//Visszatérő//
*Furcsa. Még nincs vége. Mit rontott el? Az egész olyan távolinak tűnik. Mintha már rég megtörtént volna, most csak... újraéli. Emlékek. Akkor viszont tudhatta volna, hogy nem fog meghalni, amint leteszi a fegyvert. Meg hát akkor nem is igazán változtathat meg semmit. Nem is akar, ez egyértelmű, ami elég problémás, ha nem emlékszik a folytatásra. Akkor viszont az emlék valósággá válik, és nem is marad más dolga, mint az ösztöneire hallgatni, amik pedig azt súgják, szedje már össze magát egy kicsit. Végigért a tervén, akkor hát kit érdekel, mi jön ezután? Ennek megfelelően kiszolgáltatta magát a körülményeknek, de nem lett vége. Van második felvonás. Hogy gyűlöli a másodikokat... Miért ilyen összeszedetlenek a gondolatai? Ez most már nem lehet csak a körülmények hatása. Olyan, mintha nem is lenne már élet a testében. Tud egyáltalán mozogni? Dühösen morran egyet magában, aminek hatására a kezei riadtan emelkednek fel a szeme elé. Jó, ez még megy, akkor tényleg nem halt meg. Már csak fel kéne venni újra a cselekmények fonalát, ami meglehetősen nehéz, hiszen pusztán ahhoz is rettenetesen kell koncentrálnia, hogy egy értelmes gondolatsort össze tudjon fűzni. Francért kellett letennie a fonalat... Miért hoz mindig rossz döntéseket? Na hogyan is volt az... Nilynél van a számszeríj, aki pedig...*
- Hihetetlen *na végre, az egyik gondolatot sikerült olyan formába öntenie, hogy mások is hallhassák. Minden kezdet nehéz, de hát a fene essen belé, ő nem most kezdi a beszédet. Egyre álomszerűbbé válik ez az egész* Sajnálom, hogy másik Syssnek neveztelek. Syss reménytelen kislány, neked viszont nagyszerű ötleteid vannak. Kár, hogy csak most ismerhettelek meg, így a dolgok végén. Kedveltelek volna...
*Majd visszafordítja a fejét Isvu felé, közben pedig erősen gondolkodik, hogy mit kezdjen a kialakult helyzettel. A lány logikusan cselekedett. Túl sok időt töltött Syss mellett, úgyhogy el is felejtette, milyen, amikor valaki életösztönnel rendelkezik. Tudja, hogy itt egyedül Lorewet ölheti meg azzal a számszeríjjal, és ezért megpróbálkozik ezzel. Hátha ezzel megmenti a saját életét. Bámulatos. A szerzetesnek pedig nem lehetne kifogása ez ellen, mivel ő már lemondott az életéről, azonban... Mégsem mindegy az, hogy ki öli meg. Az, hogy Isvu kezébe helyezte az életét, egy dolog, Nily... nos ő egy másik. Ellenben a következő szavakkal sem igazán tud mit kezdeni, pedig félig-meddig eljutnak az elméjéhez. Tényleg itt állna a nő, közvetlenül előtte? Korábban még messze volt... vagy már akkor sem? Nehéz visszaemlékezni, és nem is igazán kell. Nem is kell már felfogjon mindent, csak egyetlen apróságra van szüksége. Időre.*
- Ha sikerülne... *pillantása továbbra is Isvun időzik, viszont ezután a két szó után hangja suttogássá halkul. Nem sokáig, pusztán néhány szó, és még néhány, majd mire elkezdenének azon gondolkodni, vajon mit is mondhatott, remélhetőleg működésbe lép a varázslat, melynek célpontja Nily. Ha nem sikerül, akkor úgyis mindegy, hogy mit mormolt, mivel kap egy nyilat a mellkasába, és vége szakad mindennek. Ha viszont mégis sikerülne, akkor egy darabig csak mered a köztük lévő falra, majd visszafordítja a tekintetét Isvura. Az a fal bőven elég időt fog adni, ami alatt nem lőheti le a lány.*
- Nem, nem hagyom, hogy megöljön *jegyzi meg végül, de ennél többet nem tud mondani. Egyre zavarosabb, és egyre távolabbi lesz minden. Újra és újra rádöbben, hogy ez nem jó így, de képtelen hangot adni neki, aztán el is felejti. Pontosan olyan, mintha félálomban lenne. Gyűlöli ezt az érzést, de hát nem tud vele mit kezdeni. Jobb híján még egy kérdést kiprésel:*
- Mi történik? *most már van egy olyan érzése, hogy Isvunak is köze lehet mindehhez, ha meg nincs... akkor vagy Lorew kezd megőrülni, vagy pedig a méreg szépen lassan elemészti.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy csak mágiával áthatolható fal jelenik meg a célpont előtt. Ha megpróbálja kikerülni, a fal követi a mozgását. A varázslat öt körig tart.