//Második szál//
*Minden jól sikerült, az étel, a bor, valami mintha mégis belerondítana a képbe. S nem ő az egyetlen, aki így érzi, hiszen hitvese felkel az asztaltól. Meglepődve, s némileg aggodalmasan néz utána, ám csak azután kel fel, hogy az aktuális falatot megrágta, és lenyelte. Ám alig áll lábra, Ahel máris farol visszafelé a kíváncsiskodásból, Kharasshi pedig visszatér. S már költözne is befelé a szobába a vacsora kellékeivel.
Ydriss csak meglepetten pislog, majd elmotyog egy zavart hogyne választ, s egyik kezében a poharakkal, másikban az üveg borral követi férjét. A szobájukban előtáruló látvány viszont azonnal mosolyt csal arcára. Óvatosan leteszi a holmikat, majd a mélységi mellé ül, finoman hozzásimulva oldalához, hogy ne legyen zavaró, de a meghitt, bensőséges érintés meglegyen.*
- A végén még kiderül, hogy nem is különbözünk olyan sok mindenben. *Jegyzi meg nevetve, miközben mindkettejük poharát tele tölti, pótolva az eddig elfogyasztott bort.*
- Ugyan mi nem vándoroltunk, de bútoraink például alig akadtak. Székeket egyáltalán nem készítettünk, annak a néhány asztalnak pedig teljesen más funkciója volt. *Mesél egy keveset falatozás közben.
Ahel persze bármennyire is alapos nevelést kap, nem tud nyugton maradni. Ha már a finom falatokra várnia kell, legalább próbál gazdái közelébe férkőzni, hogy legalább a hátsójával, az oldalával, vagy a buksijával hozzáérhessen valahogy az elfhez, vagy a mélységihez. Esetleg mindkettejükhöz.
Kharasshi kérdésére nem felel azonnal. Ő sohasem tudná bántani sem a nővérét, sem az öccsét. Ugyanakkor ők sem ártottak neki egyszer sem, sosem követtek el semmilyen kegyetlenséget. Szemei előtt azonnal megjelenik az a seb, ami találkozásuk első napján kellett összevarrnia. Még mindig nem tudja megemészteni, hogy azt egy fivér okozta tulajdon öccsének. Ugyanaz, aki azzal fenyeget, hogy elveszi tőle vér szerinti gyerekét.*
- Fenyegetést jelent a születendő gyermekedre. Természetes, és ésszerű, hogy meg akarod védeni, és rábólintottál az alkura. *Szólal meg halkan. Azonban a gondolatmenet nem egy újabb kérdést szül, s bármennyire is porrá zúzhatja ezzel a vacsora hangulatát, muszáj feltennie őket.*
- De mi lesz utána? Mi lesz, ha a nőstény megrészegíti a hatalom, amit gyerek puszta léte a kezébe ad feletted? Mi lesz, ha ennyivel nem elégszik meg?