// A fogadás//
* Mindenki szeme elé felkerülnek a kendők. Még azzal vannak elfoglalva, hogy szokták a vakságot, mikor maguk körül mozgást érzékelhetnek. Mindenki érezheti, egy másik test közelségét, ahogy mellé lép, majd karon ragadják őket. Nincs benne semmi támadó, inkább amolyan segítő szándék vezérli az alakokat, indulásra késztetve a kis csapatot. A kendő sűrű szövésű, tisztán semmit nem vehetnek ki alóla, a fáklya fényénél a falakra vetülő árnyékokat, a vezetőjük vagy az előtte haladó alakját. Egyenesen haladnak egy darabig, majd lefordulnak, s újra egyenesen s újra fordulnak. Aztán hamarosan már egy-egy deszka panaszosan nyög fel talpuk alatt. Ebben a pillanatban más is megváltozik körülöttük, a kendő alól is érzékelhetővé válik a fáklyafényt felváltó fényesség, a némaságot megtörő morajlás, halk beszéd foszlányok. Kopogtatás, ajtónyikordulás, s újabb pár lépés, hogy utána mindenki szeméről lekerüljenek a kendők.
Egy szobában vannak, a szegénynegyed lepukkant környezetébe nem illő pompával. Tágas, a padlón puha szőnyeg, falak zöld kárpittal borítva. Oldalt bársonyborítású fotelek s kanapé. Szemben egy nagy íróasztal mögötte pedig egy őszes halántékú, körszakállas férfi. Ruhája bár viseletes, mégsem tűnik, amolyan haramiának. *
- Foglaljanak helyet. Elnézést a kellemetlenségért, de olyan ügyben kérném a segítségüket, mely jobb, ha más nem tud rajtunk kívül.
* Int kezével az ülőalkalmatosságok felé, s dől kényelmesen hátra székében. A másik férfi neki támaszkodik az ajtónak. *
- Ne is szeretné sokáig húzni az időt, így rögtön a lényegre is térnék. Szükségem van néhány ilyenre, int ez itt.
* Vesz elő egy kisebb szütyőt, melyből a tenyerébe borít egy gyöngyöt. Két ujja közé csippentve tartja a fénybe, hogy vendégei is jól láthassák azt. Nyikordul alatta a szék, ahogy felemelkedik s három határozott lépéssel szeli át a távolságot az asztal és vendégei között. Így látszik valójában, milyen hatalmas ember, meg van legalább két méter, széles vállai harcedzettségről árulkodnak. Mint ahogy az oldalán lógó míves szablya is. Megáll Viaka előtt, lehajol, hogy keze után nyúljon, s előbb kezet csókoljon neki, majd a tenyerébe pottyantsa a borsószem nagyságú gyöngyöt. *
- Kérem, adja körbe.
* A gyöngy bíbor színben játszik, melyet tejszínű átfolyások tarkítják. Míg kézről- kézre jár a parányi gömböcske, addig vendéglátójuk, beszélni kezd. *
- Szép, igaz? Ritka kincs, néhány darab van belőle csak. Pontosan tizenhárom darab. A mese szerint könnyből és vérből született. Szerelem, ármány, halál, bosszú s megint halál. Mint mindig. Régi történet ez. De térjünk rá az üzletre. A tízből hatra van szükségem. Cserébe hatszáz aranyat fizetek, s megtarthatják, amit közbe találnak. Nekem csak a gyöngyökre van szükségem. Hogy miként szerzik meg őket, az magukra bízom, nem érdekel, hogy vérrel, fenyegetéssel, csábítással vagy furmányosággal.
* Megkerüli asztalát, hogy aztán ismét leüljön, fényesre pucolt csizmás lábát pedig az asztalra dobja. Minden mozdulatából felsőbbrendűség sugárzik. *
- Az idő elhanyagolható, nem mondom, hogy holnapra vagy egy hat múlva legyenek itt. Viszont meg kell említenem, hogy nem csak én akarom magamnak a gyöngyöket. Az idő folyamán, sokszor cseréltek gazdát a gyöngyök, egy némelyik rejtélyesen eltűnt, keringenek olyan hírek is, hogy más számunkra ismeretlen síkon van némelyikük. Ezek helyét maguknak kell felderíteni. Beszélnek olyanról is, hogy minden gyöngy megmutatja a következő helyét. Ez talán igaz is lehet, mivel az ami a kezükben van egy helyi kalmárhoz vezetett. Amit sikerült róla kiderítenem az nem sok, de talán a segítségükre lehet. Leginkább borral kereskedik és dohánnyal. De megtalálható nála sok minden más is. Van egy kis boltja a Piactéren, a cégérén egy üveg és egy pipa. Alkalmazottja van neki, aki ott is lakik, a hátsó részben. A kereskedő a Gazdagnegyedben lakik. A neve Goldar Remyn.
* Forgatja meg ujján a pecsétgyűrűt, majd veszi le lábait az asztalról, s dől előre. *
- Na, hogy hangzik az ajánlatom? Mellesleg még megemlíteném, hogy ez az ügy semmilyen módon nem kerülhet nyilvánosságra. Megértik, ugye? Tehát a választ jól meggondolnám a helyükben.
* Hangja kissé elmélyül, s jelentőségteljesen néz végig a társaságon. *
- Apropó, még valami. Még mielőtt bármelyiküknek megfordulna a fejében, hogy esetleg meglép a gyöngyökkel, ha az a birtokába kerül, nincs, az a hely ahonnan elő ne keríteném. De ha, ez még nem lenne elég, nem csak saját magát keveri bajba, hanem a többieket is. Remélem, érthető voltam. Valami kérdés?