hold sápatag fényével irizál az éjen. Az ében arcot nem gyűri meg mosoly, nem konstatálja elégedett szónoklattal, hősszerelmes versével vagy lángoló lelkű ifjú szerenádjával, amiért megkaphatta asszonyának feleletét.
... egy Úrnő nem remél, elvárja igazának beismerését, nem tűr ellentmondást. Az ég kékje átfordulhat rózsaszínűvé is szava nyomán. Az akarat kifacsarodhaték s ha útra kell kelnie, kelniük kell nekik is, őbelőle és őáltala. Most ő vezet, őáltala irányulnak lépteik a nőstény számára ismeretlen hely felé. Nem vonzza a ruganyos vadászokra jellemző mosoly a dús ajkakon, két könnyen letéphető szirom, csupán koromba mártva. Nem érték. Önnön maga sem az. Földről felszedett szemetek mindketten.*
- S, ha azt mondom édes kevés..? -*ereszti le skarlát tekintetét a bíbor lélekgömbökbe. A nőstény kínálta fel az elégedetlenség opcióját, amivel most élni is fog, egyelőre csak ilyen módon. Nem veszi le róla a vérben forgó íriszpárt, kutatja a fénylő parazsakat és olykor néz csak előre.
Hamarosan elérnek a főtér mezsgyére, de addig is....*
- Mond csak mit remélsz még? -*nevezhető elvárás feltárásnak is. A mérce magasra van emelve s noha tudja jól, nem ugrotta meg az oldalához piócaként hízelgő perszóna, ki-kicsikar belőle pár dolgot - vajh mennyire is legyenek majd ennek fejében szigorúak a játékszabályok? Akad pár ötlete, de a kimenetel mindig kétséges s, ha egy cseppnyi önsanyargató jellem is szorult a hófehér gúnyába bújtba talán még érdekessé is válhat. Ellenben a magas hangfennsíkon történő sikítozással...
A lehetőségekbe azonban beletartozik az is, hogy meggondolja magát. Megmásítja tervét és félresöpörve egyes igényeit másikra koncentrál. Pengeélen táncol a jövő, de egy biztos: nemsokára koldusok nyálával áztatott macskakőre lépnek, hol a második bal felől eső utcakanyar felé fognak orientálódni. Könnyen megjegyezhető út, a negyed mélye felé tartanak. Patkányok rágják a szélen lévő szemetet, málló fal pernyéje száll a levegőben és hallatszik az ablakon kiöntött szennyvíz zubogása.
Sárga fogú nincstelen fogja őket fogadni az utca sarkán, messzebbről is észrevehető volt alakja. Két emeletes épület, rozoga, de nem rettentően kritikus állapotú. Ajtajában áll, tolvajlámpást tartva és, mikor odaérnek kinyitja amazt. Patkányszerű, az is ahogy kezét tartja jutalomra, ahogy háta görnyedezik és lucskos tincsei arcába nyomulnak, legalább félig elrejtve idétlen vigyorát. Előre engedi a nőstényt. Menjek csak, ő két aranyat a mocskos tenyérbe hint.*
- Fel a lépcsőn. -*rögtön szemben. Halkan nyikorog, de a korlátja stabil. A letépett tapéta nem kunkorodik zavaróan.. odafent meleg fény világlik, jobb módúsággal kecsegtetve foszladozik a dohos szag, miként feljebb halad a nőstény...*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416