//Második szál//
//Tűz és hó//
* A harcos ráérősen sétál, igazából csak felméri, hogy mi a helyzet a várossal, mennyire rossz a helyzet. Minden birodalomban, minden országban, és minden városban az tükrözi leginkább a helyzetet, hogy hogyan él a társadalom alja. Lehet bármilyen szép a főtér, csillogó a palota vagy kastély, vagy éppen mi a hely központja, lehet bármennyire gyönyörű és gazdag a templom, a szegények azok szegények, és ők sose kapnak felesleges mézes mázat. Ők mindig úgy élnek, ahogy tudnak, a lehető legtöbbet hozva ki a helyzetből, de még így is sokkal rosszabbul, mint bárki más. Az őt követő alakból semmit nem vesz észre, de mindez megváltozik, amikor a prédára lecsapó keselyű kecsességével közelíti meg prédáját. Az összeütközés jól jön, Pashtra egyik kezével elkapja a lány vállát, mintha csak az egyensúlyát segítene megtartani, és kicsit magához is húzza, miközben másik keze az erszényéért matató csuklóra szorul. *
- Ne haragudj. Jól vagy? * Kérdezi már-már aggódva, és egy kicsit megszorítja a testükkel takart végtagot. Nem akar túl sok fájdalmat okozni, csak elültetni tudat alatt a másikban a kiszolgáltatottság helyzetét, azt, hogy rajta kapták a dolgon, és hogy a harcos feljebb álló, kiemelt helyzetben van most. Egy szóval le akarja dominálni Daesyst, nyeregbe kerülni, mert lesznek kérdései, amikre jó lesz, ha választ kap. A szorítása alighanem bilincsként tartja a másikat, kardforgatáshoz szokott marka erős, és kíméletlen. Arra nem számít, hogy a másik jelenetet rendezne, pont most, amikor rajta kapták a lopáson. *