//Második szál//
//Vegyes véresen, avagy nincs nyúlka-piszka//
*A beszélgetés azon fele, amikor Aju fáraszt valakit, majd az a valaki közli, hogy butaságot beszél, teljesen hidegen hagyja. Meghallgatja, amit neki címez a nő, de kérdést egyet sem kap, bár néhány helyen elég különös a hangsúly, mintha a démon nem beszélt volna még ezelőtt, és próbálná őket utánozni. Például valami olyasmit is mondott, hogy eredmény mindig van, csak kérdés, hogy kinek. Aztán a végén felvitte a hangsúlyt, mintha ezt kérdezné, holott ez egy megállapítás. Persze Lorew készségesen bólogat, hiszen teljesen egyetért vele, és Teysus mentse meg attól, hogy megkérdezze, na ez éppen hogy kapcsolódott a beszélgetéshez. Arról is meglenne a véleménye, hogy valójában mennyit jelent Aju élete. Nem egy esélyt, hanem egy elpocsékolt nyílvesszőt Lorew készletéből. No de nem olyan gonosz, hogy ezt közszemlére bocsájtja (illetve de, csak fél. Aju ugyanis már rájött, hogy tarthatja rettegésben őket mindenféle fizikai érintkezés nélkül. Összefüggéstelen beszéddel, és témát kerülő érvekkel. Lorewnél bevált, nem mer belekötni, még válaszolna).*
- Hogy? *pillant Lilre, aki pedig jelenleg hivatalosan is a legszimpatikusabb személy számára a teremben* De hiszen mondtam. Sa'argathot, az élőholtak királynője, és az én úrnőm. Sa'Tereth ölte meg, amikor átjött ebbe a világba. Ezért araszoltam el kicsit a sötét oldaltól. Továbbra is nyitott vagyok persze mindenre és mindenki, de azóta nem tudok elvakultan egy személyben hinni, bízni, és neki szolgálni.
*Lil ellenben támadja a Lorew által parlagon hagyott megjegyzést, amire a férfi csak egy erőtlen nyöszörgést présel ki, majd feláll, és a pulthoz sétál. Ott is hallja őket rendesen, viszont ha esetleg elbőgné magát Aju önismétlésén, akkor nem látják a könnyeit. Tölt magának még egy kicsit a korábbi borosüvegből. Szíve szerint magával is vinné, de hát az igazán illetlen volna. Újból felhajtja a maszk alját, majd elkortyolgatja az italt, és visszaigazítja. A belseje tuti tiszta vörös paca lesz így, de igazából szalvétának is használhatná, úgy el fogja égetni.*
- Az évek és a rutin *jegyzi meg Ark bókjára* Ha valaki legalább tizenkét éven át foglalkozik hülyékkel és őrültekkel, nem igazán lehet már neki újat mutatni. Ettől függetlenül persze engem is fel lehet idegesíteni, de... nem az értelmetlen beszéddel, azt már megszoktam.
*Persze ha a szerzetest érdekelné, hogy Aju a világon van, akkor biztos zavarná, de így... a kinti világban ne fussanak össze a maszkok nélkül, vagy ha mégis, a nő ne játssza el ugyanezt, mert ott már gondok lennének.*
- Biztos sokszor vágytunk már arra, hogy szeressenek minket *a mondata óhatatlanul is beleröhög kicsit, mert a maga részéről sosem igényelt szeretetet, vagy annak bármilyen formáját. Persze a megjegyzést Lil tette Ark viselkedésére, de nehezen tudja elképzelni, hogy négyük közül bármelyikük is ki lenne éhezve a szeretetre. A törődésre esetleg, de arra is feltehetően változó formában.*
- Ellenben ez jó... értékelem, jó ötlet. Ti mit vártok az istenetektől? Mert szeretetet biztos nem, de mégis mit? Lil azt mondta, jó érzés, hogy van, aki vigyáz rá. És tartozik valahová. Ilyenekre lennék kíváncsi. Kezdem én, én sosem vágytam szeretetre egyetlen felsőbb erőtől sem, vagy épp gondviselésre. Parancsokra vágytam, arra, hogy szolgálhassam, akár egy tudattalan eszköz, és ezáltal egy nagyobb cél elérésének része legyek. Én ilyenfajta törődésre vágyom. Na, ti jöttök.
*Aztán feláll a pulttól, és visszasétál a helyére. Lil ötlete, hogy fedezzék el a házat, hát... jó is, meg nem is. Szeret új helyeket felfedezni, akármilyen szemétdomb közepén is van (ez esetben nevezzük szegénynegyednek a szemétdombot), viszont...*
- Nem olyan nagy, a földszintet kitölti ez a terem, és kívülről úgy tűnt, legfeljebb egy emelet van még. ráadásul nem hiszem, hogy azt is így berendezték volna nekünk, meg kitakarították volna. De ugyanakkor tehetsz egy próbát, majd sikíts, ha valami szépet és jót találnál.