//Szorít az idő//
*Mikor Mtach döngöli a láthatatlan erőteret, az óriás odalép és lefogja. Az ork lány belátja, hogy hasztalan a próbálkozása, ezért csak morog és fúj egyet. Néha ő maga is úgy viselkedik, mint egy hegyi oroszlán, amivel már ő is küzdött és Ricuko is, az elmondottak szerint. Az óriás egyszerűbb módon került ide, a karavánnal jött a városba. Aztán egyből munkát is kapott, megismerkedtek egymással, de most meg az életét fenyegeti valami őrült mágu.s Vagy Mtach életét. Nem tudni a ködös fogalmazás miatt.
Az óriás csitítja és elkezdi masszírozni. Mtachnak tetszik ez a dolog és tényleg meg is nyugszik tőle. A nyakát nyomogatja az óriás és tényleg eltalálhatott valami olyan pontot, amitől bárki lecsillapodik. Máskor nem lenne ilyen egyszerű az ork lányt tétlenségre rávenni. Most dühös is volt, de a püfölést inkább azért csinálta, hogy szétverje az erőteret. Nem ért hozzá, de kipróbálta.*
- Te, Szivi, ez marha jó! Muszáj megmutatnod, hogy kell!
*Az óriás rejtélyes szavakat említ, amik közül az ork lány csak a játékteret érti meg. És ez még mindig bosszantó, mert ő nem akart játszani. Ki ez a valaki, aki úgy gondolja, hogy csak úgy belekényszeríti egy játékba, amibe bele is halhat vagy ő vagy az óriás, akiben végre társat talált.*
"Na, csak kerülj elő, te mágus! Kitekerem a nyakad."
*Itt a szegénynegyedben megint vannak koldusok, mint mindig. Most mégsem rohanják meg őket. Sőt menekülnek előlük, kitérnek az útjukból. Legutóbb Mtach egyedül volt itt, nem egy óriással, de ez nem lehet gond egy koldulónak, aki mindenáron könyörületet akar. Az óriások sokszor kifejezetten jószívűek, legalábbis akikkel Mtach találkozott, azok ilyenek voltak. Az orkok már kevésbé jótékonyak, de ez múltkor sem zavarta a szegényeket. Biztos nem kettejüktől félnek most sem.
Mennek egyre beljebb a csapzott emberek és pusztuló házak között. Ez a nélkülözés nagyon nyomasztó. Romos házak, cingár gyerekek, néhánynak látni a bordáit is, mert nem jut nekik ruha. Mtach észrevesz négy embert, akik csak álldogálnak és beszélgetnek. Az egyik elindul a gyerekek felé, akik ijedten néznek rá. A többihez se mennek oda.*
- Szivi, látod azokat? Őket is kerülik, mint macska a tüzet. Hátha tudnak valamit.
*Az ork lány számára gyanús, hogy az a négyes pont most van itt és őket se környékezik meg a kéregetők. Oda is megy és nem ütközik akadályba. Se az erőtér nem gátolja, se a szegények, mivel azok még mindig menekülnek. Egyre többen vannak, de tisztes távolságból nézik a párost és a négyest is. A kis zömök ember a gyerekek felé megy, így marad három. Mtach int Ricukonak és odamegy, de nem szólítja meg a csapatot. Ha ugyanannyit tudnak, mint ő, az nem nagy segítség. Először azt akarja tudni, mitől félnek a szegények. Így meglesz, hogy mi a közös bennük. Nem megy közelebb, csak odakiabál a koldusoknak.*
- Miért menekültök?
*Még a szag sem lehet magyarázat. Az ork lány járt ugyan a folyóban, de az ő bűznek az kevés volt és talán érezni egy kicsit abból is, amit az óriástól kapott a híd ezen oldalán, mikor megünnepelve az átkelést Ricukóval egymásnak estek, ahogy az elmúlt éjszakákon többször is. Aztán meg a barakkban izzadtak, de ez nem lehet olyan nagy ritkaság errefelé.*