//Aswea//
*Még mindig aggódva fogja a lány kezét a fogadó előtt állva, mert nem úgy néz ki egyelőre, mintha jobban lenne. Még neki is dől, hogy támaszt találjon. Persze fel volt készülve rá, hogy a lány elvesztheti maga alól a talajt, de arra nem, ahogy megérezi a közvetlen közelségét. Karja valahogyan ösztönösen mozdul és szabad kezével már át is fog a vállán, hogy biztosabb legyen a támasza. Most jönne el a pillanat, hogy észbe kapjon, de az érintés miatt nem tud koncentrálni, holmi álcákra meg látszatra. A kezét fogva és félig a vállát ölelve várja, hogy a végén a karjába kapva kell e hazavinnie, vagy tényleg jobban lesz, ahogy mondja. A finom szőke hajkorona és a behunyt szemek veszélyesen közel kerülnek, így a torkában megint csak megjelenik a gombóc, hogy jól befészkelje magát oda. A szép ívű szemek lassan megnyílnak és a gyönyörű kékség láthatóvá lesz újra. Nagy kísértést érez ebben a pillanatban, hogy egyszer és mindenkorra tisztázza a legegyszerűbb módon, hogy ki a férfi és ki a nő kettőjük közül. Ha simán a lány ajkaira tapasztaná a sajátját, kétséget sem hagyna, hogy tudja mi az igazság. Persze most azért van annyira józan, hogy fékezze magát, de így is nehezére esik. A lány éppen a legjobbkor szólal meg és lép el mellőle. A kezét ő is villámsebesen veszi le a válláról és hagyja eltávolodni. A hiányérzet befúrja magát arra helyre, ahol az előbb olyan közel tudta magához és ő alig hallható sóhajjal fogadja. Amióta együtt járják a várost már volt ehhez az érzéshez szerencséje. A vallomásra, miszerint győzött az ivásban csak mosolyog.*
-Ne aggódj, úgysem sok esélyed volt ellenem, már az is dicséretes, hogy megpróbáltad.
*A szegénynegyedig megint csak kézen fogva vezeti a lány és a mosoly rajta ragad az arcán, ahogyan követi. Már kezdi túlzottan is megszokni, a puha bársonyos kéz érintését. Valószínűleg ez azt jelenti, hogy újabb hiányérzettel kell majd barátságot kötnie, ha egyszer megint elengedi és egymaga marad. A negyedben tényleg nem kell sokat gyalogolni, hogy megérkezzenek a lány viskójához. Belépve mögötte határozottan megkönnyebbül a látványtól. Nem olyan vészes, mint ahogy kívülről látszott. Odabent, bár az egyszerűség uralkodik, azért határozottan kibírható. A gondosan elrendezett bútorok nem keltik nyomortanya benyomását, mondjuk minden szegényes kinézete ellenére is nehéz volt a lányt ennél rosszabb helyre elképzelni. Szinte sajnálja is, hogy nem egy rendezett úri kastélyba lakik, tényleg selyem párnákkal és finom porcelánokkal körülvéve. Nem mintha neki hiányozna az ilyesmi, de az talán jobban illene a lányhoz. Mikor leengedi a nagyszájú vagány tolvaj álcát, azért igazán kedves és finom jelenség, valahogy jobban illene hozzá az a környezet. Ha együtt maradnak és Riq tényleg jó üzletet hoz össze, akkor talán van is esély rá, hogy bársonyba és selyembe burkolva lássa egyszer. Nagyon messzire kalandoznak a gondolatai, így mikor a lány megszólal, szinte magához kell térnie a merengésből.*
-Mi? Ja nem érdekes, komolyan nem is rossz, ne aggódj miatta. Ennél jobb helyet nem is kívánhatnék magamnak ma éjszakára. A fogadó sem lehet sokkal jobb.
*Tesz még hozzá egy kicsit a dicsérő szavakhoz, mert igazán díjazza, hogy a lány befogadta, holott még egy napja sem ismeri. Ez mindenképpen nagyon rendes tőle, így eszébe sem jut megbántani azzal, hogy leszólja az otthonát. Végig néz az ágyakon és egy kicsit felenged, amiért kettőt lát belőle. Azért valami szöget üt a fejébe, ahogy a lányt szemléli, aki otthonosan huppan le az ágyra és szép világos haját kezdi kiengedni.*
-Két ágyad van? Ilyen gyakran fogadsz vendégeket?
*Későn veszi észre a kissé nyers hangot, amivel a kérdés olyan számon kérően elhangzott. Fejbe csapná magát legszívesebben ebben a pillanatban. Nem tudja mi ütött belé. Nyilván nem az apja, hogy bármit számon kérjen a lányon. Hiszen se nem a szeretője, se nem a húga. Különben nem olyannak tűnik, aki a tolvajláson kívül a bájaival is kiegészíti a keresetét. Egyébként meg jelenleg fiú, úgyhogy határozottan elragadtatta magát. Azért, hogy, ne legyen végképp kínos az egész vigyorogva hozzáteszi.*
-Vagy már engem vártál?
*Mielőtt a lány válaszolhatna, odalép az ágyhoz a másik mellett és nem nézve rá már veszi is le a csizmáját nehogy még meggondolja magát és a kijárat felé mutasson.*
-Ha még nem mondtam volna, nagyon kedves tőled, hogy felajánlottad a szállást, itt magadnál ma estére.
*Tényleg hálás a lánynak és jobbnak látta az előbbiek után ezt szavakkal is megerősíteni. Úgy dönt, jobb lesz, ha nem néz rá hosszan, ha megoldható az este további részében. A gyertya félhomályában látszódó törékeny alak és a szép ívű szem, az emlékeibe ivódott kívánatos idomok, ezzel a kedves gondoskodással kicsit sok kezd lenni a szívének. Nincs ehhez szokva, egyáltalán nincs. Csak remélni meri, hogy az előbbi megjegyzésére, valami durcás sértődött megjegyzés lesz a válasz, mert ha ez így folytatódik, valajogy még tényleg mellette ébred reggel.*