//Ki a báb, és ki a bábos?//
*A füst idővel egybefüggő fekete függönnyé alakul Aregeor szemei előtt, ő maga pedig egyfajta álomba merül. Hogy mit álmodik, azt kizárólag a tudatalattija dönti el, isteni közbenjárás nem tapasztalható semmilyen formában, hacsak be nem képzeli magának. Viszont az kétségtelen, hogy az örömlány pofozza fel az életbe. Nem mondhatni, hogy finoman csinálja, de azt sem tudhatja a férfi, hogy mióta vesződik vele, így elméletileg nem lehetne rossz szava arra a csattanós pofonra, ami kelti.*
- Azt hittem, már sosem térsz magadhoz *jegyzi meg, miközben kinyújtja a kezeit, hogy felsegíthesse a férfit, ha amaz igényt tart rá* Elfelejtettem mondani, neked nem kellett volna beszívnod, nyugodtan kimehettél volna. Igazából nekem sem kéne, ha ráértél volna éjszakáig, hogy Teysus egy természetes álmomon át szóljon hozzám, de úgy tűntél, mint akinek sürgős.
*Ezen a ponton elkalandozik kicsit a figyelme, talán belegondol, hogy rákérdezhetett volna, mennyire sürgős, viszont gyorsan vissza is tér a jelenbe.*
- Azt hiszem, megtaláltam a férfit, akit keresel. A Pegazus fogadóban van, a négyes szobában, éppen dolgozik valamin. Ha odamész, talán megtalálod még ott. Ha mégsem, hát gyere vissza hozzám, sajnos nincs jobb ötletem. Általában iránytűket használunk, talán ismered a varázslatot, viszont a te Quantall barátodra még nem mutat egy sem. Kéne már csinálni, de... egyelőre még Eeyrékkel cimborált eddig meglehetősen sokat. Szóval Pegazus, négyes számú szoba, sok szerencsét. És ha vissza kényszerülnél jönni, engem pedig nem találsz ott, ahol most is, akkor semmiképpen se gyere be egyből a házba. Ha nem vagyok ott kint, akkor valószínűleg itt bent vagyok... elfoglalt. Ebben az esetben türelmedet kérném, legfeljebb fél óra, és visszatérek. Ha pedig más nincsen, akkor ég áldjon, és találkozunk majd, ha Teysus úgy kívánja.