Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 246 (4901. - 4920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

4920. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-01-13 09:49:11
 ÚJ
>Olyv Afomag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Egy doktor naplója, Mirima//

*A leány végül visszazökken a sírásból és ismét a doktor szavára kezd figyelni, azonban észrevehetően egyre bátrabb a kérdésekkel és a meglátásaival. Megjelenik nála egyfajta követelés is, amelyet a doktor a függőségi viszony erősödésének tud be, és ezt örömmel konstatálja. Illetve annak, hogy megcáfolja a doktor egyik tézisét, noha az időről alkotott elképzelésük nem egyforma és a leány nem teljesen értette meg mindazt, amit elmondott neki. Azért előremutatónak találja, hogy vannak saját elképzelései a dolgokról, de csak csínján kell ezekkel bánni, mert, ahogy az előző példa is mutatta sírás lesz a vége. Ennek ellenére a doktor pozitív jeleket húz be a jegyzetébe és most újabb feladatot talál ki. Azonban mielőtt ezt közölné, a leánnyal még reagál annak felvetéseire és kérdéseire.* - Bizonyos szempontból arról, amit mondasz. A tudás akkor jó, ha független az érzelmektől és látjuk a saját valóságában. Amit mondtál két különböző dolog. Van a tudás és az érdeklődés. Az érdeklődés kell ahhoz, hogy a tudást felkutasd. De amit fontos, hogy soha ne képzeld a személyes elképzelésedet a valós tudás helyébe, mert akkor magadat csapod be. Ezért mindig figyelni kell és kontrolálni a saját vágyainkat, hogy a tiszta tudást megszerethessük. Érted már mi a különbség a kettő között? *Kérdezi barátságosan, majd máris folytatja a még kicsit szipogó lánnyal a párbeszédet.* - Megígérem, hogy soha nem fogok meghalni. Biztos lehetsz benne, hogy mindig melletted állok majd és itt leszek veled. *Kacsint a doktor a lányra egy félmosoly társaságában. Az öreg távozásával kapcsolatban a leány végül nem marad le a pillanatról és az ismét nyugodt és alapvetően helyes válaszokat ad a távozásra.* - Valóban lejárt az ideje, de azt tudnod kell leány, hogy mindenkinek annyi ideje van, amennyi van és nem annyi amennyi egy egy fajnál az átlagot mutatja. Az idő rendkívül személyes és dolog és nem szabad átlagot vagy számításokat készíteni. Ahogy a te esetedben is. Újabb időt kaptál tőlem és nem a saját idődet folytathattad. Azért mert a fajtád olyan, amely sokáig róhatja, e világ porát az idő még nem mindenkinek biztosítja a hosszú életet. Aki megmenekül, egy életveszély elől az nem kapja vissza a meglévő idejét, hanem egy másikat kap a régi helyett. Nem újat, hanem másikat! *Nyomatékosítja a doktor.* - Szóval a te időd lejárt volna, ott azokban a napokban, de én adtam neked egy másikat. Mindenkinek annyi ideje van, amennyi van és a személyes idő nem függ fajtól. Ha ez lenne, akkor nyugodtan hátradőlhetnénk, hogy az én fajtám még él úgy is húsz, harminc vagy száz évet. De ez nem így van! *Reméli, hogy a leány végre jól látja az idő fogalmát és nem kezdi el általánosítani, vagy botor módon megérteni, kinek mennyi jut, mivel ez minden létezőnél teljesen szubjektív. Ezáltal, ha valaki megmenekül egy halálos csatából, kórságból, akkor az egy másik időt kap, nem a meglévőt folytatja. Közben eszébe jut még valami.* - Az, hogy valaki hamar hal meg, nem azt jelenti, hogy nem tölthette ki az idejét, hanem azt, hogy ez a neki szánt idő. Ez az idő jutott neki. A halál mindig úgy jön, mint éjjel a tolvaj, nem tudhatod sem az órát sem a napot. A mi szakmánk leány, hogy időt lopjunk az embereknek, hogy a régit lecseréljük egy másikra és ezzel lehetőséget biztosítsunk, hogy több jusson belőle. *A doktor mondandója végén felemeli a leány melletti ceruzát és papirost, majd odaadja neki.*
- Szeretném, ha lerajzolnád a holtat és közben gondolkodnál azon, amit mondtam neked. Próbáld megragadni a halált a képen. Azt, hogy ennek az embernek ennyi ideje volt és, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga. Ahogy mondtad is elment és lejárt az ideje. Ha van meglátásod és kérdésed nyugodtan tedd fel, mert látom, hogy érdekel, és ennek örülök. *Mondja egy kicsit büszkeséggel elöltődve a hangjában.*

4919. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-01-12 22:12:53
 ÚJ
>Mirima Adlanniel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Egy doktor naplója, Olyv//

*Miri elméjében az orvosok feladata az, hogy legyőzzék a halált, hogy ne tudja előbb elragadni az embereket, minthogy eljönne az idejük. Azonban azt felfogja, hogy ehhez az ismeretei bővítése szükséges, és azt is, hogy nem tud mindenkin segíteni egymaga - nagyon hamar ráébresztették annak idején, mennyire kevésre is képes egyedül, így meg sem fordul a fejében, hogy mindenkit meg tud menteni.*
- Tudom, hogy nem segíthetek mindenkinek. *felel, és most nincs érzelmi vonal, tényt közöl, amit már régóta ismer.*
- Egyedül kevés vagyok hozzá, és magamra is kell majd gondolnom, ahogy Te mondtad. Tanulnom kell, mert a tudás többet ér mint a személyes erőlködés. Erről van szó? *kérdez, hogy jól megértette-e a leckét. Természetes, hogy számára a világ közepe Olyv Afomag doktor, hiszen tőle függ az élete és a jövője. Végre valaki adott neki egy sokkal kézzelfoghatóbb célt, mint hogy simán csak szolgáljon. Úgy érzi, van jövője...
Épp ezért olyan rettenetes belegondolnia, hogy esetleg túl fogja élni a doktort. Ezért törik el a mécses. Nem bömböl hangosan, abból a korból kinőtt, csendesen rázza a zokogás, és próbál úrrá lenni rajta. A nevetésre meglepetten néz fel, könnyeit törölgetve.*
- Te nem fogsz meghalni? Megígéred? *néz fel Olyvra. Neki bizonyosság kell, és eddig az orvos mindig állta a szavát. Ami meg a saját életét illeti...*
- Az enyémet még nem hosszabbítottad meg, csak nem engedted, hogy idő előtt véget érjen. Visszaadtad, ezért vagyok a tiéd. *Olyv ebből értheti meg, mit is értett a lányka az alatt, hogy "megkaphassák az időt, ami születésükkor jutott". Azt, hogy öregkorban, természetes halált haljanak, ne járvány, vagy seb végezzen velük.
Ahogy nyugtatón átkarolja mestere, és ígéretet tesz, úgy hagy abba a sírás, és figyel vissza a haldoklóra, aki végül eljut utolsó lélegzetvételéhez, épp, mikor a kislány keze is visszacsúszik az öreg bőrre. Érzi a pillanatot, mikor nem mozdul többé.*
- Lejárt az ideje. *néz átszellemülve a bácsira, és nincs benne sajnálat. Miért kéne sajnálnia? Leélte az életét, ami neki rendeltetett. Nem küzdött az elmúlás ellen, akkor pedig biztos olyan élete volt, amilyet szeretett volna.*
- Remélem, mire az enyém lejár, én se fogom úgy érezni, hogy lenne még dolgom. *suttogja, de Olyv hallhatja minden szavát. Elfogadja az elmúlás tényét, kezdi megérteni annak természetét is.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.01.13 00:05:15, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.

4918. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-01-12 22:04:37
 ÚJ
>Alea Loyalar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

* Különös módon valahogy minden város egyforma. Ugyanúgy fogadók, zsúfolt utcák, szegényesebb, hanyagoltabb házak. Utána majd díszesebb, gazdagabb házak következnek és még több fogadó. Meg persze kovácsnak is kell lennie valahol. Meg talán vajákosnak is. A piacról se feledkezzünk meg, ott mindig érdekes dolgokat látni, hallani. Igaz, a fele nem igaz az ott hallott híreknek, de legalább érdekesebbé teszik egy óriáslány életét. Óvatosan bánik az ilyesmivel, csak kevéske bizalmat előlegez meg bárkinek és nem hisz el mindent persze. *

4917. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-01-12 20:15:56
 ÚJ
>Olyv Afomag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Egy doktor naplója, Mirima//

*A doktor először úgy gondolja valamit elrontott, hogy a lány időt kér másoknak is és minden tanítást rosszul fogott fel. Azután rájön, hogy ez közel sincsen így. Az egyik legalapvetőbb szabály ugrik be neki az orvoslásról. Az, hogy érzelemmel és a betegek iránti szánalommal nem lehet ezt a munkát végezni. Ha az orvos érzelmileg belekeveredik minden paciense betegségébe és halálát a szívére veszi akkor a hivatása gyors véget ér. Akiket látott így viselkedni annak ellenére, hogy nagy tehetségek voltak, nagyobb mint ő, azok három évet sem bírtak. Közülük ketten öngyilkosok is lettek. Szóval a lánynak meg kell tanulnia, hogy mindenkin nem segíthet.* - Leány azt hiszem nem érted az amit mondok neked. Ne a vágyaidat és a szívedet, hanem az eszedet kövesd. Ha engem figyelsz akkor a helyes úton jársz és sok sok embernek adhatsz majd időt. Ha mindenkinek adni akarsz úgy fogod érezni, hogy senkinek nem adtál. Ők akiket itt látsz ebben a világban mind halandók. Nem értik az időt és nem is akarják. De te akarod érteni. Látom a szemedben. Most az a dolgod, hogy te értsd, utána majd megoszthatod másokkal az arra érdemesekkel, de figyelmeztetlek azok nagyon kevesen vannak. Amit te láthatsz azt kevesen láthatják és te is csak azért, mert adtam neked. Mindig arra figyelj amit én mondok ha valóban velem akarsz lenni. *Kezdi a mondatot kedvesen lágy hangon és komolyodik el amikor az magát helyezi a középpontba.
Amikor a haldoklóhoz érnek és próbál tanítást adni a lánynak az személyesre veszi az egészet és bömbölni kezd. A doktor nem érzi úgy, hogy elrontott volna valamit inkább betudja a lány fiatal és tapasztalatlan korának. A lány sírására felnevet, de nem bántó módon, hanem vígasztaló szándékkal.* - Ugyan már leány! Ti elfek azt hiszitek örökké éltek mert az ég sokat adott nektek! Nem kaptatok semmit. Csak azt hittétek. Lebecsültök minket embereket, hogy kevés az időnk, de ez nagy tévedés! Az embereket lehet, hogy túléled, de az én kezemet nem szorítod majd így mint az övét. Én nem halok meg. Soha! *Kiált fel vidáman és kicsit gúnyosan is.* - Buta vagy ha azt hiszed én egyszerű ember vagyok. A te életedet is meghosszabbítottam, azt hiszed az enyémet nem tudom? *Ismét jót kacag majd átkarolja a leányt.* - Mondtam már mi mások vagyunk mint ez itt melletünk. Rám figyelj ne az érzéseidre. *Az öreg közben meghal csendesen és a doktor még fogja a kezét a halál pillanatában. Érzi ahogy elmegy és feltöltődik a pillanattól. A leány ha ismét figyel akkor láthat és tapasztalhat valami rendkívülit, de ha inkább a hitvány érzelmeivel önzőmód bezárkózik akkor csak az alkalmatlanságát igazolja.*

4916. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-01-12 14:07:25
 ÚJ
>Mirima Adlanniel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Egy doktor naplója, Olyv//

*Sokszor szokás a gyerekeket alábecsülni, csak azért, mert a gondolkodásuk egyszerűbb, mint a felnőtteké, és természetszerűen nem rendelkeznek sem annyi élettapasztalattal, sem lexikális tudással. Mégis, néha pont ez az egyszerűség, a tény, hogy nem tudják túlgondolni a dolgokat, vezet gyors és igaz eredményekre.
Épp, mint most a felismerés az időről. Miri rém büszke magára, amiért sikerült rájönnie, és a doktor is egyetért vele. Valami viszont böki az oldalát. Amit Olyv mond, nagyon fennkölt, elvont és nehezen emészthető. Egy sokkal egyszerűbb célt is el tudna magának képzelni.*
- Én azt szeretném, hogy megkaphassák az időt, ami születésükkor nekik jutott. Ahogy neked hála, én is megkaphatom. Ha nem gyógyítasz meg, most... *nem fejezi be a mondatot, de nem is szükséges. Most nem lenne itt. Neki elég lett volna egy kisebb koporsó... nem csoda, ha máris olyan hálás a doktornak, és issza minden szavát - már, amit megért belőlük. Hálás a gondoskodásért, a tanításért, minden törődésért, még azért se tudna neheztelni, ha minden percet, amikor nem terepen vannak, összebilincselve kéne töltenie.*
- Köszönöm, mindent köszönök. *néz fel, miközben Olyvhoz bújik, és zokszó nélkül követi a fekvő öreghez, aki már beszélni se tud, olyan gyenge, s ki tudja, talán már számolja a levegővételeket, visszafelé.
Ahogy azonban Miri kis kezét az öregére vezeti a férfi, és a lányka elkapja a tekintetét, hiába nincs abban szenvedés vagy félelem, hiába esik neki jól, pontosan az ellenkezőjét éri el, mint amit akart. Pontosan most tette személyessé a kislány számára, mikor a haldoklót érinti, és a szemébe néz. Beugrik ugyanis neki, mit mondtak neki. Felnéz a doktorra, és Olyv láthatja, hogy pillanatokon belül eltörik a mécses, aztán a következő pillanatban már a lányka arcát a fekete csuhába fúrja, és zokog. Ezt nem félelem szülte, hanem szomorúság. A zokogásból kihallható szavak magyarázzák el, már ha a doktor megérti.*
- Az enyémeket... hosszúéltűnek nevezik... *másodpercekig nem tud szólni, csak sír tovább, mielőtt újra össze tudja szedni magát.*
- Annyiszor... fogom ezt látni... de... akkor egyszer... a te kezedet is... fognom kell majd! *önti szavakba, ahogy tudja, mi jár a fejében. Felfogása szerint Olyv az első, aki jó hozzá, és a gondolat, hogy egyszer majd nem lesz többé, majd' összetöri a gyerekszívet.*

4915. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-01-12 13:09:07
 ÚJ
>Nia Aluessa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Assar//

*Még szép, hogy a jelmez gyakorolja rá a legnagyobb hatást. Nem meri beismerni, hogy undorodik tőle, neveltetésének hála. Régi gazdája ezt személyes sértésnek vette volna, ellenszegülésnek. Akárcsak Assar most, pedig még csak nem is szólt rosszat.*
- Nem, nem, dehogy! *rezzen össze az ellenkezés említésére. Az ellenkezéssel járó következményekhez képest a jelmez még a kisebb rossz.*
- Ha Gazdám úgy kívánja, még el is mondom, pontosan hogy adja rám. *válaszol kelletlen, segítőkésznek kell lennie, hogy tényleg ne vélje Assar úgy, hogy ellenkezik. A keresztkérdés viszont megsemmisíti, alig hallhatóan felel csak.*
- De a hálóingnél az ékszereim maradnak. *Könyörgő tekintettel néz a mélységire, ahogy közeledik, és már gombolja ki a kabátját, beletörődve abba, hogy a hacukát fel kell vennie... de legnagyobb meglepetésére, és megkönnyebbülésére, mégsem. Az átöltözés hálóruhának, és nem a maskarának szól. Elbotorkál a ruhakupacig, és leveti kabátját, majd a most már érződő hidegben némi küzdelem után sikerül kigombolnia a ruhája hátát, és kibújni belőle. ha a fűzős lenne rajta, esélye sem lenne, így viszont dideregve levetkőzik, és gyorsan belebújik a hosszú ujjú, hosszabb alsórésszel szabott hálóruhácskába, ami azonban még így is meglehetősen gyengén véd a hideg ellen, így dideregve tér vissza mezítláb a kályhához, amiben végre fellobbannak a lángok. A szagokat a hideg és az előbbi fenyegetés miatt észre sem veszi. Sokkal inkább a felakasztott jelmezt. Még az az átkozott babaalsó is ott lóg vele, hogy emlékeztesse a teljes élményre, amit a viselése jelent. Mindig ott volt a bizonytalanság, hogy lesz-e elég kegyes gazdája, hogy megszakíthassa az "előadást" a higiéniai szünet erejéig.
Figyelmét az újabb kérdések vonják el.*
- Még senki nem akart megvenni tőle, nekem legalább is nem mondta... Ha jól viselkedtem, és elégedett volt velem, akkor megdicsért, és kaptam valami ajándékot. Süteményt hozott, vagy aszalt gyümölcsöt, vagy aludhattam a szolgálólánnyal, nem kellett egyedül lennem éjszaka.
*vagyis azt kapott, amire minden gyerek vágyik: egy kis gondoskodást, foglalkoztak vele, illúzióját kapta valamiféle szeretetnek. Ahogy az édességre kerül szó, a gyomra hangosan kordul egyet. Na igen, nem evett vagy ivott semmit majdhogynem egész nap.*
- Bocsánat, kérhetek valamit enni és inni? *néz fel könyörgő tekintettel a mélységire, és reménykedik, hogy ne kelljen éhgyomorral lefeküdnie.*

4914. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-01-12 12:23:37
 ÚJ
>Assaradul Rhagan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Nia//

*Az előkerülő jelmez az, ami a legnagyobb hatást gyakorolja a kicsikére. Ha nem figyelné őt fél szemmel, akkor is árulkodó lenne a hangja. Tehát megvan egy nagyon is fontos kapaszkodó a nevelésében. A kis elfet hallva lassan leengedi a ruhát, és teljes figyelme átvándorol a lányra.*
- milyen beszédes lettél hirtelen... csak nem ellenkezni akarsz velem? *Vonja fel kérdőn a szemöldökét. hangjában semmi ijesztő vagy fenyegető nincs, szavai mégis súlyosan koppannak a csendben, valami rémség vagy rémisztő dolog előfutáraként.*
- Talán a hálóingbe bújáshoz nem kell levetkőznöd?
*Teszi fel rögtön az első keresztkérdését fejével a halomba pakolt ruhák felé. Lassan emelkedik fel ültéből, és indul el a lány felé, kezében még mindig a jelmezt tartva. Szinte óráknak tűnhet az a néhány pillanat, amíg odaér hozzá. Majd ellép mellette, és eltűnik, a szoba lakás sötétjében, csupán némi zörgést hallani.*
- Öltözz át! *Hallatszik nem is oly távolról a hangja. Míg a gyerek a hálóruhába bújással foglalatoskodik, addig ő a tűzgyújtást ejti meg végre a kis kályhában. Persze az elfnek egyedül kell elbotorkálnia a szék mellett hagyott holmikig, megkeresnie a kívánt darabot, és persze gyorsan belebújni. Hogy az ékszereivel ezt hogyan oldja meg, azzal nem törődik a mélységi. Az asztalhoz közelebb lépve viszont már érezni a furcsa szagokat, amik most igen enyhék, de máskor az egész szobát betöltik. Van ami kellemes, van ami kellemetlen, de az aromákat mindenképp szokni kell. Hamarosan újabb fényforrás gyúl a kis lakban, és a kályha résein át látni a narancs és vörös színekben izzó hasábokat.
A mélységi öles léptekkel megy vissza a helyére, és ül le a székre. A köpenyt még nem veszi le, idő kell, míg a szoba átmelegszik. Remélhetőleg ez is motiválta a sietségre agyereket. Némileg viszont megnyugtató lehet, hogy a jelmez nincs nála. De nem tűnt el. Akár a prédájára leső rém, ott függ a szoba jelenleg egyetlen látható szekrényének ajtajára akasztva, démoni narancs színezetet kapva a kályhában lobogó tűztől.*
- No és mit kaptál, ha jól dolgoztál, ha elégedettek voltak veled? Akartak-e már megenni a gazdádtól? *Jönnek az újabb kérdések. Ó nem, még nem végzett a faggatással, bármennyire is kimerített a hosszú út. Annyi szerencséje azonban van Niának, hogy így a cicaruha kipróbálására nem most kerül sor. Végül is, ha túl gyakran használná, még a végén veszítene a fenyegető erejéből. Undorodni biztos undorodna tőle a kislány, gyűlölné is, a mélységivel egyetemben, de így más hatást érne el vele, mint amit akarna.*

4913. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-01-12 12:18:29
 ÚJ
>Olyv Afomag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Egy doktor naplója, Mirima//

*A doktor le van nyűgözve. Mirima olyan kérdéseket és okfejtéseket közöl a doktorral, hogy az elképedve hallgatja. Az arcán nem tükröződik ez, de tudja, hogy a lány ráérzett az élet halál kérdésére. Minden egyes kérdésfeltevés jobb és bátrabb embert farag a leányból. Egy olyan valakit, aki képes túllépni a haldoklóban látott saját végességén.* - Valóban leány jól látod a kérdést. Vannak akik azért félnek mert az életük nem teljes. Vannak akik azért engedik el mert már véghez vitték amit kell. És vagyunk mi akik ezt figyeljük. Mi vagyunk akik látjuk az élet és a halál összetartozását és külömbségét. Mi ezzel időtlenek vagyunk már befejeztünk mindent amit még el sem kezdtünk. Mi vagyunk azok akik felette állunk ezeknek. *Ezzel mint egy átvezetve a lány első kérdésére a választ.* - A mifajtánk azért él, hogy szolgálja az időt ami nekik jutott. Hogy figyelje az életüket és megértse mi miért mozog bennük. Ha velem maradsz és érdekel én megmutatom neked ezt az utat. Azt, amellyel átléphetsz élet és halál határán és ha ügyes leszel te is olyanná válsz majd mint én. De addig is itt leszek veled, hogy el ne tévedj. *Fogja meg ismét a lány kezét megerősítve ezzel a gondolatait. Talán most érzi először, hogy a kettős céljában jól halad. Elszeparálni a leányt a világtól és maga mellé láncolni a lelkét.* - jól haladsz a rajzzal és szeretném ha most velem jönnél. *Azzal feláll és a gyermek kezével a kezében elindul az egyik haldokló felé. Az idős ember már a végét járja és szájzárat is kapott. Nem beteg csak öreg. A doktor hoz két széket és leülnek mellé. Megfogja az öreg csontos kezeit a sajátjával. Érzi, a pergamen bőrét és azt a kevéske meleget, amely árad még belőle.* - Gyere tedd rá a kezedet az enyémre és lassan csúsztasd az övére. Ne félj én itt leszek veled és fogom az ő kezét. Érezd meg az utolsó perceket az élet szépségét. Válj szemlélővé mint én. *Mondja nagyon nyugodtan és békésen. A haldokló eközben őket nézi, de beszélni nem tud. Beesett szemei árulkodnak csak gondolatairól, melyben jól kivehető, hogy jól esik neki az érintés.*

4912. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-01-11 22:07:15
 ÚJ
>Seawil Reandol avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Hármas//

*A könyvek számára a világgal összekötő kapu, a kapcsolat, az, ami elviszi őt a négy falon túlra. Egyszóval mindig az, ami másoknak sosem lesz. Ennek oka pedig az, hogy az élete első felét jószerivel a könyvekből ismerte meg. Csak a Nagy Szökése után kezdte megtapasztalni a világot fizikailag is. Bár könyvekből minden valahogy sokkal szebb és jobban néz ki, mint a valóságban. Például az elfek a könyvekből leírva az orkokat sem utálják annyira látványosan, mint élőben.
Kedvenc könyve neki nincsen, sőt inkább az összest szereti, és célja az, hogy mindet elolvassa még ebben az életében.
Pietti származási válaszára felkapja a fejét. Ránéz, és próbálja elméjébe idézni miket olvasott az olyan tanyákról.*
- Igaz, hogy mindent megtermelnek maguknak az ilyen tanyán élők? Hogy nem kell még a piacra sem járnotok? Hacsak nem, éppen azért mert eladni akartok? Ez így van? *Érdeklődik, mert hát ezt sosem tudta elhinni, valaminek csak kell lennie, amit nem tudtak megcsinálni maguknak? Amit meg vettek a piacon, vagy máshol. Nem tudja az ilyen tanyákon is piac van vagy valami más.*
- Messze északon? Én is északról jöttem. *Azt nem teszi hozzá pontosan honnan, mert talán rögtön táviratoznak, az elszökött elf otthonába, hogy hol találják aggódó szülei. Ez meg nem hiányzik neki.*
- Nekem is hiányzik az otthonom, egy kicsikét. *Vállát megvonva néz előbb Batora, majd Piettire. Nagyot sóhajt, olyan honvágyat idézőt.*
- Én egy kisebb tó mellett éltem, nem volt ott hegy, csak egy nagy mező és erdő. De sosem jártam bennük, vagy ha igen a kijelölt ösvényen sétáltunk. *Jegyzi meg csak úgy mintha nem is másnak, hanem magának mondaná.*

4911. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-01-11 21:16:12
 ÚJ
>Bato Luo'Su avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Hármas//

*Seawil Bato oldalán áll könyvek kapcsán. Ugyanakkor a szerzetes a maga meglátásának csak az egyik felét hallhatta vissza az elf szájából. Egy könyvnek nem csak tartalma, borítója és lapjai vannak. Eszmei értéke is. Egy könyv jelentketi a világot egy embernek, lehet minden értéke. Egy ilyen iromány becses kincs, és nem azért, mert a tulajdonosa rongyorsa olvassa, hanem azért, amit belőle tanult, amit átélt, amit elért annak köszönhetően, vagy akitől kapta - számtalan oka lehet, hogy az ember egy könyvhöz élete végéig ragaszkodjon. Talán egyszer Pietti is megtalálja majd a magáét, ahogyan Bato is megtalálta. Seawil kérdése derült égből villámcsapás. Pietti magához ragadja a szót, és egy rövid, de annál aranyosabb leírást ad. Bato elmosolyodik a sárban tyúkokat kergető lány gondolatán.*
-Én sem itt születtem. Messze északon a hegyek közt. Ott jobbára csak kecskék meg csirkék voltak.
*Jelenti ki a parasztlánynak lényeges információkat.*
-Meg ugye az az egy darab apró könyvtár.
*Nem emlékszik, hogy említette-e már vagy sem, de biztosan nem okoz nagy meglepetést.*
-De hiányzik a friss levegő. Levegő városa ide vagy oda, a frissítő hegyi levegő utánozhatatlan.

4910. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-01-11 19:08:31
 ÚJ
>Mirima Adlanniel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Egy doktor naplója, Olyv//

*A mélyvíz mindig kétesélyes. Vagy megtanul úszni, vagy belefullad. Utóbbi esetben viszont elvész a befektetés, ha egy használhatatlan idegroncsot csinál a lányból. A gyerekeknek kell a törődés, elismerés, ráadásul Mirima szegény már így is épp elég lelki sebet begyűjtött. Olyvnak nem feltétlen kell sietnie, épp a hosszú gyerekkor miatt marad sokáig kiszolgáltatott és formálható a lányka - nem csoda, ha kivételes esetektől eltekintve az elfek inkább elszigetelik a többi néptől az ifjakat, míg érettnek nem tekintik őket annyira, hogy ne befolyásolhassa őket akárki könnyedén.
Amit viszont jól csinál az orvos, az a támogatás. Nem hagyja magára ebben a szörnyű helyzetben és környezetben, így nem érzi a kislány tehernek a tőle való függőséget. Amíg gazdája következetes, igazságos és érezteti vele, hogy a szolgálatért cserébe jár a védelem és az elismerés, addig Miri is zokszó nélkül fogja követni.*
- Az élet igazi értelmét? *kérdez vissza, Olyv nagymonológjából ugyanis nem ért mindent.*
- Én miért élek? Mindig azt mondták nekem, azért, hogy másokat szolgáljak... tényleg így van? *Evidens, hogy egy gyermek, ha egy kérdésre nem talál választ, vagy épp bizonytalan abban, megkérdez egy nála okosabbat. Ezúttal ez Olyv...
Érdekes, hogy most rajzolhat, nem faggatja a doktor, nincsenek kérdések, legfeljebb, amiket a kislány tesz fel. Ő pedig rajzol, figyel, bár néha össze-összerezzen egy fájdalmas nyögéstől. Ilyenkor mindig szemével a doktort keresi. Titkos kívánsága válik valóra, mikor az időjárás és helyzet miatt tényleg jéghideg kicsi kezére a rajzolás szünetében a doktoré fonódik, és nagyon hálásan néz fel. Kicsit oda is bújik, alig észrevehetően simulna közelebb gazdájához, biztonságot, megnyugvást keresve. Hiszen annyira nem illik a halál eme birtokára ez épp csak kezdődő élet.
Ebben a kapott biztonságban könnyebb ténylegesen szemlélőként, nem résztvevőként tekintenie a jelenetre, és végül mégis csak felteszi a kérdést, amit bizonyára már sokan előtte feltettek, ha más formában is. Ismét az élet megértéséről szól a válasz. Mirinek azonban beugrik, mennyire haragos volt a gazdája, ha valamit nem sikerült időben befejezni. Felrémlik benne, mennyire sietős szokott lenni a doktornak is. Semmire sincs idő...*
- Nem, lehet, hogy... azért dühösek, mert kifutottak az időből? *veti fel a kérdést.*
- Hogy van még valami, akár több dolog, amit meg akartak tenni, de már tudják, hogy nem lesz rá idejük. Mint mikor a régi gazdám mérgelődött, hogy nem sikerült valami időben. Vagy amikor Te sürgetsz, hogy siessek. Nektek felnőtteknek minden sietős, és minden időben kell, akkor ezért? Nehogy maradjon valami, amit már nem tudtok megcsinálni? *a gyermeki logika halálos pontossággal talál bele a legtöbb, főleg idősödő ember rémálmába.*
- Ha ez így van, akkor azok békések, akik nem érzik úgy, hogy valamit nem sikerült időben megcsinálniuk, és úgy gondolják, mindennel kész vannak. *viszi tovább a gondolatfonalat. Persze az ő elméjében olyan apró, egyszerű tevékenységek forognak, mint a mosás, mosogatás, piacon bevásárlás, takarítás, nem pedig elvont, éveket-évtizedeket felemésztő cselekvések. Ez az egész igazság-hazugság dolog is pont ezért, egyelőre túl elvont, ködös és érthetetlen neki.
A rajzára kapott dicséret viszont annál érthetőbb, és annál vidámabb, így mosolyogva - persze ebből csak a szeme látszik, a szája elé kötött kendő miatt más nem - néz fel, bólint, és rajzol tovább. Már ennyire sikerült elszakadnia. Nem embereket rajzol. Testeket, arcokat, nem köti hozzájuk a személyeket.*

4909. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-01-11 16:28:57
 ÚJ
>Nia Aluessa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Assar//

*Mi tagadás, nagyon igyekeznie kell a lánykának, hogy ne reszkessen minden ízében. A hideg a kisebbik rossz, a kabátja még rajta van, nem vetette le vele a mélységi, nem kell dideregnie. A félelem, az sokkal inkább jelen van. Keze fázik, illetve a lába, hiszen csizma helyett csak cipőcskét hord, ráadásul a harisnyán keresztül is érzi a bokáin a hideg fémeket.
A takaró és a ruhái kicsit felvidítják. Látni rajta, hogy kedveli a hófehér darabokat. Valóban, könnyű őket összekoszolni, de legalább jó ürügyet szolgáltattak gazdájának, hogy megbüntesse, ha foltot talált rajtuk. Ennek hála azonban Nia mindenben nagyon alapos, ügyesedett, óvatosabb lett, és megtanult vigyázni a ruháira.
A hálózsák ezúttal szintén pozitív felhangot kap, hiszen nem lát, csak egy ágyat, a mélységiét, ellenben igen hideg van. Legalább, ha úgy dönt, hogy a padlón kell aludnia, ebben nem fog fázni. Az már más kérdés, hogy felkelni és nagyon mocorogni sem, amíg Assaradul úgy nem dönt.
A cicajelmez előkerültekor azonban tágra nyílnak a gyerekszemek, és hatalmasat nyelve rezzen össze. Arcán, már ha Assar figyel az arckifejezésére, némi félelem, szégyen és - nocsak, nocsak - undor jelenik meg.*
- Az... a jelmezem. Ha gazdám nagyon unatkozott, akkor adatta rám, hogy szórakoztassam. Szerinte nagyon aranyos. *A szégyen és undor a hangján is meglátszik, bármennyire is próbálja palástolni, egy gyerek még nem tudja közel sem olyan hatékonyan leplezni az érzéseit, mint egy felnőtt. Magában abban reménykedik, hogy Assar nem érdeklődik annyira az öltözék iránt, hogy fel is kelljen most vennie.*
- Ugye azt most nem kell felvennem? Nem arról van szó, hogy nem akarom, de teljesen le kéne vetkőznöm, és nem tudom felvenni egyedül, és amúgy is le kell venni hozzá a kar- és bokapereceimet, és utána visszacsatolni, és az sokáig tart, és hideg is van, és... és... *kétségbeesetten próbál érveket felsorakoztatni, miért ne kelljen viselnie a hacukát, amivel tudtán kívül épp remek táptalajt és fogódzót szolgáltat Assarnak, hol is kezdje el a formálást. Hiszen ez az első eset, hogy a félelmen kívül más negatív érzelmet is mutat, és kérdés nélkül kezd beszélni...*

4908. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-01-11 15:18:39
 ÚJ
>Assaradul Rhagan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Nia//

*Bizony, a sötétség félelmetes dolog tud lenni, kiváltképp egy mélységi társaságában, hát még ha az egyetlen gyertya aprócska lángja kések pengéjét festi izzó narancs színbe. A helyzeten cseppet sem javít, hogy a szoba-lakás sarkában álló kis kályhában sem rakott még tüzet, így a zárt négy fal ellenére meglehetősen hűvös idő fogadja a lak urát, és újdonsült tulajdonát.
S egyelőre úgy tűnik nem is sietős neki a tűzrakás, inkább a lány szavaira figyel, miközben a holmikat veszi sorra. Nem kerüli el a figyelmét a lány reakciója a takaró láttán. Hogy milyen egyszerű dolgokkal is lehet hatni valakire. Ez az egyszerű eszköz épp úgy lehet jutalom, mint büntetés annak elvétele.
Ruhák. Legalább erre nem kell költenie. Az előző gazdája nagyon szerethette a fehéret, bizonyára az ártatlanság kifejezéseként, pedig mennyire praktikátlan, és mennyire könnyű bemocskolni őket. A gondolat nyomán a bíbor szempár a lányra sandít. Tehát egyszerű szolga tevékenységekre fogták be. Ez kissé megnehezíti a dolgát, de el fogja ültetni a gyűlöletet a gyerek szívében. Elmar mellőle és tőle mindent, míg végül az ő engedelmes kis kreatúrája lesz. Vajon mennyit képes átvenni a mélységiek romlott lelkéből?
Hálózsák. Ezt már alaposabban is szemügyre veszi, nem-e rejtőzik benne valami. Kész szerencse, hogy a kulcsokat és egyéb kiegészítőket megtalálta idejében, mielőtt véletlen kiszórta volna őket. Az alapos vizsgálat után már rájön az alvó holmi trükkjére, egyszerre lepi meg, adózik némi tisztelettel a kitalálójának, és csóválja a fejét némileg rosszallóan.
Végül megtalálja az utolsó ruhadarabot. kihúzza, forgatja, tapogatja, vizsgálja, végül igen magasra szöknek a szemöldökei, mikor kitisztul a kép. Szerencsére a gyertya lángja csak kevés fényt ad, így valamennyire rejtve marad a nem mindennapi látvány - egy teljesen megdöbbent mélységi hím.*
- Ez meg mi a franc? *A döbbent kérdés csak utat talál magának, holott a választ már rég tudja. Egy macska jelmez, mely első ránézésre talán még aranyos is lenne, ha a valóságban nem a világ egyik legmegalázóbb holmijának teremtették volna. Viselőjének képtelenség egyedül felvennie, habár őt valószínűleg jobban zavarja, hogy képtelen egyedül levenni a holmit, emiatt tartozik hozzá ama bizonyos alsónemű is. És ha ez nem lenne elég, a kialakítása, belevarrt tartozékai négykézlábra ereszkedésre kárhoztatja a viselőjét. ~És még minket tartanak aberrált lényeknek, néznek szét inkább a maguk háza táján.~ A kegyetlenkedés sosem volt ellenére, de ezt a változatát nevetségesnek tartja.*

4907. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-01-11 12:11:30
 ÚJ
>Vérmes Pietti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 163
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Hármas//

* Lehet nem éppen jó fajta témába merészkedik Pietti evvel a lovagló dologgal. Talán a közöttük ücsörgő lány ellenszenve s hűvössége arra utal, hogy változatosabb és kicsit szolidabb témát kellene keresni. Szerencsére meg is érkezik a kérdés, ami viszont személyesebb picikét.
Piettit nem izgatja a dolog. Ő büszke pár dologra, és otthona is oda tartozik. *
- Én egy messzi tanyáról jöttem. Sok fajta állatka élt az ólakban. Tyúkok, Kakasok, kecskék és tehénke. Mindegyiknek volt neve.
* Meséli szűkösebb szavakkal. Nem tudja, hogy mennyire érdekli a másik kettőt a dolog. Viszont megfogadja tanácsukat és el fog látogatni a könyvtárba.*

4906. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-01-10 22:12:30
 ÚJ
>Olyv Afomag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Egy doktor naplója, Mirima//

*A doktor tudta, hogy a lány félni fog, de a mélyvíz a legjobb tanító. sejtése hamar beigazolódik és a leányka, valóban összerezzen a látványtól. Ez nem meglepő. Egy normális ember is meghátrálna az elfekvőtől. Ez a hely csak a halálról szól. Vagy éppen a lehetőségről. Kinek mit jelent. Ezért a doktor két legyet üthet egy csapásra ezzel a tananyaggal. Megedzheti a leány szemét úgy, hogy közben a kötődést is alakítja vele. Ennek értelmében ki akarja fejezni, hogy minden nyomor és szenvedés gátja ő maga, akkor van biztonság, ha vele marad. Ha a lány bízik, benne soha nem juthat ezen, nyomorultak sorsára. Ezt, viszont úgy akarja benne felszínre hozni, hogy kívül helyezi a lányt az eseményeken. Egyfajta védőburkot alkot a saját személyével, amelyben a leány nem sérülhet, de mint szemlélő részt vehet. Ezzel felkészíti a közös kapcsolatra és elszigeteli érzelmeit a világtól, amit magára irányít. Minden a doktoron kívül pusztán csak tárgy és elmúlik. Nem számítanak, csak eszközök, amelyek célja, hogy szolgálják a kettejük érdekeit.* - Látod a szenvedőket? Mert amit látsz, úgy tűnik szomorú, de nem az. Ez azon dolgok sora, akik képtelenek voltak felismerni az élet igazi értelmét. Ameddig mellettem vagy én, megvédelek, és ők nem bánthatnak. Mert hidd el, ha én nem vagyok, elragadnak és részesítenek a saját sorsukban és olyanná válsz, mint ők. Mi vagyunk az élet! Ők a halál. Ha élni akarunk, el kell pusztítanunk a halált. *A rajz közben nincsenek kérdések és nincs több faggatózás. Hagyja, hadd dolgozza fel a lány a látottakat és hallottakat. Amikor már kicsit megnyugszik és szünetet tart a rajzban a doktor megfogja a kezét, amely talán a hideg, talán a helyzet miatt jéghideg. Amikor észleli az ő csontos, de meleg kezével megmelegíti, hogy erősítse és jelezze, ezzel a védőburkot ahová száműzni kívánja a leányt. Amikor megmelegítette a leányka egy igen jó és őszinte kérdést tesz fel. A doktornak több információt is tartalmaz. Amely egyszerre hasznos és jó. Egyrészt a lány vitathatatlan intelligenciájára utal, másrészt, hogy a szemlélődés és elszigetelődés folyamata megindult benne.* - Jó kérdés leány. A válasz nem egyszerű, hiszen annyi oka lehet, de ha egyszerűen akarnám megmondani mért, akkor úgy válaszolnék. Van, aki megértette az életet és van, aki nem. Aki megérti, annak a halál előtt kisimulnak ráncai és boldogság tükröződik az arcán. Aki nem értett semmit az életből az retteg, hogy elveszíti azt, ami soha nem volt az övé. Retteg attól, hogy ezzel szembesülnie kell, hogy rájön arra, hogy az élete hazugság volt és, hogy az igazság megmutatja magát. *Mondja nyugodt hangon a doktor, közben a hideg párás lehelete, szinte belefagy a szikár és kopott hangulatú romos ispotály levegőjébe.* - Ügyesen rajzolsz. Tudtam, hogy tehetséges vagy. Rajzolj tovább. Ha végeztél, akkor megyünk tovább, mert még más feladat is vár ránk.

4905. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-01-10 15:24:18
 ÚJ
>Mirima Adlanniel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Egy doktor naplója, Olyv//

*Mirima szerencséjére, eddig nem találkozott össze a Szegénynegyed nyomorának legnagyobb mélységeivel. Az nem is gyereknek való... főleg nem ekkorának. Ám pontosan ebbe viszi most bele Olyv, ahogy kézenfogva vezeti be Arthenior csodás városának leginkább titkolt bugyrába, ahová se jótét lélek, se gazember nem látogat el szívesen. Csak az, akinek a halál is az élet szerves velejárója, és minden nap hivatásból szembesül vele.
Szegény úgy kapaszkodik a doktor kezébe, miközben szembesül a látvánnyal, hogy kis ujjai kifehérednek bele. Egészen nyilvánvaló, hogy Olyv nem a fokozatosság híve, hanem a mély vízbe dobásé, de talán mégis túl sokat akar, túl hamar. Taníthatta volna otthon. Felkészíthette volna, mire számítson, hogy ne érje akkora sokként a haldoklók és halottak látványa. Az viszont tény, hogy most teljesen más, szemlélőként és nem résztvevőként látni az élet nyomorúságos oldalát, és minden egyes pillanatban hálát ad a doktornak, hogy maga mellé vette, és ettől a sorstól megmentette.
A kendőt azonnal a szája elé köti, a lehető legalaposabban, hogy még azért beszélni tudjon, ha kérdezik.
Amit Olyv mond, a kőhöz érve, az viszont kicsit más fényben láttatja a dolgokat. Az örök körforgás... erről már valahol hallott, és mikor lopva a doktor jegyzeteibe pillantott, mikor szabadon hagyta egyedül egy séta erejéig, ott is volt erről szó. Az életnek, ahogy elkezdődik, egyszer véget is kell érnie. Kinek mikor. Azt tudja, hogy ha vele nem történik tragédia, akkor jóval túl fogja élni a gazdáját. Ez a doktornak is valamennyire jó hír, hiszen több emberélet munkáját képes lesz elvégezni a - most még - kislány, ha kitanítja rendesen, vagy épp, több generációnyi másik doktort tud ő is kitanítani.
Erre emlékezteti magát folyamatosan, miközben előveszi a rajzfüzetet és ceruzát. Ezek az emberek ide meghalni jöttek, hogy lezárják az életüket. Elkezd rajzolni, az önkénteseket, akik segítenek a haldoklóknak, a hullacipelőket, akik azok testét viszik el, akik már elhagyták ezt a világot, magukat a haldoklókat, az öregeket, halálos betegeket. Akkor látja az arckifejezéseket. Van, aki szenved, nem is egy. Látni a fájdalmat, vagy ahogy nehezen próbál levegőt venni. De olyat is lát, aki megbékélt már a véggel, és sem félelem, se fájdalom nincs az arcán. Rájuk koncentrál, mert őket könnyebb néznie.*
- Miért van az, hogy van, aki fél meghalni, és van, aki nem? *teszi fel a talán legnehezebb kérdést, amit feltehet egy ekkorka gyermek. Mert szól ez a kérdés bátorságról, megbékélésről, elfogadásról vagy épp tagadásról, és szól a számvetésről az utolsó órákon.*

4904. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-01-10 13:37:03
 ÚJ
>Nia Aluessa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Assar//

*Ha van egyáltalán bármi felfogható előnye annak, hogy történetesen egy sötételf nyerte el, az, hogy viszonylagos biztonságban mozoghat vele. A mélységiekről keringő legendák, és főleg azok igazságtartalma, bőven elegendő elrettentés, hogy az egyszeri kötekedők messzire elkerüljék őket. A sötét azonban mégis csak félelmetes a kislánynak, hiába mozog benne gazdája olyan otthonosan.
A házat meglátva elszontyolodik. Nem épp palotában lakott azelőtt, de azért ennél jóval nagyobb, kétszintes, több szobás, és főleg, jobb karban tartott épületben tartotta előző gazdája.
A mélységi lekapja a lóról, és miután az állatot ellátta, bevezeti a kislányt az egyszobás házba, a teljes sötétségbe. Nem csoda, hogy a lányka moccanni sem mer, áll egy helyben, amíg gazdája tesz-vesz, a szoba közepén, amíg a gyertyát nem gyújt, és a halvány fényben végre körülnézhet. Bár ne tette volna. A halvány fényben az asztalon megcsillanó pengerengeteg láttán összerezzen, és nagyot nyel, ám kérdést kap, amire válaszolnia kell. Kicsit akadozva kezi, de aztán belelendül.*
- Néha... néha... be kellett segítenem főzni és... takarítani a másik szolgálónak, de legtöbbször írni, olvasni, énekelni és hárfázni tanultam, vagy tornaórám volt, vagy a gazdámat szórakoztattam... Miután megtanultam olvasni, a leveleit sokszor velem olvastatta fel. *Nem rossz trükk, az amúgy gyakran fenyegető hangnemű levelek éléből sokat elvett, hogy egy akadozó vékony gyerekhang olvasta őket fel. Gazdája így sokkal kevésbé került hatásuk alá. Persze voltak levelek, amiket a feladó kilétének ismeretében elvett a lánykától, mielőtt kibonthatta volna. Valószínűleg afférjai tárgyaitól érkezhettek.
A mélységi közben az ő csomagjában kezd kotorászni. Kedvenc takaróját meglátva rögtön felvidul a lányka, reménykedett benne, hogy ezt elcsomagolják neki. A zsákban amúgy ruhaneműk vannak főként, eltekintve egy kis szütyőtől, amiben kulcsok csörrennek, meg pár apró lakat - nyilván az ékszereihez tartozékok. A ruhák közös vonásai, hogy szinte mindegyik hófehér. Gazdája nyilván nagyon szerette ezt a színt. Van ott két hálóing, egy rövidke kis ujjatlan darab nyárra, és egy lábszárközépig érő, hosszú ujjú télre, három pár alsóingecske és alsó, harisnya, illetve két ruhácska, az egyik nyári kis könnyű ruha, puffos rövid ujjú, térdig érő szoknyarésszel, hátulgombolós, derekán szalaggal, amit hátul masnira lehet kötni, illetve két válláról földig lóg egy-egy szélesebb selyemszalag. A másik alkalmi viselet, nagyon igényes, finom anyagú, felsőrésze fűzős hátú, rózsaszínnel hímzett, derekán rózsaszín szalag, válláról ennek is hátra lelóg két vezetőszalag, alsórésze bokáig érő puffos, szintén rózsaszínnel hímzett szegéllyel. Eddig csak kétszer hordta, egyszer bálba vitte a gazdája hölgyeket csábítani azzal, mennyire gondosan bánik a "kislányával", másodjára otthonában fogadott vendégeket.
A három legérdekesebb darab még a zsákban van, az egyik egy hálózsák, Nia méretére, vastag gyapjú anyagból, puha pamutbéléssel. Ami kicsit furcsa, hogy kívülről kell befűzni, mint egy cipőt. Assaradul láthatott már hasonlót, de az utolsó öltözet és a hozzátartozó alsó viszont egészen biztos új látvány lesz neki is, ha ráakad...*

A hozzászólás írója (Nia Aluessa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.10 14:55:32

4903. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-01-10 12:30:31
 ÚJ
>Assaradul Rhagan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Nia//

*A sötétség már ráborult a városra, mikor ló és két lovasa a Szegénynegyed utcáit rója. A láncok ugyan lekerültek, ám a köpeny még mindig jótékonyan takarja a lányt. Még csak az kellene, hogy valaki szemet vessen az ő újdonsült tulajdonára. Habár a kései órán már csak inkább az iszákosok és a rossz arcú alakok vannak ébren, senki nem akar velük kötekedni. A híresztelések és pletykák a mélységiek népéről most épp elég visszatartó erőnek bizonyulnak.
Úti céljuk nem más, mint egy kis rozoga ház, amit a hím bérel magának lakhely gyanánt. Kevésbé forgalmas és zajos, mint a fogadó egy szobája, és persze kevésbé van szem előtt. Hamar leszáll a nyeregből, és a lányt is leveszi, majd gyors mozdulattal köti a hátast az épület melletti fedett kis zugba, amit jóindulattal se nagyon lehetne istállónak nevezni. Még ad ropogtatni valót és vizet az állatnak, majd az elf batyuját a vállára vetve, a gyereket pedig a karjánál fogva indul be a házba.
Az ajtó nem marad sokáig nyitva, amint belépnek, már zárja is maguk mögött vissza a zárat. Odabent teljes sötétség honol, így a lány aligha láthat bármit is, a hím viszont remekül elnavigál az egy helységből álló lakban. Mondjuk nincs is sok bútor a helységben, amin áteshetnének.
Niát a szoba közepén hagyja, míg ő az asztalhoz lép, és gyertyát gyújt. Csupán egy láng lobban, az éppen elegendő ahhoz, hogy a lányka lásson valamit, ám a szobából nem sok mindent fed fel. Ám épp elég kísérteties fénybe vonja a székre ülő, tar mélységi arcát. Amennyit az asztalból látni, mindenféle kések, pengék hevernek rajta, az ég tudja milyen porokkal, tégelyekkel, dobozokkal és üvegcsékkel.*
- Mesélj nekem Nia, mit kellett csinálnod az előző gazdádnál. *Pillant a lányra, igazán nem lehet eldönteni a reszketeg gyertyafényben, pillantása kedves és nyájas, vagy az alattomos, prédát leső, rejtőző ragadozóé. Minél több mindent meg akar tudni a kis elfről, és eddigi életéről, hiszen ezen információk segítségével, ezeket felhasználva kell átformálnia a lányt.
Közben pedig ölbe veszi a zsákot, amiben a lány holmija. Kinyitja a száját, és turkálni kezd benne. Elsőként a takarót találja meg, s veszi ki belőle. micsoda meglepetés.*

4902. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-01-10 10:49:24
 ÚJ
>Olyv Afomag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Egy doktor naplója, Mirima//

*Végre összekészül a leány és elindulhatnak, hogy bejárják a környéket. Habár az apró tárasa nem ismeretlen a környéken, mégis a doktor most mélységében és teljesen új oldaláról igyekszik megmutatni a szenvedés a nyomor és a mellőzöttség kegyetlen valóságát. A leány ismeri és tudja a nélkülözést, és az éhezés sem ismeretlen állapot neki, de még az sem, hogy a halállal szembetekintsen. Viszont most kívülállóként, megmenekültként és az egészet felülről nézheti végig, ami azt jelenti, hogy láthatja azt, amit a benne élők nem.
A doktor elindul és megfogja a gyermek kezét. Már nem csak azért, hogy ne keveredjen el, hanem azért is, mert ami az ispotályban várja, nem feltétlenül a gyermeknek való látvány lesz. A szegény negyed ispotálya pusztán nevében, az. Ez a hely tulajdonképpen egy elfekvő, egy halottasház, ahová a haldoklók meghalni jönnek. Vagy azért mert öregek, vagy azért mert betegek, de a lényeg, hogy itt már nem folyik gyógyítás. Az itt munkát teljesítő polgárok, pusztán közegészségügyi megbízottakként annyi feladatot látnak el, hogy a hullákat egy kis kocsira teszik és eltolják a krematóriumba, ahol elégetik őket. Az egész kegyetlen látvány. A fekete ruhás emberek és a jajgató vén és beteg emberek a tél komor hangulatával együtt még bizarrabb látványt nyújtanak. A doktor ennek ellenére úgy véli, hogy a lánynak mégis jó lecke lesz ez a kirándulás.
Ahogyan a romos épület közelébe érnek, már tapintható a kín. A doktor bátran lépked előre mivel a halál és az előzményei neki nem okoznak sem látványt sem mást. Beérnek az épületbe és a doktor egy pillanatra megáll, hogy jó témát találjon a tanításra. Amikor egy pillanatra elgondolkodik, eszébe jut, hogy ideje felvenni hatalmas csőrös kalapját. Ezt meg is teszi, majd a lányhoz fordul, és egy kendőt vesz elő a zsebéből.* - Fogd ezt a kendőt és kösd a szád elé úgy, hogy az orrodat is eltakarja. *Megvárja, ameddig a leány megteszi ezt és tovább folytatja gondolatait, miután egy szabadon álló kőhöz sétálnak. Innen az ispotály egy nagyobb területét is be lehet látni, amely megfelelő lesz a következő feladatra.* - Most rajzold le az itt élő és látott embereket. Fejezd ki a rajzzal, hogy mit éreznek. Szeretném, ha látnád, hogy ami itt folyik az cseppet sem borzalmas, hanem az élet része és körforgása. A fajok élnek és meghalnak így vagy úgy, de mindenki távozik ebből a világból. Vannak, akik előbb, és vannak, akik hosszú és eredményes életet élnek. Te szerencsés vagy, mert ha velem vagy akkor soha nem fogsz ide kerülni. Én, megvédelek a betegségektől, amely az egész világ legnagyobb problémája. *A mondata végén feltekint a betegen mocorgó emberekre és csendben várja, hogy a leány rajzoljon.*

4901. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-01-09 15:30:01
 ÚJ
>Seawil Reandol avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Hármas//

*A malacos lovaglós részhez nem kíván többet hozzászólni. Ő ilyen tevékenységekben nem ténykedik az biztos. Ha ez a két ember feltétlen akarja ilyesmivel tölteni az idejét, akkor ki fog maradni belőle. Nem fog idáig alacsonyodni, eddig sem tett ilyet és nem igazán most fogja elkezdeni. Meg aztán a városba is másért jött, nem malacokkal foglalkozni. Semmit nem tesz hozzá, hiszen nem akarja azt a kettőt megsérteni, aki segített, ennyire képes befogni a száját, hiszen tanult illemet. *
- Ezt én sem tudom, de a könyvtár templom alatt valóban ott van. Sok szép és unalmas történettel.
*Teszi hozzá Bato szavaihoz, arról sajnos nincsen információja, hogy lenne könyvkereskedés a piacon. Vett már ott üres könyvet, amiben a mágiával kapcsolatos jegyzeteit írja fel, de könyvet még nem keresett.*
- Meg szerintem nem is kell venni, pénzt költeni rá. Ott a könyvtár, előbb olvasd ki, ami ott van aztán, ha megvolt, és mindet unod. Akkor keress könyvárust, ahol szerezhetsz újabb történeteket.
*A maga véleménye ezekről, ő már olvasta a könyvtárban levő könyveket. Igaz csak azokat, amik cím alapján érdekesnek tűntek neki. Lehet újítani fog, és ezúttal elolvassa az szürke hangzatos címűeket is.*
- Ti itt születettek? *Érdeklődik szelíden, hiszen ez lehet oka, hogy miért olyan mások, hacsak nem az a nyilvánvaló, hogy a két segítője ember. Eltérő a fajuk az aztán az eltérés, és akkor már teljesen mindegy, hogy itt vagy másutt, netán ott születtek ahol Sea.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416