//Otthon, édes otthon - és egy vendég//
*Egy legendás hírű alak ritkán képes egy zsúfolt városban észrevétlen maradni. A szegénynegyed zsúfolt hely, kéregetők, utcakölykök és koldusok otthona, akik az utcán élnek és töltik hétköznapjaik majd' minden percét. Látnak, hallanak és tudnak, csak érteni kell a nyelvükön, s ha máshogy nem is, de pár csengő arannyal és jó szóval meg lehet vásárolni a tudásukat.
Valahogy most is így történt, elég volt elszórni pár aranyat és mosolyogva meghallgatni őket, hogy ki tudja hüvelyezni a szavaikból a számára fontos információkat.
Az ajtóban állva szemben a cseppet sem barátságos mélységivel sem bizonytalanodik el, elhatározása sziklasziráld, indítékai tiszták és őszinték. Természetesen nem kerüli el a figyelmét a szíj a megfeszülő ökölben, ahogy az sem, mennyire szeretné használni a sötételf. Pycta állja Kharasshi pillantását, lombzöld tekintetében nincs semmi kihívó, csak nyílt őszinteség, viszont látszik rajta, hogy képes volna megvédeni magát, ha úgy hozná a helyzet.
Talán sor is kerülne a dologra, ha nem jelenne meg a mélységi mellett a vörös tisztavérű. A darócruhás elf újra meghajtja magát Ydriss előtt. A mozdulat, ahogy átkarolja a korombőrűt sokat mesél neki. Egyszerre lefegyverző és szeretetteljes. Valahogy nem illik rá az, amiről Alarand beszélt neki, nem tűnik úgy, mintha kényszerítené bármire is a mélységi a lányt.
Természetesen ebből semmi sem látszik az arcán, csak halovány mosoly költözik a nemesen metszett vonásokra, ami ugyanúgy szólhat a lány megjelenésének, mint a feszültség pillanatnyi enyhülésének is.*
- Bocsánatotokat kell kérnem, nem követtelek benneteket, az utcákon kérdezősködve jutottam el idáig.
*Sejti, hogy a mélységi hangulatának megváltozása csak álca, a feszültség tovább izzik a szemében, lászik rajta, hogy legszívesebben saját kezűleg hajítaná ki az otthonából.
Egy pillanatra összeszűkül a tekintete, amikor Kharasshi beljebb invitálja, de ez csupán futó érzelem, ami pillantásnyi időre felhőzi arcát, majd újra mosolyogva lép be, minden félelem nélkül. Nem félne kettesben maradni a sötételffel, de tudja, amíg Ydriss velük van, nem eshet baja.*
- Köszönöm.
*Belépve pár gyors pillantással felméri az otthonukat, majd szembefordul a párossal. Nem szeretne a kínos csend mocsarába merülni, ezért nem is vár sokat a folytatással.*
- Tényleg nem szeretnék sokáig zavarni, de csak alig egy napja érkeztem a városba és eddig csak a Pegazushoz címzett fogadóban jártam. Senkit sem ismertem eddig itt és nagyon örültem, amikor a templomnál ismerős arcot pillantottam meg. Bevallom, nem gondoltam, hogy bárkivel is találkozom errefelé.
*Mosolyog a lányra, szavait egyértelműen neki szánja, hisz ő az, akihez érkezett.*
- Csak szerettem volna pár szót váltani veled, tisztavérű, hátha segítségemre lehetsz abban, hogy megtaláljam számításom ebben az óriási városban.