//Egy cseppel jobbá//
*Engedi, hogy hozzábújjanak, ki ne szeretne így álomba szenderülni. Egészen jól is esik neki, hogy mellkasán enyhe súlyt érez, egy lélegző tündér személyében. Viszont ő is egyre álmosabb, nem tudja pontosan, mióta van talpon, de biztosan sok ideje. Már alapból kora estére járt az idő, mikor Nettet beinvitálta szerény hajlékába, s azóta bizony történt egy s más.*
- Na, ha a könyveimmel bármi történik, annak se lesz szép vége...
*Motyogja maga elé fáradtan, miközben szemei önkéntelenül, minduntalan lecsukódnak.*
- Nem kell eladni, megyek én magamtól is...
*Feleli egy bágyadt mosoly kíséretében, de azért távol álljon tőle az ilyesmi munka. Élvezi a nőket, de ha nincs bennük semmi kihívás, varázsukat is elvesztik. A következő mondatok már talán egészen el sem jutnak tudatáig, mert egyre inkább húzza magával a hívogató álmosság, mélyre, ismeretlen álmok tengerébe. Háton alszik el, hagyva így, hogy a tündér maradhasson kényelmes pozíciójában, félig-meddig a férfin. Ő nem karolja át a lányt, nem tesz semmi gyengéd, romantikus mozdulatot, kezei lazán pihennek törzse mellett, s mellkasa egyenletesen, lassabban kezd emelkedni, majd süllyedni, jelezve, hogy Aldo már el is aludt.*
//Napváltás//
*Nyugodtabb éjszakája aligha lehetett volna, mindenféle éjjeli felriadás nélkül alszik egészen a hajnal első fényéig. Álmok sem gyötörték, mély és sötét éjszakája volt, pihentetőbb, csak néhány óra, de pihentetőbb, mint akár fél napot nyugtalanul forgolódni. Nem hiába mondják, hogy az esti testmozgás jót tesz, s Aldonak volt része belőle bőven előző este, lefekvés előtt, s után egyaránt.
Halk kopogásra ébred, szokás szerint, s már álmosan dörzsölve szemeit pattanna is fel, amikor eszébe ötlik, hogy nem egyedül van. A szokásos reggeli rutinban majdnem megfeledkezett a tündérről, aki az oldalán szenderült el. Ha közbe a lány álmában nem mászott odébb, és még mindig alszik, úgy a tőle telhető legnagyobb óvatossággal próbálja odébb hengeríteni, hogy kimászhasson mellőle. Erre nagy valószínűséggel úgyis felébred, bármennyire próbál Aldo finom lenni, hacsak nem nagyon-nagyon mély alvó Nett. Ha viszont már lemászott róla, vagy netán felkelt előtte, nincsenek ilyen problémái, akadály nélkül felülhet, magára kaphatja nagy hévvel levetett nadrágját, s az ablakhoz sétál.*
- Jó reggelt, Holló.
*Engedi be a mindig pontosan érkező madarat, aki néhány suhogó szárnycsapással már a rúdján is terem, figyelmesen szemlélődve, s talán némi ijedtséggel felmérve a számára idegen alakot. De mivel Aldo is a közelben van, úgy dönt, nincs oka aggodalomra, s inkább vakarózni kezd a szárnya alatt.*