//Új kezdet, régi vég?//
*Az öreg elf hallgatja a gyerekeket, akiket a gyász sokkal mélyebbre taszított és csak néhány szó hagyja el ajkaikat, hogy némi életet szivárogtasson a ködös artheniori éjbe. Kylth bácsi már látott halált, a szerettei halálát és ezért ha nem is könnyebben, nem is vidámabban, de keményebb szívvel és töredezett lelkében mégis nagyobb erővel tud a történtekre gondolni. Cselekedni akar, új életet kezdeni a családja körében és tisztán látja, hogy Eldar is ezt akarja. Nem csak akarja, hanem képes is tenni ezért és nem temeti maga alá hőn szeretett felesége elvesztése. A húga, a kissé bolondos és kiszámíthatatlan Dasyra szintúgy észnél van, az esze nem szállt el a történtektől. Nyugtatja a gyermekeket és már arról beszél, hogy a ködös időjárás kedvez a tolvajoknak. Az öregnek tetszik ez a prakticizmus, ez a dac. Szembe menetelni a pusztulás érintésével és azonnal megkeresni az új lehetőségeket az újrakezdés nyitja. Az öreg úgy érzi, ez a búbánatos éjszaka kinyíló bimbók közé terelhető és egy új hajnal kezdete lesz.
A kannával a kezében várja meg, hogy elindulhassanak. Eldar rideg arckifjeezése mindig kétértelmű számára. Olyan férfinek ismerte meg, aki kitart a családja mellett és mindent megtesz érte, ezen kívül pallérozott elme, a művészetek terén igencsak sok mindenben jeleskedik. Az érzelmeit azonban mintha egy dobozkában tartaná, hét lakat alatt és csak szándékosan villantaná meg néha, ha szükséges. Kylthnek sosem volt baja vele, sőt jól kijönnek, de az öreg látja ezt a férfin és ilyenkor mindig arra gondol, hogy ők rengeteg titkot hordanak magukban. A becsapott, meglopott, megölt áldozatok eseteit, a ki nem mondott véleményeket egymásról és üzletfelekről és így tovább. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogyan lehet megbirkózni ezzel az életformával. Kylth bácsira számíthatnak, de mi lesz, ha mást akarnak? Itt van például Ysaf, az élő tűz, akinek az apja is csak nagyon nehezen tud parancsolni. Mi lesz, ha egyszer meggondolatlanságában lángra lobbantja a saját sorsát vagy talán a famíliát is? Nehéz idők jönnek. Új város, új környezet, új lehetőségek, új veszélyek és mindent meg kell gondolni.
Ahogy a családfő folytatja az idézetet, nem pontosan, de tartalmilag nagyjából helytállóan, azzal mosolyt csal az öreg arcára. Nem nagyot, nem hosszan tartót, de mosolyt. Nagy öröm ez a számára. Eldarral lehet beszélgetni ilyenekről, hiszen nagy műveltséggel rendelkezik és mindig sokat segít a színdaraboknál is. Az öreg fejében már el is indulnak az ötletek, hogy akár ezt az éjszakát is megírja illetve ehhez kölcsön vegye néhány mű, mint például az idézett Sosante utazásai c. írás részleteit. Könyvtárat kell találniuk és a piacon sem árt majd szétnézni. Ha már megismernek néhány gazdagabb családot, akkor pedig az intarziás könyvespolcok gazdag gyűjteményét is megritkítják majd észrevétlenül. Az öreg ebben már rutinos, az odahaza hagyott könyveinek egy jó részt így szerezte.
Kylth bácsi mélázik, ahogy menetel a sorban. Hátul marad Enelye mellett, aki segít hozni a tekercseket, míg bácsikája a ruhákkal megtömött kannát cipeli. A félvérre tekintve neki is mindig eszébe jut, ami szegény Eleniellel történt. Erről a gyermek nem tehet, ő a helyzet áldozata. Ahogy az elfek általában, Kylth bácsi sem szereti a fél-elfeket. A lány ráadásul csúfos módon került be a családba. Az öreg azonban elfogadta Eleniel döntését, hogy a gyermeket megtartotta és felnevelte, a fattyú pedig igyekezett. Megtette a magáét és Kylth bácsi végül elfogadta a családhoz tartozónak. Inkább csak kellemetlen emlékek torlódnak a fejében, ha Enelye származására gondol, a gyűlölet, a faji viszolygás már csak valahol nagyon mélyre szorítva lappang benne, szíve legmélyebb és talán legsötétebb bugyraiban, ahol sok olyan dolog van, amit az öreg a szépen gondozott házak elhanyagolt padlásainak rumlijához hasonlóan jól elrakott és a csapóajtót elreteszelte. Úgy tud tehát a gyermekhez szólni, hogy az ne érezze magát kívülállónak, gyűlöltnek, koloncnak. Bizalmat sugárzó hangon beszél hozzá, miközben baljával átkarolja:*
- Derék leány vagy, hogy segítesz Kylth bácsikádnak, hugi! Hazát alapítunk és neked is lesz egy külön szobád. Megszerzek minden könyvet, amire csak szükség lesz és újrakezdjük a színdarabokat is. Meglátod, minden rendbe jön! Én melletted állok, ha fúj a szél, ha szakad az eső, és ha ilyen köd van, mint most. Jó az öreg a háznál, nem igaz?
*A hízelgés mindig is Kylth sajátja volt. A családja tagjai tényleg számíthatnak rá, ha szükségük van valamire, de ezt cserébe ő is elvárja. A kereskedővér itt is, most is, állandóan, mindenhol, időtől és tértől függetlenül ott csordogál az öreg több mint öt emberöltőt megélt ereiben.
Nyomasztó számára ez a bűzös, csatornákat és pöcegödröket idéző szagokkal kísértő, apró házak között vezető út. Gyanítja, hogy megtalálták a városnak azt a részét, amit sújt a nélkülözés, ahová a Napnak sincs sok kedve besütni. A lelket összeszűkíti, a testet pedig borzongatja és a gyomrot megmozgatja az, amit itt érezhetnek. Az öreg furcsának találja, hogy egy kúriához ilyen utakon lehet eljutni.*
- Itteni nemeseink is a félreeső, molyok és férgek birodalmára emlékeztető, úttalan utakon kell, hogy megközelítsék ragyogó palotáikat? Mint amikor a Keringők fellegvárában Minolayes három nap és három éjjel bolyongott a mocsárban, megküzdve hétszáz fogú és kilenc szemű szörnyekkel, fej nélküli legyekkel, hogy elérje a Dicsőség Tornyát, ahol örök táncokba kezdhet szerelmével.
*Az öreg sosem élt meg nélkülözést. A családja mindig tehetős volt és ő is megtalálta a módját, hogy élete fonalát a magasabb színvonal köré szője. Az ilyen környékek mégsem ismeretlenek a számára, hiszen a csalásra, az elrejtőzésre igencsak alkalmasak és néha a legjobb üzleti kapcsolatokat sem bársonyfüggönyök és aranyozott bútorok között, hanem dohos pincékben és düledező tetőszerkezet alatt kell keresni. Mindennek ellenére semmiképp sem akarna ilyen helyen élni, hisz nem tudná fejét nyugodtan álomra hajtani, főleg úgy, hogy nem csak maga, hanem a család miatt is aggódik.
A sikátorban olyan esemény történik, ami miatt Kylth bácsi szemei tágabbra nyílnak. Az aggódást most végképp el kell felejteni, ez a cselekvés ideje. Ahogy Minolayest a szörnyek, a vonuló elfeket két alak állítja meg és már első szavaik is magukban hordozzák a mögöttes tartalmat. Ha semmi mást nem mondanának, a tapasztalt kereskedőnek így is nyílt titok, hogy duzzadó önbecsülésű, hasznot szagoló helybéliekbe futottak bele. A homályban nem tudja kivenni, kifélék-mifélék, csak a hangjukra tud támaszkodni. Az első kettő tűnik értelmesebbnek, gazdagabb szókincsűnek, sokrétűbb vágytól hajtottnak, a család hátába kerülő harmadik csak a rablást és az erőszakot emlegeti igen egyszerűen fogalmazva. A nagydarab alak zöld kültakaróját bőrpáncél fedi, de fegyvert nem látni. Kylth biztos benne, hogy van a meláknál valami, de a sötétben nem tudja kivenni. Az elöl közelítőknél ostor van. Nem túl jól felszerelt bűnözők ezek, valószínűleg csak botcsinálta próbálkozók, akiken ésszel ki lehet fogni, gondolja az öreg elf. Eldar nyíltan megmondja, hogy ne számítsanak könnyű prédára, ezzel viszont csak felbőszíti őket. Az öreg látja, hogy Ysaf még csak kivár, de már irányítja a kutyát, hogy készüljön. Kylth nem szereti Nepit, de azt tudja, hogy komoly fegyvertény. Már a termete és a morgása is olyan erőre utal, amiből ki lehet következtetni, hogy nem érdemes vele szembeszállni. Persze mindig vannak túl elbizakodott vagy túl buta támadók és ezek közül már sok került sírba. A kutya meg tudja lepni ezt a hatalmas termetű valakit is és ezt ki kell használni. Kylth bácsi mással próbálkozik. Mivel ő hátul van, a zöldbőrűt, az orknak gyanított lényt figyeli, hogy ha kell, megvédje a mellette álló Enelyet. A kannát leteszi, kihúzza magát és beszélni kezd a közelítőhöz. Egyszerű szavakat használ, mint az együgyű vevőknél, hiszen lehet, hogy ez a melák meg sem értette, amit Eldar mondott. Elöl értették és fenyegetőznek, de az ork nem tesz ilyet. Az öreg megpróbál egy kis zűrzavart, viszályt szítani. Ha csak időt nyernek, az is megteszi.*
- Öregem, hallod mit beszélnek ezek? Komolyan, neked van itt a legtöbb eszed. A társaid csak játszanak. Nemhogy fognák a holmikat és lelépnének, hanem még szórakozni akarnak... Lefogadom, hogy ezek nem kapnak nőt máshogy. Szánalmas, nem? De te aztán tudod, mit akarsz! Biztos megvan otthon az asszony és neked csak a pénz kell. Ez az értelmes hozzáállás! Győzd már meg őket, hogy azt csinálják, amit te mondasz! Te vagy az erősebb, okosabb, miért hagyod, hogy ezek parancsoljanak?
*Az első kettőt biztosan fel fogja háborítani mindez, de ha az ork büszkeségére sikerül hatni, akkor nyert ügyük van. Ha csak néhány másodpercet nyernek, akkor is előnyben vannak, mivel ők támadhatnak, amíg a haramiák háborognak. Kylth bácsi a zavarkeltés szavainak kimondása közben a kezeit a tőrénél tartja, hogy ha a támadó közel jön, akkor meg tudja szúrni. Páncél van rajta, de ahol a bőre kilátszik, oda szúrni is lehet. Abban pedig biztos, hogy ezt a csatát nem egyedül vívja meg. Ahogy Eldar mondta, ha itt nekik jönnek, akkor minden keserűség benne lesz a szúrásokban, ütésekben és ez olyan pluszt ad nekik, amivel győzedelmeskednek. Kellemetlen élmény így érkezni a városba, de az úszást is akkor tanulja meg az elf, ha nincs más választása, mint kapálózni úgy, hogy ne fulladjon meg. Ők pedig itt, ezen az éjszakán nem fognak megfulladni.*