//Ki mint vet, úgy arat//
// Egyszemélyes hadsereg //
*Talán hamarosan meg is hal, amilyen szerencsés eddig, éppen ideje lesz valami végzetesnek is történnie. Hiszen újabb tiszta mezőt talál, min nyugodtan lehet, s bár valóban könnyű a dolga a felderítésben, nem igazán nevezhető csalásnak. Rather teste jelenleg eszköz csak a kezében, mely segítségére van. Éppen olyan, mint párviadalban a kard mellett a hárítópenge, nem szükségszerű, de remekül segíti a használót.
Új trükkel próbálkozik a férfi, kinek hiába feleannyi a látása, kétszer annyit akar felderíteni egy mozdulatsorral. Eleinte működőnek is tűnik, ám mikor az E4-es mezőre ér a holttest, eleinte nem tűnik bajnak, hiszen az F4 is tisztának bizonyult, nem lett semmi baja, ám most mintha megakadna. És igen, ahogy Arath rápillant, láthatja, hogy az egykori mágus testét a mező fekete köve, mint futóhomok, úgy próbálja elnyelni. Igaz, előnye, hogy Rather legalább nem mozog, így magát nem süllyeszti tovább, Arath talán megpróbálhatja kihúzni, de jobb lesz, ha nem azon mód teszi, hiszen újabb köhögés tör rá. Ajkai közül vér tör fel, a testében cikázó fájdalom újfent térdre kényszeríti, s a feltörő életnedv már jóval sötétebb, mint az eddigi. Úgy tűnik szerencséje eddig tartott, esélyeit jócskán arcul csapta a szerencse asszonya ezzel a sikertelen szériával. A méreg egyre mélyebbre eszi magát testében, Rather nyugvó alakja pedig beragadt. Ki próbálhatja húzni onnan, ám azzal meg fog gyűlni a baja. Nem csak azért, mert a súlya mintha kétszerese lenne, de ha csak egy pillanatra is ereszt tartásából, mikor emelné kifelé, mélyebbre süllyed a mező sötét anyagában.*
// Engur & Kagan //
*Nem lett volna gyorsabb, ezt be kell látnia Engurnak is, hiába a mágia, a kilőtt vessző váratlan érte volna, akármilyen figyelmes is a mágia, ennyire kevés dolog lehet gyors. Talán csak egy villámcsapás hagyhatta volna maga mögött a lecsapódó nyilat.
Kár is lenne ennél több szót pazarolni erre, Engur máris őrült módjára tépi ki a fegyvert a mező kövéből, mit ugyan nem tud egykönnyen megszerezni, ám végül birtokát fogja képezni.
Talán nincs is, ki ne lepődne meg, maga a bábmester is mérges pillantással nézi Engur cselekedeteit. Ahogy egyre csak sebzi magát és nemsokára bőre helyett már obszidián réteget karcol a fém hegy. Vért ugyan veszt, de nem vészes mennyiséget, baja nem lesz tőle, hiszen nem hasából kell egy kulcsot kivágnia. Kagan retteghet is, hiszen egy ilyen förmedvény igen komoly gondot jelenthet neki.
Kagan lépése balra nem túl okos dolog lenne, jobbra inkább, mivel egy mezőre van a fal, úgy pedig biztonságos helyre ér. Balra talán csak azért se fog menni, mivel ott tudja, hogy csapda van, a repedt mező széle eszébe is juthat.
Engur első léptei biztos mezőket érnek, ám hamar újabb nyíl csapódik le, viszont az megint mellé megy, s nem sérti még csak obszidián bőrét se. Aztán újabb tiszta szakasz érkezik, de alig örülhetne ennek, s hogy Kagannak eszébe se jut rögvest követni, újabb nyíl csapódik le, egyenest fejét találva el. Ugyan nem sérül meg komolyan, de megérzi, annyi biztos. Talán még egyensúlyát is veszti, talán csak meginog pöppet, s amint tovább megy, balszerencséje újból lecsap, hiszen a mező beszakad talpa alatt. Reakcióideje ugyan elég gyors, de így is kevés ahhoz, hogy ne találja magát a veremben, ami ugyan nem túl mély, de legalább tele van tűzdelve az alja karókkal. Amiket sikerrel zúz darabokra. Hát, nem mondhatni, hogy siker teljes lenne bármelyik oldalon. Engur ki tud mászni, de gólem testét nehezebb felhúzni, mint ember valóját, Kagan addig akár be is érheti, hiszen ami útba esett csapda, azt a másik már aktiválta. Legalábbis remélheti, ha utána indul. Mi lehet legrosszabb esetben? Meghal.*