* Elégedett bólintással fogadja a másik szavait; 4000 arany az már nem kevés, lazán fedeznie kéne a kóceráj rendbe hozását. Már ha az iszákos alak valóban olyan nagy mestere a seftelésnek, ahogyan korábban állította.*
- Valóban, alig néhány üveg borom, meg pálinkám maradt már csak, nem ártana pár hordónyi szesz a raktárba. Sör, bor, meg pálinka, hogy miből mennyit megint csak rád bízom.
* Egy-egy üveg, vagy kupicányi pia árát azt tudja, de hogy nagy tételben mennyiért osztogatják az italt arról halovány fogalma sincs. Valami jó csempész kéne, de olyan, aki nem vizezi a bort, meg a sört, legalábbis nekik nem. Az lenne a legjobb, ha akadna egy fix, állandó beszállítójuk, aki nem lát, nem hall, ha meg mégis legalább a száját tudja tartani. De ez még a jövő zenéje. *
- Ha találkozom vele, megmondom, bár én nem nagyon leszek itthon... de a szobákat használd csak, aztán pár nap múlva benézek. Remélhetőleg addigra már sikerül valamit elintézned...
* Hangja egyszerre flegma és lesújtó, maga sem tudja, hogy mire számítson a "dolgos" Djecktől; vajh mennyi idő kell neki, hogy lezavarja az üzletet: a munkások felbérlését, az alapanyagok megvételezését, meg a készletek feltöltését. Utasítgatni nem fogja, sem sürgetni, hisz ő sem az a szorgos fajta.
Köszönni sincs igazán ideje, meg hát a másik sem bajlódik ilyen formalitásokkal miközben kiviharzik a fogadóból egyedül hagyva a sötételfet az asztalon ücsörögve.*
~ Ezzel is megvolnánk...~
* Nagyot sóhajt, majd lepattan az asztallapról, méretes porfelhőt felröppentve csizmája talpával a padlóról. Itt egyelőre nincs már dolga, irány hát a piac.*
Kiballag ő is a kocsmából, valamelyest a helyére taszigálja azt a bizonyos ócska ajtót, s megindul bevásárló körútjára, ám pár sarokkal odébb egy kihalt, néma és bűzös sikátorban aprócska, csuklyás alak állja útját. *
- Szürke, nem tévedek?
* Az idegen vékonyka, reszelős, ám sejtelmes hangon szólítja álnevén, mely (remélhetőleg) csak az alvilágban ismeretes. A romos házfalak sötét árnyaiba burkolt alak arcából semmi sem látszik, ám hangjából ítélve valami gnómfajzat lehet. Zaraun megáll előtte karba tett kézzel, s vérszín íriszei résnyire szűkülnek az apró alakot méregetve. *
- Attól függ, ki kérdezi. Ki vagy és mit akarsz?
* Egy otromba harcos talán felbőszülne azon, hogy így útját állják, a pórnép meg csak szimplán berezelne tőle, de a mélységi hangjában a közöny és a kíváncsiság keveréke cseng. Ha a csuklyás az életét kívánná kioltani próbálkozhatott volna sunyi módon, ám az nyíltan elé állt. Vagy akar valamit, vagy csak ennyire balga. *
- Az nem lényeges, hogy én ki vagyok. Ugorjuk is a formalitásokat, meg a honnan ismerlek részt is, fölös hablatyolás volna. Viszont akad neked egy megbízásom, busás jutalomért cserébe. Már ha érdekel...
* A gnómféle tényleg nem teketóriázik, rögvest felfedi lapjait, gonosz mosolyt húzva a hóhajú szürke képére. Kedvére való ez a tökösség, s a jól fizető munka sincs ellenére. Egyszerűen csak bólint, jelezvén, hogy a másik folytathatja mondókáját.*
- A főnök egy bizonyos félelf nőstény halálát akarja. A szajha nem szereti a feltűnést, elég nehéz volt a nyomára bukkannom, s ha minden igaz még mindig a Pegazusban henyél, jó lenne, ha addig intéznéd el, amíg újra köddé nem válik. Barna csuklyás köpeny, íj és tegez, izzó zöld szempár és az arcán egy fél hold alakú tetoválás...
- Állj-álljj-állj! * Szakítja félbe a mélységi* - Miért nem intézed el te, ha már ilyen jól megfigyelted? * Hangját most némi gyanakvás festi, hisz az idegen szavaiból arra következtet, hogy az már jó ideje figyeli, követi azt a bizonyos nőstényt, ebben az esetben viszont nem érti, hogy miért is van rá szükség *
- Szerény személyem szakértelme a gyilkolászáshoz nem elegendő ahhoz, hogy eltegyem láb alól, tudniillik igen veszélyes az a rüfke. De neked nyilván nem okozna gondot, meg a feladat nehézségére való tekintettel a jutalom sem csekély, 2000 aranytallér. Na szóval, hol is tartottam... * Most mintha megvakarná állát * - Ja igen, szóval világító zöld szemek, meg félhold a képén. Ha végeztél vele, elég ha azt a tetoválást leügyeskeded az arcáról és bizonyítékként elhozod a mocsárba. A révész házától nyugatra keresd a nagy fűzfát, annak a közelében megtalálsz bennünket. Nos?
* Az elismerés mintha csak cirógatná Zaraun amúgy sem kicsi egóját, mintha a gnómocska tudná, hogy hogyan is lehet a legkönnyebben meggyőzni a mélységit. Emellett persze felettébb kíváncsivá teszi a célszemély kiléte; mitől is lehet olyan veszélyes? Ez a kérdés talán jobban foglalkoztatja, mint maga a fizetség. *
- Legyen hát, amint örök álomra szenderítettem, a mocsárban találkozunk!
* Úgy tűnik a gnómnak ennyi épp elég, megemeli egyik kezét, halkan mormol valamit, majd lábtól felfelé lassacskán halványodni kezd. *
- A főnök vár téged...
* Suttogja még mielőtt a varázslat elérné a feje búbját, s teljesen el nem tűnne. Úgy tűnik valami mágusféle lehetett. A hóhajú csak megrántja vállát, sarkon fordul, s elindul az ellenkező irányba, hogy megnézze magának azt a bizonyos "veszélyes rüfkét". *