//Temetetlen múlt//
//Grüksunosz, Denjaar, Naesala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szinte abban a pillanatban, ahogy a vezér további alakokat és íjászokat emleget, Grüksunosz reagál. A környező háztetőket kezdi fürkészni, s igyekszik megfigyelni minden fontosabb részletet. Könnyedén megállapíthatja, hogy semmiféle erősítésről nincs szó. A tetők üresek, akár az esemény utáni utcák, mik lassan, a városi őrség hathatós fellépésének köszönhetően kiürülnek. Csak ez az öt figura rontja itt a levegőt, ebben szinte teljesen biztos lehet Grüksunosz is. Tekintettel arra, hogy a bandavezérnek nem kell a szomszédba menni további mondatokért, van is ideje, hogy ezt csapatával megossza.*
- Szerencsére... *Ismétli csúfondárosan vissza Denjaar mondandóját az alak, fel is röhög, nagyon biztos magában, általában az effélék halnak meg legelőször. Vigyora hamarosan lelohad, a követő mondatok már annyira nem tetszenek neki.*
- Az anyád! *És azonnal felüvöltve lendül Denjaar felé, felemelt karddal. Azonban a kapitány reakciója gyorsabb. Ráadásul fegyvere sokkal hosszabb, mint a bandavezér rozsdálló kardja, így azt kénytelen csak meglengetni. Az utolsó pillanatban fém súrlódik a fához, s árnyalatnyit téríti el a szúrást, de még így is kap az oldalába, melyet végigszánt a lándzsa vaskos hegye, azonban immár közelebb kerül.*
- Támadááás! Támadáás! *Üvölti, egy pillanatra derekára szorított kézzel, teljesen feleslegesen, mert a többi is meglódul, pontosabban a tőle nem messze álló két kalapácsos józan. A másik két tőrös részeg, mintha tanácstalanul pillantana egymásra, s hátrálni kezdene. Sokáig nem tudnak. Naesala beszéde közben már a közelükbe férkőzik, s a mondatok röpte közben ő is támad. Amelyiket kiszemelte, talán randább, mint a másik, s kellően bugyuta képéből még egyébként is idiótábbat varázsolt az alkohol. Eleinte nem is érti, mi történik, vezérük könnyű akciót, s hamvas popsit ígért, ehhez képest ez a fehér istenek nyila meg támad. Szinte sikoltva emeli fel két hosszú tőrét, hogy azokat keresztezve egymással felfogja valahogy a lány vágását, azonban nem tud kifejteni kellő erőt a mozdulathoz, s a kard, szemből átvágva a kezdetleges védelmet, fentről vágódik bele bal vállgödrébe. Az egyik tőrt, azonnal elejti, s üvöltve rogy seggre, aztán kotor hátrébb, ahogyan csak bír. A másik részeg szinte azonnal futásnak ered, amint a támadó nőt meglátja.*
- Én nem ismerem őket! Fenyegettek! *Kiabálja, s szalad, amennyire csak bír, jobbra és balra kitérve, mintha csak nem akarna álló célpontnak mutatkozni, de az is lehet, hogy a szesz varázsolja ily akrobatikusra mozgását. A harc megkezdődött, s sok idő nincs is a gondolkodásra. A bandavezér, rozsdás kardjával beljebb lép, s támad, mégpedig Denjaar felé eső lába felé, jobb híján. Hisz nem éri fel a lovast. A kalapácsosok pedig úgy keringőznek a csapat körül, mint a ragadozók, kik csak a kedvező pillanatra várnának. Közelebb nem lépnek a lándzsáshoz, eszükben sincs, látták, hogy járt vezérük. Az íjász Grüksunoszt méregetik olykor, valamint hátra-hátra pillantanak Naesalára, míg az egyik el nem szánja magát.*
- Ribanc. *Köp egyet oldalra, s meglengetve terebélyes kalapácsát a nőre ront, hogy leborítsa a lóról. Természetesen egyetlen háztetőről sem érkezik semmiféle áldás. Nincs itt senki, ez most már teljesen bizonyos, csupán Naesala múltja kísért egy picit.*