*Egész sokáig nem unta meg a főtéri nézelődést, legalábbis önmagához képest. Bár túl sok érdekeset nem látott ott sem, kiélvezte a szép időt, süttette magát kicsit a napon. Ki tudja, meddig lehet még élvezni azt, hogy akár csak egy kicsit is, de még melegíti az ember bőrét...
Útja aztán ismét a Szegénynegyeden át vezet, de ezúttal nem hajigál csillogó tallérokat a jóformán nincstelenek közé. Gyomra annál jobban húzza valami ehető felé - s így a lábai is gyorsabban viszik keresztül a területen, mint a főtér felé menet tették vagy két órával ezelőtt.
Közben persze, azon tanakodik, hogy mivel tömje meg az egyre türelmetlenebbül korgó hasát. Tudja, hogy éhségét most mi csillapíthatná; de ezzel együtt azt is, hogy a "falakon" belül nem néznék jó szemmel, ha csak úgy nekiállna megcsócsálni valakit. A legkézenfekvőbb az erdő lenne, ahol azért el-elkaphat valami apró jószágot. Igaz, a piciny test adta lehetőségek közt sem fog dőzsölni, de legalább ideig-óráig csillapíthatja majd az is a vérszomját, ami a legegyszerűbben szólva is erős hiányérzetként jelenik meg a sokféle egyéb érzései között.*
~Vagy csak kivárod az éjjelt. Addigra csendesedik a város, elnéptelenednek az utcák és sötétbe bújnak a sarkok, zugok.~
~Ha te mondod...~
~Folyton attól rettegsz, hogy rajtakapnak. Miért is?~
~Talán mert egyszer már megtörtént. Ha én emlékszem, akkor te is. Ne tégy úgy, mint ha másképp lenne.~
*Felsóhajt, s le is nyel egy adag levegőt, hátha legalább az adna egy kis teltség-érzést az üresen kongó bendőjének. De ki hinné - nem így történik.
Ennek ellenére viszik tovább a formás lábacskái, mert miért is ne tennék? Célja van, még ha csak távlati is, ráadásul olyan cél, amitől jelen esetben nem nagyon van lehetősége elállni, lemondani. Megtanulta már, hogy a szükséglet nagy úr, még ha nem is mindnek engedhet akkor, amikor akar és amikor az jól esne.*
~Piac? Piac. Hátha legalább ott kapok valamit, ami hasonlít. Vagy ha nem is, legalább elhallgattatja a gyomrom. Szánalmas érzés, hogy úgy korog a gyomrom, mint ezeké itt.~
*Míg a piacra nem ér, azért elgondolkodik azon a lehetőségen, amit gondolatai eltökéltebb fele vetett fel. Mi lenne, ha nem érné be a kevéssel, a silánnyal? Mi lenne, ha összeszedné a bátorságát és tényleg elkapna valakit, akit aztán örökre elcsitít? Mi lenne, ha nem csak halogatná azt, ami talán egyszer mindenképp elkerülhetetlen lesz? Mi lenne, ha...
Kérdések hosszú sora torlódik fel benne még, vetekedve a villámok gyorsaságával, de mindre kitalál valami kifogást. Főképp azt a négy évvel ezelőtti esetet a nagy víz túloldalán. Azt az esetet, ami miatt fel kellett szöknie egy hajóra, hogy végül itt kössön ki, ahol senki nem sejt semmit.*
A hozzászólás írója (Rimei Ra Inei) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.25 17:58:31