//Váratlan lehetőség//
*Relael kezdi azt érezni, hogy valami nagyon rossz komédiába csöppent. A disznódal csak tovább növeli nyugtalanságát, erre betoppan egy nő, aki be sem mutatkozik, vagy olyan természetesnek veszi az elf lány jelenlétét, hogy nem érzi ezt szükségesnek.*
- Üdv!
*Intéz felé egy rövid köszönést, ha már amaz az illemről beszél, és erre sem veszi a fáradtságot. De legalább a helyzet számára valamivel kellemesebb, mert egy kicsivel több ruha is kerül Bredocra, és papírt is kéret, így feltehetően foglalkozni fognak végre a tolvajjal, és a többiekkel. Be is fejezi az evést, ami nem is esett jól számára, csak szükségszerű, ha nem akar nagyon legyengülni.*
- Nos...
*Kezd el gondolkodni, lassan felidézni az eseményeket, és főleg azon töpreng közben, hogy mennyit mondjon, amivel nem sodorja bajba magát.*
- Egy ismerősömmel a piacon voltunk, éppen vásároltam ezt-azt, és a Pinty felé készülődtünk, amikor eltökélte, hogy be akar szerezni valami füvet, vagy virágot, amitől bebódul.
*Időnként megáll, hümmög, homlokát ráncolva koncentrál. Próbál tömör lenni, de mindent elmondani, hátha fontos lenne.*
- Valami kétarcú a neve azt hiszem, de igazából már nem is emlékszem. Azt mondta még elég ritka, újdonság, ezért nehéz beszerezni. Egy csomót kérdezősködött, nekem már elegem volt, menni akartam pihenni, mire valaki leszólított minket. Én inkább távolabb maradtam, hátrébb, mert olyan...olyan rosszarcúak voltak ezek a személyek, úgy gondoltam onnan többet látok, ha baj történne.
*Ismételten megakad, és gondolkodik.*
- Aztán jött egy alacsony alak, mögém került. Nem tudom, hogy gnóm volt, vagy törpe, valamelyik a kettő közül lehetett talán. Nagyon ügyes volt, hiszen figyeltem, de mégis elemelt tőlem nem is kevés aranyat. Persze utána eredtem, de senki nem segített.
*Lemondóan ingatja a fejét, miközben ölébe tett kezeit bámulja. Éppen ujjai oldalát kezdi el kapargatni.*
- Az ismerősöm ott maradt, igazából nem tudom mi történt akkor vele. A piacon a tömeg őrjöngve futni kezdett, nagy lett a felfordulás, aztán leütöttek. Az utcán ébredtem a romoknál, és ez volt rajtam.
*Nyújtja ki karját, hogy Bredoc jobban megnézhesse a szétkapart tetoválást.*
- Én is gyors vagyok, de a tolvaj különösen az volt. Érthetetlen. Meg nagyon ügyes is volt.
*Arcának szép vonásai zordabbá válnak a haragtól.*
- Sötétebb ruhák voltak rajta, és tetoválás! Igen! Azt nem tudom pontosan milyen, de nem olyan kicsi, mint az enyém.
*Elgondolkodik, és rájön, hogy igazából azt sem tudja, hogy Samonyrral ténylegesen mi történt. Lehet, hogy őt valójában felkoncolták, Relael persze elsőként arra gondolt, hogy magára hagyta őt. Most sem tartja ezt kizártnak, azért ezt még gyorsan hozzáteszi.*
- Samonyr, így hívják az ismerősömet. Ő is nemesi származású. Nem láttam azóta, hírét sem hallottam, így nem tudom mi lett vele.