Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szegénynegyed | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 419-438
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-26 12:23:04
Üzenet elküldve: 2020-03-26 12:23:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A napra lehet nézni//
*Xidros bölcsen azt választja, hogy nem szól bele az apa-lánya vitában, csak csendes szemlélőként iszik bele poharának tartalmába. Nyilván mindkét oldalnak megvan a véleménye, és a maga igaza. Xidros már állást foglalt a szabad szerelemmel szemben, és nem titok az sem, hogy az eltervezett házasságot sem véli Sa'Terehttől valónak.*
- Bízom benne, hogy lesz alkalma. Mindenképpen érdemes látni, és megízlelni az ottani ételeket. Rengeteg különleges fűszerrel rendelkezik a város, és különleges kelmékből, ékszerekből is akad egy pár, egészen frissítőek lehetnek egy nem ott élő szemeinek.
*Xidros bár nagyon kedveli az újdonságokat, de minden fakó ahhoz képest, amit Wegtorenben tapasztalt. Persze lehetne ez szülővárosa iránti elfogult szeretet is, valójában attól függetlenül is az egyik legszínesebb és érdekességekben gazdag környezetnek tartja.
Mi tagadás kissé izgult, hogy ajándéka tetszeni fog e a kisasszonynak, ám annak hűvös arcán megjelenő apró mosoly olyan, mint az első virág a zord tél után. Örül, hogy végül úgy döntött ellátogat a piacra, és szemet vetett az ékszerre.*
- Nem lep meg. A kisasszony maga is olyan, mint a tél hercegnője.
*Örömmel megszemlélné Cyliát egy fátyolos ruhában a napsütötte környezetben, hiába tetszetős számára ez a hókirálynős megjelenés, ugyanakkor úgy véli jól állna neki még pár méretes virág a hajába fonva.*
- Ó, milyen sajnálatos.
*Veszi szomorúan tudomásul Delryon úr távozását, és valahol örül is neki, hogy kettesben lehetnek, és szabadabban beszélgethetnek.*
- Én is remélem Delryon úr. További szép napot önnek!
*Intézi el kurtán a búcsút, poharát pedig újra az asztalra helyezi. Számít rá, hogy Cylia támadó jelleggel fog hozzáfordulni, de arra nem, hogy ilyen hirtelen. Ez rövid nevetést vált ki belőle.*
- Öntsünk hát!
*Bátorítja Cyliát, akinek megvetése továbbra is lepereg róla.*
- Nos, kedves hölgyem, az ön kezét megkérni vagyok itt. Nem vágyom én édesapja vagyonára, és a házassághoz nem feltétlenül szükséges elcsavarnom a fejét, bár kétségtelenül szórakoztató próbálkozás lenne.
*Elégedetten hátradől, és kíváncsian méregetni kezdi Cylia reakcióit, annak reményében, hogy továbbra is gyermeki daccal mulattatja majd őt.*
- Persze amíg mindenkivel ilyen elutasító, addig nem is lesz képes megnyitni szívét bárkinek is. Szabad megkérdeznem pusztán kíváncsiságból, hogy kegyed hány telet ért meg? A hosszúéletűknél mindig olyan nehéz behatárolni az életkort.
*Xidros bölcsen azt választja, hogy nem szól bele az apa-lánya vitában, csak csendes szemlélőként iszik bele poharának tartalmába. Nyilván mindkét oldalnak megvan a véleménye, és a maga igaza. Xidros már állást foglalt a szabad szerelemmel szemben, és nem titok az sem, hogy az eltervezett házasságot sem véli Sa'Terehttől valónak.*
- Bízom benne, hogy lesz alkalma. Mindenképpen érdemes látni, és megízlelni az ottani ételeket. Rengeteg különleges fűszerrel rendelkezik a város, és különleges kelmékből, ékszerekből is akad egy pár, egészen frissítőek lehetnek egy nem ott élő szemeinek.
*Xidros bár nagyon kedveli az újdonságokat, de minden fakó ahhoz képest, amit Wegtorenben tapasztalt. Persze lehetne ez szülővárosa iránti elfogult szeretet is, valójában attól függetlenül is az egyik legszínesebb és érdekességekben gazdag környezetnek tartja.
Mi tagadás kissé izgult, hogy ajándéka tetszeni fog e a kisasszonynak, ám annak hűvös arcán megjelenő apró mosoly olyan, mint az első virág a zord tél után. Örül, hogy végül úgy döntött ellátogat a piacra, és szemet vetett az ékszerre.*
- Nem lep meg. A kisasszony maga is olyan, mint a tél hercegnője.
*Örömmel megszemlélné Cyliát egy fátyolos ruhában a napsütötte környezetben, hiába tetszetős számára ez a hókirálynős megjelenés, ugyanakkor úgy véli jól állna neki még pár méretes virág a hajába fonva.*
- Ó, milyen sajnálatos.
*Veszi szomorúan tudomásul Delryon úr távozását, és valahol örül is neki, hogy kettesben lehetnek, és szabadabban beszélgethetnek.*
- Én is remélem Delryon úr. További szép napot önnek!
*Intézi el kurtán a búcsút, poharát pedig újra az asztalra helyezi. Számít rá, hogy Cylia támadó jelleggel fog hozzáfordulni, de arra nem, hogy ilyen hirtelen. Ez rövid nevetést vált ki belőle.*
- Öntsünk hát!
*Bátorítja Cyliát, akinek megvetése továbbra is lepereg róla.*
- Nos, kedves hölgyem, az ön kezét megkérni vagyok itt. Nem vágyom én édesapja vagyonára, és a házassághoz nem feltétlenül szükséges elcsavarnom a fejét, bár kétségtelenül szórakoztató próbálkozás lenne.
*Elégedetten hátradől, és kíváncsian méregetni kezdi Cylia reakcióit, annak reményében, hogy továbbra is gyermeki daccal mulattatja majd őt.*
- Persze amíg mindenkivel ilyen elutasító, addig nem is lesz képes megnyitni szívét bárkinek is. Szabad megkérdeznem pusztán kíváncsiságból, hogy kegyed hány telet ért meg? A hosszúéletűknél mindig olyan nehéz behatárolni az életkort.
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-26 08:17:02
Üzenet elküldve: 2020-03-26 08:17:02
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
* Újra itt van a szegény negyedben. Kinézett magánok egy már használt kunyhót. Csak egy kis javítás kell neki amit még ő is el tud végezni. Megbeszéli az ottani tulajdonossal az árat. Talán még belefér az ő 200 aranyába. Ez a személy azzal magyarázza költözésének okát, hogy el akar menni kalandozni és kell neki a pénz. *
~ Azt hiszem, hogy most jó alkut kötöttem ~
* Beszélgetnek egy darabig, majd rá térnek az anyagiakra. Alkudozásokkal próbálja Narthar lejjebb vinni az árat amit kért a ház tulajdonosa. A zsúptető kissé beázik néha. A döngölt fal egy helyen kissé omladozik.
A hozzászólás írója (Henigard Narthar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.26 08:31:31
~ Azt hiszem, hogy most jó alkut kötöttem ~
* Beszélgetnek egy darabig, majd rá térnek az anyagiakra. Alkudozásokkal próbálja Narthar lejjebb vinni az árat amit kért a ház tulajdonosa. A zsúptető kissé beázik néha. A döngölt fal egy helyen kissé omladozik.
A hozzászólás írója (Henigard Narthar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.26 08:31:31
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-25 20:34:57
Üzenet elküldve: 2020-03-25 20:34:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A napra lehet nézni//
*Egy ideig elhallgatja a két férfi beszélgetését. Minden erejét összeszedi, hogy apja kedvéért semmi gonoszságot ne fűzzön hozzá. Igyekszik nem bántón megszólalni, tényleg nem akar tiszteletlen lenni, de úgy tűnik az a cérna most készül elszakadni.*
- Sok fiatal nem érti miért kellene rábólintania az idősek háklijaira. Miért baj az, hogy ha valaki e téren inkább a szabad szerelembe esést választaná?
*Persze sosem vágyott a tündérmesék szőke hercegeire, de azért várta azt a férfit, akibe tényleg feltétel nélkül képes beleszeretni. Erre apja készül áthúzni a terveit.*
- Te ezt nem értheted.
*Zárja is le a témát az apa, mielőtt vita kerekedne belőle. Amit ugyebár a lánnyal nem nehéz kijátszani. De most nem ezért vannak itt hárman. A férfi békésen szeretné megbeszélni a dolgaikat, s megismerni Xidrost.*
- Wegtoren. *Ízlelgeti is a nevet, majd mosolyogva ingatja meg a fejét, majd a kínált borra hálásan rá is bólint a poharát közelebb tolva.* Noha nagy kereskedő múlttal rendelkezem Wegtoren csak távoli terv volt, sajnos ezidáig nem sikerült eljutnunk oda.
*Cylia pedig kíváncsi volt a vidékre. Unta az esőt, a fákat, akart egy kis környezetváltozást. Sajnos a tervek nem úgy alakultak, ahogy apjával azt tervezték.
Az előkerülő szütyőre hirtelen megszeppentséggel pislog, majd kelletlenül, de kíváncsi arccal nyúl is érte. Ahogy kinyitja akaratlanul is mosolyra húzza ajkait. Akármennyire is kéretlen a véleménye a férfiról, ez most egy jó pont. Jobban bele sem találhatott volna az ajándékválasztásba.*
- Ez csodaszép.
*Sóhajtja, s egy hangyányit meg is enyhül. Hiába, az az elkényeztetett kislány, akit egy tetszetős ajándékkal le lehet kenyerezni még mindig benne bujkál valahol, hiába lett felnőtt nő.*
- Ez igazán elismerésre méltó.
*Bólogat is saját szavait erősítve az apa, s valahol a lányt is meghatja a tény, hogy ilyen lelkiismeretes férfit sodort házukba a sors.*
- Szükség is van a segítségre. Noha, ahogy elnézem vannak dolgok, mik már a múltba vesztek, de a sebe még megmaradt.
*Szerencsére ebből ők kimaradtak. Már csak a megtört várost láthatták, sajnos igazi pompájában nem ismerhették meg Artheniort. Persze őket sem kerülték el a hírek, ahogy ideköltöztek tapasztalták, hogy sokfelé még beszélnek a múltban történt tragédiákról. Nem szívderítő ez a történelem.
Az időjárásra már halkan felnevet.*
- Számunkra szerencsére nem volt szokatlan. Drága feleségem imádta a telet, szerencsére ezt Cylia is örökölte.
*Kissé szomorkás mosolyra vált, majd mint aki hirtelen észbe kap fel is pattan ültéből. Bocsánatkérőn pillant a férfira, miközben köpenyéért indul, s azt magára terítve fordul is a fiatalabbak felé.*
- Viszont sajnos most mennem kell. Ismerkedjenek és érezze magát otthon. *Széles, kissé sunyi mosolyra vált, ahogy nyitja is az ajtót.* Örülök, hogy találkozhattunk. Remélem még látjuk egymást kedves Xidros.
*Futó, kissé megintő pillantást vet az elképedt lányára, majd mielőtt amaz tiltakozhatna távozása miatt ki is siet az ajtón. A lány pár pillanatig bárgyún pillant a becsukott ajtóra, majd mélyről jövő, hatalmas sóhajjal csúszik is le apja helyére.*
- Remek. *Dünnyögi orra alatt, egy ideig még kerülve pillantásával a férfit, végül csak ráeszi a fene és ráemeli hideg kék szemeit.* Hát legalább, ha apám így elhagyta a süllyedő hajót tiszta vizet önthetünk a pohárba.
*Szegi is fel fejét kimérten, ahogy kissé kihúzza magát, mint egy kígyó, ki az áldozatául szánt egér fölé akar magasodni.*
- Mi az igazi szándéka, hogy idejött? Ha azt hiszi, hogy apám vagyonos, vagy, hogy képes lenne elcsavarni a fejem, akkor hatalmasat téved és nem kéne egymás idejét rabolnunk.
*Jegyzi meg élesen, hangjából ki is érződik a megvetés és a gúny. Most, hogy nincs itthon apja szabad az út előtte, hogy eddigi jól bevált tervei szerint haladva üldözze el a férfit.*
*Egy ideig elhallgatja a két férfi beszélgetését. Minden erejét összeszedi, hogy apja kedvéért semmi gonoszságot ne fűzzön hozzá. Igyekszik nem bántón megszólalni, tényleg nem akar tiszteletlen lenni, de úgy tűnik az a cérna most készül elszakadni.*
- Sok fiatal nem érti miért kellene rábólintania az idősek háklijaira. Miért baj az, hogy ha valaki e téren inkább a szabad szerelembe esést választaná?
*Persze sosem vágyott a tündérmesék szőke hercegeire, de azért várta azt a férfit, akibe tényleg feltétel nélkül képes beleszeretni. Erre apja készül áthúzni a terveit.*
- Te ezt nem értheted.
*Zárja is le a témát az apa, mielőtt vita kerekedne belőle. Amit ugyebár a lánnyal nem nehéz kijátszani. De most nem ezért vannak itt hárman. A férfi békésen szeretné megbeszélni a dolgaikat, s megismerni Xidrost.*
- Wegtoren. *Ízlelgeti is a nevet, majd mosolyogva ingatja meg a fejét, majd a kínált borra hálásan rá is bólint a poharát közelebb tolva.* Noha nagy kereskedő múlttal rendelkezem Wegtoren csak távoli terv volt, sajnos ezidáig nem sikerült eljutnunk oda.
*Cylia pedig kíváncsi volt a vidékre. Unta az esőt, a fákat, akart egy kis környezetváltozást. Sajnos a tervek nem úgy alakultak, ahogy apjával azt tervezték.
Az előkerülő szütyőre hirtelen megszeppentséggel pislog, majd kelletlenül, de kíváncsi arccal nyúl is érte. Ahogy kinyitja akaratlanul is mosolyra húzza ajkait. Akármennyire is kéretlen a véleménye a férfiról, ez most egy jó pont. Jobban bele sem találhatott volna az ajándékválasztásba.*
- Ez csodaszép.
*Sóhajtja, s egy hangyányit meg is enyhül. Hiába, az az elkényeztetett kislány, akit egy tetszetős ajándékkal le lehet kenyerezni még mindig benne bujkál valahol, hiába lett felnőtt nő.*
- Ez igazán elismerésre méltó.
*Bólogat is saját szavait erősítve az apa, s valahol a lányt is meghatja a tény, hogy ilyen lelkiismeretes férfit sodort házukba a sors.*
- Szükség is van a segítségre. Noha, ahogy elnézem vannak dolgok, mik már a múltba vesztek, de a sebe még megmaradt.
*Szerencsére ebből ők kimaradtak. Már csak a megtört várost láthatták, sajnos igazi pompájában nem ismerhették meg Artheniort. Persze őket sem kerülték el a hírek, ahogy ideköltöztek tapasztalták, hogy sokfelé még beszélnek a múltban történt tragédiákról. Nem szívderítő ez a történelem.
Az időjárásra már halkan felnevet.*
- Számunkra szerencsére nem volt szokatlan. Drága feleségem imádta a telet, szerencsére ezt Cylia is örökölte.
*Kissé szomorkás mosolyra vált, majd mint aki hirtelen észbe kap fel is pattan ültéből. Bocsánatkérőn pillant a férfira, miközben köpenyéért indul, s azt magára terítve fordul is a fiatalabbak felé.*
- Viszont sajnos most mennem kell. Ismerkedjenek és érezze magát otthon. *Széles, kissé sunyi mosolyra vált, ahogy nyitja is az ajtót.* Örülök, hogy találkozhattunk. Remélem még látjuk egymást kedves Xidros.
*Futó, kissé megintő pillantást vet az elképedt lányára, majd mielőtt amaz tiltakozhatna távozása miatt ki is siet az ajtón. A lány pár pillanatig bárgyún pillant a becsukott ajtóra, majd mélyről jövő, hatalmas sóhajjal csúszik is le apja helyére.*
- Remek. *Dünnyögi orra alatt, egy ideig még kerülve pillantásával a férfit, végül csak ráeszi a fene és ráemeli hideg kék szemeit.* Hát legalább, ha apám így elhagyta a süllyedő hajót tiszta vizet önthetünk a pohárba.
*Szegi is fel fejét kimérten, ahogy kissé kihúzza magát, mint egy kígyó, ki az áldozatául szánt egér fölé akar magasodni.*
- Mi az igazi szándéka, hogy idejött? Ha azt hiszi, hogy apám vagyonos, vagy, hogy képes lenne elcsavarni a fejem, akkor hatalmasat téved és nem kéne egymás idejét rabolnunk.
*Jegyzi meg élesen, hangjából ki is érződik a megvetés és a gúny. Most, hogy nincs itthon apja szabad az út előtte, hogy eddigi jól bevált tervei szerint haladva üldözze el a férfit.*
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-25 19:21:22
Üzenet elküldve: 2020-03-25 19:21:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A napra lehet nézni//
*Xidros maga is jól látja a két közeli rokon különbözőségét, és ezt felettébb érdekesnek, és szórakoztatónak találja. Cseppet sem zavartatja az a gyűlölet, amivel Euryclia tünteti ki, sőt, talán jelenleg hangulatában még ez is mulatságos a számára. Ennek viszont különösebb jelét nem adja, egyszerűen csak higgadtan figyelmen kívül hagyja az utálattal teli pillantást, és visszafogottan mosolyog tovább, ahogy eddig is tette.*
- Köszönöm szépen.
*Hálálja meg az elé helyezett poharat, és a fáradtságot, amivel ő maga semmi gondot nem lát. Nem sokra becsüli azon hölgyeket, akik nem jeleskednek az élet több területén is némi ismerettel, legyen ez akár a főzés, akár az önvédelem, vagy ami számukra örömteli, és egyben hasznos is. Valamint azt is nagyon jól tudja, hogy milyen veszedelmes a nemes kisasszonyokra jellemző arrogancia, ami szorult helyzetekben leginkább ellenük munkálkodik.*
- A fiatalok csak nehezen és nagy sokára értik meg, hogy szüleik az ő javukat szeretnék, akkor is, ha nem úgy tűnik.
*Xidros is röviden felnevet, közben megemelkedik ültéből, és kérdőn Delryon úrra pillant, hogy esetleg tölthet e neki. Ennek függvényében cselekszik, majd visszaül helyére, egyelőre mellőzve még a bort. A hölgyike duzzogása egészen bájos a számára, úgy véli akár tényleg el tudná varázsolni őt.*
- Tudja, kedves Delryon úr Wegtoren forró vidékein nem ritka az ehhez hasonló tűzről pattant, és makacs jellem. Mondhatni ismerős már számomra, az viszont még mindig csodálattal tölt el, hogy ez a belső, Lihanechre jellemző kimért, hideg szépséggel párosul. Mint az ott annyira elterjedt igazgyöngyök.
*Némi szünetet tart, és mosolya bocsánatkérővé minősül, mert ha már szóba jött az ajándék, akkor szeretné át is adni azt.*
- Ha megengedi.
*Természetesen ez az elsődleges, de nem gondolja, hogy Delryon úr elutasítaná emiatt. Kezében már ott is pihen az apró szütyő, amely a két fehérarany hosszú függős fülbevalót tartalmazza. Reménykedik benne, hogy Cylia ezt szívesebben fogadja, mint korábban udvarias gesztusát egy kézcsókra.*
- Kisasszony, ezt önnek hoztam. Remélem megfelel az ízlésének.
*Ezután persze visszafordul, kesztyűit lehúzza, és saját poharáért nyúl.*
- A szabad szerelmet túlértékelik. Főleg mert a szerelem illékony, és fontos megtanulni értékelni a kitartó, de szelídebb szeretetet. Ami pedig nem terem magától, munkát igényel.
*Persze Xidros is volt szerelmes, talán most is az. Mindig akad valaki, aki fellobbantja benne ezt az érzést, de általában még időben távozik ahhoz, hogy megtapasztalja milyen amikor kezdetét veszi a lassú kihűlés.
Miután maga is alaposan megszemlélő a csigaházából előbújt leányzót, szót kap egy kérdés formájában.*
- Wegtoren az otthonom. Töviről hegyire ismerem a sivatagos pusztáinak minden porszemét, és a város minden rejtett zugát. Ám híre ment a tragikus történéseknek amik Artheniort sújtották, ezért kíváncsiságom és jó szándékom ide vezetetett. Bár nem tapasztaltam meg a város egykori pompájában, de szeretnék segíteni abban, hogy újjáépülhessen.
*Persze azon apró részleteket kifelejti, hogy már túl sokan ismerték őt is Wegtorenben, és véleményük vele kapcsolatosan nem feltétlenül pozitív volt, így azt is, hogy múltja nem egészen olyan makulátlan, mint mostani megjelenése.*
- Meg kell mondanom elég szokatlan itt az időjárás. Nem hittem volna, hogy van hidegebb a wegtoreni éjszakáknál, de itt kifejezetten dermesztő a tél.
*Xidros maga is jól látja a két közeli rokon különbözőségét, és ezt felettébb érdekesnek, és szórakoztatónak találja. Cseppet sem zavartatja az a gyűlölet, amivel Euryclia tünteti ki, sőt, talán jelenleg hangulatában még ez is mulatságos a számára. Ennek viszont különösebb jelét nem adja, egyszerűen csak higgadtan figyelmen kívül hagyja az utálattal teli pillantást, és visszafogottan mosolyog tovább, ahogy eddig is tette.*
- Köszönöm szépen.
*Hálálja meg az elé helyezett poharat, és a fáradtságot, amivel ő maga semmi gondot nem lát. Nem sokra becsüli azon hölgyeket, akik nem jeleskednek az élet több területén is némi ismerettel, legyen ez akár a főzés, akár az önvédelem, vagy ami számukra örömteli, és egyben hasznos is. Valamint azt is nagyon jól tudja, hogy milyen veszedelmes a nemes kisasszonyokra jellemző arrogancia, ami szorult helyzetekben leginkább ellenük munkálkodik.*
- A fiatalok csak nehezen és nagy sokára értik meg, hogy szüleik az ő javukat szeretnék, akkor is, ha nem úgy tűnik.
*Xidros is röviden felnevet, közben megemelkedik ültéből, és kérdőn Delryon úrra pillant, hogy esetleg tölthet e neki. Ennek függvényében cselekszik, majd visszaül helyére, egyelőre mellőzve még a bort. A hölgyike duzzogása egészen bájos a számára, úgy véli akár tényleg el tudná varázsolni őt.*
- Tudja, kedves Delryon úr Wegtoren forró vidékein nem ritka az ehhez hasonló tűzről pattant, és makacs jellem. Mondhatni ismerős már számomra, az viszont még mindig csodálattal tölt el, hogy ez a belső, Lihanechre jellemző kimért, hideg szépséggel párosul. Mint az ott annyira elterjedt igazgyöngyök.
*Némi szünetet tart, és mosolya bocsánatkérővé minősül, mert ha már szóba jött az ajándék, akkor szeretné át is adni azt.*
- Ha megengedi.
*Természetesen ez az elsődleges, de nem gondolja, hogy Delryon úr elutasítaná emiatt. Kezében már ott is pihen az apró szütyő, amely a két fehérarany hosszú függős fülbevalót tartalmazza. Reménykedik benne, hogy Cylia ezt szívesebben fogadja, mint korábban udvarias gesztusát egy kézcsókra.*
- Kisasszony, ezt önnek hoztam. Remélem megfelel az ízlésének.
*Ezután persze visszafordul, kesztyűit lehúzza, és saját poharáért nyúl.*
- A szabad szerelmet túlértékelik. Főleg mert a szerelem illékony, és fontos megtanulni értékelni a kitartó, de szelídebb szeretetet. Ami pedig nem terem magától, munkát igényel.
*Persze Xidros is volt szerelmes, talán most is az. Mindig akad valaki, aki fellobbantja benne ezt az érzést, de általában még időben távozik ahhoz, hogy megtapasztalja milyen amikor kezdetét veszi a lassú kihűlés.
Miután maga is alaposan megszemlélő a csigaházából előbújt leányzót, szót kap egy kérdés formájában.*
- Wegtoren az otthonom. Töviről hegyire ismerem a sivatagos pusztáinak minden porszemét, és a város minden rejtett zugát. Ám híre ment a tragikus történéseknek amik Artheniort sújtották, ezért kíváncsiságom és jó szándékom ide vezetetett. Bár nem tapasztaltam meg a város egykori pompájában, de szeretnék segíteni abban, hogy újjáépülhessen.
*Persze azon apró részleteket kifelejti, hogy már túl sokan ismerték őt is Wegtorenben, és véleményük vele kapcsolatosan nem feltétlenül pozitív volt, így azt is, hogy múltja nem egészen olyan makulátlan, mint mostani megjelenése.*
- Meg kell mondanom elég szokatlan itt az időjárás. Nem hittem volna, hogy van hidegebb a wegtoreni éjszakáknál, de itt kifejezetten dermesztő a tél.
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-25 08:50:54
Üzenet elküldve: 2020-03-25 08:50:54
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Jól megnézi a szegény negyedet. Nyilvánvalóan itt lesz majd az ő háza is. Nagyon örül, hogy itt telepedhet le. Nem zavarja az, hogy itt milyen szegénység van ő világ életében szegényebb volt a szegényeknél. Most, hogy egy kis vagyonra tett szert venne magának házat. Ez lenne az első lépése a normális élet felé. Eddig mint vándor mindig csak kóborolt most pedig van lehetősége arra, hogy tető legyen a feje fölött. Látja a sok gyereket, de nem megy közéjük mert tudja akkor azt lehet az erszénye bánná. Megnézte magának a helyet és tovább áll. *
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-24 22:09:40
Üzenet elküldve: 2020-03-24 22:09:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A napra lehet nézni//
*Az apa és a leány már ebből a pár pillanatból is leszűrhetően teljesen ellentétes jellem. Míg az apa szemei vidáman csillognak annak ellenére, hogy megbújik benne a vagyona vesztett, megkeseredett idős elf homálya, addig a lányé szinte szikrát szórnak, ahogy visszaér a borral. Egy rövidke pillantást vet csak Xidros felé, de abból a tekintetből csak lenézés és méreg süt. Az üveget, s egy-egy poharat a két férfi elé helyez, ez pedig csak fokozza mérgét, hogy most úgy viseltetnek vele, akár egy egyszerű cseléddel. Pedig évekkel ezelőtt ez nem az ő feladata lett volna, s most sem így kéne lennie. Ezt pedig egy elkényeztetett fruskának nehéz feldolgoznia, így az ellenszenv csak nőttön nő benne az egész világ felé. Nem hiába sem fogadta a a jövetelkor a kézcsókot.*
- Nos a véleményünk nem egészen egyezik a jövőbeni terveimmel kapcsolatban. Az elején szép szóval akartam hatni rá, de elérkezett az idő, hogy radikálisabb megoldásokhoz folyamodjak. Mint ez a hirdetés.
*Bólogat komolyan a kérdésre adott válasz nyomatékosításaként, majd a megjegyzésre jóízűen felkuncog.*
- Nem tudom kitől örökölhette. Az anyja igazán bájos teremtés volt. Persze ő is tüzes asszony volt, de a józan észre mindig hallgatott. Ellenben a lány, mint egy makacs öszvér.
*Ingatja is meg a fejét sóhajtva, mire Cylia felmorranva lép is egy távolabbi ülőalkalmatossághoz és hangos puffanással zuhan is bele. Karjait keresztbe fonja mellei előtt, tüntetőlegesen elfordítja arcát a két férfiról, s most olyan képet nyújt, mint egy hisztis kisgyerek, akit büntetésbe száműztek a szülei. Ez pedig számára annyira nem is áll távol a valóságtól.*
- Bizonyára így lesz. Ha mást nem az ajándékokat szereti.
*Kacag fel kedélyesen, de azért vet pár aggodalmas pillantást lánya felé. Okozott már bőséges fejfájást neki leánya, ahogyan megannyi kérőnek is. A vérmes, tüzes, szelídítetlen, akaratos jelleme faragott pár kedélyes daliából vérig sértett, megfutamodó ficsúrt.*
- Fogalmazzunk úgy, hogy nehéz természet.
*Válaszolja őszintén a férfi, kissé még sajnálkozva meg is ingatja a fejét, mire már Cylia is odakapja a tekintetét.*
- Semmi baj nem lenne a jellememmel, ha nem akasztanál a nyakamba lépten-nyomon valami fajankót.
*Jegyzi is meg nyugodt, de hűvös hangon. Amolyan vihar előtti csend csengésével az egyébként a fülnek kellemes hangban.
Az apa most tüntetőlegesen figyelmen kívül hagyja lánya megjegyzését. Neki határozott céljává vált, hogy ez az utolsó esélye a lánynak. Ha tetszik, ha nem egy biztonságot nyújtó kézbe fogja adni, ő maga pedig visszautazik hazájába, hogy öregségére már legyen egy kis nyugalma, s ha sikerrel jár kis segítséggel kereskedését is újra felvirágoztathassa. Persze csak olyan nyugdíjas vágyálom szintjén.*
- Nem furcsaság, hogy én gondoskodom a kiházasításáról. Rengeteg helyen van még divatban. Csak a leányzó makacskodik. Persze szebb a szabad szerelem, de ebben az esetben nincs időm megvárni, míg végre benő a lányom feje lágya.
*Végül kezét nyújtja is a lány felé, most amolyan kedves, gondoskodó édesapa tekintettel, mitől megesik rajta a hófehér lány szíve. Kelletlenül felkelve fog a kézre s lép mellé, majd ha az előbb a kézcsókot elutasította most egy apró biccentéssel köszönti a férfit. Most már közelebbről engedi magát látni. Ruházata most sem különbözik az általában hordottól. Vékony anyagú, menta színű selyemruhája mélyen dekoltált, s vállait sem fedi, most szegélyeit ezen a ruhán ezüst színű hímzéssel díszítették. Haja most is lazán omlik le, csak bal oldalt tűri tincseit füle mögé, ezzel jobban felfedve a bájos arcát. Apja mögé lépve teszi annak vállára kezeit, majd egy futó vizsgálgatás után le is veszi tekintetét a férfiról.*
- Nos végre előbújt Eurycylia. *Kuncog fel halkan a férfi, majd ismét a férfinak szenteli figyelmét.* És messziről érkezett? Nem emlékszem, hogy láttam volna a városban. Bár igaz, ami igaz olyan gyakran nem nézelődöm.
*Most, hogy kicsit kibeszélhette magát újfent elcsendesedik, hogy figyelmét ismét a férfinak szentelhesse.*
*Az apa és a leány már ebből a pár pillanatból is leszűrhetően teljesen ellentétes jellem. Míg az apa szemei vidáman csillognak annak ellenére, hogy megbújik benne a vagyona vesztett, megkeseredett idős elf homálya, addig a lányé szinte szikrát szórnak, ahogy visszaér a borral. Egy rövidke pillantást vet csak Xidros felé, de abból a tekintetből csak lenézés és méreg süt. Az üveget, s egy-egy poharat a két férfi elé helyez, ez pedig csak fokozza mérgét, hogy most úgy viseltetnek vele, akár egy egyszerű cseléddel. Pedig évekkel ezelőtt ez nem az ő feladata lett volna, s most sem így kéne lennie. Ezt pedig egy elkényeztetett fruskának nehéz feldolgoznia, így az ellenszenv csak nőttön nő benne az egész világ felé. Nem hiába sem fogadta a a jövetelkor a kézcsókot.*
- Nos a véleményünk nem egészen egyezik a jövőbeni terveimmel kapcsolatban. Az elején szép szóval akartam hatni rá, de elérkezett az idő, hogy radikálisabb megoldásokhoz folyamodjak. Mint ez a hirdetés.
*Bólogat komolyan a kérdésre adott válasz nyomatékosításaként, majd a megjegyzésre jóízűen felkuncog.*
- Nem tudom kitől örökölhette. Az anyja igazán bájos teremtés volt. Persze ő is tüzes asszony volt, de a józan észre mindig hallgatott. Ellenben a lány, mint egy makacs öszvér.
*Ingatja is meg a fejét sóhajtva, mire Cylia felmorranva lép is egy távolabbi ülőalkalmatossághoz és hangos puffanással zuhan is bele. Karjait keresztbe fonja mellei előtt, tüntetőlegesen elfordítja arcát a két férfiról, s most olyan képet nyújt, mint egy hisztis kisgyerek, akit büntetésbe száműztek a szülei. Ez pedig számára annyira nem is áll távol a valóságtól.*
- Bizonyára így lesz. Ha mást nem az ajándékokat szereti.
*Kacag fel kedélyesen, de azért vet pár aggodalmas pillantást lánya felé. Okozott már bőséges fejfájást neki leánya, ahogyan megannyi kérőnek is. A vérmes, tüzes, szelídítetlen, akaratos jelleme faragott pár kedélyes daliából vérig sértett, megfutamodó ficsúrt.*
- Fogalmazzunk úgy, hogy nehéz természet.
*Válaszolja őszintén a férfi, kissé még sajnálkozva meg is ingatja a fejét, mire már Cylia is odakapja a tekintetét.*
- Semmi baj nem lenne a jellememmel, ha nem akasztanál a nyakamba lépten-nyomon valami fajankót.
*Jegyzi is meg nyugodt, de hűvös hangon. Amolyan vihar előtti csend csengésével az egyébként a fülnek kellemes hangban.
Az apa most tüntetőlegesen figyelmen kívül hagyja lánya megjegyzését. Neki határozott céljává vált, hogy ez az utolsó esélye a lánynak. Ha tetszik, ha nem egy biztonságot nyújtó kézbe fogja adni, ő maga pedig visszautazik hazájába, hogy öregségére már legyen egy kis nyugalma, s ha sikerrel jár kis segítséggel kereskedését is újra felvirágoztathassa. Persze csak olyan nyugdíjas vágyálom szintjén.*
- Nem furcsaság, hogy én gondoskodom a kiházasításáról. Rengeteg helyen van még divatban. Csak a leányzó makacskodik. Persze szebb a szabad szerelem, de ebben az esetben nincs időm megvárni, míg végre benő a lányom feje lágya.
*Végül kezét nyújtja is a lány felé, most amolyan kedves, gondoskodó édesapa tekintettel, mitől megesik rajta a hófehér lány szíve. Kelletlenül felkelve fog a kézre s lép mellé, majd ha az előbb a kézcsókot elutasította most egy apró biccentéssel köszönti a férfit. Most már közelebbről engedi magát látni. Ruházata most sem különbözik az általában hordottól. Vékony anyagú, menta színű selyemruhája mélyen dekoltált, s vállait sem fedi, most szegélyeit ezen a ruhán ezüst színű hímzéssel díszítették. Haja most is lazán omlik le, csak bal oldalt tűri tincseit füle mögé, ezzel jobban felfedve a bájos arcát. Apja mögé lépve teszi annak vállára kezeit, majd egy futó vizsgálgatás után le is veszi tekintetét a férfiról.*
- Nos végre előbújt Eurycylia. *Kuncog fel halkan a férfi, majd ismét a férfinak szenteli figyelmét.* És messziről érkezett? Nem emlékszem, hogy láttam volna a városban. Bár igaz, ami igaz olyan gyakran nem nézelődöm.
*Most, hogy kicsit kibeszélhette magát újfent elcsendesedik, hogy figyelmét ismét a férfinak szentelhesse.*
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-24 20:54:20
Üzenet elküldve: 2020-03-24 20:54:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A napra lehet nézni//
*Természetesen Xidros figyelmét nem kerüli el a felháborodott női hang, ami ahelyett, hogy elriasztaná még szélesebbé varázsolja arcán lévő mosolyát. Kedveli a kihívásokat, és kedveli a csábítás folyamatát is, így bízik benne, hogy a hang tulajdonosa a férjkereső hölgyemény.
Türelmesen vár az ajtónyitásra, amit úgy tűnik a kedves édesapa tesz meg.*
- Önnek is szép napot, uram!
*Derékból meghajol, egyik karja bordái környékén, másik háta mögött. Tisztelete mértékét kifejezve mélyen hajol meg, majd egyenesedik vissza, és kezd rejtett, de kíváncsi szemlélődésbe. A derűsnek tűnő hosszúéletű férfi elsőre szimpatikusnak tűnik számára, pont olyan, akit feltehetően könnyen meg tud majd nyerni, ami nem árt, ha esetleges lánya szilajabb, makacsabb természetű.*
- Úgy hiszem igen. Xidros Phamerus a becses nevem, és kedves leánya után érdeklődnék.
*Mondja mindezt a szokásos baráti mosolyával arcán, miközben egy könnyed mozdulattal a férfi felé nyújtja a talált papírt. Vet egy pillantást az elf férfi mögé, de szemei nem akadnak meg senkin, ami kicsit csalódottá teszi, és egyszersmind izgatottabbá is. Alig várja már, hogy megszemlélhesse a kisasszonyt.*
- Nocsak, célja volt eltűntetni?
*Mosolya kiszélesedik, majdnem fel is nevet, szembesülve a ténnyel, hogy nem egy másik kérő tépte le, és hagyta el hanyag módon.*
- Igazán nagyon előzékeny, köszönöm.
*Biccent tiszteletteljesen a férfi felé, és engedelmeskedve beljebb lép. Bársonykabátját karjára teríti, ezáltal elfedve az azon lévő arany hímzéses címerét, mely egy iránytűt ábrázol, körülötte apró lángocskákkal, ezáltal napkoronggá is minősítve azt.
Mielőtt magabiztos léptekkel elindulna a kiszemelt ülőhelye felé, még a leány felé fordul, továbbra is kedélyes mosollyal. Az apjához hasonló módon meghajol derékból, és kézfejét nyújtja felé, hogy a kisasszonynak kezet csókolhasson, ha az hajlandó ennyi együttműködésre egyáltalán.*
- A kedves leánya külseje igen jó kontrasztot alkot szikrázó jellemével.
*Jegyzi meg derűsen, hallva a leány kelletlenségét apja akaratával szemben. Természetesen megjegyzése nem szitoknak minősül, érzékelhetően jól szórakozik, és már első pillantásra is megnyerte őt mint Cylia, mind kedves édesapja. Ezt követően jó vendégként helyet foglal, és megvárja amíg Delryon úr is így tesz.*
- Köszönöm a kedélyes fogadtatását, uram. Hoztam kedves leányának egy ajándékot is, remélem elnyeri majd tetszését.
*Némi szünetet tart, lehetőséget adva Delryon úrnak arra, hogy ő is szóhoz juthasson.*
- Szabad megkérdeznem esetleg, hogy egy ilyen bájos teremtés hogy-hogy nem talált magának eddig még ideális partnert?
*Kezdeményezi óvatosan a beszélgetést, annak reményében, hogy nem csak ő lesz kikérdezve, de Xidros is némileg többet tudhat meg a LeRossyen családról.*
*Természetesen Xidros figyelmét nem kerüli el a felháborodott női hang, ami ahelyett, hogy elriasztaná még szélesebbé varázsolja arcán lévő mosolyát. Kedveli a kihívásokat, és kedveli a csábítás folyamatát is, így bízik benne, hogy a hang tulajdonosa a férjkereső hölgyemény.
Türelmesen vár az ajtónyitásra, amit úgy tűnik a kedves édesapa tesz meg.*
- Önnek is szép napot, uram!
*Derékból meghajol, egyik karja bordái környékén, másik háta mögött. Tisztelete mértékét kifejezve mélyen hajol meg, majd egyenesedik vissza, és kezd rejtett, de kíváncsi szemlélődésbe. A derűsnek tűnő hosszúéletű férfi elsőre szimpatikusnak tűnik számára, pont olyan, akit feltehetően könnyen meg tud majd nyerni, ami nem árt, ha esetleges lánya szilajabb, makacsabb természetű.*
- Úgy hiszem igen. Xidros Phamerus a becses nevem, és kedves leánya után érdeklődnék.
*Mondja mindezt a szokásos baráti mosolyával arcán, miközben egy könnyed mozdulattal a férfi felé nyújtja a talált papírt. Vet egy pillantást az elf férfi mögé, de szemei nem akadnak meg senkin, ami kicsit csalódottá teszi, és egyszersmind izgatottabbá is. Alig várja már, hogy megszemlélhesse a kisasszonyt.*
- Nocsak, célja volt eltűntetni?
*Mosolya kiszélesedik, majdnem fel is nevet, szembesülve a ténnyel, hogy nem egy másik kérő tépte le, és hagyta el hanyag módon.*
- Igazán nagyon előzékeny, köszönöm.
*Biccent tiszteletteljesen a férfi felé, és engedelmeskedve beljebb lép. Bársonykabátját karjára teríti, ezáltal elfedve az azon lévő arany hímzéses címerét, mely egy iránytűt ábrázol, körülötte apró lángocskákkal, ezáltal napkoronggá is minősítve azt.
Mielőtt magabiztos léptekkel elindulna a kiszemelt ülőhelye felé, még a leány felé fordul, továbbra is kedélyes mosollyal. Az apjához hasonló módon meghajol derékból, és kézfejét nyújtja felé, hogy a kisasszonynak kezet csókolhasson, ha az hajlandó ennyi együttműködésre egyáltalán.*
- A kedves leánya külseje igen jó kontrasztot alkot szikrázó jellemével.
*Jegyzi meg derűsen, hallva a leány kelletlenségét apja akaratával szemben. Természetesen megjegyzése nem szitoknak minősül, érzékelhetően jól szórakozik, és már első pillantásra is megnyerte őt mint Cylia, mind kedves édesapja. Ezt követően jó vendégként helyet foglal, és megvárja amíg Delryon úr is így tesz.*
- Köszönöm a kedélyes fogadtatását, uram. Hoztam kedves leányának egy ajándékot is, remélem elnyeri majd tetszését.
*Némi szünetet tart, lehetőséget adva Delryon úrnak arra, hogy ő is szóhoz juthasson.*
- Szabad megkérdeznem esetleg, hogy egy ilyen bájos teremtés hogy-hogy nem talált magának eddig még ideális partnert?
*Kezdeményezi óvatosan a beszélgetést, annak reményében, hogy nem csak ő lesz kikérdezve, de Xidros is némileg többet tudhat meg a LeRossyen családról.*
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-24 18:59:23
Üzenet elküldve: 2020-03-24 18:59:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Az ember az Elf és a sas//
*Wyi meglepő nyugodtsággal nyugtázza a lány érintését. Oldalra fordított a fejjel, halkan csipog. *
- Voltak izgalmak az elmúlt 2 évben való igaz. Egyszer két éjszakát töltöttem egy fa tetején bujdosva, de majd elmesélem egyszer. Ohó! * Csillan fel az Elf szeme a félbehagyott mondat hallatán* Szóval álmodozol? És mi tart vissza? Hiszen, az álmok azért vannak, hogy megéljük őket nemigaz? *Mosolyog az útitársára. *
- Én Erdőmélyéről származom, ott is éltem le a gyermekkorom. *Miközben erről mesél sokkal érzelmesebbé válik a hangja* Csodálatos szülők neveltek, akik a mai napig mindenben támogatnak. Azt hiszem olyan család vagyunk amilyet mindenki kíván titkon. És képzeld még egy öcsém is van. Ez ritkaság a Elfeknél. Vele is remek a kapcsolatom de ő inkább otthon ülős típus. Neki nem hiányzik más csak, hogy a jól ismert fáinak énekeljen, miközben a lantján penget. Még Elf mértékben is kimagasló hangja van. Egyszerűen meseszép.
Mellesleg ő is konyít valamit a mágiához, akárcsak a legtöbbünk. Noha engem sohasem vonzott ez a világ. Én az íjamban bízom! * Sandít a hátán lévő most éppen lealjzott íjra. Míg mesél beérnek a szegény negyedbe. Evariorn-t igencsak meghökkenti a látvány, de próbálja leleplezni a meglepődöttségét. Hallott már róla, hogy az emberek közül egyesek a porban kúsznak másznak míg mások kastélyokban dorbézolnak, de így élőben látni ezt a mélyszegénységet mégis mellbevágó élmény a számára.
Egyszer csak megszólítja őket egy vak koldus, de Ruena hamar elintézi a dolgot. Wyrennek ideje sincs a szütyőjébe nyúlni a pénzéért. Mikor aztán a lány felé suhint, noha nem találta el, Wyren lenyúl a botért és kicsavarja a kezéből, mindezt egy szempillantás alatt. Majd mintha mi sem történt volna, a koldus kiabálásával mit sem törődve mennek tovább. Ekkor már hallatszik a Piac zsivaja. *
*Wyi meglepő nyugodtsággal nyugtázza a lány érintését. Oldalra fordított a fejjel, halkan csipog. *
- Voltak izgalmak az elmúlt 2 évben való igaz. Egyszer két éjszakát töltöttem egy fa tetején bujdosva, de majd elmesélem egyszer. Ohó! * Csillan fel az Elf szeme a félbehagyott mondat hallatán* Szóval álmodozol? És mi tart vissza? Hiszen, az álmok azért vannak, hogy megéljük őket nemigaz? *Mosolyog az útitársára. *
- Én Erdőmélyéről származom, ott is éltem le a gyermekkorom. *Miközben erről mesél sokkal érzelmesebbé válik a hangja* Csodálatos szülők neveltek, akik a mai napig mindenben támogatnak. Azt hiszem olyan család vagyunk amilyet mindenki kíván titkon. És képzeld még egy öcsém is van. Ez ritkaság a Elfeknél. Vele is remek a kapcsolatom de ő inkább otthon ülős típus. Neki nem hiányzik más csak, hogy a jól ismert fáinak énekeljen, miközben a lantján penget. Még Elf mértékben is kimagasló hangja van. Egyszerűen meseszép.
Mellesleg ő is konyít valamit a mágiához, akárcsak a legtöbbünk. Noha engem sohasem vonzott ez a világ. Én az íjamban bízom! * Sandít a hátán lévő most éppen lealjzott íjra. Míg mesél beérnek a szegény negyedbe. Evariorn-t igencsak meghökkenti a látvány, de próbálja leleplezni a meglepődöttségét. Hallott már róla, hogy az emberek közül egyesek a porban kúsznak másznak míg mások kastélyokban dorbézolnak, de így élőben látni ezt a mélyszegénységet mégis mellbevágó élmény a számára.
Egyszer csak megszólítja őket egy vak koldus, de Ruena hamar elintézi a dolgot. Wyrennek ideje sincs a szütyőjébe nyúlni a pénzéért. Mikor aztán a lány felé suhint, noha nem találta el, Wyren lenyúl a botért és kicsavarja a kezéből, mindezt egy szempillantás alatt. Majd mintha mi sem történt volna, a koldus kiabálásával mit sem törődve mennek tovább. Ekkor már hallatszik a Piac zsivaja. *
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-24 15:42:20
Üzenet elküldve: 2020-03-24 15:42:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A levél, a szár, s a kutya a fa tövében//
*Elkísérheti a városőrt a Kaszárnya felé, ennek nagyon örül. Még ha abba is kell hagynia a padokról lemásolható szimbólumokat. Ahogy beérnek a Szegénynegyedbe, úgy körbe néz, de annyira nem is figyel. *
- Nem is akarok vásárolgatni. *jelenti ki egyértelműen Sea. A szegénynegyedben haladva viszont Rae kijelentését elsőre nem érti. Zavartan néz rá. Aztán ahogyan tovább fűzi a szavait, úgy érti meg mire céloz. ~A szegényekre?~ Akad ki.
~Persze ő egy Városőr, nyilván segíteni akar rajtuk.~ gondolja tovább. Ezzel viszont kicsit elkedvtelenedik. ~Milyen unalmas.~ Jutnak eszébe a lelkét érintő érzések. Felsóhajt, hogy szót emel a szegények védelmében, de ennyire sajnos képtelen megjátszani magát.*
- Hm, én még ezen sosem gondolkodtam el. *jelenti ki, és arcára is kiül az amit éppen kiejtett ajkán.*
- Igazán túl sok a tanulnivaló, és fogalmam sincsen, hogyan kezdhetnék az ilyesmihez hozzá.* mondja, úgy hogy még véletlenül se nézze Rae szörnyetegnek.*
- Hát akkor nehéz lesz megtalálnom. *nevet fel halkan. Közben, ha Fogó a keze ügyébe sétál, akkor megsimogatja a kutyát. Ezután a vágyát kifejezve rögtön komolyan veszi Rae.*
- Nem gondoltam, hogy most rögtön akarok kutyát és pont ilyet. *magyarázza meg. Ha minden vágyát egyből meg akarta volna valósítani, sok haszontalan dolog venné körbe. Nem szerencsére Sea nem ilyen meggondolatlan. Így most is hárítja ezt.*
- Majd ha úgy alakul, és még mindig akarok, egy kutyát akkor veszek, de lehet megelégszem más fajtával is. *magyarázza. *
- Régóta van veled? *érdeklődik Rae és a kutya barátságára. Azért ez látszik Fogó nagyon szereteti a gazdáját.*
//A levél, a szár, s a kutya a fa tövében//
*Elkísérheti a városőrt a Kaszárnya felé, ennek nagyon örül. Még ha abba is kell hagynia a padokról lemásolható szimbólumokat. Ahogy beérnek a Szegénynegyedbe, úgy körbe néz, de annyira nem is figyel. *
- Nem is akarok vásárolgatni. *jelenti ki egyértelműen Sea. A szegénynegyedben haladva viszont Rae kijelentését elsőre nem érti. Zavartan néz rá. Aztán ahogyan tovább fűzi a szavait, úgy érti meg mire céloz. ~A szegényekre?~ Akad ki.
~Persze ő egy Városőr, nyilván segíteni akar rajtuk.~ gondolja tovább. Ezzel viszont kicsit elkedvtelenedik. ~Milyen unalmas.~ Jutnak eszébe a lelkét érintő érzések. Felsóhajt, hogy szót emel a szegények védelmében, de ennyire sajnos képtelen megjátszani magát.*
- Hm, én még ezen sosem gondolkodtam el. *jelenti ki, és arcára is kiül az amit éppen kiejtett ajkán.*
- Igazán túl sok a tanulnivaló, és fogalmam sincsen, hogyan kezdhetnék az ilyesmihez hozzá.* mondja, úgy hogy még véletlenül se nézze Rae szörnyetegnek.*
- Hát akkor nehéz lesz megtalálnom. *nevet fel halkan. Közben, ha Fogó a keze ügyébe sétál, akkor megsimogatja a kutyát. Ezután a vágyát kifejezve rögtön komolyan veszi Rae.*
- Nem gondoltam, hogy most rögtön akarok kutyát és pont ilyet. *magyarázza meg. Ha minden vágyát egyből meg akarta volna valósítani, sok haszontalan dolog venné körbe. Nem szerencsére Sea nem ilyen meggondolatlan. Így most is hárítja ezt.*
- Majd ha úgy alakul, és még mindig akarok, egy kutyát akkor veszek, de lehet megelégszem más fajtával is. *magyarázza. *
- Régóta van veled? *érdeklődik Rae és a kutya barátságára. Azért ez látszik Fogó nagyon szereteti a gazdáját.*
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-24 15:29:21
Üzenet elküldve: 2020-03-24 15:29:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A bátorító szavak hallatán újabb kísérletet tesz a madár megérintésére, ezúttal nem húzódik vissza. Ujjai hegyével finoman megérinti a puha tollakat, ha a madár másképp nem dönt.*
- Okos madár vagy.*hízeleg neki, majd útra kelnek.*
- Haha, talán a nagynénémben is csordogál némi elf vér.*kuncog fel, majd elnézéskérőn Wyrenre sandít, és jelzi neki, hogy csak folytassa tovább. Két év jó sok idő, hát még a természetben. Ruena tudja magáról, hogy jó eséllyel három napot sem élne túl egyedül a vadonban, így különösen nagyra tartja a másik teljesítményét.*
- Biztosan sok kalandban volt részed! Időnként én is álmodozom dolgokról...*úgy dönt inkább nem megy bele mélyebben. Fél, hogy a másik nagyon gyermetegnek találná.* Milyen hely az, ahol születtél? Élnek ott is mágusok?*kíváncsiskodik tovább, miközben elérik a Szegénynegyedet. Ruena számára mindennapi a látvány, amit a város egyik leglepusztultabb része nyújt. Néhány utcagyerek odaköszön neki, aztán befordulnak egy sarkon és egy ételért kolduló idős fél-elfbe botlanak. Az öreg révetegen maga elé bámul, miközben alamizsnáért nyújtja két kezét.*
- Ne higgy neki, igazából nem is vak.* figyelmezteti újdonsült útitársát a lány, a koldus erre felveszi az eddig mellette heverő botját és Ruena lábai felé söpör vele.*
- Áá, átkozott kis fruska!* sziszegi az öreg. A fiatal lány arrébb szökken a husáng útjából.* Már mindjárt ott vagyunk.* csicsergi izgatottan, mintha mi sem történt volna.*
A hozzászólás írója (Ruena Selwyeer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.24 15:30:14
- Okos madár vagy.*hízeleg neki, majd útra kelnek.*
- Haha, talán a nagynénémben is csordogál némi elf vér.*kuncog fel, majd elnézéskérőn Wyrenre sandít, és jelzi neki, hogy csak folytassa tovább. Két év jó sok idő, hát még a természetben. Ruena tudja magáról, hogy jó eséllyel három napot sem élne túl egyedül a vadonban, így különösen nagyra tartja a másik teljesítményét.*
- Biztosan sok kalandban volt részed! Időnként én is álmodozom dolgokról...*úgy dönt inkább nem megy bele mélyebben. Fél, hogy a másik nagyon gyermetegnek találná.* Milyen hely az, ahol születtél? Élnek ott is mágusok?*kíváncsiskodik tovább, miközben elérik a Szegénynegyedet. Ruena számára mindennapi a látvány, amit a város egyik leglepusztultabb része nyújt. Néhány utcagyerek odaköszön neki, aztán befordulnak egy sarkon és egy ételért kolduló idős fél-elfbe botlanak. Az öreg révetegen maga elé bámul, miközben alamizsnáért nyújtja két kezét.*
- Ne higgy neki, igazából nem is vak.* figyelmezteti újdonsült útitársát a lány, a koldus erre felveszi az eddig mellette heverő botját és Ruena lábai felé söpör vele.*
- Áá, átkozott kis fruska!* sziszegi az öreg. A fiatal lány arrébb szökken a husáng útjából.* Már mindjárt ott vagyunk.* csicsergi izgatottan, mintha mi sem történt volna.*
A hozzászólás írója (Ruena Selwyeer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.24 15:30:14
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-24 12:37:45
Üzenet elküldve: 2020-03-24 12:37:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A napra lehet nézni//
*A csendesebb környéket ismét betölti a hisztéria zenéje, ahogy a csilingelő hangtól zeng a lestrapált épület.*
- Mégis hogy gondoltad?
*Rivall is a női hang odabentről, de áldozatának hangját szinte hallani sem lehet, így az esetlegesen rá érkező választ a kint ácsorgók fülei csak nagy odafigyeléssel hallhatják.*
- Igazán? Ezzel csak azt éred el, hogy az egész város rajtam fog röhögni.
*Horkantja ismét a nő, de a többit már belé folytja a kopogtatás. A szíve talán ki is hagy egy ütemet. Mostanság ritkán keresik fel a házukat, s java részében akkor is csak apja szorgosságának köszönhetően újabb kérő áll a küszöbön. Az elején még évezte, hogy minél különlegesebb és választékosabb módon űzze el magától a nem kívánatos férfiakat, de a sokadik alkalommal már unja az állandó programot. Főleg, hogy eddigi jelentkezőire egyöntetűen ráillik a haszonleső bájgúnár fogalma. Azt gondolják, hogy a valaha neves kereskedőhöz való beházasodás majd nagy vagyont nyújt számukra, de eddig mindet el kellett keseríteni azzal, hogy nekik bizony vagyonuk az nincs. Tudja, hogy apja csak félti, azt akarja, hogy jó kezekben tudja a lányát, de Eurycylia, ha akar inkább megtanulna a saját lábán megélni, minthogy egy vadidegennel való életet válasszon. Főleg egy alárendelt feleségként.*
- Nyitom már.
*Kiáltja is ki a rekedtes férfi hang, ahogy az apa indul is az ajtó irányába. A lány még egy utolsó próbaként megejtett kérlelő pillantással próbálja maradásra bírni, de az idősödő elf az évek alatt belefáradt abba, hogy minden csatát elveszítsen a lányával szemben. Meg kell húznia bizonyos határokat, ha azt akarja, hogy legalább gyermekének gondtalan élete legyen.
Így az ajtó fel is tárul persze még csak résnyire, ahogy egy szürkés szem felpillant az érkezőre a résből.*
- Jó napot!
*Szól is ki, majd széles mosollyal az arcán tárja is nagyra az ajtót, ahogy az elf apa reméli, hogy a férfi személyében egy újabb, s remélhetőleg utolsó ismerkedőt köszönthet. Látszik az öregen, hogy már az elf évek is jócskán mögötte vannak. Arca ráncokkal borított, noha még magán viseli daliás fénykorának vonásait, szemeiből is kihunyt már a fiatalság tüze, az ő haja pedig már a kortól őszes színezetű.*
- Segíthetek? A nevem Delryon LeRossyen, a ház ura.
*Jegyzi meg kuncogva, mire a háttérből csak egy gúnyos horkantás jelzi, hogy az apa nincs egyedül. Persze Cylia takarásban marad, hogy véletlenül se lássák az ajtóból, s bármennyire kíváncsi, ő se láthassa meg az idegent. Talán apja esze mégis megjön és nem fogja beinvitálni. Hát tévedett.*
- Látta a papírost? Azt hittem a lányom sikerrel tüntette el. Jöjjön csak beljebb barátom. Vagy esetleg üzleti a cél, amivel felkereste szerény kis otthonomat?
*Ezzel el is áll az ajtóból, hogy Xidrosnak szabad bejárást biztosíthasson.*
- Helyezze magát kényelembe. *Mutogat egy megfakult, de rendben tartott fotel felé, majd a félhomályban fel-fel tűnő hószín lányára pillant.* Azt hiszem maradt a tegnapi borból. Tölts az úrnak.
*Míg Cylia változatos szitokszavak társaságában távozik a szobából, addig az apa kíváncsi tekintettel figyeli a jövevényt, hogy megbeszéljék jövetelének okát.
Ha amaz elfogadta, s élt a hellyel kínálással, akkor a kisöreg is utána sétál, s helyet foglal szemben a férfival.*
*A csendesebb környéket ismét betölti a hisztéria zenéje, ahogy a csilingelő hangtól zeng a lestrapált épület.*
- Mégis hogy gondoltad?
*Rivall is a női hang odabentről, de áldozatának hangját szinte hallani sem lehet, így az esetlegesen rá érkező választ a kint ácsorgók fülei csak nagy odafigyeléssel hallhatják.*
- Igazán? Ezzel csak azt éred el, hogy az egész város rajtam fog röhögni.
*Horkantja ismét a nő, de a többit már belé folytja a kopogtatás. A szíve talán ki is hagy egy ütemet. Mostanság ritkán keresik fel a házukat, s java részében akkor is csak apja szorgosságának köszönhetően újabb kérő áll a küszöbön. Az elején még évezte, hogy minél különlegesebb és választékosabb módon űzze el magától a nem kívánatos férfiakat, de a sokadik alkalommal már unja az állandó programot. Főleg, hogy eddigi jelentkezőire egyöntetűen ráillik a haszonleső bájgúnár fogalma. Azt gondolják, hogy a valaha neves kereskedőhöz való beházasodás majd nagy vagyont nyújt számukra, de eddig mindet el kellett keseríteni azzal, hogy nekik bizony vagyonuk az nincs. Tudja, hogy apja csak félti, azt akarja, hogy jó kezekben tudja a lányát, de Eurycylia, ha akar inkább megtanulna a saját lábán megélni, minthogy egy vadidegennel való életet válasszon. Főleg egy alárendelt feleségként.*
- Nyitom már.
*Kiáltja is ki a rekedtes férfi hang, ahogy az apa indul is az ajtó irányába. A lány még egy utolsó próbaként megejtett kérlelő pillantással próbálja maradásra bírni, de az idősödő elf az évek alatt belefáradt abba, hogy minden csatát elveszítsen a lányával szemben. Meg kell húznia bizonyos határokat, ha azt akarja, hogy legalább gyermekének gondtalan élete legyen.
Így az ajtó fel is tárul persze még csak résnyire, ahogy egy szürkés szem felpillant az érkezőre a résből.*
- Jó napot!
*Szól is ki, majd széles mosollyal az arcán tárja is nagyra az ajtót, ahogy az elf apa reméli, hogy a férfi személyében egy újabb, s remélhetőleg utolsó ismerkedőt köszönthet. Látszik az öregen, hogy már az elf évek is jócskán mögötte vannak. Arca ráncokkal borított, noha még magán viseli daliás fénykorának vonásait, szemeiből is kihunyt már a fiatalság tüze, az ő haja pedig már a kortól őszes színezetű.*
- Segíthetek? A nevem Delryon LeRossyen, a ház ura.
*Jegyzi meg kuncogva, mire a háttérből csak egy gúnyos horkantás jelzi, hogy az apa nincs egyedül. Persze Cylia takarásban marad, hogy véletlenül se lássák az ajtóból, s bármennyire kíváncsi, ő se láthassa meg az idegent. Talán apja esze mégis megjön és nem fogja beinvitálni. Hát tévedett.*
- Látta a papírost? Azt hittem a lányom sikerrel tüntette el. Jöjjön csak beljebb barátom. Vagy esetleg üzleti a cél, amivel felkereste szerény kis otthonomat?
*Ezzel el is áll az ajtóból, hogy Xidrosnak szabad bejárást biztosíthasson.*
- Helyezze magát kényelembe. *Mutogat egy megfakult, de rendben tartott fotel felé, majd a félhomályban fel-fel tűnő hószín lányára pillant.* Azt hiszem maradt a tegnapi borból. Tölts az úrnak.
*Míg Cylia változatos szitokszavak társaságában távozik a szobából, addig az apa kíváncsi tekintettel figyeli a jövevényt, hogy megbeszéljék jövetelének okát.
Ha amaz elfogadta, s élt a hellyel kínálással, akkor a kisöreg is utána sétál, s helyet foglal szemben a férfival.*
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-24 11:12:15
Üzenet elküldve: 2020-03-24 11:12:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A napra lehet nézni//
*Megáll hát a ház előtt, majd a papírosra pillant.
~ Ennek kell lennie. ~
Nem túl biztató persze a ház elhelyezkedése, de az egykori nemességnek nem sok választása akadt a lázadást követően. Ha pedig esetleg egy nem annyira vagyonos kisasszony jut neki, az sem olyan nagy probléma, hiszen az egyszerű hölgyek sokkal talpraesettebbek, minden értelemben. Lecsúszik fekete paripája nyergéből, majd megigazgatja magán címeres kabátját, és a nyakában lógó csecsebecséket. Nincs is egyéb dolga, így a bejárathoz lép, meglehetősen magabiztosan, és kesztyűs kezével kopogtat rajta, majd vár, hogy ajtót nyissanak neki.
Külleme véleménye szerint most is, mint mindig, tökéletes. Vállára omló hosszú haja rendezett, hosszú szakálla laza fonatban, és pár szakállgyűrűvel díszítve. Xidros minden további nélkül szívesen fogadna egy olyan férjet, mint amilyen ő maga, ez pedig nem azért van, mert olyannyira tökéletes lenne, hanem azért, mert ő annak hiszi magát.*
*Megáll hát a ház előtt, majd a papírosra pillant.
~ Ennek kell lennie. ~
Nem túl biztató persze a ház elhelyezkedése, de az egykori nemességnek nem sok választása akadt a lázadást követően. Ha pedig esetleg egy nem annyira vagyonos kisasszony jut neki, az sem olyan nagy probléma, hiszen az egyszerű hölgyek sokkal talpraesettebbek, minden értelemben. Lecsúszik fekete paripája nyergéből, majd megigazgatja magán címeres kabátját, és a nyakában lógó csecsebecséket. Nincs is egyéb dolga, így a bejárathoz lép, meglehetősen magabiztosan, és kesztyűs kezével kopogtat rajta, majd vár, hogy ajtót nyissanak neki.
Külleme véleménye szerint most is, mint mindig, tökéletes. Vállára omló hosszú haja rendezett, hosszú szakálla laza fonatban, és pár szakállgyűrűvel díszítve. Xidros minden további nélkül szívesen fogadna egy olyan férjet, mint amilyen ő maga, ez pedig nem azért van, mert olyannyira tökéletes lenne, hanem azért, mert ő annak hiszi magát.*
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-23 18:39:30
Üzenet elküldve: 2020-03-23 18:39:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A levél, a szár, s a kutya a fa tövében//
*Seawil szeretné elkísérni, amire Rae csak bólint egyet.*
- Nem bánom, de sajnos most nem állhatok meg vásárolgatni neked, ha nem baj. Majd talán egy következő alkalommal. Gyere, erre van a Kaszárnya! Fogó! *Kacsint a fajtársra - no meg hazaira - aztán füttyent a kutyának, aki követi őt. Ha Seawil követi, viszonylag hamar a Szegénynegyedbe érhetnek, amely városrésznek az egyetlen kedvelhető tulajdonsága talán az, hogy nincs szaga. Ha rápillant a nő, megfigyelheti, Raenerold arca mennyire elszomorodik, amit a hosszúéletű mindjárt meg is magyaráz.*
- Borzalmas látvány ez, nem? Egyszerűen fogalmam sincs, hogyan segíthetnék rajtuk. Elborzaszt az egész. A világon, nem, azon túl is a legrosszabb érzés, mikor szembesülsz vele, hogy egyedül kevés vagy és meg vannak kötve a kezeid. *Persze azt nem árulja el, hogy a téli vásárnál utcagyerekeket etetett, vagy a tolvajnak, akitől a dinnyét elkobozta, ruhát, ételt és felszerelést vett. Minek tegye, nem akar hősnek látszani, ő a legkevésbé sem az. Ráadásul még nem tudta Wulfnak átadni az ajándékokat, így az nem is az érdeme, majd ha átkerül szegény koboldbolondhoz. Sea kérdésére nagyot nevet.*
- Hogy hol van? Na látod, ez egy kifejezetten jó kérdés! Lehet, hogy egy másik világban éppen démonokat öl. Vagy elutazott Abogrhoz. Vagy a Vashegyre, a Thargodarokat látogatja éppen. Vagy... *Itt összeszorul a torka, a gombóc nem engedi, hogy kimondja. ~ Effit. ~ A kutya utáni sóvárgásom felkúszik mindkét szemöldöke, alaposan meglepődik.*
- Hát, a városban is csak ez az egy volt. Fajtatiszta pirtianesi kopó, Artheniorban ritkaság.
//A levél, a szár, s a kutya a fa tövében//
*Seawil szeretné elkísérni, amire Rae csak bólint egyet.*
- Nem bánom, de sajnos most nem állhatok meg vásárolgatni neked, ha nem baj. Majd talán egy következő alkalommal. Gyere, erre van a Kaszárnya! Fogó! *Kacsint a fajtársra - no meg hazaira - aztán füttyent a kutyának, aki követi őt. Ha Seawil követi, viszonylag hamar a Szegénynegyedbe érhetnek, amely városrésznek az egyetlen kedvelhető tulajdonsága talán az, hogy nincs szaga. Ha rápillant a nő, megfigyelheti, Raenerold arca mennyire elszomorodik, amit a hosszúéletű mindjárt meg is magyaráz.*
- Borzalmas látvány ez, nem? Egyszerűen fogalmam sincs, hogyan segíthetnék rajtuk. Elborzaszt az egész. A világon, nem, azon túl is a legrosszabb érzés, mikor szembesülsz vele, hogy egyedül kevés vagy és meg vannak kötve a kezeid. *Persze azt nem árulja el, hogy a téli vásárnál utcagyerekeket etetett, vagy a tolvajnak, akitől a dinnyét elkobozta, ruhát, ételt és felszerelést vett. Minek tegye, nem akar hősnek látszani, ő a legkevésbé sem az. Ráadásul még nem tudta Wulfnak átadni az ajándékokat, így az nem is az érdeme, majd ha átkerül szegény koboldbolondhoz. Sea kérdésére nagyot nevet.*
- Hogy hol van? Na látod, ez egy kifejezetten jó kérdés! Lehet, hogy egy másik világban éppen démonokat öl. Vagy elutazott Abogrhoz. Vagy a Vashegyre, a Thargodarokat látogatja éppen. Vagy... *Itt összeszorul a torka, a gombóc nem engedi, hogy kimondja. ~ Effit. ~ A kutya utáni sóvárgásom felkúszik mindkét szemöldöke, alaposan meglepődik.*
- Hát, a városban is csak ez az egy volt. Fajtatiszta pirtianesi kopó, Artheniorban ritkaság.
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-22 13:49:44
Üzenet elküldve: 2020-03-22 13:49:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Rlilla Ravaatris //
- Én nem ismertem, de sokat szomorúak miatta. Kérsz egy ölelést? - * kérdez rá. Ha a válasz nemleges, akkor sem sértődik meg. Ő ha szomorú szereti ha átölelik, de már megtanulta, hogy nem minden ember Rlilla. Ha pedig a férfi biccent vagy hezitál akkor megöleli. *
- Hűha, ennyire szoros kapcsolatba kell lenni egy kováccsal? - * lepődik meg. Nála még kés sincs, nemhogy kard, ezért ő az ilyesmit nem is tudja, hogyan megy. *
- Így is van, semennyibe nem fáj elmenni körbesétálni a piacot. Nem is olyan nagy, fél-egy óra alatt bejárni akkor is ha cammogva megy az ember lánya - * mondja, támogatva ezzel az ötletet. *
- Én? -* kicsit meglepődik, majd mosolyogva belekezd a mesébe. *
- Épp az egyik barátomnál voltam. Levest főzött és meghívott. Sőt, még zsíros kenyeret is kent nekem, amikor meghallottuk a sok sok embert. Nagyon ijesztő volt, még úgy is, hogy semmink se volt. Aztán jött pár ember, akiket Mor ismert. A leveses fiú - * tér vissza gyors, aztán már robog is tovább a történetben.*
- Ott vészeltük át az aznapot. Másnap is ott voltunk, amíg be nem törte a házat egy óriási hát...óriás. Meg akart minket enni. Engem legalábbis biztos. De szerencsére a többieknek voltak fegyvereik és bum meg kaput és megölték az óriást. Aztán jött egy törpe és mutatott nekünk egy másik házat. Úgy volt, hogy azzal a csipetcsapattal maradok. Viszont gyorsan szétszéledt mindenki. Úgyhogy megint itt vagyok- * próbál mindent elmesélni, amit csak átélt, közben erősen gesztikulál, meg a levegőbe öklözik a verekedős résznél, hogy még hitelesebb legyen a történet. *
// Rlilla Ravaatris //
- Én nem ismertem, de sokat szomorúak miatta. Kérsz egy ölelést? - * kérdez rá. Ha a válasz nemleges, akkor sem sértődik meg. Ő ha szomorú szereti ha átölelik, de már megtanulta, hogy nem minden ember Rlilla. Ha pedig a férfi biccent vagy hezitál akkor megöleli. *
- Hűha, ennyire szoros kapcsolatba kell lenni egy kováccsal? - * lepődik meg. Nála még kés sincs, nemhogy kard, ezért ő az ilyesmit nem is tudja, hogyan megy. *
- Így is van, semennyibe nem fáj elmenni körbesétálni a piacot. Nem is olyan nagy, fél-egy óra alatt bejárni akkor is ha cammogva megy az ember lánya - * mondja, támogatva ezzel az ötletet. *
- Én? -* kicsit meglepődik, majd mosolyogva belekezd a mesébe. *
- Épp az egyik barátomnál voltam. Levest főzött és meghívott. Sőt, még zsíros kenyeret is kent nekem, amikor meghallottuk a sok sok embert. Nagyon ijesztő volt, még úgy is, hogy semmink se volt. Aztán jött pár ember, akiket Mor ismert. A leveses fiú - * tér vissza gyors, aztán már robog is tovább a történetben.*
- Ott vészeltük át az aznapot. Másnap is ott voltunk, amíg be nem törte a házat egy óriási hát...óriás. Meg akart minket enni. Engem legalábbis biztos. De szerencsére a többieknek voltak fegyvereik és bum meg kaput és megölték az óriást. Aztán jött egy törpe és mutatott nekünk egy másik házat. Úgy volt, hogy azzal a csipetcsapattal maradok. Viszont gyorsan szétszéledt mindenki. Úgyhogy megint itt vagyok- * próbál mindent elmesélni, amit csak átélt, közben erősen gesztikulál, meg a levegőbe öklözik a verekedős résznél, hogy még hitelesebb legyen a történet. *
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-22 10:16:24
Üzenet elküldve: 2020-03-22 10:16:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Artheniorban//
* Útja a Szegénynegyeden keresztül vezet tovább. Gyerekek vidám nevetését hallja. *
~ De csodálatos, hogy úgy is boldogok tudnak lenni, hogy egy ilyen helyen élnek. ~
* Gondolatával együtt lágy és örömteli sóhajtás hagyja el ajkait. Mielőtt azonban belefeletkezne az elmélkedésbe, továbbdúdolgatja a dallamot. Még a furulyáját is előveszi, és halkan - hogy ne zavarjon senkit - játszani kezd. Azonban ha a hangszere a kezében van, nehezen tud magán uralkodni, és hajlamos belefeledkezni. Ennek az az eredménye, hogy a halk játékból hangos lesz anélkül, hogy azt észrevenné. Egyszerűen csak szívében van a zene. Most is ez történik, s mire észreveszi, hogy már hangosan, szívből játszik, bámuló tekintetek szegeződnek rá. Abbahagyja a játékot és pironkodva kabátja zsebébe csúsztatja a furulyát. *
* Útja a Szegénynegyeden keresztül vezet tovább. Gyerekek vidám nevetését hallja. *
~ De csodálatos, hogy úgy is boldogok tudnak lenni, hogy egy ilyen helyen élnek. ~
* Gondolatával együtt lágy és örömteli sóhajtás hagyja el ajkait. Mielőtt azonban belefeletkezne az elmélkedésbe, továbbdúdolgatja a dallamot. Még a furulyáját is előveszi, és halkan - hogy ne zavarjon senkit - játszani kezd. Azonban ha a hangszere a kezében van, nehezen tud magán uralkodni, és hajlamos belefeledkezni. Ennek az az eredménye, hogy a halk játékból hangos lesz anélkül, hogy azt észrevenné. Egyszerűen csak szívében van a zene. Most is ez történik, s mire észreveszi, hogy már hangosan, szívből játszik, bámuló tekintetek szegeződnek rá. Abbahagyja a játékot és pironkodva kabátja zsebébe csúsztatja a furulyát. *
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-21 19:18:33
Üzenet elküldve: 2020-03-21 19:18:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Ruena nem szeret sokáig aludni, amint pirkadni kezd - apró szobájának fekvéséből adódóan ennek idejét mindig pontosan tudja- az álom kiszökik szeméből és egész lényét elönti a tettvágy. Most sem alakult ez másként. Apró két emeletes házukban, mely a Piac és a Szegénynegyed határában helyezkedett el, korán beindult az élet. Ruena és nagynénje megmosakodtak, megreggeliztek és nekiláttak napi teendőiknek. A fiatal lány tett néhány hamvában holt kísérletet arra, hogy beszélgetést kezdeményezzen a ház asszonyával, de amaz módszeresen kitért a dolog elől.
~Annyi baj legyen~
Ruena úgy határozott ez ma nem szegi kedvét, sőt még nagyobb elánnal söpörte tovább a szúette parkettát. Hiszen neki komoly célja van a mai nappal! Vissza kell szerezni valamit, ami elveszett. Amint végzett a munkával a kamrából előtúrt egy régi vajazókést és elindult a piacra.*
A hozzászólás írója (Ruena Selwyeer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.21 19:19:23
~Annyi baj legyen~
Ruena úgy határozott ez ma nem szegi kedvét, sőt még nagyobb elánnal söpörte tovább a szúette parkettát. Hiszen neki komoly célja van a mai nappal! Vissza kell szerezni valamit, ami elveszett. Amint végzett a munkával a kamrából előtúrt egy régi vajazókést és elindult a piacra.*
A hozzászólás írója (Ruena Selwyeer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.21 19:19:23
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-17 13:34:39
Üzenet elküldve: 2020-03-17 13:34:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Rlilla Ravaatris //
*Egyetért a lánnyal, hogy a pénz sok mindent forgat, és irányít is. A további kissé heves szóhasználatú mi minden volt itt arra csak meglepetten néz.
~Nissz, nyassz? Csatt és bumm? ~
Az utolsóra kikerekedik a szeme. Nézi a lány gesztikulációját is. A hátradobott hajat, és a kecsességet benne észreveszi. Hogy ne venné nincsen kőből. Eléggé szemrevaló a lány, az már igaz. Amit a kovácsról mesél, az elszomorítja.*
- Ez szomorú. Kedveltem a kovácsot. Nagyon sajnálom, hogy meghalt. *mondja őszinte részvéttel a hangjában, bár ez a részvét éppen senkinek sem szól, hiszen nincsen itt a kovács fiai, akiknek leróhatná a tiszteletét apjuk iránt. Az ajánlatra, hogy honnan szerezhet be új kardot, nem tudja, hogyan fogadja. *
- Nem úgy megy ez te lány. A jó tudású kovácsot ismerni kell. Tudni, milyen munkákat végzett eddig. Hogy nem kontár és olyan kardot készít nekem, ami pont a legnagyobb szükségben harc közepén nem törik el. Az ilyen bizalmon alapszik, azt nehéz kiérdemelni nálam. *ossza meg a lánnyal a tényt. Így bizony nem lesz egy hamar új kardja.*
- Mindenesetre lehet, megfogadom a tanácsodat, aztán megpróbálkozom, de nem fűzök hozzá sok jót. Meglátjuk. *mondja még, aztán a lányra pillant le. *
- És veled mi a helyzet? Te hogy élted túl ezt a kis lázadást? *érdeklődik a lány hogy léte felől. Érdeklődik a lány felől, mi történt hát vele?
~Biztos öregszem.~ Gondolja magában keserűen.*
// Rlilla Ravaatris //
*Egyetért a lánnyal, hogy a pénz sok mindent forgat, és irányít is. A további kissé heves szóhasználatú mi minden volt itt arra csak meglepetten néz.
~Nissz, nyassz? Csatt és bumm? ~
Az utolsóra kikerekedik a szeme. Nézi a lány gesztikulációját is. A hátradobott hajat, és a kecsességet benne észreveszi. Hogy ne venné nincsen kőből. Eléggé szemrevaló a lány, az már igaz. Amit a kovácsról mesél, az elszomorítja.*
- Ez szomorú. Kedveltem a kovácsot. Nagyon sajnálom, hogy meghalt. *mondja őszinte részvéttel a hangjában, bár ez a részvét éppen senkinek sem szól, hiszen nincsen itt a kovács fiai, akiknek leróhatná a tiszteletét apjuk iránt. Az ajánlatra, hogy honnan szerezhet be új kardot, nem tudja, hogyan fogadja. *
- Nem úgy megy ez te lány. A jó tudású kovácsot ismerni kell. Tudni, milyen munkákat végzett eddig. Hogy nem kontár és olyan kardot készít nekem, ami pont a legnagyobb szükségben harc közepén nem törik el. Az ilyen bizalmon alapszik, azt nehéz kiérdemelni nálam. *ossza meg a lánnyal a tényt. Így bizony nem lesz egy hamar új kardja.*
- Mindenesetre lehet, megfogadom a tanácsodat, aztán megpróbálkozom, de nem fűzök hozzá sok jót. Meglátjuk. *mondja még, aztán a lányra pillant le. *
- És veled mi a helyzet? Te hogy élted túl ezt a kis lázadást? *érdeklődik a lány hogy léte felől. Érdeklődik a lány felől, mi történt hát vele?
~Biztos öregszem.~ Gondolja magában keserűen.*
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-15 23:50:07
Üzenet elküldve: 2020-03-15 23:50:07
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Útban a kovácshoz //
*Az orknak nem igazán tűnik fel az anyagi különbség a negyedek között, csak az hogy máshogy néz ki.*
-Bokta nem helyi, nem is igazán tudná helyhez kötni magát, amióta az eszét tudja, ő mindig is vándorolt, hogy előtte mi volt azt nem tudja, csak annyit tud hogy sokaknak nem tetszett az amit Bokta csinált, legyen az bármi is.
*Egy két földön ülőn végig néz az ork, koldusok is akadtak köztük, voltak fiatalabbak és idősek, a középkorosztályt avagy munkaképeseket kisebb számban vélte felfedezni közöttük.*
-Arelow!
*Szólította meg útitársát.*
-Itt a gyengék élnek?
*Kérdezte kíváncsiskodva, gondolván az öregekre és a még kisebbekre, gyerekekre, olykor olykor néhány gyermek el is rohan előttük, Bokta néha egy-egy pillanatra meg is torpan nehogy véletlen megrúgja őket.*
-Viszont úgy látom vannak itt bátrabbak is a gyengék között.
*Gondolt a zöldbőrű a gyerekekre kik szinte majdnem a talpa és talán Arelow talpa alá is kerültek.*
-Némelyek ruhája hasonlít Boktáéra, egész jó érzéssel tölt el. Viszont keveseknek olyan figyelemfelhívó az öltözéke mint a tied, szereted ha különbözöl kinézetben másoktól?
*Az orknak nem igazán tűnik fel az anyagi különbség a negyedek között, csak az hogy máshogy néz ki.*
-Bokta nem helyi, nem is igazán tudná helyhez kötni magát, amióta az eszét tudja, ő mindig is vándorolt, hogy előtte mi volt azt nem tudja, csak annyit tud hogy sokaknak nem tetszett az amit Bokta csinált, legyen az bármi is.
*Egy két földön ülőn végig néz az ork, koldusok is akadtak köztük, voltak fiatalabbak és idősek, a középkorosztályt avagy munkaképeseket kisebb számban vélte felfedezni közöttük.*
-Arelow!
*Szólította meg útitársát.*
-Itt a gyengék élnek?
*Kérdezte kíváncsiskodva, gondolván az öregekre és a még kisebbekre, gyerekekre, olykor olykor néhány gyermek el is rohan előttük, Bokta néha egy-egy pillanatra meg is torpan nehogy véletlen megrúgja őket.*
-Viszont úgy látom vannak itt bátrabbak is a gyengék között.
*Gondolt a zöldbőrű a gyerekekre kik szinte majdnem a talpa és talán Arelow talpa alá is kerültek.*
-Némelyek ruhája hasonlít Boktáéra, egész jó érzéssel tölt el. Viszont keveseknek olyan figyelemfelhívó az öltözéke mint a tied, szereted ha különbözöl kinézetben másoktól?
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-15 13:48:29
Üzenet elküldve: 2020-03-15 13:48:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Útban a kovácshoz //
* Örömmel hallja, hogy minden rendben van. Már semmi akadálya az indulásnak. A negyed mocskos útjára lép a lovag megint. Na, de ha már nincs egyedül, akkor kérdezősködik egy keveset a másikról.*
- Mondd csak te helyi vagy?* Reméli, hogy talán erre még emlékszik a zöldbőrű ork. Maga részéről Arelow egy szép lassú és kényelmes tempót diktál. Páncélja pedig ütemesen csattog, ahogyan lépked. Olyan mintha ütemre tenné. Biztosan furcsa látványt nyújtanak ők ketten. Valószínűleg a népek jól meg fogják bámulni őket, de ez a páncélost a legkevésbé sem zavarja. Megszokta már az ilyesmit az évek alatt.*
* Örömmel hallja, hogy minden rendben van. Már semmi akadálya az indulásnak. A negyed mocskos útjára lép a lovag megint. Na, de ha már nincs egyedül, akkor kérdezősködik egy keveset a másikról.*
- Mondd csak te helyi vagy?* Reméli, hogy talán erre még emlékszik a zöldbőrű ork. Maga részéről Arelow egy szép lassú és kényelmes tempót diktál. Páncélja pedig ütemesen csattog, ahogyan lépked. Olyan mintha ütemre tenné. Biztosan furcsa látványt nyújtanak ők ketten. Valószínűleg a népek jól meg fogják bámulni őket, de ez a páncélost a legkevésbé sem zavarja. Megszokta már az ilyesmit az évek alatt.*
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-14 18:52:33
Üzenet elküldve: 2020-03-14 18:52:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
*A férfi féloldalas mosolya felborzol néhány szőrszálat a hátán, de inkább érdeklődés csillan a szemében, mint félelem vagy más egyéb. Elköszönnek, innentől kezdve pedig egy fél napja van rendbe szedni magát. Nagy lendülettel fordul ki az utcára, majd sietve tér be az ajtón. Mióta az öreglány nem jött haza, azóta a tisztálkodást, meg a fésülködést is hanyagolja, a ruhaváltogatásról nem is beszélve. Az mindig megjegyezte, hogy sosem fognak a fiúk még csak a közelébe se menni, mert az arcába hulló kócos hajától nem látják, hogy ő egy lány. A kalapot is leteszi szépen az egyik szekrény tetejére, a többi holmit meg csak lehányja a mosatlanhoz. Eztán kezd csak el kotorászni a szekrényben, hogy mégis mi az, ami elfogadhatóbb. Néhány tíz perc eltelte után elővesz egy fekete inget, amit jónak is talál, ebben nem lenne akadályoztatva, talán ügyesebb is lenne, mint a hatalmas pulcsiban volt. Majd a dézsát teletölti és egy egész szappant elhasznál a tisztálkodásra. A fürdővíz a nagy igénybevételtől, meg a sok kosztól szinte átláthatatlan folyadékként létezik ezek után, de a célnak megfelelt, helytállt és meghozta az eredményt. Kikászálódik, majd következik a másik nagy próbatétel, a hajkefe. Nagy szenvedések és néhány menthetetlen tincs lecsippentése után egészen tűrhető ábrázatot sikerül kialkudnia, amin még ő maga is igazán meglepődik. Meg is csutakolja a türköt is, hogy biztosan jól látja-e magát. De kétségtelen, ő az. Néhány száraz törölközővel leitatja róla a temérdek vizet, majd a csizmáját is, amit a szekrényből bányász elő szépen lemos, hogy minden tökéletesen tiszta legyen holnap reggelre.*
-Most már egy szava se lehet a sebhelyes arcúnak, haptákba van vágva az egész grabancom.*A fárasztó művelet utána elégedetten dől bele az ágyba, mert az alvás ráfér, sok energiát felemésztett a teljes lelubickolás.*
-Na, majd holnap… *Húzza a fejére a takarót.*
-Most már egy szava se lehet a sebhelyes arcúnak, haptákba van vágva az egész grabancom.*A fárasztó művelet utána elégedetten dől bele az ágyba, mert az alvás ráfér, sok energiát felemésztett a teljes lelubickolás.*
-Na, majd holnap… *Húzza a fejére a takarót.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 419-438