*A tetőről lepottyanó nő lassacskán be is mutatkozik, s közli, hogy bizony nem ő az informátor. Ekkor a hölgy még várna egy kis jelet, ami szavainak ellenkezőjét mutatná, de ilyen nem érkezik, pedig nem bánta volna. Szemeit visszaszegezi a férfire, aki csak bambán áll, meg sem szólal, így ha akár ő lett volna a hölgy embere, tudtára adta volna már, de semmi.
Így Kinartothnak nincs más dolga, mint odább állni; a férfit nem különösebben akarja megismerni, ideje sem sok lenne rá, hogy foglalkozzon vele, Tifának pedig minden bizonnyal van jobb dolga is annál, mint hogy 'ártatlan' járókelőkre lövöldözzön.
Úgyhogy a hölgy biccent egyet fejével mindkét fél felé, majd amerről jött, arra is távozik kecses léptekkel. A szegénynegyed egy részét ugyan bejárja, viszont az utolsó 'állomása' éppen oda vezeti, ahol hárman álltak - pontosabban a fal másik felére. S lám, ki áll ott? Valami sunyi kinézetű alak, kinek arcát csuklya fedi, s éppen a falnak dőlve dudorászik. Kinartoth közelebb lép hozzá, mire az illető megszólal.*
- Á, már vártam Önre... *a hölgy nem szólal meg, csak biccent fejével* Szóval információk kellenének a papokról, igaz-e? *bólint* És minek kellenek azok magácskának?
*Ekkor a férfi feltűnően körözni kezd Kinartoth körül, olykor beleszippantva édes illatú hajába, bemocskolva bűzös leheletével.*
- Az nem magára tartozik, és ne fecsérelje itt az időmet, ha valamit tud, azt mondja el, vagy tűnjön innen.
*Utasítóan válaszol, mire az alak arcára gúnyos mosoly ül, s visszatámaszkodik a falnak. Kiszed egyik zsebéből valami száraz főszálat, amit szájába tesz, s azt rágva kezd beszélni.*
- Gondolom, azt már tudja, nincsenek éppen a városban. S azt is, hogy csak a jövőhéten jönnek. No már amit én tudok, nem olyan sok, de talán használhat valamit. *ekkor közelebb lép a hölgyhöz, szinte már zavaró közelségben, majd suttogni kezd* Aki a legjobban ért a levegő mágiához, annak az eltűnése vagy a halála igen nagy veszteséget okozna, igaz? Ezért hát védelmezni kell... S mivel mindenki arra számít, hogy a templomi papok közt kell keresni... Ezért elrejtették... *Kinartoth felvonja a szemöldökét* Egyszóval nincs a templomban, nem is lesz, és nem is volt. *elhajol* Hogy hol van, azt én nem tudom, viszont egy dolgot igen. Ne a felszínen keresse...
*Utolsó mondatának végén hirtelen elugrik a hölgy mellől, felkapaszkodik az egyik közel levő ház oldalára, s egy sunyi vigyorral az arcán el is tűnik. Kinartoth nem sok információt tudott meg, viszont az a kicsi, amit kapott, nagyon-nagyon fontos, s változtat is a dolgokon. Pár percig még csak gondolkozik, hagyja ülepedni a hallottakat, végül megindul végre ki a szegénynegyedből.*