//Második szál//
//Pincekocsma//
*Minden pillanattal egyre biztosabb abban, hogy csak egy megfelelő alkalom kell neki, és bizony beveri a mélységi csinos arcát, aki most rendkívül nyeregben érzi magát, mert a saját terepén mozog, de biztos benne, hogy ez nem lesz mindig így. Jenari persze igyekszik pacifista törekvéseinek eleget tenni, ugyanakkor nehézséget jelent számára az, hogy forrófejű és igencsak haragtartó, és láthatóan Ken'Yätát sem ruházta meg eléggé senki ahhoz, hogy ne gondolja magát egy érinthetetlen ördögi elmének. Ő is kapott oktató célzattal pár pofont, és tanult belőle, főleg amikor majdnem fogait is kiverték annak hála. Azóta nem szórakozik másokkal, főleg ha azok erősebbek nála.
Valóban komolyan gondolkodik azon, hogy egyszerűen feláll, és faképnél hagyja a másikat, de még éppen időben kezd el a mélységi szuka csicseregni, és ha már így alakult, akkor meg is hallgatja amit mond. Nem sok érdeklődést mutat, a nem túl tiszta korsót billegeti, de valójában figyel. Feszülten és éberen hallgat, akkor is, ha nem úgy tűnik, hiszen Ken'Yäta szavai valami titkot rejtenek. El is felejt türelmetlen lenni, mert annyira kíváncsivá válik.
Végül pedig a nagy pillanat, amely Jenari számára a lehető legkevésbé várt fordulat. Még a korsóval való játszogatásba is belefagy, egyszerűen csak megdermed. Szemöldökei kétkedően feljebb szaladnak, de ez nem jelenti azt, hogy ne hinné el a mélységi szavait. Persze nem bízik meg egy idegenben maradéktalanul, de abban a pillanatban a hamis hír hatása alá kerül. Arca többnyire mozdulatlan is marad, ami éppen annyira lehet árulkodó jel, mint bármi más, de ha Ken'Yäta elég jól kiismeri magát az emberi lélekben, úgy észreveheti az apró rándulásokat szeme és szája környékén. Ez lehet düh, és persze szomorúság is, valójában pedig mindkettőt jelenti egyszerre.*
- Áh. Micsoda váratlan fordulat.
*Igyekszik közömbös hangot megütni, és italába kortyolva visszanyernie nyugalmát. Szíve persze hevesen dobog, és érzi, hogy arca is rohamos ütemben kezd el felforrósodni.*
- Milyen kár.
*Teszi hozzá elhúzott szájjal, mellyel egy apró izom megfeszülését kíván leplezni, ahogy indulatoknak engedve összeszorítja fogait.*
- Van még valami?
*Kérdezi továbbra is látszólag ridegen, miközben szépen lassan azt érzi, hogy összeomlik a lelke, vele együtt minden álma, és az a sok törekvése, hogy végre láthassa édesapját. A gombóc meg is jelenik torkában, ezért újra a korsóért nyúl, és reméli, hogy az kicsit lehűti és kimossa belőle azt a sok bánatot, és haragot, ami hirtelen csordultig töltötte el őt.*
A hozzászólás írója (Jenari Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.23 01:42:20