//A röplap//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Xotara keresztül vág a néptelen éjszakai főtéren, ahol a szél még mindig körtáncot jár az összehordott szeméttel. Hirtelen olyan érzése támad, mintha egymaga járna egy kihalt városban. Egészen különös ez az érzés, mert egyszerre nyomasztó és vérpezsdítő. Az érme egyik oldalán a kirekesztettség, a másik oldalon a függetlenség. Odamehet, ahova akar, és azt tehet, amit akar. Csak saját magáról kell döntenie, és csak saját magáért felel. Meg is kérdezi magától: *
~ Na kislány, most hova tovább? ~
*Vet egy rövid pillantást a Pegazus fogadóra, de szinte rögtön el is dönti, hogy oda nem megy.*
~ Túl felkapott és boldog-boldogtalan oda esik be, ha városba érkezik. Valami csendesebb hely kell, ami nincs úgy szem előtt. Hmm. Tuti van a szegénynegyedben is valami csehó. Csóró alkeszok nélkül minden ivó csődbe menne. A lázadás miatt, most biztos kerüli a többség azt a negyedet. Ott a helyem. ~
*A sötételf lány a szegénynegyedbe vezető utcára lép, amikor a szél egy röplapot csap a képébe. Bosszúsan tépi ki a lapot az arcából, és már majdnem össze is gyűri, amikor elolvassa a szöveg első mondatát; „Lanawin népe! Veszélyes időket élünk. (…)”.*
~ Biztos a zavargásokról van szó. ~
*Tovább olvassa a sorokat, de a következő szavaknál; „A három istenség (…)”, érdeklődése már menten alább is hagy, és ismét elolvasatlanul az összegyűrés fenyegeti a röplapot.*
~ Valami hittérítős baromság… jaj, ha nem jársz eleget templomba és tömöd a csuhások zsebét arannyal akkor elkárhozol… bla-bla-bla… akkor láttok tőlem aranyat, ha téli napfordulón piros hó esik… forduljatok fel! ~
*De aztán megakad a szeme a két szón; „fekete folt” (…).*
~ Micsu'? ~
*Mohón tovább olvas; „a test bármely területén”. Több se kell a mélységi lánynak, erre már á-tól cettig elolvassa az egész szöveget, mikor a végére ér rögtön rápillant, immáron folttalan, véres tenyerére.*
~ Tudtam!… vagyis izé, sejtettem… tehát, nem az én hibám volt! ~
*Teljesen kiakadva széttépi a lapot és elkáromkodja magát.*
- Pff! A kurva isteneit! Hogy a fűzfán fütyülő rézangyal tépné le a fejeteket, és dugná fel a seggetekbe!
*Gondolatai cifra istenkáromlásba csapnak át, miközben fekete köpenyébe burkolózva a lepusztult, sötét sikátorokat rója.*
~ Nekem egy kibaszott istenség se fogja megmondani, hogy mi szarban higgyek, és hogyan éljem az elcseszett életemet. Bőszen elég volt nekem a faterom állandó baszogatása. Eddig simán csak szartam a vallásokra, de ezek után minden rohadt istenség húzzon a jó tarkabarka, büdös faszba, hosszú tömött sorokban, és bassza meg mindegyiket egy taliga apró majom! Baszki nincs így is elég nyomor, még szekálják is itt a jó népet. ~
*Hirtelen felindultságában, Xotara abba persze nem gondol bele, hogy a kapuban pontosan ez történt. Egy felsőbb erő mondta meg neki, hogy hogyan viselkedjen, sőt gondolkodjon, és ez ellen akkor semmit nem tehetett. Kapott fergeteges intelligencia ide vagy oda.*
~ De a kapu után… oh, én önmarcangolós vadbarom! A saját félelmeim ziláltak szét teljesen. Bakker, mégis csak meg kellett volna mutatnom Lyznek a tenyerem. ~
*A sötételf lány nem tud róla, hogy korábban méregzöld szemszínét is elvesztette, és egy időre íriszei koromfeketére változtak, amit venártársai közül többen is láttak.*
~ Ezzel, a gagyi magyarázattal nem állíthatok a venárok elé, hiszen nem tudom bizonyítani. Tiszta légből kapott, süket dumának hangzik az egész. Ha én hallanám, én se hinném el. Különben is a történtek után, hogy a rákba várhatnám el, hogy higgyenek nekem? Elvesztettem a bizalmukat, mert én sem bíztam saját magamban… többet ilyen nem lesz, már soha többé nem fogok kételkedni magamban, és magasról le fogom szarni, hogy ki mi a gecit mond. ~
*Szóval, Xotara így forrong magában a csúfondáros isteni színjátékon, amikor feltűnik előtte egy fehérre meszelt épület, barátságosan hunyorgó fényekkel.*
~ Mindegy ez már nem változtat semmin. Késő. Eljöttem. Jobb lesz így mindenkinek. Ennyi. No fene… kurta kocsma… na, hát tudtam én, hogy itt is találok valami kricsmit, a szegények búfelejtője. ~
*A terebélyes ajtó felett, a szélben nyikorogva hirdeti egy rézcégér; Kósza pinty, két csőröző madár stilizált jelképével. A mélységi lány nem ismeri az ivó hírnevét, de tekintete töprengve elidőzik a cégéren.*
~ Réz… és még nem lopták le?... hihetetlen. ~
*Vállait megvonva löki be az ajtót és lép a csehóba.*