//Laktanya//
//Darenn, Grük//
*Kíváncsi szemekkel hallgatja Darennt.*
-Nos a kósza nyelvek már csak ilyenek. Tudja, kószák.
*Néha nem is érti ezek a hülyeségek honnan jönnek elő. Bár nem mintha zavarná őt bármiben is. ~Vadvéd, mi?~*
-Akkor nem újdonság itt valószínűleg sok dolog. De ez csak jó. Elkél a szakavatott ember.
*Mondja, és így is gondolja. Persze most nem igazán válogathatnak, és a tapasztalatlanok szemére sem lehet hányni a hiányosságukaty mégis némileg megnyugtatja a gondolat, hogy ha úgy van, akár Darenn keze alá is lehet bízni pár űjoncot, ha úgy hozná a szükség. Egy apró mosolyt enged meg magának, és kezével legyint a levegőbe.*
-Én csak pálinkát tudok főzni. De az is valami!
*Teszi hozzá némileg mentő jelleggel.*
-Nos akkor lehet, hogy elkerüljük egymást. Bár a fene se emlékszik. Annyi ember, annyi harcos. Nincs, aki mindet megjegyezné.
*Hangjában komolyság ül, ahogy a szavakat kimondja.*
-Teljesen igaz. Még egy épkézláb szalmabábú is hiányzik innen. Idővel majd összeeszkábáltatok egyet-kettőt valakivel. És bizony, a tenni akarás talán a legtöbb, amit most bárkitől is elvárhatok.
*Gondol itt az újoncokra, Darennel együtt. Közben a barátságos kis támadást, ami inkább csak bemutató, felmérő jellegű, a férfi könnyedén mozog el előle, akárcsak egy súlytalan pillangó.*
-Remek. Nem csalódtam.
*Mondja, mikőzben mosolyog a férfire, majd mielőtt folytatnák Grükre néz.*
-Őrmester gondolkodjon nyitottabbak. Nézze a nagyobb képet.
*Közben átdobja a fadarabot egyik kezéből a másikba, majd vissza. Látszik rajta, hogy élvezi, és bár próbálja elnyomni magában, legalábbis a külvilág számára, de sikertelenül. Szinte sugárzik róla, hogy vágyna már valami izgalmas csatára egy a felgyülemlett energiák levezetésére alkalmas valaki ellen. Vagy kettő ellen. Valakivel, aki nem a társa, vagy barátja, hanem egy igazi rosszfiú, akinek kijár a verés.*
-Rulcar nem a parancsnok embere, meg nem is az enyém. Nem tartunk szolgálat.
*Közben vékonyan elneveti magát, szereti a szavakat direkt máshogy érteni, mint ahogy azt eredetileg szánják.*
-Egyébként is Denjaar küldött hozzá, emlékszel? Feladatod adni, vagy átadni egy fontos üzenetet nem egyenértékű a paranccsal.
Az újoncok, igen. Segíthetnél nekik edzeni. Ha akadna egy kis ín, vagy ilyesmi, íjakat is készíthetnénk, akár sajátkezűleg. Értesz hozzá? Tudnál csinálni? Alapvető kis gyakorlásra alkalmast persze, nem egy tökéletes fegyvert, de amivel tanulhatnának célozni. Menj, nézz utána. Ha kell hozzá valami vedd meg a piacon. Ha van nálad arany, később a parancsnok majd odaadja, ha nincs úgy kérj tőle. Biztos nem fogja sajnálni. Persze lehet, hogy akad a raktárban is valahol. Rád bízom.
*Majd tart egy rövid szünetet, a fa husángot ismét felemeli szemmagasságba. Testsúlyát az első lábára helyezi, és bal.kezével Darenn felé tartja a "kardot". Másik keze valahol a levegőben szabadon.*
-Őrmester. Ez parancs.
*Teszi hozzá, és Grükre kacsint. Reméli, hogy érzi a jószándékot a szavaiban, és nem hiszi, hogy fitogtatná, vagy visszaélne a rangjával.*
-Akkor azt hiszem te jössz, pajtás.
*Darennre néz, s arcán amolyan furcsa felszabadultság látszik, ami korábban biztosan nem volt ott.*
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2019.10.11 10:21:54, a következő indokkal:
Játékos kérésére.