Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 37 (721. - 740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

740. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-24 11:46:27
 ÚJ
>Meishannah Erynath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Kerlon Drylen//

- ...de nem nehezebb, mint túllátni a hús tetszetős börtönén *feleli halkan, s ha vonásait nem takarná el a finom főhajtás, talán kiérezhető lenne a szavai mögött lüktető tompa... beletörődöm fájdalom.*
*Vajon mikor pereg le róla a tetszetős máz? Róla, aki művészi szintre emelte a "gyilkolást"?
Való igaz.
Jobbára inkább nem avatkoznak a világ dolgaiba, ahogyan közülük valóként ő sem teszi ezt. Nem a lehetőség hiányzik belőlük, hanem a késztetés.
Olyan szakadékokat hidalnak át az aranyak, melyeket tán fel sem foghatnak. Neki sosem kellett szűkölködnie, támogatták övéi, s ha levetkőztetik is e fogalmakat, mint az adni és kapni sem változtat azon a tényen, hogy ez estén minden apró, aranyat markoló kezecskében egy csepp változást ragyog. Talán többében is, mint reméli, de némely...
Összefutnak homlokát a vékony ívű szemöldökök, ahogy a szavakat hallja, a kirakós darabjai lassan állnak össze, bár továbbra is félő, olyan hiányok éktelenkednek benne, olyan darabok, melyeket azért nem talál, mert ő maga nem lelhet rájuk. Így, ekképpen még nem...*
- Meglepne, ha nem éreznéd *úgy emeli meg finom metszésű orrát, mint az őzsuta, melyet meglegyintett a közeli veszély, s most dermedt kíváncsisággal várja a következő szívdobbanást. És a következőt.
- Nem érzed a rothadást közeledő bűzét s az általad nyújtott remény tiszavirág éltű varázsának törékenységét?
*A szegénynegyed napközben szunnyad. Valójában. A szerencsétlen sorsok ott vonaglanak a poros utcákon, s mikor lemegy a nap, igyekeznek romos, nyirkos falak mögé bújni, hol a gyertyaláng is dideregve huny ki.
Mert éjjel... előbújnak azok a vadak, melyek csak a gyönge kézből képesek kimarni az életet s reményt adó falatokat. *
- A gyenge, ki az utcákra kényszerül s ily könnyedén jut "megváltáshoz", nem védekezhet azok ellen, kik akár egy aranyban is mérhetik vesztüket, miután minket tovább vezet a Hold fénye...
*A nyomor, nélkülözés és éhezés olyan kényszerek, melyek képesek megmételyezni az elmét és a lelket. Látott már ilyet, nem is egyet, hogy tudja, így van. Kik erősebbek e kényszereknél, képesek kitörni, de ritkán egy aranyat adó kéz vezeti őket a "megváltáshoz".
Megrebbennek a sötét pillák, ahogy a férfi szabad, fakó kezéhez ér. Egy fürge szívdobbanásig össze is rezzen a Dalnok érintésétől. Pillantása a fogyatkozó terhű erszényt kutatja, s csak jó néhány néma pillanat után szólal. Nem megy tovább, savószín tekintete kifürkészhetetlen semmitmondással kapaszkodik vissza a viszont-tekintetbe.*
- Vannak, akik az egyensúlyért harcolnak. Mi megtartjuk azt. Hiheted, hogy elbújunk, hogy félünk... tenni bármit is, de nem így van.
*Nem mozdul, nem rezzen. A pillanatok mintha megragadnának az idő karcsú derekán. *
- Mi jogom volna választani, ki kap lehetőséget... s kit sodor tovább a nyomor? *suttogja. *
*Oda sem tekint, ahogy lassan visszaemeli az erszényt a férfi markába. Vékony kezeivel puhán összeölelve a férfikezet és az erszényt. Természetellenesen világos tekintetéből, hangjából máskor oly nehéz érezni, kihallani bármit is. Nem úgy, mint ezúttal...*
- Sajnálom... Ha egynek adnék, mindnek adnom kéne, Dalnok. Erre pedig nem vagyok képes.
*Sok mindenre... de erre nem.*

A hozzászólás írója (Meishannah Erynath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.24 11:49:24

739. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-24 02:18:39
 ÚJ
>Ellira Ineriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

*Az este hangulatában beállt hirtelen változás, szinte letaglózza a nőt, ahogy a falhoz szorítva áll. Más helyzetben talán élvezné a dolgot, de túlságosan dühös Volaryonra a meghiúsított szökés miatt. A sötételf szemtelen vigyora is ront a helyzeten, mintha csak azt sugározná minden egyes mozdulata, hogy bármit megtehet és bármit megkaphat. A férfi szavaira kicsit összehúzza szempilláit és ha ez lehetséges, tekintete még az eddiginél is fagyosabban csillog, de nem válaszol. Cserbenhagyják a szavak, ahogy a forró lehelet a nyakát cirógatja.
Végül mikor a szorítás enged, lassan összeszedi magát annyira, hogy kövesse Volaryont a szobájába. Tétován viszik léptei a lépcsőn felfelé... Semmi kedve hasonlóban részt venni. Inkább megfogadja magában, hogy ezúttal nem szemtelenkedik és hűvös udvariasságra törekszik. Vágyakozóan tekint Nia szobájának ajtajára, ezerszer szívesebben lenne vele, mint gazdájával.
Tincseit kisimítja a hajából, mielőtt belépne az ajtón. Kattan az ajtó kilincse, hogy ezzel is egy kis időt nyerjen. Eközben Volaryon felkel az ágyból, hogy előkeresse a kötszert és Ellira felé nyújtsa. Érthető módon kicsit tétován és szaporán dobogó szívvel lép közelebb a még mindig félmeztelen elfhez. Ráadásul bizonytalanságát fokozza hogy nem látja a másik arcvonásait. Némi fény ugyan beszűrődik, de az csak épp a körvonalak felismeréséhez elegendő. Pár pillanatra eltöpreng, hogy gyújtson-e gyertyát, de semmi kedve kérdezősködni, így szótlanul áll addig, amíg Vol vissza nem ül az ágyra. Csendesen viszik közelebb léptei, ám ekkor újabb problémába ütközik. Az ágy mellett állva ugyanis nem fér hozzá Volaryon hátához és a másik oldalról sem érné el a sérülést. A szándékosságról ezúttal is meg van győződve és elfojt egy ingerült sóhajtást miközben nyugtázza, hogy nincs más választása. Bőrből készült csizmája sok mindent megélt már, de sajnos arra nem alkalmas, hogy az ágyra is magával vigye. Bár szegény családból jött, édesanyja mindig az igényességre nevelte és bizony a lábbelik elég könnyen átveszik a lovak szagát, ha az ember lánya egész nap lovagol. Az üveg mézet és a gyolcsot lerakja a komódra, majd tekintetét a másik zöld lélektükreibe fúrva lehajol, hogy a tőrt is elővegye rejtekhelyéről. Tisztában van vele, hogy ezzel utolsó fegyverétől is megfosztja magát, de már többször is bebizonyosodott, hogy ha tudná sem használná. Azzal pedig csak rosszabbul járna, ha Volaryon találná meg... A penge kicsusszan a helyéről, majd szomorúan koppan a komódon. Ellira pedig, mintha egy nehéz kőtől szabadult volna meg, felsóhajt. Ha jobb bánásmódot nem is várhat, ezzel a gesztussal talán a bizalom egy apró darabkáját visszaállította. Miután a két csizma is a földön landol, Ellira ismét felveszi a mézet és a kötszert, majd Volaryon mögé telepszik az ágyra. Ujjait belemártja a ragacsos anyagba, majd az előbbinél talán kicsivel óvatosabban lát neki a kenegetésnek. Amikor végzett, a kezére tapadt mézet belekeni a gyolcsba, majd Volaryon hasánál elkezdve, lassan letekeri a fehér szövetet. Ügyel arra, hogy a kötés inkább szoros legyen, mint laza, de továbbra is némán dolgozik. Esze ágában sincs újra kényelmetlen helyzetbe hozni magát, bár talán egy leheletnyivel gyorsabban veszi a a levegőt, mikor közelebb hajol Volaryon bőréhez.*

738. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-24 00:11:09
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Hallja, hogyan csapódik a méz az asztalra, de nem érdekli különösebben, kicsit játszani akar és ördögi terve elég szórakoztatónak hat elsőre. Nem is pislog, ahogy viszonozza a dühös pillantást, arcán vérfagyasztó mosollyal csak közeledik, közeledik...
Sikerül a falhoz szorítania, kezeit is megkaparintja, elejét véve így annak, hogy kikaparják a szemét vagy egy nemesebbik szerve kerüljön acélos szorításba. Így viszont már a nő nem tud mit tenni a közelség ellen, kénytelen elviselni, hogy Volaryont csak centiméteres választják el, hogy egész testével hozzá simuljon. Talán ezt is kéne tennie, de nem akarja olyan messzire vetni a sulykot, hogy esetleg komolyabban elkezdje megfontolni a kínálkozó lehetőséget. Épp elég intim kapcsolatot kapott ma estére, így most csak játszadozik, leheletével ingerelve a másikat, miközben keze is lágyan simít, de csak a csípőig merészkedik.*
-Ha hagynád magadnak, élveznéd, ne is tagadd.
*Susogja válaszát most még a nyakba, ott a kísértés, hogy csókot is nyomjon a puha bőrre, netán fogaival kóstolgassa, de mindig megtartja a hajszálnyi távolságot, kínosan ügyelve, hogy ne érjen hozzá.
Teljesen elégedett magával, a kívánt hatást elérte, talán még kicsit többet is, hiszen a lélegzet hirtelen elakadása ilyesmit sejtet. Sötét vigyorral lép hátra, hogy egy pillanatra megszemlélje művét, a félelemmel telített női testet. Ez könnyű menet volt, így hát elégedetten fordul meg és indul az emelet felé.
A lépcső megint kihívás, de ha elég erősen kapaszkodik a korlátba, nem fog visszabucskázni, így ezt a taktikát követi, és viszonylag akadálymentesen fel is jut. Szobájába érve elengedhet egy megkönnyebbült sóhajt, amikor végre az ágyára dőlhet, arccal előre, órák óta csak erre vágyott. Tudja, hogy még fel kell kelnie, hiszen a mézréteget be is kell kötni, mert eleget forgolódik álmában, hogy leszedje az utolsó cseppig. ha perverzebb hangulatban lenne, még talán azt is felvetné, hogy Ellira bilincselje őt az ágyhoz hassal lefelé, majd másszon alá, hogy elalvás előtt még kicsit jól érezzék magukat, de tekintve, hogy még mindig neheztel újdonsült rabszolgájára, esze ágában sincs ilyen ajánlatokat tenni. Itthon ő az úr, ezt pedig nem lesz rest kihasználni.
Ha meghallja, hogy Ellira már itt van a szobájában, akkor felkel és az ablak alatti komódhoz sétál, annak a legfelső fiókjából két tekercs gyolcsot vesz elő és ezeket nyújtja az embernő felé.*

737. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-23 23:21:59
 ÚJ
>Ellira Ineriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

*Ellirának még marad egy kis ideje, hogy az ujjáról az izmos hátra kenje a felesleges mézet, mielőtt Volaryon befejezné a mondatot. Természetesen ezután az az első mozdulata, hogy visszarántja a kezét, miközben a teljes megdöbbenés ül ki az arcára.
Pár pillanattal később a mézes üveget olyan erővel csapja az asztalra, hogy csak úgy csattan. Eddig ugyan némi sajnálatot érzett rabszolgatartója iránt, de ennek helyét a csalódott harag veszi át. A düh és megalázottság, ma már sokadszorra varázsol rózsás színt orcájára. Ráadásul semmi visszavágás nem jut az eszébe és ettől csak még jobban haragszik az egész helyzetre, de természetesen leginkább a sötételfre. Valószínűleg ezért mondják, hogy a jó harcos nem érez. Egy esetleges harci kiképzés után talán épp lett volna annyi ideje, hogy előkapja a csizmája szárában lapuló tőrt, így viszont az értékes másodpercek elvesztek. Volaryon egy egész fejjel magasabb a nőnél, így amikor felegyenesedik, Ellinek is fel kell emelnie a fejét, hogy haragtól izzó szemeit a másikéba fúrhassa. Tudja, hogy mindez szemtelen szavainak a jutalma, de valamiért mégis reménykedett benne, hogy elmarad a megtorlás. Ösztönösen hátrál egy lépést, mert a férfi túlságosan közel van hozzá és ez egyáltalán nem tetszik neki. Az sem könnyíti meg a helyzetét, hogy az izmos mellkast ezúttal semmi sem takarja el. Mikor azonban Volaryon közelebb lép, a félelem szikrája suhan át a lányon. Tovább hátrál miközben tekintete ide-oda cikázik, lehetséges fegyvereket és menekülési útvonalakat keresve. A konyha fala azonban hamarabb simul hozzá, mint várná és az ütéstől egy pillanatra elakad a lélegzete. Próbál határozott arckifejezést ölteni magára, mintha bizony semmi különös nem történne épp, de hamar ismét a megdöbbenés vonásai költöznek arcára. Volaryon egészen közel van hozzá, szinte érzi a másik testének melegét és ettől hirtelen szédülni kezd. Arra számított, hogy megüti, vagy megkötözi, de teljesen váratlanul éri a gondolat, hogy más módokon is ki lehet használni alávetettségét. ~ A tőr ~ Kiáltja elméje, de a sötételf mintha olvasna a gondolataiban, kezeit a falhoz szorítja. Nem durván, de Ellira tudja, hogy nincs esélye a menekülésre, bár párszor azért megpróbálja kiszabadítani csuklóit.*
- Eressz.* Suttogja, szaporán emelkedő és süllyedő mellkassal. A férfi azonban könyörtelenül folytatja a kínzást, amit valószínűleg sokkal jobban élvez, mint Ellira. Érzi, hogy a másik keze a csípőjén nyugszik és lassan már az ájulás kerülgeti. Fejét oldalara fordítja, mert már nem képes állni a szúrós zöld tekintetet, így viszont szinte tálcán kínálja fel nyakát a sötét ajkaknak. Még egy utolsó elkeseredett próbálkozást tesz a kiszabadulásra, de ekkor Volaryon ismét megszólal. A hangja olyan lágy és nyugodt, mint a nyári éjszaka és Ellira egy pillanatra elengedi magát. Így aztán újabb problémákkal kell szembenéznie, mikor az elf elengedi. Nevezetes meg kell találnia az egyensúlyát, hogy ne kössön ki a földön. Eddig nem is tudatosult benne, hogy visszafojtotta a lélegzetét. Vesz tehát egy nagy levegőt és kezét gyorsan a falnak támasztja. A szavak értelme is lassan eljut tudatáig. ~ Ezek után még mézzel kenegessem?. ~ Hitetlenkedve megcsóválja a fejét, miközben igyekszik légzését is lecsillapítani.
Volaryon, mintha mi sem történt volna a lépcső felé indul és hamarosan eltűnik a konyhaajtóban. Ellinek azonban még kell pár pillanat, hogy felfogja a történteket. Első gondolata, hogy most azonnal kirohan a házból és az egyik lovat elkötve menekülőre fogja. Gyakorlatiasabb énje viszont kisvártatva elkezdi felsorolni az ellenérveket... ~ Fáradt vagyok, nem látok a sötétben és Niát sem hagyhatom egyedül... ~ Nagyot sóhajtva végül óvatosan ellép a faltól, majd a legundokabb arckifejezést öltve magára, felkapja a mézet, hogy ő is Volaryon szobája felé induljon.*

736. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-23 21:27:36
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Csöndben tűr és közben gondolatait valami semleges sík felé terelgeti, még a végén rájönne, hogy épp egy nő kínozza, aki egészen szemrevaló, abból pedig kellemetlen szituáció is adódhatna. Szóval inkább a holnapi napon gondolkozik, hogy miként közölje Camillával, hogy gyarapodik a család... Rikácsolni fog, talán még azt is követelni fogja, hogy a hím dolgozzon többet vagy fizessen, ha már hárman élősködnek rajta. Pf, nevetséges. Inkább ő élősködik, kihasználja a helyzetet, de nem baj. Tegye, amíg teheti.
A mézes megmozdulásra nem számított, ezért reagál ilyen intenzíven. Mézet folyatni a sebekbe... Hát őt tényleg meg akarják ölni. Nem ért annyira a lovakhoz, hogy ilyeneket tudjon, megülni tudja őket, már a tisztításukat sem szívesen végzi, valódi nemes.*
-Mézzel...
*Motyogja maga elé hitetlenül. Ilyenről még sosem hallott, sokkolta a dolog, hogy a sebeibe éppen mézet próbálnak gyömöszölni.
Az ingerült válaszra válla fölött hátrapillant, szinte már méltatlankodva. Inkább neki lenne oka idegeskedni, hiszen az ő idegein táncol a rabszolgája, az ő hátán folyik a méz és ő van tele sebekkel.*
-Kend, de remélem, a felesleget utána le is nyalogatod.
*Nem tud mit tenni, csípőből jön a perverz válasz, még ha meg is fogadta, hogy inkább hűvösen és távolságtartón fog bánni a nővel. Viszont, ha már így alakult, megfogan az ördögi terv a fejében, hogy mivel lehetne kicsit kisebbre venni Ellira száját. Választ nem is várva feláll, magát kihúzva magasodik az embernő fölé, remélhetőleg hátrálásra kényszerítve őt, hacsak nem akar az ében mellkashoz simulni. Addig megy, ameddig a nőstény háta vagy a falhoz, vagy a konyhapulthoz nem ér, akkor megragadja a vékony csuklókat és egy kezével a nő feje fölé szorítja őket, míg másik keze a derekára siklik. Arcával is közelebb hajol, forró leheletével cirógatva végig előbb a nyak vonalát, majd a fület. Nem is kell csinálnia semmit, épp elég, ha Ellira elhiszi, hogy mire készül, márpedig ezt elég félreérthetetlenül jelzi.
Valami apró jelet vár, a félelem mimikáját, remegést, bármit, ami jelezheti, hogy elérte a kívánt hatást. Akkor ajkai is puhán a fülhöz érnek, miközben súg.*
-Még a fáslit rá kell tenni, az pedig a szobámban van.
*Azzal elengedi és úgy sétál a lépcső felé, mintha mi sem történt volna. Persze a zajokra erősen figyel, hogy ha valami támadást jönne, kivédhesse.*

735. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-23 20:49:01
 ÚJ
>Lilianah Cross avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Szelíd

//Elrabolva//

Nekiveselkedik hát az útnak, s elindul a szűk sikátorba. Lépteit szaporázza s egyre csak azon gondolkozik, hogyan tudná megtenni az oda-vissza utat, hogy ne legyen feltűnő. Nem szeretne hazudni Kedvesének, csak meglepetést akar neki szerezni. S a semmiből terem mellette egy idegen s a falhoz préseli. Kezét ajkára helyezi s utasítja, hogy ne pisszenjen.*
~Mi a…. ~
*S jön a felismerés, hogy őt bizony megtámadták fényes nappal. Tekintetében rémület fut át, kapkodja a levegőt a férfitenyér alatt, remeg, mint a nyárfa levél. Vajon most mi lesz? Csinál, amit mondanak neki, vagy eszelős ellenállásba kezd. Mivel szeretné viszontlátni Kedvesét, így amíg az érdes kéz az ajkán csüng, addig nem is kezd sikítani.*
~Hidegvér! Hidegvér! Ne pánikolj! Ne pánikolj!~
*Mantraként tombolnak agyában a szavak. Próbál koncentrálni, elhiteti a csuklyás illetővel, hogy együtt működik, s nem csinál semmit. S mikor elengedi, kivár még egy nagyobb szívdobbanásnyi időt, majd karmolásra nyitja ujjait s egyenesen az arcának esik. Közben hangosan kiáltozik.*
- Mit akar??? ÁÁÁÁÁ! SEGÍTSÉG! SEGÍ…
*S azzal a mozdulattal egy erős ütést mér gyomrára a csuklyás idegen, minek hatására a földre kerül. Egy-egy kékes gyöngydísz kihullik a hajából s messzebbre pattan el, ahogy fekszik a hideg macskakövön. Észveszejtő a fájdalom, minek következtében csak dünnyögni tud.*
-K...
*Szólítaná, sőt üvöltené Kedvese nevét, de a fájdalom maró érzete elharapja a szavakat. Egy könnycsepp jelenik meg kékes szemébe, úgy néz fel a támadójára.*
-Mit… mit… akar… tőlem?
*Nyögi a szavakat s próbál mozdulni, próbál felülni de mindhiába. Ahogy elengedi szorításából hasát, egyből belenyilall az erős, kellemetlen érzet.*
-Szszsz!
~Kean! Édesem! EZ…. nagyon fáj…segíts, kérlek.~
*Bár el tudná mondani gondolatát, bár el tudná küldeni a langy szellővel üzenetét Kedvesének. S egy újabb gondolat fut át az agyán, hogy talán ez lesz a veszte, itt hal meg a sikátorok mocskában, fényes nappal, úgy, hogy nem láthatja viszont Szerelmét. S az a forró könny legördül puha arcáról s elszakítva magát a bőrtől a Halálba cseppen.*

734. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-23 19:23:09
 ÚJ
>Denawarien Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36

Játékstílus: Szelíd

//Elrabolva //

*Csuklyáját a fejére húzva sétál a legszűkebb sikátorokon és apró utcákon keresztül. Rév térképe szinte beleégett elméjébe, igyekszik hasonló mód megismerni Artheniort.
Szépen lassan sétál, megjegyezve minden kis kitérőt és sarkot, megpróbálja minél jobban memorizálni. Az egyik kis sikátorból fordulna ki éppen, amikor meglát valakit, ki gondolataiba merülve lépked. Visszahúzódik, egyenest egy kapualjba. Arcán sötét vigyor díszeleg. Tökéletes, úgyis már vágyja, hogy valaki fölött uralkodjon. Sely igazán kitett magáért a kis büntetést illetően. S bár Den élvezi a kínzást, néha jó mást kínozni. Főleg, hogy egy nő...
Ahogy az említett kapualj elé ér, Den kilép a nő mellé és azonnal egyik kezét a szájára teszi, úgy szorítja a szemközti falhoz.*
- Psszt...
*Tartja másik kezének mutatóujját a csuklya alatt sötétlő arca elé, a széles vigyor csak eddig szűnik, majd rögvest visszatér.*
- Ha nem kiabálsz, életben maradsz.
*Azzal picit hátrébb húzódik, viszont keze, mely nem a női szájat fogja le, már feszül is, hogy kész legyen, ahogy lábai sem engednek. Persze, csak ha nem kezdett egyből kapálózni a kisasszony. Mert akkor bizony, a kezeit is kénytelen lesz a falnak szorítani. Viszont, ha úgy látja, hogy a másik nem kíván ellene támadni, akkor elkezdi elengedni. De ha csak egyetlen gyanús mozdulatot is tesz, rögvest üt, egyenest gyomorszájon. Nem erőssége az anatómia, de ennek a pontnak a helyét jól tudja. És az ütése elég erős. Főleg most, hogy még ideges is valamelyest...*

733. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-23 00:29:18
 ÚJ
>Kerlon Drylen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Meishannah Erynath//

*A világban mindennek meg van a maga helye, és a maga értéke, még ha oly talmi is, mint az arany csillogása, melyért oly sok szenvedés nyomán oly sok vér kionttatik, s mely mégis egy szempillantás alatt foszlik semmivé, mint az álomkép. Az értékek mindig is szubjektív dolgok voltak, hiszen csak attól függtek, kinek a szemével nézzük őket.
Az ő számára megtiszteltetés egy olyan hölgy társasága, ki ily tökélyre fejlesztette a tudását a harc művészetének terén. Egy gyilkost nem sokra méltatna, de egy művészt igen. Oly kevés szépség maradt a világban, és oly sokan dolgoznak azon, hogy még ez a pár morzsa is mihamarább tűnjön el a feledés homályába. Számára mégis csupán ez a pár morzsa jelent értéket. A művészet, a fény, a tisztesség.*
- Úgy igen nagylelkű vagy szép hölgy, hogy egy becsületét vesztett lovagnak, ki a vándorok köpönyegét öltötte vállára rendje palástja helyett még képes leszel bizalmat szavazni. Több ez, mint amit sokan meg tudnának tenni. Nehéz túllátni a vándor szakadt köpenyén.
*Nem kell tett ahhoz, hogy valaki rögtön elítéltessék. Akár ő, akár csak azok a szerencsétlenek, kik itt tengetik sorsukat. Nem kevesebbek ők, mint azok, akik csak pár utcával arrébb drága kelmék finom ételek közt múlatják az időt az est óráiban. Kellemes melegénél a kandalló tüzének, egy pohár finom bor társaságában.
Kevesebb lesz tán attól valaki, hogy véle mostoha volt a sors? Nem. Ítélni mégis ítéltetik általa többször tán, mint a nap felkél arany szekerén, hogy aztán vértengerbe bukjék alá ismét a horizonton.
Ő sem szokta ennyire kiteríteni a lapjait, most sem tudná megmondani, miért tette. Érzett valamit a penge eme finom művésznőjében, kinek szépsége vetekedik táncának szépségével, és törékeny bája rejt valami titkot, melyet még kifürkészni nem tudott. Még.
Az arany lassan fogy az erszényből, megannyi kéz nyúlva utána. Nagyobb teher mégis a hálát elhárítani, sem mint a pénzt kiosztani. Osztana ő többet is, ha lenne. Most azonban csak ennyi jutott. A szegénynegyeden lassan végig érve a világot nem váltotta meg, de talán volt, akinek reményt adhatott. Nem is többre, egy éjszakára, egy napra csupán, de a reményt hozta el, mely ha csak pár pillanatig is, de marad.*
- Adok? Elveszek? Ó nem szép hölgy, én ilyet nem teszek. Mit adhatna az, kinek semmije nincsen? Nézz végig rajtam, becsületét vesztett lovagból lett szegény vándoron. Mit adhatnék én bárkinek?
*Ha már ennyit elmondott, vagy ostobaságot csinál, vagy megérzéseire hallgatva esetleg a járható utat választja.*
- Lovag voltam. Rendem rég a múlté már. Paplovagok voltunk. A mi kötelességeink nem merültek ki annyiban, hogy kikre a kitaszítottak bélyegét rásütik, azok tekintetét lezárjuk. Amit esetleg találtunk ott, hol túl sűrű volt már a gonoszság fátyla eljuttattuk oda, hol legnagyobb volt a szükség. Azt pedig, hogy kinek mit adhattunk, vagy adhattam. Tőlük kellene megkérdezned.
*Mutat körbe maga körül.*
- Egy étekre valót? Gyógyszerre? Reményt, hogy ne fagyjon meg éjszaka? Esetleg csak még 1 napot, melyet nyomorúságban eltölthet? A hitet, hogy a fény még nem veszett ki örökre a világból? Én ezt nem tudhatom. Csupán próbálok segíteni ott, ahol még tehetem, még ha oly keveset is. Akad bőven, aki elvegye sokszorosan azt, mit én adhatok.
*Lassan finoman nyúl a szép hölgy keze után, óvatosan fogva meg azt, mintha csak félne, hogy eltörik, vagy a ködből szőtt teremtés szertefoszlik az érintés nyomán. Majd ha a lány nem ellenkezik, akkor a már ürülő erszényt a kezébe adja.*
- Kérlek szép hölgyem. Oszt szét te a maradékot, ha nem másért, tedd hát meg egy bolond vándor kedvéért, és told meg csupán az aranyakat, egy mosolyoddal, mely hidd el megfizethetetlen. S ha az erszény tartalma elfogyott, mi is kiérünk a szegény negyedből. Akkor válaszold meg kérlek a kérdésedet. Miért adtál, és mit adtál?
*Reméli, hogy kérése nem sérti a szép elf hölgyet, evégre amit az eldák népéről hallott attól nincs távol hogy segítő kezet nyújtsanak annak, ki szükséget szenved, még akkor sem, ha jobbára inkább nem avatkoznak a világ dolgaiba.*

732. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-22 23:12:39
 ÚJ
>Ellira Ineriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

* Érdekes, hogy egyes hangulatok milyen könnyen átragadnak egyik élőlényről a másikra. Fajra és nemre tekintet nélkül. Ellira jól ismeri ennek az erejét és nem riad vissza attól, hogy használja, ha szüksége van rá. Szándékosan lassabb légzést erőltet magára, hogy a tökéletes nyugalom látszatát keltse, mikor közelebb lép a hímhez.
Volaryon egészen jól tűri a sebek tisztítását, csak néha-néha rezzen meg, amikor a rongy érzékeny részhez ér. Akár még meghittnek is mondható a jelenet, bár azért a helyzet ennél jóval bonyolultabb, tekintve, hogy Ellira még nem tett le a szökés tervezgetéséről. Volaryon szavai is megerősítik benne, hogy sokáig nem lesz emberszámba véve. Gondolatban megvonja a vállát, hiszen valahol igazságosnak, sőt fajához képest még elnézőnek is mondható ez hideg, lenéző viselkedés.
Az emberi sebekhez nem, a lovak sérüléseihez viszont annál inkább ért. Túl sok különbség nem lehet a kettő között... Az éles vágásról felismeri, hogy egy penge okozta, de a felszínes horzsolásokat nem tudja hová tenni. A sérülések elhelyezkedése is némi töprengésre ad okot, mert szinte lehetetlen, hogy valakit csak a hátán érjen ütés...
Sokat azonban nem töpreng a dolgon, mert a szokatlan, kiszolgáltatott helyzet meg is hozza a várt hatást Ellira gondolataiban, de a tőr végül a helyén marad. Mézbe mártott ujjait viszont kicsit erősebben nyomja a sebre, mint az szükséges lenne. A hatás nem marad el és Ellira megrezzen Volaryon felkiáltására. Nem várta, hogy ennyire hevesen reagál a sötételf.*
- Bekenem mézzel a sebeidet, hogy hamarabb gyógyuljanak.* Válaszolja kicsit bizonytalanabbul, mint szeretné. Most így másodjára végiggondolva a dolgot, talán mindez nem tűnik létfontosságúnak. A sebszélek tiszták és nem valószínű, hogy elfertőződnek, ha Volaryon vigyáz magára. Persze az is igaz, hogy a lovakat nem zavarja, ha kicsit ragad valamelyik testrészük, de mégiscsak jobb az óvatosság. ~ Nem mintha érdekelne, hogy feldobja-e a talpát. ~*
- Nem muszáj csinálnom, ha másként óhajtja uraságod.* Az ingerült válasszal talán kicsit túllőtt a célon, de már nincs ereje kontrollálni a szavait. Méztől csöpögő ujjal támasztja csípőjét az asztalnak, felkészülve arra, hogy válaszáért esetleg egy csípős pofonnal jutalmazzák.*

731. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-22 22:57:32
 ÚJ
>Meishannah Erynath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

*Nem kell "vihar", hogy érezze a változást. A természettel összhangban élő népek vérükben, zsigereikben hordozzák a finom rezgések észlelésének adományát s gyakran értését is. Miért ne lenne ez a lélek dolgaival is hasonlóképp? "Mi körülvesz, s mi benned van: egy."
Nem mindenható s nem is tudhat mindent. Szavait azonban mindig is igazul fonta.
S elhallgatni sem fog egy választ, noha felcsendül benne a kérdés:
Számít a neve?
Aligha.
Igen kevesen vannak, akik nyomába szegődnének, s annak a kevésnek... sosem volt szüksége ily "bélyegre" ahhoz, hogy felismerje.
Finom szusszanása csupán belülre hat, kívülről mindössze a finoman megemelt áll észlelhető.*
- Nem kell tartanod ítélettől, Dalnok. A bizalmat magam mérem cselekedeteid s tenmagad nyomán, nem a múltad árnyainak suttogásának engedve.
*Miért tenne ilyen nyilvánvaló butaságot? Míg a Dalnok nem tesz ellene, ki ő, hogy bírálja tetteit s mindazt, ami így, ilyenformán sodorta elé ezen a különös, első éjjelen... ?
Lustán nyílnak a buja ajkak, a finom párapamacs pillanatnyi tétovázásának árulója, mintha vonakodna "levetkezni" távoli derengését, melyet a férfi előzékenyen és nagyvonalúan terített lényére. *
- Enyéim a Meishannah névvel illettek születésemkor. Az Erynath atyám hagyatéka.
*Találóbb lett volna a nemző, hiszen a család, mint olyan, köreikben jóval kiterjedtebb s nem feltétlenül korlátozódik a megszokott "anya és apa" párosára.
De így talán... egyszerűbb erre. Erre, itt, Artheniorban, ahol az első éjszaka nyomán különös "fogadóbizottságba" botlott.
Finom mosoly árnya rebben, ahogy útjukat folytatva a Dalnok szavaira gondol.
"Az ön társasága egy dalomért, mely talán kedvére lehet, s bízzuk az éjszakára utóul majd az ítéletet."
Egy dalért, a Halál Dalnokától, melyet az a hit ringat, neki szól.
Milyen csekély ár érte társasága? Pofátlanul...
De talán a sors valójában "nagyban" játszik s minden, amit tesznek, tulajdonképpen azt a "változást" hivatott előidézni s nem elégszik meg egy gáláns "adok-kapokkal".
Ilyesfajta gondolat kíséri majdhogy nesztelen lépteit, míg figyelmét magára nem vonja a férfi. Úgy áll ott, mintha nem is volna része e képnek, mintha különös, külső szemlélője lenne csupán, kit kirekeszt a valóság, a pillanat meghittsége. Nem rebben a merész ívű szemöldök, pillantása szenvtelen semmitmondással követi a mozdulatokat, az aranyak vándorlását.
Számára a Szegény- s a Gazdagnegyed is ugyanolyan. Ugyanolyan érdemtelen.
Csak akkor szólal meg, mikor jócskán maguk mögött tudják a buzgó hajlongókat, köszönetet rebegő ajkakat.*
- Ott elveszel, itt adsz. Miért... ? Miért érzed szükségét átbillenteni a mérleg nyelvét?
~...ha csak egy "pillanatra" is?~
*Ő, aki sosem avatkozott önként sorsokba, ő... most igazán kíváncsi, még ha különös, álom-ködös tekintete konokul követi is a térre vezető utak irányát.*

730. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-22 21:32:17
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Ha tudna gondolatolvasni, lehet, hogy még meg is vigyorogná Ellira ötleteit. Már nem él, aki megsebezte? Ó, dehogyisnem... Tökéletes kielégültség állapotában fetreng a vérmaszatos ágyában, valószínűleg már álmában élve újra annak a pár órának minden gyönyörét és mámorát. Normális esetben Volaryon is így tenne, már rég ágyában aludna, hogy valamennyi erőt gyűjtsön a következő napra, felkészülve bármire, amivel Camilla előhozakodhat. Lehet, hogy megint a kerítés lesz a szívének minden problémája...
Kénytelen segítséget kérni, még ha nem is olyan megalázkodó módon, de mégis egyértelmű mindkettejüknek, hogy azért landol a rongy a nő mellett, mert a hím csak szenved, de előre nagyon lassan jut egyedül. Ha lehetséges, ez még tovább bosszantja, de nem tud mit tenni, kénytelen elviselni, hogy időnként másra szorul.*
-Ettől a felállás mit sem változik és reggel nem leszek kedvesebb vagy elnézőbb...
*Azért a biztonság kedvéért nem árt, ha ezt előre leszögezi, mielőtt még a végén Elli elérzékenyül, hogy a segítségét kérnék. Továbbra is marad pokróc, úgy a legbiztosabb, inkább morog akkor is, amikor semmi szüksége nem lenne erre.
Csöndesen nézi a nő mozdulatait, van benne valami meghitt, valami békés, amitől még ő is lenyugszik egy kicsit. A távoli múltra emlékeztetik, talán két évtized is eltelt, mióta hasonlóban része volt, hogy egy nő az ő kedvéért sürgölődött volna. Magában a csóválja a fejét, nem szokott ő ilyen nosztalgiázgató alak lenni, az egyetlen, amire szívesen gondol vissza mindig, az húga...
Egyetlen izma sem rándul meg, amikor Ellira közelebb lép, csak tekintete követi némán a karcsú alakot, amíg amaz ki nem sétál a látómezejéből, utána homlokát ismét alkarjára támasztja. Kezdődjön az este második, jóval kellemetlenebb kínzása.
Háta nem a legszebb látvány, több, hosszú sérülés tarkítja, egy van, amelyik igazán mély, ez szinte keresztben szeli át az egész hátát. Ha Ellira ért valamennyire a sebekhez, könnyen megállapíthatja, hogy a kisebbeket korbács okozta, míg a nagyot valami éles tárgy, talán egy tőr, amivel nem bántak túl óvatosan. Főleg ez az utóbbi a ludas abban, hogy ilyen állapotba került. Ajkait szorosan összeszorítja, így onnan egy hang sem távozik, csak keze szorul ökölbe és teste rándul meg néha jelezve, hogy nagyon is érzi, ami történik, csak megtanult némán tűrni. Hiába, lassan negyven év van a háta mögött, ennyit megélni mélységi hímként nem kis dolog...
Tudja, hogy a tűzzel játszik, amikor ennyire kiszolgáltatja magát, de vagy ez, vagy a reggelig tartó küszködés... Szeret veszélyesen élni, ha a Sötét Anya úgy határozott, itt a vége, tenni úgysem tud az isteni akarat ellen.*
-Mit művelsz?
*Csak akkor kapja fel a fejét, amikor valami tömény, ragadós dolog csurog végig a hátán, nem kímélve a sebeit sem. Szeme tágra nyílik az újfajta fájdalomtól és keményen saját szájába kell harapnia, hogy ne nyögjön fel. Mit csinál ez a boszorkány vele?*

729. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-22 20:59:52
 ÚJ
>Seawil Reandol avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*Kérdésre a válasz némiképp egyszerű, és nem túl sokat árul el a férfi itt tartózkodásának okáról. Persze nem akarja faggatni, hiszen nem is ismeri a másikat, és így valahol úgy érzi nincs is értelme. Korántsem biztos, hogy elárulnak neki bármit is. Csak csendesen tudomásul veszi, hogy mi a helyzet, és halad tovább. Aztán kicsivel később mégis kibukkan a magyarázat. Munkát keres.
Nahát, csak egy cipőben járnak.
Gondolja magában, és egy pillanatra a férfi arcára néz. Talán elcsíphet egy átsuhanó érzelmet rajta.*
- Hát munkát? *kérdezi lágy hangján, továbbra sem ül ki a mosoly az ajkára, de tekintetében mintha valami más is megcsillanna. A legjobban talán az együttérzést lehetne kiolvasni belőle, már ha a férfi szándékozik ilyesmivel. A kérdésre bólint, majd felel is.*
- Az a gazdag sötételf család, olyan furcsa nevük van. Dwirenthelen..? *ajkát kétség húzza, formálja apró fintorba, jelezvén ebben aztán nem nagyon biztos.*
- Azt hiszem, így hívják őket, vagy valami hasonlónak. *Magyarázza tovább, majd vállát egészen kicsit megvonva halad tovább, és most már maga elé néz, mert bizony veszélyes kerültbe lépnek be. *
- Úgy hallottam keresnek férfiakat, tudja harcosokat, gondolom, ami magának testhez állóbb lenne. – Az oldalán függő kis táskát maga elé húzza, és mind két kezével megfogja, szinte a mellkasának szorítja, nehogy azt higgyék, valami értékes van benne. Mert nincsen benne semmi nagy anyagi haszon. Csak számára fontos apróságok.*

728. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-22 20:20:51
 ÚJ
>Ellira Ineriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

* Nem igazán tulajdonít neki jelentőséget, hogy Nia láncon van. Többek között azért, mert ma éjjel is hiányolta, sírt utána. Ez az egyetlen oka annak, hogy Ellira ezúttal nem esik kétségbe a láncok keltette csörgés hallatán. Annyira pedig nincs világos, hogy a szalagot észrevehesse. Talán jobban is járnak így...Volaryonnak így nem lesz oka további büntetéseket kiagyalni. A kicsi elsuttogott köszönömjére csak bólint, nem szeretné, hogy remegő hangja elárulja könnyeit. Gyorsan be is csukja maga után az ajtót, magára hagyva a Niát gondolataival.
Lent a konyhában hiába a nagy igyekezet, a gondolatok és a tekintet elterelését illetően, a teáról valahogy mindig a férfi ténykedésére siklik a pillantása. Két érzés viaskodik továbbra is benne, az elégtétel keltette édes káröröm és a leheletnyi együttérzés. Kezdi érteni, hogy mennyire kényelmetlen lehet Volaryonnak is helyzet. Gazda szerepben nem szerencsés gyengének mutatkozni, főleg ha fizikai fölénnyel tartja maga mellett szolgáit. Ellira oldalát pedig egyre jobban furdalja a kíváncsiság, hogy vajon ki bánt el vele.
~ Lehet nem ártana szövetséget kötni azzal, aki így ellátta a baját... ~ Suhan át a gondolatain, de fél rákérdezni. Túl feltűnő lenne. A sötételf hátsó szándékot képzel oda is, ahol nincs. Bár elképzelhető, hogy az illető már nem él. Nem sokáig húzza, aki keresztbe tesz Volaryonnak... vagy jobb esetben rabszolgaként végzi.
~ Kétlem, hogy újabb taggal bővülne a 'család'~
Gondolja derűsen. ~ Így is elég gondot okoz már ez a meglévő kettő. ~ Még épp idejében folytja el előtörni készülő mosolyát, ami ebben a helyzetben igen félreérthető lenne. Valószínűleg a kimerültség és hárs nyugtató hatása okolható amiatt, hogy ilyen szenvtelenül tekint saját helyzetére.
Közben a férfi feláll és újra kimossa a vérmocskos inget, még sötétebbé varázsolva az egykor teának készült főzetet. Eddig tudomást sem vett az ott álldogáló nőről, most viszont hirtelen ránéz, amitől Ellira hirtelen megint zavarba jön. Volaryon arcára van írva, hogy nem tartja kívánatosnak a jelenlétét és Elli nem szeretné tovább feszíteni a húrt, ezért megissza az utolsó kortyot is a bögréből, hogy Nia szobájába menekülhessen. Ekkor azonban összerezzen, ahogy a véres-teás rongy mellette csattan és a férfi rámordul, felajánlva a lehetőséget, hogy elégtételt vegyen. Természetesen Ellit sem ejtették a feje lágyára, nagyon jól tudja, hogy Vol sosem kérte volna meg, ha egyedül képes lenne ellátni a sebeket. Egy pillanatig még megkövülten áll, feldolgozva az információt, majd a rongyot felvéve szó nélkül munkához lát. Kiborítja az elkoszolódott főzetet, majd újra feltesz forrni egy adag vizet. Ezután egy másik edényt készít elő, amiben alaposan kimossa az inget, hogy ne vérezze össze a tűzhelyen készülő sebtisztításra szánt folyadékot. Mikor mindezzel végzett a víz is felmelegedett annyira, hogy levehesse a tűzről. Most viszont már nem maradt más hátra, közelebb kell mennie Volaryonhoz. Kicsit úgy érzi magát, mintha épp gallyakkal készülne bökdösni egy alvó oroszlánt, de végül erőt vesz magán és előbb a hideg, majd a forróvizes edényt is az asztalra teszi. A mézet már hamarabb odakészítette, így végre elkezdheti lemosni az alvadt vért az izmos hátról. Finoman, de határozottan indul el a két lapocka között, nem szeretné tovább nyújtani a másik szenvedéseit a szükségesnél. Bár azért nem átall kicsit erősebben megnyomni a rongyot, ha makacsabb vérfolthoz ér. Többször kimossa az összecsavart inget, először mindig a hidegben, hogy a forró vizet ne kelljen sűrűn cserélnie. Teljesen lefoglalja amit csinál, bár egyszer-kétszer átsuhan elméjén, hogy még mindig ott lapul csizmájában a tőr... Megtehetné, hiszen annyira kiszolgáltatott. A gondolatot követően meg is akad a mozdulatsor, miközben épp a forró vízbe mártja a jobb napokat látott inget. Kérges keze kicsit jobban megszorítja a rongyot, de a pillanat ismét elmúlik, ahogy ott az istállóban. Kicsavarja a fölösleges vizet, majd tovább folytatja a sebek tisztítását. Nem telik bele sok idő és a rongy végleges helyre talál az egyik edényben, Ellira pedig felveszi a mézzel teli üveget, hogy vékony réteget kenjen vele az ében bőr alól előbukkanó húsra.*

727. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-22 19:55:27
 ÚJ
>Lilianah Cross avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Szelíd

//Elrabolva //

*Miután kilépett a fogadó ajtaján a Piactér felé veszi az irányt, hiszen arra felé több a munkalehetőség, mint a Pegazus Fogadóba, így ezt utoljára hagyja. Kissé borongós az idő, szürke, komor felhők takarják a kék égboltot. Neki vág hát az útnak, léptei koppan a macskaköves úton.*
Gondolataiba merül.*
~Milyen sokat kell dolgoznom azért, hogy legyen minden nap meleg étel az asztalon, hogy félre tudjak tenni ha esetleg házat veszünk, hogy tanulhassak az öreg mágustól. Milyen sok mindenre kell az arany s még bele se vettem az apróbb dolgokat, mint például az a nyaklánc, mit meg szeretnék venni Kean-nek. Biztos örülne neki. Bár kérdéses, hogy meg tudok-e fordulni egy nap alatt, hogy ne legyen feltűnő, hogy elhagytam a várost.*
*Agyal, hogy lehetne úgy elutazni Artheniorból úgy, hogy még aznap hazajöhessen a Kikötőből. Nem is figyeli, hogy már a Szegénynegyedben jár.*
~Talán, ha hajnalban indulnék útnak, hazaérnék délutánra. Muszáj megvennem azt a nyakéket, igazán jól állna az a csontfog a nyakába. Hmmm mmm! Bizony!~
*Elérkezik egy elágazáshoz. Az egyik egyenesen a Gazdagnegyedbe vezet, a másik egy sötétebb sikátor, mi lerövidíti az utat a Piactérre. Mivel nem szeretne kerülni, így elindul a sikátor felé.*
~Mi baj történne, hiszen fényes nappal van.~
*Sietősre veszi lépteit, karjait maga mellé szorítja. Gyorsabban veszi a levegőt, felkészül lelkileg az esetleges kéregetésre, mi ebben a negyedben megszokott. Tekintete ide-oda jár, minden mozdulatra figyel. Még egyszer-egyszer hátra is pillant. Kirázza a hideg. Mintha nem stimmelve valami, ám ezt betudja annak, hogy számára ijesztő helyen jár.*
~Remélem hamar kijutok innen…~

726. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-22 19:45:46
 ÚJ
>Nia Aluessa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Ha ficánkolna, legfeljebb annyit érne el vele, hogy a bokáit is összekötözi Volaryon, vagy olyan rövidre húzza a láncát, hogy az ágyról se tudjon felkelni. Így legalább az a csöppnyi mozgástere még megvan...
Már aludni készül, mikor Ellira feljön a teával a szobába. Felnyílnak a smaragd lélektükrök, és összekötözött csuklóival küszködve felül, lánccsörgéstől kísérve. Ellira megnézheti művét, a leláncolt, megkötözött gyermeket, aki a csészéért nyúl.*
- Köszönöm a teát. *szól halkan, és sikerül megfognia a bögrét, amiből óvatosan kortyol, miközben Ellira menekül a helyiségből. Nia pedig megissza a meleg itókát, visszahelyezi a bögrét oda, ahonnan elvette, és megint ledől, eligazgatva a láncot és a takarót.
Azon töpreng, Ellira tényleg csak jót akart-e neki? Vajon tényleg csak hibázott, és neki is meglesz a büntetése emiatt?
Nem sokat tud gondolkodni a kérdésen, mert csak-csak elnyomja az álom, főleg a hársfatea után...*

725. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-22 18:36:34
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Mivel Nia nem ficánkol sokat, nem mérgesíti gazdáját, így Volaryon nem húzza szorosabbra a szalagot, mint szükséges. Ez még a büntetés legenyhébb formája, holnapra tartogatja a másik felét, ami lényegében ehhez igen hasonló lesz.
Visszatér a konyhába, csak futó pillantást vet Ellirára és annak vörös arcára, mielőtt ingét a vízbe mártaná. Hiába van félhomály, ő olyan tökéletesen lát, mint a felszíniek nappali világosságban. Más esetben még tréfálkozna is a látványos zavaron, direkt húzva a nő idegeit mindenféle perverz utalással, de most semmi hangulata az ilyenekhez. Lehet, hogy bujkál benne némi mazochizmus, de érdekes módon az a sebtisztításra már nem terjed ki.
Bólintással egyezik bele, hogy Ellira teát vigyen a kislánynak, mivel már a lapockájával van elfoglalva, így eszébe sem jut, hogy figyelmeztesse, ne oldja el a kislányt, mert annak következményei lesznek. Lassan el jut a szintre, hogy már az sem érdekelné, ha így lenne, akkor még egy hetet hozzácsapna Nia büntetéséhez, semmi probléma. Mindenre van megoldás, ha nagyon keresni akarja.
Egyedül maradva láthat hát neki a cseppet sem kellemes, de szükséges manőverhez. Idejét sem tudja, mikor volt szüksége komolyabb tisztításra, többnyire meg szokta úszni felszíni sérülésekkel, pár karmolás- és harapásnyommal, de ma este igazi vadmacskába futott. Megbánta-e? Részben igen, de csak sebesülések miatt, a többit szívesen újracsinálná.
Örül, hogy a két lapockáját letudja halk sziszegések közepette, amikor Ellira már vissza is tér. Morcosan veszi tudomásul, hogy biztos jött élvezkedni a szenvedésében... Logikájának ellentmond, hogy a nő esetleg együtt érezzen vele vagy segíteni akarjon, ha van más lehetősége. Feláll és kiöblíti a már csak rongyként funkcionáló inget, ezzel is húzza egy kicsit az időt, hátha addig az embernő fogja magát és felszívódik. Hiába minden remény, amikor megfordul, Ellira még mindig ott áll, teáját kortyolgatva. A pumpa megy, megy, egyre jobban, míg végül morcosan vágja le a rongyot a nő mellé a pultra.*
-Úgyis elégtételt akarsz venni, nem? Most kínozhatsz.
*Morogja, majd visszaül a székre, hogy a támla a lábai között legyen, fejét pedig a kezeire hajtja. Tudja, hogy mennyire kényes most a helyzet, ezért is piszkálja ennyire az önérzetét, de nem nagyon tud mást tenni. Reggelig itt szerencsétlenkedne, márpedig ő mielőbb ágyba akar kerülni. Fejét oldalra fordítja, az arcába boruló, fehérlő tincsek közül csak egyik szeme izzik, tekintete a nőre tapad, hogy az hajlandó-e megtenni, amire "kérte" vagy hagyja, hogy tovább szenvedjen egyedül. Valamiért ez utóbbi sem lepné meg....*

724. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-22 14:20:39
 ÚJ
>Ellira Ineriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

* Annyira leköti figyelmét a tea hozzávalói után való kutatás, hogy csak a dobbanó léptek hallatán tűnik fel neki a sötételf hiánya.
~ Épp Nia szobája felé tart. ~ Összeszorul a torka és megint megrohanják az aggodalmas gondolatok, de ezúttal sikerül egész hamar elhessegetni őket.
~ Eddig se bántotta és tudja, hogy a kislány nem tehet semmiről. Miért ez a mostani lenne a kivétel? ~
A tűz békésen ropog, a csészékben már gőzölög a forró tea és ezek az otthonos neszek és illatok, kicsit felvidítják. Talán Camilla horkolása is mintha mérséklődött volna, bár még mindig tisztán hallható.
Csípőjét az egyik szekrénynek támasztja, miközben óvatosan teáját kortyolja. Inkább nem ül le, mert tudja, hogy onnan sokkal nehezebben lenne felkelni, ha egyáltalán sikerülne. Nem szívesen kezdené azzal a napot, hogy Camillának magyarázkodik, mit keres épp a konyhájában. Elmosolyodik, ahogy az abszurd jelenet lejátszódik a fejében, de hamar visszarántja a jelenbe a belépő Volaryon látványa. Egészen pontosan a félmeztelenül belépő Volaryon látványa. Épp csak egy pillanatig időzik el tekintete, de ez is elég ahhoz, hogy lángvörösre gyúljon az arca. Csak reménykedhet, hogy a félhomályban ez nem annyira feltűnő. Szinte kimenekül a szobából, miközben megragadja az egyik csészét, hogy felvigye Nia szobájába.*
- Nemsokára visszajövök.* Mondja zavartan pislogva, majd szerzeményével együtt a lépcső felé indul.
Hamar a kicsi szobájához ér és óvatosan kinyitja az ajtót. A helyiséget barátságos félhomályba burkolja az egyik utcai lámpás fénye, így Ellinek nincs szüksége arra, hogy gyertyagyújtással bajlódjon. ~ Mennyire más volt minden egy fél nappal korábban, mintha egy hét telt volna el azóta. ~*
- Hoztam neked hársfateát, Nia.* Mondja csendesen, de nem vár választ. Inkább közelebb megy és az ágy mellé teszi a bögrét.*
- Tudom, hogy mérges vagy rám és igazad van. Ma hoztam pár rossz döntést, de kérlek hidd el, hogy sosem akartam neked rosszat.* Hirtelen újra rátör a torokszorító kétségbeesés, de mivel nem akar a kislány előtt sírni, inkább sietve sarkon fordul. Az ajtóból még elsuttog egy "jó éjt!", de hamarosan már a lépcsőn dobbannak újra a léptei. A konyha fényei barátságosan hívogatják, Ellira egy pillanatra mégis megtorpan. Semmi kedve bemenni, mert úgy sejti, hogy egy sor megaláztatás fogja ott várni. Végül nagyot sóhajt, arcáról letörli a könnyeket és Volaryonra ügyet sem vetve, visszamegy a szekrényhez. Gyorsan felméri, hogy bizony, a maradék főzet csúnya véget ért, mert a sötételf azt használja sebtisztításra. Teáját ismét kezébe fogva próbálja másfelé terelni gondolatait, de nem tudja nem észrevenni az ében bőr alatt feszülő izmokat. No meg persze Volaryon elég nevetséges látványt nyújt, ahogy a széken ülve próbálja kitisztítani a hátán tátongó sebeket. Komoly erőfeszítésébe kerül, hogy ne menjen azonnal oda és vegye ki a rongyot gazdája kezéből. ~ Abból megint valami olyasmit hámozna ki, hogy meg akarom ölni. Egy idő után csak feladja...~ Így aztán makacsul bámulja a rohamléptekben fogyó teáját, ameddig parancsot nem kap arra, hogy valami mást csináljon.*

723. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-22 10:33:32
 ÚJ
>Nia Aluessa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Ellira félelmei alaptalanok, Niának nem esett baja, és, bár ezt a nő nem tudhatja, nem is eshet, Volaryon ugyanis vigyáz mindenre, ami az övé. Az a fajta úr, aki felfogja, hogy magának okoz kárt, ha rongálja a saját tulajdonát - a kislány, és Ellira, nagy szerencséjére. Persze, nála is túl lehet feszíteni a húrt, és Niának esze ágában nincs kipróbálni, mi az a pont, amikor Volaryon dühe felülkerekedik a gyakorlatiasságán, így szó nélkül szalad fel a szobájába, és öltözik át. Onnan hallgatja a felszűrödö hangokat, amikből a szavakat kivenni nem igazán tudja, de annyit leszűr, hogy Vol nem érzi jól magát.
Aztán meghallja a lépteket a lépcsőn, és sejti, hogy ő következik. Nem lepődik meg, de azért nyel egyet, mikor meglátja a láncot, de annál jobban fél, mint hogy megpróbáljon akár egy moccanással is elhajolni, miközben kattan az apró zár a nyakékén, majd a lakat a vékony lánc másik végén, az ágyhoz erősítve.
A következő lépés azonban nem tartozik hozzá a szokásos esti procedúrához, ezúttal ugyanis a vékonyka csuklókat is alaposan, ha nem is kényelmetlenül szorosan, összekötözi a szalaggal Vol.*
- Jó éjt. *ismétli ő is, majdnem suttogva, de nem sír, és nem tiltakozik, beletörődve viseli a büntetését. Legalább is a most esedékes részletet. Rosszabb is lehetett volna. Legalább nem gúzsba kötve fekszik tehetetlenül az ágyon, bár a tehetetlenség így is elég nagy, ahogy próbál összekötözött kezeitől akadályoztatva elhelyezkedni az ágyon hanyatt fekve, majd betakarózik valahogy. Késő van, a lányka szemei még mostani, kényelmetlen helyzetében is hamar lecsukódnak...*

722. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-22 03:47:55
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Egyszerű védekező reflex, inkább ő támad, minthogy őt érje támadás, akkor szavakkal is. Épp elég neki a helyzettel megbirkózni, arra volt legkevesebb szüksége, hogy Ellira még lássa is, milyen állapotban van. szeret tekintélyt parancsoló lenni a felszíniekkel szemben, azt pedig nehéz úgy, hogy az ing hátulján egy méretes vérfolt virít és láthatóan problémái vannak az állással. Bosszantó és ennek bosszúságának az oka, hogy még undokabb, mint alapból lenne.*
-Jól is teszed.
*Morogja a válaszra, a szemöldökhúzogatás pedig már csak hab a tortán. Akkor sem bízik benne, pisloghat akármilyen szépen, hiszen meglopta. Efölött nem fog annyira egyszerűen napirendre térni és megbocsájtani, még akkor sem, ha végeredményben jól járt, hiszen használható munkaerőre tett szert.
Gyanakodva fordul egész testével Ellira felé, amikor az ellép az ajtótól, bár keze nem mozdul kardjának markolata felé, látszik, hogy tartása megfeszül. Nem fél, nevetséges is lenne, ha egy gyenge embernő veszélyt jelentene rá, inkább csak jobb az óvatosság, hiszen a reflexei is romlottak most némileg.
Biccentéssel veszi tudomásul, hogy teát fog készíteni, nincs oka ellenkezni, a teafőzés még nem ártott meg senkinek - kivéve, ha valaki imádott gazdája italába mérget találna keverni. De olyat mégis honnan szerezne így hirtelen? Áh, átkozott mélységi örökség, paranoia...
Ameddig Elli a konyhában ténykedik, ő megmássza végre a lépcsőt és belép Nia szobájába. A kislány már az ágyon ül hálóruhájában, dicséretes.*
-A büntetésedről holnap beszélünk.
*Ennyivel lezárja a témát, és veszi is elő a vékony szemű láncot és szalagot, hogy a szokásos este procedúrát elvégezze: lánc a nyakékhez, másik vége az ágyhoz, a két kis csukló pedig a szalaggal összekötve.*
-Jóéjt.
*Hátrálva lép ki a szobából, hogy a vér látványával ne hozza a lányra a frászt, majd a lépcső tetején újra megtámaszkodik. Lent van forró víz... Az kell most neki, hogy a sebeket ki tudja mosni, bár már most utálja az egész procedúrát. Ennek ellenére hősiesen és nagyobb esések nélkül visszaérkezik a földszintre és a konyha felé menet már ingétől is megválik. Sosem volt szégyenlős, tudja, hogy akad rajta mit nézni, még akkor is, ha nincs széthasogatva a háta.
Reméli, Ellira már kitöltötte a teának való vizet, mert ő bizony nem fog tovább várni, a véres ing nagyjából felét a vízbe lógatja, majd kihúzza, kicsit bebugyolálja a még száraz résszel, valamennyire tompítva így a forróságán, kicsavargatja, szépen megszínezve így a maradék vizet, majd az egyik széken keres ülőhelyet, állva mégsem lehet ilyenekkel foglalkozni.*

721. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-22 03:29:13
 ÚJ
>Ellira Ineriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

* Ellira továbbra is az ajtónak támasztott háttal mered a férfira. Elnézi a sápadt, ében bőrt és ahogy a köpeny lekerül, előbukkan a jobb napokat látott ing is. Jól sejtette, Volaryon sok vért vesztett, nem csoda hát, hogy a lépcső korlátjában kellett megkapaszkodnia.
Ellira kezdeti zavara nem múlik, sőt már nem csak a saját érzéseit, hanem Volaryon kirohanásának okát sem érti. A két szempár összekapcsolódik, ahogy felemeli a pillantását. ~ Miért gondolja rólam, hogy meg akarom ölni? Nem látja, hogy holt fáradt vagyok? ~ Egyik szemöldökét felhúzza, jelezve hogy teljesen rossz következtetéseket vont le a másik. Bár az is igaz, hogy nem szolgált rá a bizalomra, jelenleg ő az egyetlen, aki ki tudja tisztítani az elf sebeit.*
- Nem vagyok épp nevetős kedvemben.* Mondja jelentőségteljesen, utalva arra, hogy nem így tervezte ezt a napot. Egy ideig még csendben álldogál, tűrve a másik kutató pillantását, de mivel mást nem akar hozzáfűzni, lassan ellöki magát az ajtótól. Most, hogy kettesben vannak mégis jobb az óvatosság. Elhiszi, hogy Volaryon még így is könnyűszerrel meg tudná ölni, ezért nem akar okot adni a félreértésre.*
- Csinálok egy teát.* Mondja tétován, hogy megtörje a csendet, majd elindul a horkolás irányába. Eszébe sem jut, hogy erre engedélyt kérjen, még nem szokta meg a rabszolgalétet - és valószínűleg még sokáig nem is fogja. - bár természetesen, ha Volaryon megtiltja az más kérdés. Mindenesetre most túl fáradt ahhoz, hogy ilyeneken töprengjen, így ha minden jól megy eljut a konyhába, ahol még mindig pislákol a láng a tűzhelynél. Amennyire csak tőle telik halkan tüzet éleszt, vizet forral, és az egyik szekrényben rá is bukkan egy doboz félreismerhetetlen illatú termésre. ~ Hársfa. ~ Nem kell sok idő, hogy felforrjon a víz és édeskés, jellegzetes illat töltse be a szobát. Óvatossága azonban feleslegesnek bizonyul, mert a néni olyan hangosan horkol, hogy minden más zajt elnyom maga mellett. Örömmel veszi észre, hogy Camilla mézet is tart a háznál, így már csak három bögrét kell előkészíteni, hogy minden tökéletes legyen a teázáshoz. Némiképp nevetséges a lány ügyködése, de érthető is, hogy otthonos hangulatot akar teremteni egy ilyen borzasztó nap után.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416