// A szivárványon túl//
*Vannak családok, ahol a nap sosem tud nyugodtan és egyszerűen kezdődni, így van ez a Wagata-házban is. A kisebbek rosszalkodnak, apuka egykedvűen szemezget a reggelijével, anyuka pedig a haját tépi, míg Dawn szinte megpukkad a nevetéstől. Édes családi élet... Nagyjából egy óráig tartó veszekedés elől menekül a legidősebb lány, a lehető leghalkabban megjegyezve, hogy ő akkor most járna egyet. Tiszta szerencse, hogy a ház főnökasszonya éppen engedetlen csemetéivel van elfoglalva, nem veszi észre a szökést, csak az édesapa, aki kezével integet, hogy siessen, mentse az életét, amíg teheti. A gazdagnegyed Dawn csengő kacagásától hangos, ahogy fejét csóválva ecsetelgeti a vállán ülő mókusnak, hogy miért is elképesztő, hogy ilyen őrült családja van. Úgy szép az élet, ha zajlik.
Pár saroknyira tétován áll meg, miközben egy szőke tincset hegyes füle mögé simít, egy eddig megbúvó kenyérdarabot sikerül kipiszkálnia a hajából. A reggeli csata eredménye, lehet, hogy lesz ott még több is, ahonnan ez jött. Ruházata, bár szokatlan, önmagához mérten egészen hétköznapi: egyszerű, sárga blúzt és sárga vászonnadrágot visel, aminek a szárait önkézzel vágta le, hogy a nyári melegben ne kapjon hőgutát, így az anyag épp a térdei felett nem sokkal végződik. Hátán íj és tegez, megtömve nyilakkal, hogy ha esetleg úgy döntene, az erdő felé indul, övén pedig pénzeserszénye mellett egy vadászkés lóg. Bár az erdő hűvös mélye nagyon csábítja, mégis pont ellenkező irányba, a szegénynegyedbe indul. Mi viszi ide? Ő sem tudja, de ragyogó mosollyal üdvözli a kút látványát. Nem is emlékezett, hogy itt ilyen is van! Bár ismerve a szeleburdiságát, az sem lenne csoda, ha eddig is itt állt volna, csak az ő figyelmét kerülte volna el. Bárhogy legyen is, jó, hogy van, nem kell a főtérig mennie, hogy pár korttyal a szomját olthassa egy lovag és egy öregapó társaságában. Mókusa leszökken a válláról, egyenest a kávára, amíg a szőkeség, haját hátratűrve iszik, pár kortynyi vizet a blúzára löttyintve véletlenül. Ez még a kisebbik rossz, amilyen meleg van, úgyis pillanatok alatt megszárad.
Amikor felpillant, meghökkenve veszi észre a változást, ami szinte egy pillanat alatt történt. Hová tűnt mindenki? Ebédet kongattak volna? De hát a koldusok is eltűntek, őket pedig aligha hívták be az édesanyák, hogy mossanak kezet, mielőtt asztalhoz ülnek. Csak négyen maradtak, mind a négyen a kút körül.*
-Bácsi, jól érzi magát?
*Lép Arnakh mellé, téve kezét aggódó tekintettel a férfi vállára. Szegény, hogy reszket!*