*Camilla asszony rikácsolására ébred. Az ágyon fekve, szemeivel a fénybe meredve egy pillanatig eltökéli, hogy most azonnal megöli, agyában pörög is a kép, amint pengéjét a banya torkába mártja, majd elégedetten végignézi, ahogy az tulajdon vérébe fullad bele, kiélvezve a jogos elégtétel minden percét.
Feláll, megdörzsöli az arcát, végül pedig csak azért nem veszi magához kardját, mert kihallja az artikulátlan hangokból Nia nevét. Előtte nem gyilkol, ezt eltökélte és amúgy is, túl sokat bukna, ha most vesztené el önuralmát. Ahogy van, ing és cipő nélkül lépdel le a lépcsőn, zöld szemei vészesen csillognak, miközben kócos tincseit tűri ki arcából. Az asszony problémája, hogy Nia a földszinten mászkál, amikor szigorúan tilos lenne odamenni. Camilla tovább rikácsol, mialatt a hím a kislányhoz lép és csöndes szavakkal az emeletre küldi, majd elfordul, hogy szállásadójukkal szálljon szembe. Ha a kislány nézelődik, könnyen észreveheti a gazdája hátát borító, véres csíkokat, amiket az esti mulatozásban szerzett, de még nem volt ereje, hogy kitisztítsa a sebeket.
A megkeseredett özvegy minden baját a mélységin szeretné kitölteni, úgy ordít vele, mint valami eszelős, talán az bosszantja legjobban, hogy semmiféle válaszreakciót nem kap, Volaryon egykedvűen áll és várja, hogy vége legyen a szóáradatnak. A szavak többségét egyáltalán meg sem hallja, a másik is azonnal távozik a másik fülén keresztül. Épp elég, hogy ő tudja, hogy feljebb áll ennél a mocskos felszíninél és hogy eljön majd az ideje, amikor elégtételt vehet mindenért.
Jópár perc eltelik, mire újra az emeltre ér, elsőként Nia szobájába lép, komoly arccal guggol elé.*
-Megmondtam, hogy nélkülem ne mászkálj a földszintre, az a nő egy boszorkány, aki előbb-utóbb meg fog enni, ha nem vigyázok rád. Világos? Ezért ma nem kapsz este kakaót.
*Bármi más büntetés kiötléséhez most halálosan fáradt, megütni még mindig nem fogja, igazából nem is követett el nagy vétséget, szóval az esti kakaóadag megvonása elégséges kell, hogy legyen.
Nem fogad el visszabeszélést vagy ellenkezést, amint kiosztotta a büntetést, ki is megy, maga mögött azért bezárja az ajtót, biztos, ami biztos, majd visszatér a szobájába, elhúzza a sötétítőket, és miközben visszafekszik az ágyba, magában még gondosan elátkoz mindent és mindenkit.
Délutánig meg sem moccan, úgy alszik, mint a bunda, ténylegesen kipihenve az éjszaka minden gyönyörét és fáradalmát. Még egy darabig félálomban fekszik, a napot tervezgeti. Ma is menjen? Miért is ne... Érzi, hogy szinte szétfeszíti az erő és a tettvágy, annyira felvillanyozta a tegnapi kalandocska, annyira meghozta az étvágyát, hogy nem elégszik meg ennyivel, nem akar várni, ma is menni akar, hogy egy újabb nőstényt cserkészhessen be. Viszont ehhez megint kellene a gyerekfelügyelő... Vajon a tegnapi hölgyike munkába állna ma is? Biztos nem lenne ellene kifogása, elvégre ez egy könnyű módja a pénzszerzésnek, Nia jól nevelt, nem lehet vele sok gond.
Felkel, komótosan az asztalhoz lép és egy papírra pár szót vet, hagyja a tintát megszáradni, majd egy inget és bakancsát felöltve kisétál a házból, hogy egy utcagyereket fülön csípjen, egy csillogó arannyal meggyőzze, hogy vigye a levelet a fogadóba, egyenest Ellira kezeibe. Nem lesz más dolga, mint várni.*