//Szorít az idő//
*Ricuko halkan mondja el, hogy nem dühből tette és mondta az eddigieket, hanem attól tart, hogy a lány akadályozza őket. Mtach nem ért egyet ezzel, de nem mond rá semmit. Az óriás sem bántja tovább a vöröshajút, úgyhogy a vita lecsendesedik.
Az ork lány szavaira a vörös elmosolyodik. Nem emberevő ez a lány, csak van egy erős stílusa és talán épp ezért volt szimpatikus Mtachnak már elsőre is. Az elmondottakból az derül ki, hogy hajón szolgált, ahol bűnös dolgokat műveltek. Hát ezért mondogatta, hogy eladná őket rabszolgának. Az ork lány nagy hajón még nem is volt, csak csónakokban vagy a vízben, mikor úszóleckéket vett. Nem igazán tudja elképzelni, milyen az, amikor hónapokig hánykolódnak a tengeren összezárva. Azt viszont látja a lányban, hogy noha nehéz természet és hasonló társaságban tölthette el az életét, meg lehet vele találni a közös hangot. Ha még egy orknak is sikerült, akkor főleg, bár ez persze nem fordul meg Mtach fejében.
Mikor az ajtóhoz megy és a kopogás után vár, hallja, hogy az elf is megmondja a magáét a lánynak. Most már nincs türelme neki is odaszólni és meg is unta. A vörös meg tudja védeni magát és nem kell őt pátyolgatni, főleg nem az elf ellen, aki semmilyen szempontból nem tűnik túl erősnek. Ha mégis erős, azt majd az ellenség előtt megmutathatja. Az ork lány hallja, hogy a vörös mintha egy kicsit elszégyellte volna magát és egész udvariasan válaszol. Aztán pedig az elf odajön és Mtach mellett várja, hogy kinyissák az ajtót. Az ork lány ránéz egy határozott, szigorú nézéssel. Nem kell ettől semmi többet várni, minthogy néz. Nem mond semmit, csak vár. Elég sokáig kell várni és közben látja, hogy a többiek is követik a tanácsát. Ricuko és a vörös is bekopognak a házakba, a kölyök pedig azzal a zömök fickóval beszél.
Mikor végre ajtót nyitnak neki, rémült arcokkal találkozik. Annyit mondanak, hogy jeleket látnak a feje fölött és Ralier feje fölött is. Ezek gyorsan váltakoznak, de olyan, mintha rájuk lenne írva valami, mint a Pegazus Fogadó ajtaja fölött a táblára. Mtachnak most jut az eszébe, hogy talán ezek nem is tudnak olvasni, ezért beszélnek jelekről. Sok mindent már nem tud kérdezni, mert rácsapják az ajtót azzal, hogy bajt hoz rájuk. Ezt nem bánná, mert minél több átkozott van, annál nagyobb esély van rá, hogy nem ő hal meg a végén. Vagy Ricuko, hiszen érte is kár lenne. De a vörösért is, bár ő még új ismeretség.
Az ork lány morog egyet és megnézi, mire jutottak a többiek. Nagyjából tanácstalan arcokkal találkozik, de a zömök fickó mutat valamit. Jelek a porban, számok. A gyerek se tud írni-olvasni, de a férfi lerajzoltatta vele, amit lát. Milyen okos ötlet, gondolja magában Mtach. Neki sose jutott volna eszébe ilyen agyafúrt módszer.
Mikor elkezd fújni a szél, még nem gyanít semmit, de mikor megjelenik a mágus, akkor vicsorogva ránt kardot. Egy egész énekkart hallani a nevetésében, ahogy a füst közepén beszél. Az ork lány szólna, de a fickó eltűnik és viszi a kolduskölyköt meg a szőke lányt is. Egy megúszta, nekik viszont egyre veszélyesebb a játék. Mtach nagyon dühös, hogy semmit nem tehet, mivel az alak úgy mozog és tűnik el, mint a köd.
Végignéz a többieken. A hegyesfülű már el is mondja, hogy ő nem érti. Mtach azon csodálkozna, ha ezt bárki is értené közülük. A mágus megszámozta őket, de mindig változnak a számok a fejük fölött. És ebből kéne kitalálni, hogy kit dugtak el a negyedben... Az ork lány ugyan tud számolni, de olyan mélységekben nem ért ehhez, hogy megfejtse a rejtvényt. Egy dolog tűnik fel neki, hogy az első számot kétszer is látja.*
- Fene a pofáját, hogy ilyenekkel szórakozik...
Az a kilences, amivel kezdődik a sor... Hattal később megint ott van. Mi meg hatan vagyunk. Voltunk. Vagy házszám ez? Ehh...
*Az ork legyint egyet, mert ez meghaladja a képességeit. Ami eszébe jutott, azt elmondta. Hátha az okosabbak rájönnek, hogy mi a fene ez. El nem tudja képzelni, hogy lehet valakit megtalálni ilyen számok alapján. Megkérdezni nincs kit, hiszen mindenki menekül előlük. Hacsak nem...*
- Keressünk egy városőrt és kérdezzük meg, mi a franc ez! Az már csak nem szalad el.
*Inkább másra bízza ezt a nemes feladatot. Mint ma is bebizonyosodott, nem az ő beszédmodora a legmegnyerőbb. Sokkal szebben pedig nem tud beszélni, főleg nem városőrökkel, akik utálják az orkokat.*