//Volaryon háza//
*Figyelmesen hallgatja a kislány szavait, miközben továbbra is a haját fésüli. Egy ideig még türelmesen vár, de úgy tűnik az elf lányka lezártnak tekinti a dolgot. Ellira kíváncsi ugyan az egész történetre, de nem szeretné faggatni a kislányt. Túl törékeny még ahhoz a kapcsolatuk, hogy ilyesmit megengedhessen.*
- Értem.* Mondja csendesen. *
- Most az én mesém jön igaz? * Teszi fel a kérdést, bár választ nem vár rá.*
- Akkor elmesélem a kedvencemet. Mikor kicsi voltam a Nagymamám rengetegszer elmesélte nekem, de sosem untam meg. Hogy is kezdődött? * Itt tart egy kis szünetet, de a kezei nem állnak meg. Szorgosan bontogatja tovább a csomókat. *
- Oh, igen tudom már...
Hetedhét ország legszebb leánya Toppantó királykisasszony volt. Haja, mint a selyem, bőre, mint a bársony, de jaj! Ennek a királykisasszonynak olyan csúnya, rossz természete volt, hogyha nem tetszett neki valami, tüstént toppantani kezdett. Addig toporzékolt, míg szép cipői sorra tönkrementek. A király szép szóval, később szigorral próbálta meg leszoktatni erről leányát, de nem járt sikerrel. Elhatározta hát, hogy kihirdeti országában: Aki elhozza toppantónak az elszakíthatatlan cipellőt, feleségül veheti a királylányt. Várták a kérőket, de bizony nem jött senki. Jobban féltek a leánytól, minthogy el merjék nyerni a kezét. Megvakarta a fejét király, gondolkodott, hogy most mitévő legyen. Végül úgy döntött, hogy a leánya keze mellé a fél királyságát is odaígéri. Erre már felfigyeltek a birodalom fiai és jöttek, hogy különlegesebbnél-különlegesebb cipőket hozzanak. Azonban alig nyújtották át a lábbeliket Toppantó rögtön toporzékolni kezdett és bizony egyik cipő sem tartott sokáig. Mind üres kézzel, csalódottan tértek haza. Történt azonban, hogy egy jóképű suszterinas vetődött a palota kapujába. Ő is hallotta a híreket Toppantó szépségéről és elhatározta, hogy szerencsét próbál. Persze először mindenki kinevette.
- Nagyobb, rangosabb legények is pórul jártak már. Kotródj!
Vetette oda az egyik őr, de a fiút nem tudta elijeszteni, így kénytelen-kelletlen beengedték a kapun.
A suszterinas illendően a királykisasszony elé járult, hogy méretet vegyen a lány lábáról, majd Toppantóra rá sem nézve, távozott a palotából. Bezzeg a királykisasszony megnézte magának a fiút és alig várta, hogy mielőbb viszontláthassa.
Pár nappal később visszajött a suszterinas, de ezúttal egy csinos, csatos kis cipőt is hozott magával. Feladta a királykisasszony lábára és jó erős csattal rá is csatolta. Azonban alighogy Toppantó felállt, rögtön fel is kiáltott meglepetésében.
- Hiszen ez szúr, vedd le hamar! Sikoltott fel a lány. Ugyanis a cipellő sündisznó bőréből készült, de a tüskék befelé álltak, így nem lehetett észrevenni a turpisságot. Mérgében a cipő csatját is hiába tépte, mert a furfangos kis szerkezetet nem tudta kikapcsolni.
- Nem veszem én. Nézett fel hegykén, az inas.
- Ha nem veszed le, akkor lefejeztetlek. Villant meg a királylány szeme, azonban a susztert sem kellett félteni.
- Akkor bizony Felséged szép lábát is le kell vágni, mert senki más nem tudja levenni ezt a cipőt, csak én.
Azzal minden további magyarázat nélkül faképnél hagyta Toppantót és visszament falujába. Másnap a királylány érte küldetett, hogy vegye le. A suszterinas meg visszaüzent, hogy "még várhat". A tüskék eközben egyre jobban beledagadtak a királylány puha talpába. Nem toporzékolt már a királykisasszony, hanem szépen megszelídült és másnap ő maga ment el az inasért. Mikor odaért rámosolygott, mint a tavaszi napsugár és úgy kérte a fiút, hogy vegye le. Több se kellett a suszterinasnak letérdelt és levette a sündisznóbőr cipellőt. Toppantó pedig a fiú nyakába ugrott, megcsókolta majd maga mellé ültette hintajába és visszavitte a palotába, hogy a király színe elé járulhassanak.
- Tied a fele királyságom édes fiam, de még a másik felét is szívesen neked adnám! Mondta nevetve a király.
- Nem kell nekem a királyságod, csak toppantó királykisasszonyt add hozzám feleségül. Válaszolta az inas.
Meg is tartották a lakodalmat, ami hét nap hét éjjel tartott. A suszterinast szép ruhába öltöztették és olyan deli vőlegény lett belőle, hogy mindenkinek megakadt rajta szeme. A sündisznóbőr cipőt pedig kitették egy kirakatba és, ha volt olyan kislány az országban, akinek toppantani támad kedve, elég volt csak ránéznie erre a cipőre és nyomban elment a kedve tőle.* Amíg Ellira mesélt, a Nap szinte teljesen narancsszínbe öltözött. Talán még két óra lehet a naplementéig. Nia, haja pedig a történet végére, gyönyörű - gubancmentes - aranyzuhataggá változott. Ellira még simít egyet kettőt a kicsi haján, majd nyújtózik egyet.*
- Éhes vagy?* Kérdezi vidáman és, ha a kislány igennel felel, felkel az ágyról, hogy az ajtó felé vehessék az irányt.
A hozzászólás írója (Ellira Ineriss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.27 13:59:13