-Halihó?
*Hangja elvész az üres kocsma csöndjében. Senki. Úgy tűnik, tényleg egyedül van, a környék egykor legzajosabb, most mégis kihalt épületében. Ugyan szórakoztatni itt nem sokan fogják, ahogy a dolgok kinéznek, ki se teheti senki a szűrét, ha egyedül ő van itt. Odakint már sötétedik, a kevés és kis ablaknak köszönhetően bent már most is sötét van. De legalábbis a sötétebbik fajta félhomály.
A fogadó egész tágasnak hat így, szinte üresen. A bejárattal szemközti fal mentén húzódik a pult, mögötte egy rozoga, valószínűleg a pincébe vezető deszkaajtó. A pult végénél falépcső indul az emeletre, ahol elégé adja magát, hogy a szobák vannak, bár Merel nem járt még ott. Na de majd most.
A lépcső az elvárásokhoz hűen veszettül nyikorog, egy-egy foknál olyannyira, hogy Merel szinte várja, hogy beszakad alatta. Szerencsére koldusként nem volt alkalma elhízni.
A lépcső egy keskeny folyosóra vezet, az épület méretéhez képest egész sok ajtóval. Végignézi a szobákat, hátha talál valami hasznosat, meg ha úgy dönt, az éjszakát, esetleg többet is, itt tölt, kedvére kiválasztja a legjobb állapotban lévőt, ha már ingyen van.
A szobák nem sokkal nagyobbak a feltétlen szükségesnél, pont elfér bennük egy-egy szalmaágy és éjjeliszekrény, kicsit zsúfoltan. Az egyik szobában pár széthajigált ruhadarabot talál, nagyon jól el tudja képzelni, miféle népek jártak itt utóljára. De hát így jár az ember árva gyermeke, ha úgy dönt, lepukkant csapszékeket és kocsmákat választ fedélnek a feje fölé egy doboz helyett, lát ezt-azt, amik környékén más gyerek szemét befognák a szülők. Már ha vannak.
Nem sok érdekességet talál a többi szobában, az egyik éjjeliszekrényen két kék üvegcsét, amit a zsebébe csúsztat, hátha valakit érdekel majd, némi aprópénz fejében. Valamint kiválasztja magának a leg szimpatikusabb ágyat, de mivel még nem álmos, talán még késő sincs, úgy dönt, lenéz a pincébe is.
Lefele már óvatosan megy a rozoga lépcsőn, majd jól megnézi magának a pince ajtaját. Csak egy retesz zárja le, szorul ugyan, de sikerül kinyitnia. Első nagy megkönnyebbülése, hogy ez a lépcső kő vagy legalábbis döngölt föld, nem fog fenyegetőzni. Csak hideg.
Meg sötét is, bár ez egy pincénél várható. Jól jönne valami fény, mondjuk egy gyertya, kereshetne is akár, de nem tudná meggyújtani. Ez a pince egész nagy, egy ekkora csapszékhez képest, és egész jól fel van szerelve hordókkal is. Merel el se lát a pince sötétbevesző végéig. Ez azért is van egyfelől, mert ugye sötét is van, de a pince sem kicsi annyira. Bár ennél jobban nem sksrja most felderíteni, az igazat megvallva kicsit ijesztő, pláne így, fényforrás nélkül, és a lába is kezd áthűlni. Inkább felmegy.
A patkányok még mindig a földön hevernek. Merel a farka végénél fogva az arca elé emeli az egyiket. Elég erős, jellegzetes szaga van. Alkoholszag, mintha az egész patkányt átjárná. De mintha még szuszogna. Merel megböki az állat hasát, de az nem sokat reagál, csak a lökéstől kezd el himbálózni. Igen mindenképpen cuki, ahogy részegen alszik...*