//Libasor, meg a bájos hármas//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Foglya sokáig ájultan ül, vagy már fekszik a székben, ami Norinak kifejezetten kapóra jön. Addig van ideje nyalogatni a sebeit, akár szó szerint, de leginkább szeretné magát újra úgy érezni, mintha nem egy külön világban lenne. A fájdalom és a fáradtság együttes hatás nem tesz jót neki. Túl hosszú volt ez az éjszaka, borzasztóan hosszú, és valamit sürgősen tennie kell a sérüléseivel, mert nem lesz jó vége.
Épp átkutatja Erwence felszerelését, és veszi magához minden vagyonát, mikor a kis tündér mocorogni kezd a kötelékeiben.*
- Ó, hát csak felébredtél drágaságom. Már azt hittem úgy kell végeznem veled, hogy te nem élvezheted minden pillanatát. Igen, tudom. Azt mondtam nem öllek meg de... Borzasztóan felidegesítettél!
*Néz dühösen a szerencsétlen lányra, miközben kezébe veszi a tőle korábban megszerzett díszes tőrt, és végignyal annak pengéjén.*
- Akarod tudni te is milyen éles? Csak mert nekem kifejezetten kellemetlen volt.
*Nem is kérdez tovább, hanem Erwence mögé sétál, és a tőrrel elkezdi levágni a szárnyait. De nem ám úgy, hogy az a lehető leggyorsabb legyen. Szépen lassan mozgatja a tőrt, majdnem úgy, mintha egy fűrészt tartana a kezében, nem is kést. A tündérszárnyak vékony ereiből csak úgy patakokban folyik ki a vér, miközben minden bizonnyal Nori már a lány csilingelő sikoltozását hallgathatja. Erw rövid idő alatt kétszer is átélheti a kényt, hisz mint biológiailag köztudott, a tündéreknek két szárnyuk van. Néha-néha hirtelen vágásokat ejt, hogy ne csak a szárnyai, de a hátain is mély vágásokat ejtsen. Nem telik bele sok idő, már mindkét szárnya a földön hever, miközben a lány testét saját vére festi vörösre.*
- De gyönyörű! Tudod, nem állatk jól neked azok a szárnyak. Így sokkal szebb vagy. Nos, szeretnél elbúcsúzni tőlem? *Sétál újra a tündér elé.* Nem? Gondoltam. Majd egyszer a másvilágon megbosszulhatod, de most én győztem!
*Megmarkolja a tőrt, és minden erejét beleadva a lány mellkasába szúrja a tőrt, hogy biztos legyen abban, ezt már nem éli túl. Bizonyára rengeteg csontját is darabokra törte ezzel, de Nori nem elégszik meg ennyivel. Lejjebb, és egyre lejjebb húzza a tőrt a testben, szabályosan felnyitja azt, majd mikor a belső szervek már láthatóvá válnak, egy régi emlék nyilal az elméjébe.*
- Akár még hasznot is húzhatok ebből.
*Keres néhány táskát, meg egy nagyobb hátizsákot, majd a holttesthez sétál. Undorítónak tűnhet a dolog, de mivel egy sötét pincében van, senki nem látja, így nem zavartatva magát tépkedi ki és csomagolja be a friss hulla belső szerveit, miközben karjai már nem csak a saját vérével, hanem minden egyéb mással is borítottak. Miután a szerveket és a tündérszárnyakat több táskába csomagolta, és utána a nagyobb hátizsákba rejtette, indulásra készen áll.*
- Azt hiszem, soha többé nem jövök ide vissza. Túl veszélyes még nekem is.
*Nem akar találkozni sem makacs, tőrökkel össze-vissza hadonászó elfekkel, sem Assaggal, aki kishíjján felkente a falra, reméli, hogy a másik, furcsa lányt sem látja újra, na meg a lovagot és az íjászt is jó lenne elkerülni.
Sérülései miatt néha dülöngélve, sokszor meg-meg állva, de azt a helyet, ahol bizonyára Assag és a másik kettő harcol, messziről elkerülve hagyja el a szegénynegyedet. Vissza sem néz, csak el akar tűnni onnan.*