//3B//
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A világot összetartó szálak foszladozni kezdenek, millió lélek elkínzott sikoltása hallatszódik a végtelenben, az ég bíborba vált és a folyók felfele kezdenek folyni… Na jó, igazából nem, de valami hasonló érzés söpör végig Halaxon, ám mivel önmagát egyik roppant kellemetlen vízióval se tudja azonosítani, ezért úgy tesz, ahogy az ilyen eseményekkel mindig: nem törődik velük.
Inkább megmerül ambivalens érzéseinek tavában. Egyrészt már-már ösztönszerűen hol megpaskolgatná Pyr fejét, hol pedig az orrára koppintana, mint a túl lelkes, de neveletlen kölyökkutyáknak. Másrészt közel ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy gyakorlati módon emlékeztesse önmagát, mennyire értelmetlen Jazt jobb belátásra ütni. Harmadrészt pedig kedvesen újragyalulná a sokat szenvedett pultot a sunyi vigyorú fickó fogaival.
Ilyen zavaros lelkiállapotban az ember hala márpedig csak egy dolgot tehet. Iszik. És ebben segítségére van a tündérféle. Biccent is felé, mikor újratöltést kap.*
- Kezdésnek nem rossz. *Lát neki az oktatásnak.* De itt nincsenek, és a büdös életbe se lesznek nemesek, királyok, bárók és hasonlók, szóval hagyd ezt a fenségezést…
*Bár a repképes mélynövésű kétségkívül a lehető legjobb utat választotta hősünk szívének közepéhez – az átlátszó, őszintétlen, egyenesen pofátlan seggnyalásban a Lamans csak és kizárólag elmerülni tud – Halax az elveket azért még így is tartja. Se füstös, se nemes, se sellő, se delfin. Pont.
A teli bögrét emeli az újonnan érkezett felé.*
- Üdv, Sam!
*Az, hogy a kisköpet röhögve vezeti fel Halaxot, pont annyira zavarja, mint hogy a friss versenyző egyből kóstolgatással kezd: egy csöppet. De inkább figyelmen kívül hagyja, elvégre túl sok mindent úgyse tudna velük kezdeni. Mármint most. Különben is, van innivalója, túl nagy baj nincs. És lőn, kezeli a helyzetet: iszik. Ez mondjuk az eddig tapasztalt példák alapján a hosszútávú helyzetkezelést erősen befolyásolja, de hé! Hazai terepen van, nincs az a megátalkodott Égi, aki itt hónapokig tartó csellengésbe tudja taszítani!
Ebből kifolyólag végighallgatja a Jaz jellemzését a fickóról, és még arra is figyelmet fordít, hogy a kételkedés ne üljön ki arcára. Elvégre ugyanezeket az érdemeket gond és csont nélkül tudná ő is, meg a fél-elf is magára aggatni, és mégis egy lepukkant, nem kétaranyas problémákkal rendelkező boltot visznek. Mármint Halax biztosan, mert mint kiderült, a kis fattyú úgy felfüvelt, hogy saját kétszintes háza, közvetetten fizetett bigéje és talán még meg nem rontott sarja is van, és ez épp annyira hangzik valószerűtlennek a Lamans számára, hogy akár még igaz is lehet.
Mindenesetre azt szinte biztosan leveszi a fél-elf és a suttyó beszélgetéséből, hogy a 3B reklámozásáról ejtenek szót, ami végső soron egész dicséretes. Felelős résztulajdonosként eme cél mögé azért illene beállnia, nem?*
- Tollaska, hozd ide a ládát a Dög mellől! A könyvet meg az írószerszámokat belőle add a kisköpetnek! A kaja menjen hátra, a göncök és a pia jön fel a szobámba, a többi hecsedlit rendezgesd el a polcokon. Tatyó, láda és a használható cuccok maradnak a pult mögött.
*Adja ki az ukázt, majd még egy apróságot pontosít. Na, nem azt, hogy melyik kinek a szobája, mert azt már rég elfelejtette.*
- Azért fizetünk, hogy azt csináld, amit MI mondunk. *Bök előbb Jazre aztán magára.* Az, hogy ezen felül mit, miért és mennyiért csinálsz, magasról le van szarva. De az legyen kész, amiért mi csengetjük az aranyakat. A többi nem érdekel.
*Ez talán még Pyr számára is elég egyértelmű, bár az eddigi tapasztalatok alapján azt se nagyon tudhatja az ember nála, hogy mit is kérdezett tőle. Sebaj, kell az ilyen. Néha. Talán. Esetleg.
Ettől független kivégzi a bögrében lévő maradékot, kedélyesen kézfejjel törli meg száját, int a tollseprűnek, ha az még nem indult a dolgára, hogy nem kér többet, és indul ajtó irányába. Úgy véli, jobb, ha nem most fejti ki véleményét arról, hogy Samra egy hat épkézláb ember által lendített faltörő kos irányítását sem bízná egy nádkapu ellen, nemhogy a Bevált Bóvlik Boltjának hírverését.
Helyette illedelmesen megáll az ajtóban és búcsúzkodáshoz lát.*
- Uraim! *Biccent a kisköpet és a tollas felé.* Sam. *Int az említett irányába.* Ha megbocsátotok, halaszthatatlan teendőim elszólítanak…