//Lánymentés//
*A tempós léptek céltalanná lassúdnak, ahogy kiér a piactérről, és belép a negyedbe. Az egyik, kissé omladozó ház sarkánál megáll, majd némi kutatás után táskájából egy tenyérnyire hajtogatott szövetdarabot, és elkezdi rázogatni. Néhány mozdulat után az anyag kibomlik, és földig érő, kámzsás köpennyé alakul, amit a lány gyorsan magára is kanyarít, hogy elrejtse arcát és ruházatát a kíváncsi szemek elől. Könnyed mozdulattal végigsimít a köpenyen, elrendezi magán, aztán, mivel ismer egy rövidebb utat a főtér felé, bekanyarodik egy keskeny mellékutcába.
A sikátor szűk, alig másfél ember széles, és a házak árnyéka félhomályba vonja. A falak mellett felhalmozott szemét erős, orrfacsaró bűzt áraszt - összességében nem a legbizalomgerjesztőbb városrész. De Caith már nagyon szeretne lepihenni a fogadóban, és nincs kedve végiggyalogolni az egész negyeden, így inkább ezt az útvonalat választotta a kényelmesebbel - és biztonságosabbal - szemben.
Egyetlen pillanat alatt történik az egész: az egyik percben még határozott, gyors lépéssekkel siet végig a sikátoron, a következőben pedig valaki hátulról megragadja a köpeny nyakát - ezzel együtt belemarkolva a lány hajába is -, és hátrarántja. Caith megtántorodik, elveszti az egyensúlyát - a támadás hirtelensége és a támadó ereje egyaránt közrejátszik ebben -, és felkiált: inkább a meglepetéstől és rémülettől, mint a fájdalomtól. Szinte ideje sincs felfogni, mi történik vele, és feje a falnak koppan - arca baloldalában felvillan a fájdalom, ahogy a tűzfal érdes, rücskös kövei lehorzsolják az érzékeny bőrt -, majd egy mocskos, rossz szagú kéz tapad a szájára, míg másik kezével a lány karját csavarja hátra, és Caith érzi, hogy támadója teljes súlyával nekidől, hogy a falhoz szegezze. A lány agyában felvillan a gondolat, hogy esetleg beleharap a szájára simuló tenyérbe, kapálózik, hátrarúg, de a vérében szétáramló adrenalin és az arcát zsibbasztó kín mozdulatlanná dermeszti. Valahol a tudata mélyén még ott lapul a tény, hogy a combjára erősített kést pontosan ezekre a helyzetekre készítette oda, de használatára már nem nyílik alkalma, mert az idegen elveszi a szája elől a kezét, és miközben valamit dörmög - Caith nem érti, mit mond, nem is akarja érteni, de a hangból elég könnyen kitalálható, hogy az illető férfi -, nekiáll átkutatni a lány ruháját, zsebek és táska után keresgélve. Az elf gyomra görcsberándul, émelygés fogja el a dereka körül tapogatózó férfikezet érezve, szemébe könnyek gyűlnek a megaláztatástól, de tehetetlen.*